Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-29 / 183. szám

10 DELMAGYARORSZAG 1910 december 29 tartása mellett napi árakon voltak kénytelenek szükségletüket a vidéki malmoknál beszerezni. A vidéki malmak idei üzletét a fővárosi malom­sztrájk kedvezően befolyásolta, A fővárosi malmok is teljes üzemmel decem­berig dolgozhattak. E hónap elején azonban a lisztüzlet teljesen holtpontra jutott, ilyen üzlet­telenségre egyhamar nem tudunk visszaemlé­kezni és tekintve az év végét, hirtelen javu­lásra nincs is kilátás. Meg kell várnunk a fo­gyasztás javulását. " Ha összegezzük az eredményt, megállapíthat­juk, hogy: eseményekben gazdag, változatos, de végeredményben csaknem az összes fővárosi malmokra nézve igen gyenge, sőt mondhatjuk, már rég nem tapasztalt rossz lisztüzletről szá­molhatunk be. Legnagyobb baj volt, hogy még 1909-ben vevőink vérmes reményeket táplálva, magas lisztárak mellett spekulációra, tehát a szükségletet túlhaladó, a fogyasztásnak meg nem felelő nagy mennyiségeket vásároltak. Az árak azonban a kedvező terméskilátások foly­tán állandóan lemorzsolódtak, a fogyasztás pe­dig a gyors árlemorzsolódással nem tarthatott lépést és igy a drága előjegyzések alig-alig fogy­tak, a vevők közül sokan, de különösen az ausztriaiak, fizetésképtelenséget jelentettek be, (—) A szegedi kamara teljen illése. A szegedi kereskedelmi és iparkamara e hónap 29-én, csütörtökön délután két óra­kor teljes ülést tart. A tárgysorozatnak há­rom kiemelkedő' pontja van: a kereskedelmi miniszter leirata a kamara bel- és kültag­jainak választása és a kamara újjáalakítása tárgyában; Gelléri Mórnak a kamarákkal kapcsolatban létesítendő munkásválasztmá­nyokra vonatkozó javaslata; végül pedig a kereskedelmi miniszter leirata a kerületi kisiparosoknak juttatott katonai lábbeli­szállitás tárgyában. (_) A terméisjeleiítések reíormálása. A termésről szóló minisztériumi jelentésekkel na REGÉNY AZ ÉLET HÍDJA gyon sok baj volt ebben az esztendőben. Se vége, se hossza nem volt a panaszoknak, me­lyek'abban csúcsosodtak ki, hogy az eddigi rendszerrel szakítani kell, mert az sem a gazdák, sem a kereskedők érdekeinek többé meg nem felel. Az OMGE ebben a dologban január hónap folyamán ankétet fog összehívni, melyre meghívják majd a kormány képviselőit, a tőzsde, a gabonakereskedők és a malomipar kiküldötteit. Bubinek Gyula fogja referálni ezt a kérdést és olyan megoldást fog javasolni, mely egy mezőgazdasági kataszter formájában alkalmas eszköznek látszik arra, hogy állandóan tiszta képet lehessen kapni az ország mező­gazdasági helyzetéről. A mezőgazdasági tudó­sítók intézményét is alaposan reformálni akar­ják, hogy a jövőben ne csak gazdák, hanem a malmok és gabonakereskedők is bevonassa­nak a tudósítói szolgálatba. Külön ellenőrző szervek fogják a beküldött jelentéseket fölül­vizsgálni, nem ugy, mint most, amikor a tudó­sításban foglaltakat megállapított tényékként veszik tudomásul. (—) Kertciazdasiági tanszékek az iskolák mellett. Serényi Béla gróf földmivelesügyi miniszter elhatározta, hogy a kerteszeire es "•yümölcstermelésre fontosabb videkeken az állami iskolákkal kapcsolatban kertgazdasagi tanszékeket létesít, hol a tanszék letesitesehez az érdekelt községek is hozzájárulnak. Jelenleg Orosházán van egy ilyen tanszék a polgári üu­és leányiskolákkal kapcsolatban és most Fut­nokon, az építendő uj állami iskolával kapcso­latban állítják föl a második ilyen tanszéket. (__) A Máv. áruforgalma. A magyar királyi államvasút és az általa kezelt vas­utak állomásain ez évi november hónapban föladott fizető áruk liáromszáznegyvennegy­ezernyolcszázhuszonhét kocsirakományt tet­tek, huszonegyezerkétszáznyolcvanliet ko­csirakománynyal többet, mint tavaly novem­ber hónapban, amikor a föladott meny­nyiség háromszázhuszonháromezerötszáz­negyven kocsirakományt tett. (—) A szerdai hetipiac. A szegedi szerdai hetipiac árairól a következő kimutatást közli a vásárbiztosi hivatal: Sovány liba 1 par m00 -14.00, hizott liba, 1 darab 10.00-13.00.pulyka 1 pái 12.00—14.00, csirke, 1 pár 2.00—3.80, tyúk, 1 pár 4.00-5.00, sovány kacsa 1 pár 5.00-6.00, hizott kacsa, 1 darab .4.00-6.00, sertéshús 1.80, zsir 1.80, szalonna, sózott 2.00, marhahús, sütni való 1.68, marhahús, levesnek 1.52, marhahús, paprikásnak 1.44, borjúhús, eleié 2.20, borjúhús, hátulja 2.60, juhhus 1.30, gyökér, 1 kiló 0.20, répa 0.14, vöröshagyma 0.08—0.10, fokhagyma 0.44—0.48 korona. (—) Fizetésképtelenségek. A bécsi hitele­zői védegyesület. a következő fizetésképtelense­geket jelenti: Földi Géza Losonc, Barti Ferenc Debrecen, Reinhold utóda Adler Budapest, Frank Dezső és társa Makó, Mesko Géza Ruttka Weisz Manó Kiskunfélegyháza, Zeinin­ger András Zágráb, Klein Ferdinánd Mako. Polelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomda­vállalat Szegeden, Korona-utca lo. (Bokor-palota.) Iskolai hegedűk Iskolai és harntOnmmOK kedvelSl hannSZereü, 1»1­é« tok«k m szerkezetű cimbalmom legkiválóbb hangtartó szerkezettel, peuoi feljebb, pedállal FOtlOííraí SS UraOlOfOll ¿¿„~ek a gyártmányú ui és ^.f-tange^e^ uiakra ^cseréltetnek. Régi zongorák es cgjeo nang ¿eBekar»k ícIskc­^ászati és községi doboK rt dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére CS ÉS hír. uövari tiangsicrpr Illette BUDAPEST. VI!., MM4 31 — Angol regény. — Irta Gerard Dóra. (3) Az arcszíne üde, fiatalosan friss, de a haja már nagyon korán, még egyetemi éveiben kezdett deresedni. Aki csak talál­kozott szemének nyugodt, de ritka lelkes nézésével, megérezte, hogy ez arc mögött nagy lélek lakozik, amelynek nagy, vagy legalább is erős tulajdonságok adattak. Fia­tal bámnlói mind megsejtették ezt a titkos lángot, rajongtak érte, elnevezték az orvos­tudomány főpapjának. , . Még azok is, akik kenetes frazisnak minősítették ezt a nevet, kénytelenek vol­tak elismerni önfeláldozó fáradozását, óriási munkabírását, hivatása iránti rajongó szere­tetét, Mindennek a tüze ott égett a szürke szemekben. Ahogy végigjött a kórtermen, mintha az izgalom hulláma előzte volna meg. — Barna, fekete, aranyfürtü gyerek­fejecskék emelkedtek feléje a párnákról, nézték, meg mosolyogtak. Amikor Gnerson belépett, ugyan egy csöppség se mosoly­gott, Dörfl meg is jegyezte ezt magaban. Egy kis leány, aki merészebb volt a többi­nél, kidugta sovány karját és bele próbált csimpaszkodni Lamont kabátjába. — Tudom ám, ki vagy, — szólt Lamont anélkül, hogy visszanézett volna — te vagy az a kis leány, aki ma reggel nyolckor ugy becsukta a száját, hogy az orvosságos ka­nalat semmi módon se lehetett betolni. Az­tán most ki akarod hízelegni, hogy csoko­ládét rendeljek az olaj helyett. Tudom, meg se bántad a reggeli hőstettet, érzem az ujjad fogásából, még az arcocskádat se kell néznem. A hangja, a mozdulata csupa gyöngéd­ség volt. — Hát te hogy-mint vagy hugocskám,— most már a másik ágy fölé hajolt —- nincs baj a torkunkkal ugy-e? Az ilyen babakat szeretem én, akik akármelyik percben szé­pen kitátják a szájukat és lenyelnek akar egy egész patikát. — Nini, Grierson, — hozzá fordult, ahogy meglátta — beszélni szeretnék magával a tifuszesetről a hetes teremben. — Ugyan várjon meg, amig korulnez­tem itt. , , Dörfl észrevette, milyen kedves mosoly kisérte Lamont szavait, jogosan arra követ­keztetett, hogy a létező ellenszenv csak egyik részről állhat fenn. Lamont lassan haladt az ágysorok kozott, kérdezgetett, üteret tapogatott, tréfálkozott, magas alakja néha lehajlott a kis fekvő be­tegig. Dörflnek ugy tetszett, hogy itt most valami nagy ur osztogat kegyeket, pedig tudta, hogy orvos végzi hivatalos latogata­sait. A kis leány a tizennégyes számú agy­ban épen az utolsó csöppjeit szürcsölgette a levesnek, amikor Lamont hozza ert. — Remélem, nem akarod megenni az egész csészét, — szólt tettetett aggodalom­mal — Van okom azt vélni, hogy jelenleg porcellán még nem válnék egészségedre. A halovány fruska visszamosolygott rea. — Mikor kapok még? — Majd ha kész vagy evvel a porcióval. — De már kész is vagyok vele. — Persze. Az a kis csacska szájad van készen vele, de belül csak most kezdődik az igazi munka, a táplálkozás, a vérképzés. Ha megemésztetted, kapsz megint levest. — Hát akkor majd szundikálok, — szólt a tizennégyes szám határozottan és behunyta a szemét. Lamont még nem haladt tovább, állt nézte a kövéredő fehér arcot, amelyen a szempillák ugy feketéitek, mintha tussal lettek volna kifestve. Az orvos arcából lassan kihalt a mosoly, a két szemöldöke közé mély barázda véső­dött be. Fájdalmasan intenzív gondolko­dásba merült el, nem vette észre a pillan­tást, mellyel Grierson figyelt. Akkor riadt föl, mikor a másik közvetlen közelből szólí­totta meg. Lamont, ugy-e befejezte a vizitet? gQ GH. Dörfl ugy vélte, hogy valami röpke só­hajt is hallott. — És beszélni kivánt velem ? ^ — Hogyne, az uj esetről. Ha elfaradna a rendelő szobámba ... o — Nézze, épen szobaba kell beülnünk > — Ugyancsak kiérdemelt egy félóracska pi­henést. Túlsókat dolgozik, Lamont; mtnd­nvájan észrevettük, hogy lesoványodik. Most az egyszer én rendelek, rendelek pedig egy félórányi friss levegőt. Vidáman, kedvesen beszólt, a modorában nem volt egy szemernyi sem az előbbi ko­morságból. — Igaza van, menjünk - hagyta rea Lamont szórakozottan, könnyű volt meg­mondani réveteg nézéséből, hogy egeszen másfelé jár az esze. — Hát akkor induljunk. Bekapunk egy kis napfényt, meg egy kicsit ebből a levegőből, aminél különbet nem szíhat egesz London­ban Dörfl doktor, elkísérhet bennünket Gyorsan, parancsolóan intett a fiatal em­bernek. A „Jövendő" gyermekkórház kertje nem volt nagyon terjedelmes, de junius kezdeten legjobb oldaláról mutatkozott, a szép, ucie fák között dúsan zöldéit az a gyonyóru, hires angol pázsit. Az alacsony padokon sápadt gyermekek üldögéltek ; az egészségesebbek mar jarKai­tak is ide-oda, az ápolónők gondos szeme előtt. Itt-ott labdázott, szaladt néhány kere­kebb orcájú apróság. — Ez jó hely — mondta Dörfl, ahogy egy árnyékos padhoz értek. A kavicsos ös­vény közelében színesen pompázott sok­színű mák. — Tó — felelt Lamont, meg mindig szó­rakozottan, messziről. Szórakozott volt a mosolya is, amikor jöttében gépiesen meg­cirógatott egy pár fejecskét. (Folytatása következik).

Next

/
Thumbnails
Contents