Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-25 / 181. szám

48 bÉLHAöYARORSZftfi 1910 december 25 mondani szokta — „En vagyok a, én vagyok a Kende Paula szobaleánya," És ő. Az csak természetes, igaz-e, hogy ahol grófnő nyit ajtót, ott csak fejedelemnő lakhátik. És Kende Paula fejedelemasszony is a kis birodalmában: elragadó, finom Ízléssel berendezett két szobájában, amelyek mindegyikében példás a rend. Kende Paula is elmegy, az iránt érdeklődtem tehát első sorban, hogy hová ? — Polgár Károlyijai már megegyeztem — mondta szép magyar beszédén. így a legvalószínűbb, hogy visszakerülök Pozsonyba, ahol már több éven át voltam. — Szívesen hagyja itt Szegedet V — 0, dehogy. Nem nagyképűsködöm, de szeretem Szegedet ós ragaszkodom hozzá. Az én sorsom azonban a szinész sorsa. Több' éven át játszik egy városban, megismeri a közönséget, a közönség megszereti és végtére is meg kell válnia a közönségétől. — Melyik a legkedvesebb szerepe? — Megmondom, de ne irja meg, mert abban a .szerepemben szeretnék elbúcsúzni és ... A legjobb szerepem a Szókimondó asszonyság. (Kende Paula van olyan kedves, hogy ezt az árulást megbocsássa.) — Megmutatok magának egy kedves emlékkönyvet — folytatta — és egy barna kötésű könyvet tett elém, amelyben a lapok jórésze beragasztva ujságkritikákkal. — A föllépéseim jól megjelent kritikáit őrizem ebben. — Érdekes könyv. — Ha végigolvasom, látom az egész pályámat, ezt az édes-bus, keserves, mámoros, szép és göröngyös szinészpályát. Rövid ideig beszélgettünk még: régi és uj dolgokról. Amikor távoztam, a küszöbig kisért a fejedelemasszony, ajtót megint a „grófnő" nyitott, Békefiné Koppan Margit. A férje, Békefi Lajos és két mii vészgyerek, a Békefi- Misiké és'Bandika társaságában fogadott -Békefmé Koppán Margit. A szalonba vezettek, ahol fénykép, babér-szallag van, emlékei a B&M-pár diadalainak. A rossz, vagy a jó sorsora tudja, de itt is ez volt az első kérdésein: V — Nagyságba asszony, hova szerződik? — Határozott választ nem adhatok. Több igazgatóval állunk levelezésben. Jól meg kell választanunk a várost, ahova irigyünk, mert a gyermekek taníttatására is gondolnunk kell. — Színész lesz a Miska meg a Baudi^? — A Misiké bizony baritonistának, a Bandika tenoristának készül. Érdekes ez a két bájos szinészgyerek, akik már is büszkék tus eddigi sikereikre. Hosszabb ideig beszélgettünk még, legnagyobbrészt a Békefl-pár eltávozásának kulisszaokairól. Azután búcsúztam, B 'kefiné még utánam szólt: — írja meg, hogy nagyon szeretjük a szegedi közönséget. — Megtettem. — Megírtam. Lemlvay Midnél. Az esti föllépéséhez tette meg az előkészületeket Lendvciy Mid, amikor meglátogattam. Bepislanthattam a ruhatárába, amely gazdagon fölszerelt, Pálmaágak, szallagok ékesítik a szobák falait. Szinte irigyelni kezdem a színésznőket a sok ünnepeltetésért, de főleg azok emlékeiért. — Óh, van még nekem több ilyen emlékem is — kontráz rá Lendvay Mici irigységemre, de már nem tudtam a többit elhelyezni. Kedves emlékek ezek, amelyek a közeli múltban való ünnepléseket juttatják eszembe. — Ezt a Vigözvegy tizedik előadásán, azt ugyancsak a Vigözvegy huszonötödik előadásán, emezt a Jánosvitéz negyvenedik előadásán kaptam. — Kedves emlékek. — Igen, kedves emlékek — sietett a neheztelő primadonna hozzátenni, de nem Szegedről. Itt az alkalom hiányzott, nem mutathattam meg, hogy mit tudok. Mellőztek. — Még csak egy kérdést engedjen meg. Mi kriszkindlit kér? — Egy jó szerepet. Nagy Arankánál. Ez a látogatásom kezdődött a legbájosabban. Egy enni való csöppség, négy-öt éves kis gyerek fogadott és jelentette: — Anyusta fodad ! A Nagy Aranka kis fia volt, kezében ezeknek az édes apróságoknak fegyverével, egy doboz cukorral, amelyről fájdalommal telt szívvel jelentette: — De már üres. Ha kicsit később jön, ntm talál itthon, — szólt a háziasszony meleg szivélyességével fogadó Nagy Aranka. Francia órára készültem. — Franciául tanul? — Igen, franciául tanulok. A nap jórészét tanulással töltöm. Zongoraórát veszek, énekórát s emellett állandóan több szerepre készülök. — Melyik operett újdonságban kapott vezetőszerepet ? — Több operett szerepet kaptam, pedig — őszintén szólva — nem szeretem az operetteket. Az opera az én viiágom. A táncot egyszerűen gyűlölöm. Talán azért nem kedvelein az operetteket sem. Itt elmondta a művésznő operettben való első föllépésének a történetét: — Hat évvel ezelőtt történt, Kövessy Albert, aki akkor Újvidéken játszott, szerződtetett a társulatához. Éa ragaszkodtam szerződéses kikötéseimhez, hogy csak operaszerepet játszom, ő biztatott, lépjek fel operettben. Be is ugrottam, a Nebántsvirág Koraile szerepébe, de amikor a jelenésem következett, nem mentem ki a színpadra. Peiszs kész veit a botrány. Azóta öt-hat év telt el, játszok operettszerepet is, de csak az operáért tudok rajongani. — Szegeden nyílik némi alkalma operák játszásara. — Igen. Most Ka-rmen-t énekelem, azután a Bohémszerelem operát. — A közönség? — Szeretem a szegedi közönséget, mert kedves, jó, hálás. Két évre vagyok még ide szerződtetve, az alatt folyton tanulok. — Jó lenne ugy-e, az operába jutni. — Azt hiszem, vendégszerepelni fogok ott, még pedig a Toska-ban, vagy a Karmen-ben. A francia órára gondoltam folyton, arra a nyomorult órára, amely most azt az udvariasságot sózta a nyakamba, hogy siessek. Tehát siettem. Nagy Aranka ki-kisért. Közben megkérdezte : — Nos miről fog irni? — Egy kellemesen eltöltött negyedóráról. Szűcs Irénnel. Képzeljék, a komikát kézimunkánál találtam. És a komika komikázással kezdte: — Rövid már az idő karácsonyig és hála istennek, nyolc testvéremnek kell karácsonyi ajándékot küldeni. Elárulom magának, hogy velem kézimunkázás dolgában csak Kende Paula veheti föl a versenyt. A „fejedelemnő" a legjobb barátnőm. Mindig együtt vagyunk. —- Ki az a fejedelemnő — adtam a tudatlant. — A Pauiuci. Szóbahoztam a János vitézben a boszorkány szerepét, amelyet — mint sok más szerepét — annyi tökél tesség'gel játszott Szűcs Irén. — Nincs egyetlen szerepem — mondta a vidéknek talán legifjabb komikája — amelyet annyira ambicionálnék, mint ezt, Mert kedvem szerint elmaszkirozhatom benne magamat. Legjobban azt a szerepet szeretem, ahol tág terem van az elmaszkirozásra. A Dollárkirálynő-ben a gazda asszonyt is nagy kedvvel játszom. Csak pálinkát ne kellene innom. — Ugy-e nagy rend van nálam — folytatja Szűcs Irén. A Kende Paulától tanultam, ezt tőle kell és lehet megtanulni. A nyáron együtt laktam vele Gyulán és egyszer megtörtént, hogy a széket egyszer nem tettem vissza a helyére. Erélyes megrovásban részesített ezért a fejedelemnő. Szűcs Irén továbbra is kedélyes volt és közvetlen. Letette a kézimunkáját és készülődött, — Megbocsájt, de mennem kell. Elkisér? — Föltétlenül. — Most nem fog velem szégyent vallani. Ezt a szerepemet minden hónapban kétszer játszom el és még a legkedvesebbnél is jobban szeretem. — ? — A gázsimért megyek. Vá rnay Jankánál. Egy szobába lépek, kedves illatú éa füstös leányszobába. Porsze hogy Várnay Janka lakik itt, a naiva. Apró, aranyvégű, kedves egyiptomi cigarettával kinál. Rágyújtok ós elmondom, miért jöttem. Valami intimitást, kedves apróságot kérek a Délmagyarország karácsonyi számába. Várnay Janka erre nevet. Még nem szédítette el a dicsőség mámora, vagy talán nem tudja megérteni, mi intimitást, benső apróságot adhat a nagyközönségnek színpadon kívül a — naiva. Végre is rákezdi. Beszélgetünk. Eiőször is a szobáról, a berendezésről. Itt egy fénykép, családi kép. Nem tudom hamarosan, hányan vannak rajta, de azt látom, hogy sokan. A zavaromon segít, Várnay Janka: — Kilencen vagyunk, mind testvérek. Ez itt én vagyok. Ugy-e szép kis leány voltam? Amott a falon egy festmény, fivérének a munkája. Jói indul a gyerek. Szerényen húzódik meg egy könyvszekrény, benne Ignotus, Ibsen, Nyugat és mellettük — Beniczkynó Bajza Lenke. Ugylátszik, Várnay Janka ezeket a könyveket szégyelli és olvasásukat a húgára fogja. Beszélgettünk a feminizmusról. Természetesen a naiva nem feminista. A házasságnak nagy hive. A naiva! Színésznői pályájáról igy beszél: — Kis leány koromban mindig törpéket szerettem játszani. Édesapámnak már akkor az volt a véleménye, hogy „az én Janka lánykám Magyarországon a legnagyobb művésznő" és ezt a véleményét még ma sem változtatta meg. — Legkedvesebb szerepeim Az egér, Noémi, Csöppség, Buridán szamara, és az ujabb szerepeim közül Liliom Marikája, de csak akkor, ha Kende Paulával ós Nyarai Tónival látszhatom. Szegedről elszerződtem, Pozsonyba megyek. Szerettem Szegedet, mert szeretett a közönség. Beszélgettünk még sok mindenről, a nemrég véget ért szépségversenyről, amelyen Várnay Janka a második lett. Ugy mondja el, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy már három szépségversonyen nyerte el az első dijat. Talán az is Amikor elköszönök, illendően kezet akarok csókolni. Nem hagyja. Ismét cigarettával kínál meg, azokból az aranyvégű, apró kis egyiptomiakból. Rágyújtok és megyek. Szegedi vállalatok. fiz ujszegedi kendergyár. (Saját tudósítónktól.) A Tisza túlsó partján, közel nyolcvan katasztrális hold területen fekszik az ország leghatalmasabb iparvállalata: az ujszegedi kendergyár. Ezt az ipartelepet jelentékenyen kisebb méretbea alapította Salzmann Henrik, a casseli Salzmann & Co. cég seniorja, aki számos, más nagykiterjedésű németországi vállalatnak a tulajdonosa. Az iparvállalat rohamos fejlődése azonban egyre ujabb és ujabb tekintélyes befektetést követelt, ami végül is az iparvállalatnak átalakulását eredményezte. A részvénytársasággá alakult iparvállalatnak a jelenlegi főrészvényesei Salzmann Henrik és á Wiener Bankverein, amely intézet arról nevezetes, hogy Magyarországon sok iparvállala-