Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-08 / 167. szám

1910 december 10 DÊLMAGYARORSZAG 3 híveivel. Ezért szükséges, hogy a papokat az állam fizesse. Az egyházpolitikai reformok terén szükséges módosításnak tartja, hogy a menyasszonytól, vegyes házasság esetén, ne aZ esküvő előtt kérjenek nyilatkozatot a szüle­tendő gyermekek vallására nézve. Olyan brutá­lis ez a kérdés, lioay pap se teheti föl kinos zavar nélkül. Hagyják ezt a gyermek születése utáni napokra. A nemzetiségi kérdésben egyetért Tisza István­nal hogy itt le kell dőlnie minden válaszfalnak a pártok közt s a nemzetiségekkel egy egységes magyar pártnak kell a harcot fölvennie. Köve­teli hogy az ország minden lakosa tudjon ma­gyarul és erre nézve az iskola tegye meg az első lépéseket. Több tervszerűséget, nagyobb koncessziót kíván a magyarosítás ügyében. A nemzetiségi izgatók szigorúbb megbüntetését kéri, mert a nemzetiségek visszaélnek a tör­vénynyel. A közigazgatást nem tartja olyan rossznak, mint ezt hirdetik, de az egyes tiszt­viselők hatáskörének tágítását szükségesnek tartja, A kormányt, mig a gazdasági önállósá­got nem tudja biztosítani, bizalommai nem tekintheti és a javaslatot nem szavazza meg. (Éljenzés az ellenzéken.) (Szluha játékbombái.) Szluha István (pártonkivüli függetlenségi eleve bizalmi kérdésnek tekinti az indemnitást­Ilyen kormányt, amelynek a pártja a darabont­korszak oszlopaiból került ki, nem támogathat. A kormány politikai érdemeket jutalmaz köz­jegyzői állásokkal, amelyekbe nem régi köz­jegyzősegédeket, hanem korteseket nevez ki. Befejezi beszédét azzal, hogy az indemnitást nem szavazza meg. (Fiumei ügyek.) Maylander Mihály szóváteszi a fiumei kor­mányzó ós a képviselőtestület között fölmerült ellentétéket. Polónyi tegnap ismertetett egy hírt, hogy a horvát országgyűlés követeli Piumének Horvátországhoz való csa­tolását. Ez nem uj dolog, a horvát or­szággyűlés minden föliratában hangsúlyozza. De Fiume ragaszkodik ahoz, hogy a szorosan vett Magyarország testéhez tartozzon és nem reagál arra a horvát törvényre, amely jogot ad neki, hogy két követet küldjön a horvát or­szággyűlésbe. Tasradja, hogy Fiúméban a kor­mány horvát politikát kezdett ¡volna. Az a kö­rülmény, hogy az uj kormányzó a reprezen­tában nem mutatta be magát, még nem bizonyítéka ennek. Az osztrák uralom idején a császári kapitány a templomban esküt tett le a képviselőtestület kezébe. 1754 óta ez az eskü elmaradt, de a kölcsönös bizalom alapján mű­ködött együtt város és kormányzó. Az utóbbi években az egyetértés meglazult, sőt Wieken­burg kinevezésekor nem hagytak föl az ellene korábban intézett támadásokkal. Ez volt az oka az installáció elmaradásának. Bizalmi kérdést az ügyből kifolyólag fölvetni nem lehet az olyan képviselőtestületnek, amely a legutóbbi képvi­selőnek, Supiló Ferencnek, huszonnégy óran belül sürgöny ileg a fiumei illetőséget megadta. A városi képviselőtestület — Vio Ferenc pol­gármester szerint — nem birja a -többség bi­zalmát. Épen ezért nem kell aggódni a fiumei viszonyok miatt. Az índemnitási javaslatot el­fogadja. (Helyeslés és taps.) Az elnök tíz perere főifüggeszti az ülést. Szünet után az elnöki széket Berseviczy Al­bert foglalja el. (Holló te mondott semmit.) Holló Lajos (Just-párti): A nemzet és a ko­rona békés együttműködése közé egy harmadik tényező furakodott, amely a parlamentárizmus­nak csak látszatát adja. Ennek folytán a köz­tudatban az a képzelet gyökerezett meg, hogy nem kell meghajolni az alkotmányos tényezők akarata előtt. Ezt a politikát folytatja a kormánypárt, amelynek egyik tagja tegnap egész önkéntele­nül mondotta, hogy közgazdasági áilásai kész­tetik a hatvanhetes politika támogatására. Csupa ilyen elemből áll a párt minden meg­győződés nélkül, csak magáért a hatalomért. Az általános választójog kérdésére térve, cso­dálja, hogy a miniszterelnök megengedte Ti­szának, hogy egy olyan illusztris helyen, mint a delegáció, kijelentse, mennyire nem tartja szükségesnek a választójog reformját. Az el­lenzéknek a választójog azért kell, hogy al­kotmányt megerősítse és azért kell a kormány­pártnak is, hogy a Házban elfoglalt helyzetét még alkotmányosabbá tegye. A javaslatot nem fogadta el. (Helyeslés az ellenzéken.) A szent Skarabáus. Lőrinc a pezsgőüveget bontogatta és a dugó pukkanása szinte tragikusan hatott a szomorú kis szobában, hol két em­ber már nem tudott egymásnak mit mon­dani. — Oly jó, hogy már itt vagyok, — gon­dolta magában mélyen Matild. — Már tul vagyok a legnehezebben : azon, amikor egy fiatal nő átlépi egy idegen férfi küszö­bét, Ó, hogy vágytam erre! Csak ezt az egyet akartam még életemben el­érni. A szemei lezárultak. Lőrinc megérintette a vállát. — Itt a pezsgő, — szólt vidáman. — Igyek meg egy pohárral. Matild lassan, borzongva szürcsölte le a gyöngyöző italt. Aztán hirtelen a szivéhez kapott. — Haza akarok menni i — szólt. — Ilyen szégyen! . . . Lerészegszem, mint egy ut­cai nő. Néhány percig hallgattak. Egyszerre Lo rinc ijedten fölugrott. Egy sóhajt hallott, amely ugy hangzott, mintha egy lélek sü­vitve hagyta volna el a földgolyót, Matild­hoz ugrott, akinek lehanyatlott a feje. Az ajka valamit mosolygott. Lőrinc egészen közel hajolt hozíá. És bá gyadtan, de tisztán hallotta a bűvös szót : — Szerelem . . . Aztán ijedten, gyorsan meggyújtotta a gyertyát. Egyedül volt egy haldoklóval . — Else Jerusalem és louag Worzlkowsky. — (Saját tudósítónktól.) Pár nap előtt az Alkotmány cimii budapesti klerikális újság­ban cikk jelent meg, amely Else Jerusalem, a világhirü bécsi irónő legújabb regényével, A szent Skarabaus-sal foglalkozik. Mivel a regény tárgya triviális, prostituált életből van meritve^ a cikk élesen kikel ellene. Leszólja művészietlen, idegroncsoló, porno­gráf munkának, sőt a rendőrséget is föl akarja bujtani, hogy tegye rá a kezet, akár a Ssanin-ra, mert ez annál is veszedelmesebb. Nyilvánvaló, hogy az erős hangú támadást nem művészi meggyőződés sugallta, Else Jerusalem ma ji legnagyobb írónők közül való. A regény és ezzel együtt a neve rövid egy esztendő alatt bejárta az egész világot, elragadtatással irtak róla az összes világ­lapok, amelyek közül igen sok állandóan közöl irodalmi cikkeket Else Jerusalemtől. A szóban forgó legújabb regényét nyolc nyelvre fordították le és már hat-hét kiadást ért el. A magyar forditó : Kunfi Zsigmond már a huszonharmadik német kiadásból for­dította a regényt és annak első füzetét a Népszava adta ki a napokban. Termé­szetesen az Írónőnek eddig szép jöve­delmet hajtott a munka, több mint két­ezer koronát. Legújabban pedig amerikai irodalmi társaságok invitálták meg Else .ierusalemet fölolvasások tartására. Minden előadásáért hatszáz korona honoráriumot ajánlottak föl. Ezek eddig csak külsőségek, de elegendők arra, hogy Else Jerusalemet a maga művészi értékében hozzávetőleg fel­tüntessék. A világhirü irónő közelről érdekli az egész magyarságot, de főleg Szegedet, mert Szegeden Else Jerusalem édesatyja sokáig lakott. Ső* szegedi születésű és itt is nősült, de nősülése után csakhamar Bécsbe költözött. Kotányi Miksának hivták, az idén halt el, bátyja volt lovag Worzikowsky Károlynénak, a jótékony ságáról országosén ismert szegedi méltóságos asszonynak. Else .Jerusalemnek atyja testvére volt Kotányi Jánosnak is, a hires paprikakeres­kedőnek. Anyja nemsokára az apja halála után szintén meghalt. Leánykori neve tehát a világhirü Írónőnek Kotányi Elza. Fiatal leánykoráról, irodalmi pályafutásáról, hatalmas sikereiről és család1 viszonyairól a nagynénje, lovag Worzikowskyné volt szives elmondani érdekes adatokat a Dél magyarország munkatársa előtt. A méltóságos asszony ugyanis állandó érintkezésben áll Else Jerusalemmel, most készül hozzá látogatóba, sőt látogatásának viszonzásául valószínűen Sze gerlre hozza Else Jerusalemet is, aki végtele­nül lelkesül a magyarokért. - Néhai Kotányi Miksa ós a felesége három gyermeket nevelt Bécsben. Elzát, Bildát és Istvánt. Hilda festőnőnek készült, az is lett, sőt ő is világhírre tett szert. Jól ismert a neve Magyarországon is. Képei a Műcsarnok tárlatán óriási föltűnést keltettek. A tárlatot a király is meglátogatta, de figyelmét legjobban Kotányi Hilda „Hólapátolás" című olajfestménye bilincselte le. Annyira, hogy a király annak az óhajának adott kifejezést, mutassák be neki a kép festőjét. Másnap a képet megvették tizen­kétezer koronáért. Ami Kotányi Hilda művészetét illeti, ugyan_ abból a légkörből meriti témáit, mint amelyek, bői a nénje, Else Jerusalem a regényeit. Mind a ketten ssociálisták. Kotányi Hilda műterme Bécsben a Lichtenstein-strassón van, rendkívül érdekes alakokat rögzít a vásznára. Embereket, akik utolsó gunyájukig lezüllöttek, rabjait az alkoholnak, deléríum tremensben szenvedőket ültet maga elé, kedvesen elbeszélget velük, miközben ecsetel. Fölkeresi a nyomor tanyáit» a tuberkolózis fojtó levegőjével telitett odúkat s onnan az élet mocsokjából nyeri művészi impresszióit. Kotányi István, a fiútestvér, Münchenben é| és az ottani szociálista lap szerkesztője. Ötven éves, nagy és képzett harcosa a szociális esz. méknek. A legkiválóbb azonban a három testvér kö­zött Kotányi Elza. Else Jerusalem már egészen fiatal leány korában feltűnő eszméket hirdető fölolvasások­kal szerepelt a nyilvánosság előtt. Tizenhat éves korában már a bécsi egyetemre járt, le­tette a doktorátusi vizsgát is. De tizennyolc éves korában, legelső fölolvasása után lett ismertté. „Mondjátok meg az igazat!" — ezzei a címmel olvasott föl óriási közönség előtt egy értekezést, amelyben követeli, hogy az anyák ne titkolódzanak, ne rejtsék el az éle­tet a serdülő lányok szemei elől, hanem nyíltan, őszintén, becsületesen ós habo­zás nélkül mondják meg nekik, mi vár rájuk a férjhezmenós után. Azután sorra kö­vetkezett egy csomó elbeszélés züllött leányok­ról, örömtanyák életéről, nyomorgókról ós má­sokról. Irodalmi cikkei a Zeit-ben, a Neue Frei Presse-ben, a Pester Lloyd-ban és más nagy lapokban láttak napvilágot. Ugyancsak tizennyolc éves korában irta meg az első re­gényét, amelynek Vénusz a kereszten volt a cime. A regény az örömtanyák egy leányának életét irja le. Német kifejezés szerint : Bor­dell román. A legérdekesebb a dologban az, hogy Else Jerusalem a Berliner Tageblatt Der Weltspiege1 című irodalmi mellékletében maga bevallja, hogy soha a prostitúció szférájából való nővel még nem érintkezett, csak könyvekből ós ujság" jegyzetekből ismeri őket és az életüket. Erős és megmagyarázhatatlan szimpátiát érez a tár­sadalom eme száműzöttjei iránt, szereti a bűnös könnyelműségüket ós az ő szomorú utjukon olyan ragaszkodással halad velük együtt, hogy életük az 5 lényét is egészen lefoglalták. Hu. szonnógy éves korában ment férjhez Alfréd Jerusalemhez, akinek Bécsben teksztilgyára van. Családi életéről lovag Worzikowskyné ezeket mondotta: - A legpéldásabb családi életet éli az Elza­Az ura, Alfréd Jerusalem egy fölolvasás alkal­mával szeretett bele. A leány is megszerette öt, eddig két pajkos gyormel született a há_ zasságból. Különös, hogy Elza iverűii a társaséle. tet. Nem jár sehová, otthon ül folyton s amikor egy-egy ismerős ezért néha megfeddi, azt vála­szolja, hogy ő csak igy fogja leélni az életet j" vábbra is, napi boszuságok és nagy tervek, hatal­mas eszmék és házi gondok között. Szereti han­goztatni, hogy mindez olyan kedvesen váltogatja egymást. Nagy eszmék és apró házi gondo^ tervek és boszuságok . . . Elhiszi-e, hogy ez az

Next

/
Thumbnails
Contents