Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-25 / 181. szám

224 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2fc fi magyar színészet elejéről. — Száztizenhét éuuel ezelőtt. — (Saját tudósítónktól.) Hogy mekkorát változott a világ sora, arról a magyar színészet fejlődése is fényes bizonyságot tesz. Egy csomó megsárgult, dohosszagu rongypapír került a kezeim közé, a XVIII. század végéről való. Ezek között találtam a magyar színészet elejéről régi magyar stílusban megirt érdekes adatokat, amelyeket érdemeseknek tartottam a mai kor drága nyomdafestékére, mert igen jellemző kultúrtörténeti képet nyújtanak a korra, melyből valók. A Nemzeti Játék-Szin Igazgatóságának Pesten, 1793. esztendő Bőjtelő hava huszonnegyedik napján az ország főméltóságu, főtisztelendő, méltóságos, tekintetes és vitézlő rendeihez Intézett fölhívásával kezdődik a história, mely következőképen hangzik: „Ötödik hete, hogy ezen növendék Magyar Játék-Szin Társulat a P. Nádor ispán és a Magyar helytartó tanács intézéséből a budai és Pesti közönséges játék-szineken játszik, elérvén már azon célját, amelyre sok viszontagságok között oly régen törekedik. Minthogy pedig ezen szerencséjét nevezetesen a N. vármegyék eszközlésének tulajdoníthatja, akik a F. udvar ós a Magyar helytartó tanács előtt ügyét hathatós pártfogásokkal támogatták, első kötelességének tartotta ezen Társaság, hogy szerencséltetéséből eredett buzgó örömét s háládatosságát nagyságtok előtt nyilvánosságra tegye. Ezen hazafiúi hajlandóság, melyet nagyságtok nyelvünk s nemzetünk dicsőségére intézett dologban bizonyítottak, reménységet nyújt nekünk, hogy ezután se fogják tőlünk megvonni atyai segedelmeiket. Ha igaz az, amiről kételkedni nem lehet, hogy a nemzet virágzó állapota, sőt fönmaradása az anyai nyelvnek pallérozásától függ, ennek pedig leghathatósabb eszköze a Nemzeti Játék-Szin ; nagy oka vagyon ezen institutumnak arra, hogy pártfogást és segedelmet reményelhessen nagyságtoktól. A társaság pediglen, amely ezen nemes célnak eszköze, minden igyekezetével arra fog törekedni, hogy tárgyának megfeleljen. Látja ezt egész megelégedéssel az egész pesti és budai magyar közönség, amely ápolgat bennünket. De minthogy most eleinte talán nem is reményelhetjük, hogy ez szükségeit a társaságnak egészen kipótolja ; mert hazánk fiainak pallérozott Ízlése számosabb társaságot s költségesebb játékokat kiván, az ízlés pediglen a Játék-Szin iránt még nem épen közönséges; esedezünk azért alázatosan, méltóztassanak nagyságtok bennünket csak az alatt is, míg ezen institutumnak haszna közönségesebb elterjed, kegyes segedelmekkel ápolgatni, hogy pediglen láthassák nagyságtok, miben legyen most társaságunk ós inkább megítélhessék azt is, hogy nem bizonytalan állapotra fordítják jóvoltukat, ujonan egybe szerkesztett társaságunknak minden rendtartásait ide rekesztjük. Ne engedjék nagyságtok, hogy szószólásoknak s mintegy önön kezeknek gyümölcse elhervadjon. A cél dicsőséges, hasznos és nemes. A késő maradók, aki ezen igyekezetnek hasznát már bőven tapasztalandja, áldani fogja hamvait nagyságtoknak. Mi pedig, eszközi ezen boldog célnak, hathatós pártfogásokba s kegyességekbe ajánlottak legalázatosabb tisztelettel vagyunk," ésatöbbí. Az első Nemzeti Játék-Szin Társulatnak ezelőtt 117 évvel a „Status Personalis"-a és a „Talarium"-a, vagyis személyzete és ennek fizetései a következőkből állott: a) Fehér személyek. 1. Moor Anna leány-asszony havi pénze harminc forint; 2. Liptai Mária leány-asszony huszonhat forint; 3. Termetzki Francika asszony huszonhat forint; 4. Török Magdolna leányasszony husz forint; 5. Kelemen Erzsébet tizenöt forint, b) Férfiak: 1. Sehy Ferenc havi pénze huszonnyolc forint; 2. Várady Mihály huszonnégy forint; 3. Láng János huszonnégy forint; 4. Varsányi Ferenc huszonnégy forint ; 5. Rózsa Márton huszonnégy forint ; 6. Kelemen László huszonnégy forint ; 7. Bagolyi Antal husz forint; 8. Pesti László husz forint; 9. Papp Gábor husz forint; 10. Ernyi Mihály huszonkilenc forint; 11. Pataky Benedek tizenöt forint; — A direkció szolgálattyában levők: 1. Lavotta János muzsika direktora hópénze tizenöt forint; 2. Kassza tiszt tizenkét forint; 3. Nyóky Pál sugó husz forint; 4. Bujáky József kancelista tizenkét forint ; Tiz muzsikus á hat forint, egy hónapra hatvan forint. — Subalternek: 1 Sellei Pál ruházatok gondviselője hópénze tizennégy forint; 2. Erdélyi János Játék-Szin mestere hét forint ; 3. Annak segítője három forint; 4. Rády Márton Játék-Szin szolgája tizenkét forint; 5. Lozsó mesterné három forint; 6. Első billetőr négy forint; 7. Második billetőr két forint harminc krajcár ; 8. Napszámos egy forint harminc krajcár ; 9. Kocsi tizenkét forint; 10, Két cédu'.ahordó tiz forint ; 11. Hajforditó tizenhat forint. Summa: ötszázhatvannégy forint. Azonkívül mindenkori költségek egy hónap alatt, vagy tizenkét mutatványokra. Tbtíátromi bér Unverth gróf urnák minden mutatványért három aranyakat, tészen százhatvankét forint; Nyomtatónak a cédnlákért negyven forint; Szappanyosnak a világításért harminchat forint; Strázsáért kilec forint ; Kéményseprőnek a tüzvigyázásért három forint huszonnégy krajcár ; Egy egész hónapi költségnek a summája nyolcszáztizennégy forint huszonnégy krajcár. Ez az összeg ma nem elég két vidéki primadonna egy havi gázsijára. Hja ! Nagyot változott a világ sora. A színészek törvényei is fölötte érdekesek voltak ezelőtt 117 évvel. Ma több a paragrafus, de azért a régi többet ért, mert ha kevesebb is volt a cikkely, de lelkiismeretesen betartottak minden rendelkázést. Az 1793-ban alkotott színházi törvények a következő paragrafusokból állottak : 1. §. Azoknak, akik a Magyar Játszó Társaságnak tagjai közé akarnak fölvétetőani, szükséges, hogy erre a szüleiktől, vagy rokonjaiktól engedelmük légyen és tisztességes magaviseleteiket megbizonyítsák. 2. §. Senkinek a tagok közül meg nem engedtetik a Rollókban, vagyis a játszásra által adandó személyviselésben válogatást tenni, avagy azokat, ha a tanulásra kiosztatódnak, okvetetlenül visszaadni; ugy hasonlóképen a másik játszótársának kötelességébe avatkozni. Aki magát megsértettnek lenni véli, a darabnak előadása után adja be panaszát Írásban a főigazgatónak, akinek kötelességében áll, mihelyt a panaszlónak okai által meggyőzettetik, előbbeni véleményében hátra hagyni. Ekképen meggátoltatnak az ily környüállásokban előadódni szokott ízetlenségek. Aki mindazon által mégis ezen törvényt által hágja: tiz krajcárt fizet büntetésül minden hópónzbeli forintjából. 3. §. Akinek kifogása vagyon a cirkuláris, vagyis a kezére járó irás ellen, az tartsa magát a második törvónyszerént és semmi illetlenséget el ne kövessen annak személye ellen, ki véle ilyetén irást közleni fogja; hanem adja illendő módon tudtára az Igazgatónak, hogy okai legyenek a cirkulárisnak alá nem Írására és hogy kívánna e végett szóllani, az igazgatóval és addig nem közöltetik többekkel, míg a dolog el nem intéződött. 4. §. A rágalmazó beszédek, akár azok valamely magános tagját a társaságnak, akár az egész társasaságot, vagy annak alkotmányát érdekeljék, ártalmasok az egésznek. Ki ebben vétkesnek találtatik, egynegyed részét veszíti el hópénzének. 5. §. Senkinek se szabad akkor, amikor a játék-darabban hivatala vagyon, a néző közönség közt forgolódni; bátor a játék még el sem kezdődött is, vagy hivatalát már talán a játékszínen el ís végezte. Az ilyen szabás ellen vétő személy fizet büntetést a hópénze szerint minden forintból tiz krajcárt. 6. §. Nem szabad semmiféle cselédnek a Játékszínen tartózkodni. Ha tehát a tagoknak szükségük vagyon szolgájokra, az vagy az öltözőszobában veszteg maradjon, vagy hazamenvén csak a játék végeztével jelenjen meg. 7. §. A cirkulárisokban följegyzett próbarendtartást, ugy minden egyéb cirkulárist tartozik minden tag akkor aláírni, amikor az véle fog közöltetni. Hogy a próbaidőnek hirdetése több haszontalan fáradozásba ne kerüljön, a játszó tag, ha maga odahaza nem volna, egy állandó biztost rendeljen, nevének maga helyett való aláírására. 8. §. Ki a próbatételre későn jön, vagy egy egész jelenést elmulatja, hót krajcárt fizet minden forinttól. Aki pedig az egész próbát elmulatja, annak egy heti fizetése levonattatik. 9. §. Teljességgel tiltatik a kiadott Rollókban változást tenni. Meg nem engedtetik tehát ahhoz valamit hozzáadni, mely talán a játékmesének érdemét megalázná; vagy valamit elhagyni, ugy Ízetlen tréfákat, gunyolást,,kacagást stb. indítani. Ide járulnak még : a) A szerzőnek tudósításán kivül nem szabad a csókolózás. b) Nem engedtetik a férfinak, hogy a fehérszemélynek száját csókolja. Ha ezt a játék megkívánja, a homlokát csókolja. c) A férfiiak között való csókolódás a vígjátékokban ízetlen. Egyedül az affectusokban engedtetik meg. d) Vágynák még több ilyetén elhárítandó hibák is. Egy ezek közül az is még, ha p. o. a férfiú az ölelésben a fehér-személynek a mellét illeti. 10. §. Aki a valóságos játék alatt egy jelentést elmulaszt, vagy akármikópen okot ád arra, hogy a játék annak idejében ne kezdődhessen el, hópénzének hatodrészét leteszi büntetésül. Ki pedig az egész játékot elmulatja, amelyben Rollja vagy épen nem, vagy rosszul pótoltathatott ki, elveszti egész hópénzót. 11. §. Ki a játék alatt az oldalszárnyak mögött a közönségnek, vagy az épen akkor játszó személyeknek hallatára beszélget, kacag, vagy alkalmatlan zörgést indit, hét krajcárt fizet hópénze szerint minden forinttól. 12. §. Kiki köteles egymáshoz minden tisztelettel viseltetni. Ki ez ellen vét, avagy a próbák és játékok alatt zűrzavart indit, büntetésül leteszi egyhatod részét hópénzének. 13. §. Gyakorta elkerülhetetlen a néma Rolloknak is megjelenése. Az ilyen személyviselés senkit sem alacsonyít meg; következésképen senkinek sincs jussa attól magát megvonni. Mindazonáltal megkell jegyezni: a) Mikor kevés néma Rollok jönnek elő, az első személyeket viselő tagok kiméltessenek inkább meg, sem mint a mellesleg személyeket játszók. b) Ha némely tagnak nehezebb Rollja vagyon valamely játék-darabban, az a következendő játékban, ha csak a szükség magával nem hozza, a néma Rolltól ment legyen. c) Ment lehet akkor is a néma személynek viselésétől a játszó tag, mikor a következendő játék-mesében hivatalja szerint több idő kívántatik vagy az öltözésre, vagy az ékesitósre. Ezen eseteken kivül senkinek se szabad a néma Rollokat elmellőzni. Ki ez ellen vét és ilyen személyt viselvén a próbát, vagy a játékot elmulasztja, minden forinttól a hópénze szerint fizet három krajcárt. 14. §. Ki gondatlanságból, vagy készakarva a játék-szini öltözetet, vagy egyéb ékességet megszennyezi, a kurt meg fizesse. 15. §. Híradás nélkül senkinek se szabad huszonuégy óráig a városból eltávozni hópénzének egytized büntetése alatt. Kiki köteles a játszó napon a maga szállásán hirt adni a maga holléttéröl, hasonlóbüntetés mellett. 16. §. A megbizonyosodott szerelmeskedő magaviselet az egész hópénznek veszteségével büntetődik. Mely esetről az egész directió fog tudósíttatni. 17. §. Minden hónapnak végén Írásba foglalja az igazgató azon hibákat, melyeket a tagok akár magok viseletekben, akár a játék-személyek viselésében elkövettek és az ilyen irást a vétkesekkel közölje. Kik is tartóznak saját kezök aláírásával azon hibákat megvallani. Ki a vádolást helytelennek vóli, menteségét irja le és adja által az igazgatónak. Az igazgató e paragrafusok értelmében járt el. Aki az igazgató eljárásával nem volt megelégedve, az a színházi legfőbb fórum elé vitte ügyét, a főigazgatóhoz, ki 1793-ban báró Podmanitsky József királyi tanácsos volt. Ennek az ítéletében meg meg kellett nyugodni ; mert mint teljhatalmú biró járt el a színházi ügyekben. A ruhákat ugy a férfiaknak, mint a nőknek az igazgató szolgáltatta ; nem különben a« összes kellékek költségeit az igazgató viselte. Azt tartom, ma is szívesen viselné, ha beérnék a tagok az akkori ruhákkal s főképpen az akkori gázsikkal és legkivált, ha a régi színházi törvények 16. §-át ma is alkalmazhatná. Délafrikai jósmők. Minden népnek megvannak a maga prófétái, akik mellett kis hely jut a jósnőknek is. A legmagasabb kultura sem képes a varázslókat kiirtani. A kártyavetés ugy Párisban, mint Londonban és egész Newyorkban is virágzik. Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, hogy a délafrikai suluk és hasútoknak is megvannak a maguk fekete Sibylláik. Johannesburgban és Kimberleben — a központja a délafrikai kereskedelemnek — ezek a jósnők már a fehérektől is sajátítottak el egyet-mást: szintén játékkártyákból jósolnak. Kisebb városban és a kevésbbó lakott vidékeken nagyban működnek a varázslók. Különösen formált kövecskék vagy csontok azok a jelek, amelyeket a varázsló kis zsákokban hordoz magával és örömet vagy bánatot jósol belőlük a kíváncsiaknak. Miként valaha a mi elődeinknél is, ugy most a feketéknél szalmaszálak ós pálcikák szolgálnak sorsjelül. Légycsapó vagy fegyver, amelylyel a gonosz szellemet elűzik, ritkán hiányzik eszközeik közül. Délafrikában a jósoktól, jósnőktől nem annyira a jövő titkát tudakolják, mint inkább valami gonosztett vagy bűncselekmény elkövetőjót lepleztetik le vele. Betegek akarják tudni, ki babonázta meg őket, mert a négerek hite szerint minden betegség boszorkányozásnak a következménye. A meglopottak keresik a tolvajt. Mindezt megtudják mondani a jósok és jósnők, akikhez aztán tódulnak a hívőik. Azonban olyan ravaszul visszaélnek az emberek hiszékenységóvel, hogy ujabban Délafrikában szigorú törvényeket állítottak föl a varázslás ellen.