Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)
1910-12-29 / 183. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2fc ciának, amelynek számára uj meg uj munkatereket kell teremteni, ha nem akarjuk, hogy a nyers munkaerők kivándorlása mellett a magyar nemzet szellemi virága is elvonassék nemzeti hivatásától. Városok politikai érzéke. Irta Lukács Ödön, Nagyvárad pénzügyi tanácsosa. A magyar nemzet érzi, hogy e béke korszakában nemzetileg és államilag meg kell szilárdulnia. A magyar államra a magyar faj egyéni pecsétjét rá kell ütnie. A közvélemény tehát kapva kap minden reformon, mely a nemzeti kulturáltam kiépítésére hat. A Khwn-kormány kiérezve a nemzeti közszellem ez erényét, egy reformot emleget ugy a parlamentben, mint politikai összejöveteleken. Ez a közigazgatás reformja. A közigazgatási reform mélyen érinti a magyar politikát, a társadalmat, szóval az egész magyar közéletet, épen ezért meg kell állapitanunk, hogy akkor, amikor az ©rszág pénzügyi állapotának a birodalmi pénzügytől való elkülönített rendezése, a választói jog reformja, a honvédelemnek nemzeti alapon való újra szervezése stb, szóval a nagyfontosságú'politikai kérdések egész halmaza vár megoldásra, e reformkérdésnek a felvetése szükségszerű és indokolt-e, annak az előtérbe állítására a kormánynak, vagy a nemzetnek van-e szüksége. A közigazgatási gyakorlat azt a meggyőződést érleli meg a szakemberekben, hogy törvényhatósági törvényünknek nincs meg az ország viszonyaiból meritet-t politikai alapgondolata. A törvényhozás minden politikai alapgondolat, minden politikai alapeszme nélkül alkotott egy közigazgatási gépezetet, egy szervezetet s a legjobb esetben a különböző sokszor ellentétes tényezők tranzakcióját sikerült létesítenie oly módon, hogy egymást megbénítják. — E szervezetet beállította az állami föladatok szolgálatába s ugyanekkor tőző hitelező és megszólalt. De már jelentékenyen alacsonyabb hangon mondta: — De hát mit akar maga tulajdonképen ? — Legelőször is azt, hogy várjanak. — Jól van. Meddig? — Sokáig. — Mennyi az a sokáig? — Amig kireparálom azt, amit a maguk inkuláns eljárása rontott az üzletemnek. — Jó. És aztán? — Aztán engedni fognak valamit a követelésekből, mert az a negyven százalék, amit maguk kapnak, még mindig többet ér maguknak, mint az, ha én kapok vagy egy fél esztendőt. Minek szaporítsam sokat a szót? A differenciák szépen kiegyenlítődtek. A rendőrségnek nem lett aktacsomója, a derék üzletemberek zsebrevágták a negyven százalékos reménységet, a derült kedélyű, kedves mecenás pedig visszatért a miikincses, uri lakásába. És mindenki meg volt elégedve a világ folyásával. Csak épen az újságírók kaptak sajtópört azért az első riportért, amiben a derék, becsületes milliomost elrágalmazták. Már most kérdezem: hol itt a probléma? Miért tülekszünk? Miért járunk kálváriára? Miért hánykódunk nyitott szemekkel, forró, álmatlan éjszakákon? Miért sirunk? És miért kergetünk hideg, zsibbasztó ólmot a szivünkbe? És miért nem járjuk nevető arccal, könnyű lélekkel az utat, amelynek igazi göröngye nincsen? a helyi önkormányzat ügyeinek vitelét, fejlesztését is föladatává tette. — Ezzel egyrészt az állami föladatokat a helyi önkormányzat föladataival jelentős mértékben összebonyolitotta, a közigazgatási szervezetet, ezt a nagy apparátust másodrendű ügyek vitelével túlterhelte, másrészt az önkormányzat pénzügyi erejét is teljesen kimerítette, ugy, hogy — elmondhatjuk — közigazgatási organizmusunk az igazi önkormányzat nagy föladatainak ellátására alig képes. Közigazgatási jogrendünkben tehát rátalálunk az önkormányzat korlátozására, az önkormányzat fejlődésének és a törvények végrehajtásának komoly akadályaira. Az olyan jogrend pedig, amelynek pozitív formái a magyar nemzeti élet erőteljes fejlődését akadályozzák, az nincs a magyar állam hatalmának és tekintélyének emelését célozó politikai alapgondolatra helyezve. Önként következik ebből az is, hogy az ilyen jogrend szolgálatában álló közigazgatási gépezet, amelynek mozgásából úgyszólván csak a különféle erők paralizálása rezultálhat. egy nagy tervszerű állampolitikának, a magyar állam megszilárdítása nagy munkájának alkalmas és megfelelő eszköze nem lehet. A magyar állam leglényegesebb és legfontosabb föladatai közé tartozik tehát az önkormányzati intézmények, mint a közigazgatási organizmus legfőbb tényezőinek fejlesztése s ezáltal ama fokra való emelése, ahol az autonómia már képes a rendet, a jogbiztonságot meghonosítani, ezt az' államot kulturális és gazdasági erővel megszilárdítani, azaz, röviden kifejezve, magasztos föladatának megfelelni. E reformtörekvés támogatására — amely a nemzet kultusz-épületéhez egy oszlopot van hivatva szolgáltatni — készen kell állani az egész magyar nemzet közszellemének. E reform igaz harcot fog előidézni a centralisták és municipalisták között, föl fogja kelteni a szenvedélyek viharát, — de ez a vihar termékenyítő erővel fog eloszlani, eszméket fog termelni s így tartalmasabbá és gazdagabbá fogja tenni a magyar nemzeti életet. Bármelyik irányzat kerüljön is győztesként ki a harcból, a közigazgatási reformnak üdvös hatása csak akkor lesz, ha az önkormányzatok rendelkezni fognak sok irányú föladataik megvalósításához szükséges anyagi erővel. Az anyagi erő növelésével gyarapithatjuk csak önkormányzati intézményeink erkölcsi erejét s ezáltal tehetjük képessé a magyar állam céljainak eredményes szolgálatára. A magyar városok politikai érzékére vall, hogy ezen a helyes uton haladnak s az általuk kezelt közigazgatás gyengeségének és úgyszólván tehetetlenségének következményeit átértve és átérezve, anyagi erejök nevelésére vetik a fősúlyt s ilykép a városok háztartásának rendezését állítják kívánságaik homlokterébe. Ez a mozgalom a magyar nemzeti érdekek nagy szempontjainak magaslatáról sem tekinthető a praktikulárizmus erőkifejtésének, mert hiszen kétségtelen, hogy a városi közigazgatási szervezet megfelelő átalakítása az egyes állampolgárra nézve a rend és személyes szabadság, a magyar államra; nézve a megszilárdulás és fönnállás, a magyar nemzetre nézve a hatalom és uralom kérdése. A városok törekvését ez a nemzeti érzés hatja át, háttérben ez a nemes meggyőződés áll s igy a magyar nemzeti élet minden tényezőjének támogatására joggal számithat. Mennyibe kerül a vasutas palota? — A korcsolyázó-térre építik. — (Saját tudósítónktól.) Szegeti város hatósága a legutóbbi napokban alig foglalkozik egyébbel, mint a szegedi uj vasutas palota építésének az ügyével. Szerdán délelőtt a tanács megint ülést tartott és ebben az ülésben csakis evvel a kérdéssel foglalkozott. A szerdai tanácsülés a csütörtök délutáni közgyűlésnek teljesen előkészítette a vasutas palota ügyét, mely most már teljesen tisztán áll a közönség előtt. Az államvasutak igazgatósága Szegedre helyezi az igazgatóság bevétel-ellenőrzési osztályát, mely a Szegeden székelő magyarországi vasúti központi leszámoló hivatallal egyesülve, uj palotában nyer elhelyezést. Szukovathy István miniszteri tanácsos, államvasuti igazgató, az egész kérdésnek korlátlan hatalmú mozgatója, a legutóbbi időben négyszer járt Szegeden s az illetékes tényezőkkel a vasutas palota részére megszemlélte a korcsolyázó-teret, a Lechner-teret és a felsővárosi régi kaszinó telkét. A két utóbbit nem találta alkalmasnak; a régi kaszinó telke szabálytalan, a Lechner-tér pedig parkírozott köztér, melynek elidegenitésével sokat veszítene a város. Szukovathy István tehát a korcsolyázó-tér északi oldalának ezerötszázötven négyszögölnyi területét kéri a várostól és Marx János elnökigazgató le is küldte a telek átengedésére és a palota fölépítésére vonatkozó szerződést a városhoz. Ezt a szerződést tárgyalta le ma a város tanácsa és e tárgyalás eredményét viszi a csütörtöki közgyűlés elé. A város tanácsa azt javasolja a közgyülésnek, hogy a korcsolyázó-tér északi oldalán ezerötszázötven négyszögölnyi telket engedjen át az államvasutak részére. Mivel a telek elidegenítését négyszer kell közgyűlés elé vinni, a tanács arra kéri a közgyűlést, hozzon oly határozatot, hogy a telek nyomban átadható az államvasutaknak. Ez a gyors intézkedés azért szükséges, mert Szukovathy István államvasuti igazgató, ha a korcsolyázó-térnek ezt a részét meg nem kapja, többet egyáltalán nem vesz részt ennek az ügynek a további tárgyalásában, ami pedig azt jelentené, hogy Szeged elesik az uj hivataltól. Lázár György dr polgármester kifejtette a tanács mai ülésében, hogy Csongrád-, Csanádés Békés vármegyék közigazgatásának együttesen nincs annyi alkalmazottja, mint amennyi hivatalnoka ennek az uj hivatalnak lesz. Szerinte tehát nem szabad akadályt gördíteni a cél elé, mert az uj hivatal többet ér Szeged számára három vármegyénél. A korcsolyázó-tér azért is megfelelő a vasutas palota részére, mert az ott gyönyörű frontot nyer s igy szépészeti szempontból is ezé a téré az előny. A szerződés értelmében az építésre az ajánlati versenyt a város irja ki. A tervpályázaton háromezer, kétezer és ezer koronás pályadijak szerepelnek. Az építkezés egy millió és kétszázezer korona költséget igényét s mindezt Szeged város előlegezi az államvasutaknak. A tanács ezeket a szerződésbeli pontokat mind elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek, valamint azt is, hogy az egy millió kétszázezer korona építkezési kölcsönt vegye fel. A vasutas palota a szerződés érielmében 1912. november elsején át lesz adandó rendeltetésének s ugyanarra az időre a város tanácsa rendezni fogja a palota környékét is. A pályatervek elbírálása az államvasutak igazgatóságának, Szeged város hatóságának és a szegedi vasúti leszámoló hivatalnak lesz a feladata, A tanács mai ülésében mindezt annak rendje és módja szerint letárgyalták és elfogadásra ajánlják a közgyűlésnek. Magában a tanácsban