Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-08 / 167. szám

1910 december 10 DÊLMAGYARORSZAG 5 „Eltűnt Kossuííi-pénzek." -- Eötuös Károly nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Az a porfelhő, amelyét a „Neues Budapester Abendblatt" a Kóssutlipénzek eltűnésének híresztelésével fölkavart ós amelyben már a botrány miazmáit sejtették — most elosziik egyetlenegy fuvalomra: elfújja EÖtVös Karoly, aki ma megmondja véleményé^ ebben a dologban. A haisza, ami a pénz körűi megindult, egy csöppet sem zavarta meg Eötvös Károlyt, aki ismert patriarkális nyugalmával és jóizíi humorával tárgyalja a dolgot és nevet az okvetet'erikedósen. Tegnap este jött meg a Balaton mellől s ma délben fogadta budapesti tudósítónkat, akinek beszélgetés közben a következőket mondotta: — Amikor értesültem a német újság vádjáról, bizony dühbe jöttem. Tudom én, honnan fújdogál a szól, de most hagyjuk. Amiről itt két nap óta szó van, az hazugság. Kijelentem, hogy temetési költségek fedezésére gyűjtő-bizottság sohasem volt. Pénzt erre a célra senki sem gyűjtött össze. A temetési költséget a főváros fedezte. Hát ki a fenének kellett gyűjteni, ha a főváros fizette. Gyűjtés volt, de nem erre a célra. Igenis gyűjtöttünk a Kossuth-Könyvtárnak a magyar nemzet számára való megvételére. A gyiijtőív és a gyűjtés eredménye részletesen leírva ott van abban a szerződésben, amelyet én kötöttem a kormányzóval és amelyet Kossuth Lajos személyesen és sajátkezüleg irt alá. A szerződés a Nemzeti Muzeumban van. Aki akarja, elolvashatja Szalag Imre engedelmével. Ez a gyűjtés ! A másik magánügy. Amikor Nagy Gyula, Károlyi Gábor gróf, Gerlóczy meg Kun Gyula, azután, ha nem csal az emlékező tehetségem, Tarnóczy Guszti társaságában Tarinban megjelentünk, bizony költöttem pénzt. De a magamét. A gavallér Eötvös Károly pénzét, aki vagyonát, életét, mindenét szívesen adta volna a kormányzónak egy mosolyáért. A magam pénzével pedig nem tartozom senkinek számadással. Amit kivittem, az Escompte banktól kaptam kölcsönbe. Váltóra. Károlyi Gábor gróf barátom ós hü fegyertársam irta alá a váltót. Adtam Kossuth Ferencnek huszonhétezer és egynéhány lirát, mert Ruttkaynótól meg Basso doktortól tudtam, hogy a Kossuthgyermekek hiányt szenvednek ruházatban és fehérneműben. Kossuth Ferenc a pénzről irást adott az olasz bank és váltóiizletnek. Akik jelen voltak a kölcsönnél, meghaltak'. De nyugtám van róla. Így áll az ügy. Több szavam " nincs. A francia sztrájktörvény. A francia vasutassztrájk után tudvalevőleg Briand újjáalakította kormányát és az uj kormány legfőbb föladatául tűzte ki a sztrájktörvény megalkotását. Mint egy párisi távirat jelenti, a törvényjavaslat már a francia kamara előtt fekszikA javaslat az állami kezelésben levő üzemekre vonatkozik és ezek munkásainál ugy a sztrájkot, mint a passzív rezisztenciát büntetéssel Híjtja. A sztrájkoló munkásokat, alkalmazottakat az illető társaság följelentésére megbüntetik ugyan, de nem bocsátják el. Ez a javaslat legfeltűnőbb rendelkezése. A vasúttársaság és a munkások közötti vitás kérdésekben döntőbíróság Ítélkezik, melynek három fóruma van. A legfelsőbb fórum maga a parlament és a francia lapok épen ezt az intézkedést kritizálják, mert helytelenítik, hogy a parlament legfelsőbb bíróság legyen egy eljes en gazdasági jellegű kórdósben. Harc a francia gyarmatokon. Párisból jelentik: A Havas-ügynökség jelenti: A kormányhoz érkezett jelentések szerint november 29-én Massalit szultánság fővárosa, Trígele körül rendkívül heves harc volt a Moll alezredes által vezérelt francia védőcsapatok és a vadaji és massaliti szultán, számra nézve túlsúlyban lévő csapatai között. A francia csapatok az ellenséget visszaverték, amely nagyszámú halott ós sebesült hátrahagyásával menekült. A francia csapatok szintén érzékeny veszteségeket szenvedtek, ezekre nézve azonban a gyarmatügyi minisztérium minden fölvilágosítást megtagad. Híre jár azonban, hogy Moll alezredes, Joly hadnagy és Ball tizedes is a halottak között vannak. A kivándorolt magyar rutének. A Ház ir.ai ülésén, áz interpellációja során Bészkíd Antal az amerikai görögkatolikus püspökség dolgában terjesztett elő interpellációt. Az Amerikába vándorolt magyarországi ruténok odakinn a'nagy orosz . és pánszláv befolyás alá kerülnek, megfelelő magyar egyházi főhatóság felügyelete és ellenőrzése nélkül. Ez az állapot a visszavándorló rutének közt is érezteti hatását ; idehaza is inficiálja ezt a derék népet. Sürgeti a kormányt, hogy beavatkozásával segítsen ezen a helyzeten s védje meg a hazánkfiait odakinn is az idegen és ellenséges befolyásokkal szemben. Az indemiiitús. A Ház szerdai ülésén öt ujabb szónok vett részt az indemnitás vitájában, amely most már vége felé következik. Hátra van még Bánffy Dezső felszólalása, aki főként a választójog kérdésével fog foglalkozni. Apponyi Albert gróf nem szólal föl. Csak az esotben beszólt volna, ha Tisza István gróf 1 észt vett volna a vitában. A képviselőházban sütörtökön az ünnep miatt nem tart ülést • legközelebbi ülése pénteken lesz. Általában azt hiszik, hogy az indemnitási vita szombaton véget ér. Lukács László pénzügyminiszter a vita berekesztése után fog válaszolni a tárgyalás „órán mondott beszédekre. Az indemnitás után B a szerb kereskedelmi szerződóst veszik elő, csak aztán kerül sor a bankjavaslatra. A följelentett rendőrbiztos. — Panasz egy szegedi rendőrtiszt ellen. — (Saját tudósitónktól.) Hosszú levelet kaptunk ma Kalmár József aláírással, amely tele van keserű panaszszal és súlyos vádakkal egy szegedi rendőrtisztviselő ellen. Nem ez az első panasz, de reméljük, hogy az utolsó lesz. Ahogy mi ismerjük Somogyi Szilveszter dr főkapitány intencióit a rendőrség szellemét illetőleg, bizonyára elejét fogja venni annak, hogy Szegeden ilyen és hasonló dolgok megtörténjenek. Első izben nem hoztuk nyilvánosságra a panaszt, hanem tudtára adtuk a főkapitánynak a levél tartalmát, aki megígérte, —• és bizonyára meg is tette — hogy leinti a bevádolt rendőrtisztviselőt. De most, tekintettel, hogy ugyanarról a tisztviselőről van újra szó, aki a panasz szerint tettlegességre is vetemedett, kötelességünknek tartjuk, hogy az ügyet a nyilvánosság utján hozzuk Somogyi Szilveszter dr főkapitány tudomására. Vizsgálja ő meg a dolgot és Ítélkezzék a saját belátása szerint, — mi szórói-szóra leközöljük Kalmár József levelét, amely igy szól: Tegnap éjjel az alsóvárosi Bánomkertsoron ¿n és egy barátom találkoztunk Pap Menyhért segédrendőrbiztos úrral, aki egy éjjeli mulatóból ittasan jött az utcára és akit a sötétben ismerős hadnagynak néztem és akinek jóestét kívántam. Erre ő fölszólította a barátomat igazolásra. Amikor az igazolás megtörtént, hívtam a barátomat: — Menjünk. — Hallgass, te . . . csavargó! — kiáltotta erre felém a segédrendőrbiztos. Én fölháborodva utasítottam vissza a durva hangot, hogy „illyen hangon ne tessék velem beszólni". — Nekem leszámolni valóm van veled, betörő — kiáltotta a rendőrtisztviselő ós teljes erővel a kard markolatával az arcomba csapott, ugy hogy a szám tele lett vérrel, a felsöajkam kirepedt az ütés nyomán, ugy hogy orvosi bizonyítvány szerint is könnyű testisértést szenvedtem. Amikor a segódrendőrbiztos a karddal az arcomba csapott, a fegyvert elkaptam, nehogy újra üssön. — Ereszd el a kardom, te betörő, mert kettéhasítalak ! — ordította. — Az ő barátja ekkor közbelépett, hogy miért bánt engem. Erre ezt felelte: — Ez egy közönséges országos betörő, az utcáknak valóságos réme, közönséges utcai rablótámadó. — Ne beszéljen velem ilyen hangon — mondtam. Erre ő : Pap Menyhért kirántotta a kardiát, én pedig menekültem. 0 utánam a kirántott karddal, üldözőbe vett, kétszáz méterre üldözött, aztán megállt, utánam kiáltotta : — Szerencséd, hogy elszaladtál, mert széthasítottalak volna ! A barátomnak is megmondta : — Mondja meg annak a Kalmárnak, hogy ahol találom, ott hasítom a kardommal ketté. Ma különben Pap Menyhért segédrendőrbiztos ellen a büntető följelentést megtettem az ügyészségnél. Kalmár J'óxsef. Az osztrask konnánv rekonstrsikciójs». Bécsből jelentik : Az osztrák képviselőházban tegnap ismét híreket kolportáltak a kabinet, rekonstrukciójáról. Több minisztert emlegettek, akik a kormányból kiválnak. Azt hiszik, hogy a rekonstrukció a szakminiszterek kicserélésével legközelebb megtörténik, ha a Bécsben folyó cseli-nómet konferencia eredménnyel végződik. Az első bál. (Saját tudósítónktól.) Az első bál ragyogó költészete lengte át ma este a Tisza-szálló nagytermét. Ahol máskor a fölnőttek, koravének rendezik kötelezőnek hitt feszes báljaikat, oda beszorult hódító erejével a tavasz Révész Béla tánctanár nagyobb növendékeinek képében. És az elfásult ember, hosszú időkön át látva az érdekeknek, furfangoknak, isten tudja micsodáknak cigányzenével súlyosbított rezgő forgatagát, aki üres hiu" ságnak, talán részben esztelenségnek tartott minden olyan munkásságot, amely a test erőszakos kifárasztásában nyilvánul meg, — ma elbűvölten vallotta be, hogy nincs szebb a táncnál. Egy kis föltótele azonban van: fiatalság, ifjú kor kell hozá. Az anyány® anyák táncmozdulataiban istenbizony nincs semmi gyönyörűség, legföljebb látványosság, az is az olcsóbb fajtából. De lehetetlen, hogy ne lengje át a lelket a legtisztább esztétikai gyönyörűség, mikor fiatal lánykák, — tul már az első gyermekkor határán, de innen még a bálázó nőn, — egyéniségük minden természe" tes bájával táncolnak. Ez tiszta mulatság és önmagáért a mulatságért történik: Itt az ifjú temperamentum szárnyal és nyilvánul meg plasztikus rithmikával; itt még mentesek a szivek a nagy bálák hazug hangulatától és elgondolni is kegyetlen, hogy nem maradnak mindig ilyenek. Hófohér angyalsereg járt ma este a Tisza nagytermében, nem tud ezzel lépést tartani semmiféle más alakulás. Sem nivóra, sem formára nézve. Még abban is különb volt ez minden másnál, hogy ekkora közönséget képtelenek a bálák összetoborozni, mint amekkora itt önként megjelent. A nívója pedig a legelőkelőbb táncművészet. Révész Béla tanár bámulatos érzékkel tanítja tehetséges ós fogékony kis tanítványait. Módszerében elsőrendű művészet érvényesül. Nem tart már ott, hogy a fiatalság elsajátítsa- a régi, bevett és jórészt elkoptatott formákat, gépies táncot produkálva, hanem a táncosnő egyéniségét igyekszik érvényre juttatni, hogy a tánc fejezze ki és magyarázza meg a zenét és ennek keretében érvényesüljün a plasztika, az egyéniség minden elrejtett finomságát bontakoztatva ki. Forma, izlós legyen abban, amit látunk s ne vesszenek el, ellenben érvényesüljenek a vona" jak szépségei. Uj táncoknak Révész Béla maga rajzolja meg a koreográfiáit, az ősi magyar tánclépésekből pedig saját összetételével annyi szépséget tud kihámozni, hogy a magyar tánc szépség, szin és forma tekintetébon diadalmasan ver le minden más táncot. Az ő szerzeménye a pas de deux, a görögtánc s az ő érdeme, hogy olyan fiatal generáció nő fel most Szegeden, amely maholnap igazi táncmüvésznökkel árasztja el a bál1 termeket. Jakabffy Rózsika, Kintzig Maca, Kovács Ibolyka az első bimbói ennek a művészetnek, meg' a többi mind, akik zsúfolásig megtöltötték ma, a felejthetetlen olső leánybál napján a Tiszát.