Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-24 / 180. szám

1910 I. évfolyam, 180. szám Szombat, december 24 DÉLMAGYARORSZÁG |is»Mtl szerkesztflség és kiadóhivatal Szeged, 9 ELŐFIZETÉSIAR SZEGEDEN: ELOFIZETESI M VIDERHI» 9 TELEFON-JZMJ c=j Korana-utea 15. szán c= Wéti évre . E 74 — félívre . . . R 12-— egész érre . R 2»-— félévre ... I 14'- Szerkesztfség S35 e=a Rladtthratf 191 laáapesti szerkesztóség és kiadóhivatal IV., | negyedévre. R 6 — egy -hónapra R 2'— negyedévre. R 7'— egy hónapra K 2'4I Interurbán 135 t=> Városház-utca 3. szám c=j £ Egyea szám ára 10 fillér Egyes szám ára II flllár | Budapesti szerkesztőség telefon-száma 171—11 Amiért Justh pártja harcol. Khuen miniszterelnök indítványára a képviselőház levette napirendjéről az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának ideiglenes meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot és mai ülésében a Szerbiával kötött vám- és kereskedelmi szerződés becikkelyezésének vitáját folytatta. A kormány álláspontja világos és jóhiszemű. A jegybank szabadalma december 31-ikén lejár. A bankügy uj rendezé­séről szóló törvényjavaslat a még hátra­lévő néhány nap alatt törvényerőre nem emelkedhetik. Mert mindenki ért­hetőnek találja, ha az ellenzék beható vitát indit a javaslatról. Hiszen a jegy­bank kérdése évek óta foglalkoztatja a politikai életet. Erős elvi meggyőződé­sek fognak ütközni. Az önálló jegybank és a bankközösség hívei egyaránt óhajt­ják, hogy érveiket részletesen tárhassák az ország elé. Ilyen körülmények között a képvi­selőháznak hosszabb időt keli szánnia a bankvita lefolytatására. A kormány­tól pedig mi sem áll távolabb, mint­hogy megkísérelje egy komoly vitának megakadályozását. De épen azért, mivel a kormány A tánc. — Beszélgetés egy anyával. — Irta Prevost Marcel. A reggelinél naponkint egy szeretetre­méltó matronával találkoztam, akinek há­rom szép leánya volt. Mindjobban megismer­kedtünk egymással és bizalmasan beszélget­tünk. Egy alkalommal fölkértem, mondaná el, mit tart a mostani táncokról? — Az itteni kaszinóban sokat táncolnak ; az estélyek igen előkelőek és minthogy itt nemcsak sok fiatal leány, hanem számos ifjuember is van . . . Ugyan kérem, nagysá­gos asszonyom, mondja meg, mint véleke­dik a táncról? A tiszteletreméltó matróna helyet foglalt, hogy szilárdabb alapot adjon véleményének s azután könnyedén válaszolt: — Én azt hiszem, a táncról senki sem mondhat rosszat, mert egészséges mozgás, kellemes sport s az egyedüli, amelyet szalon­ban gyakorolni lehet. Az ifjúságnak moz­gásra van szüksége; ezt a mozgást igen okosan társas szórakozássá tették. Ugy lát­szik, ön más véleményen van. — Csalódik, nagyságos asszonyom; csak gon­dolkodom a dologról, megállapodott vélemé­nyem nincs róla, különben nem bátorkodtam volna becses nézetét megtudakolni. Nem­rég két újsághírre lettem figyelmes, melyek a most divatos keringőre vonatkoznak. Né­hány svájci családanya igen erélyesen tilta­kozott a keringő ellen. Károsnak mondták nemcsak az egészségre, hanem mindkét nembeli ifjúság erkölcsére is. A másik újság­hír még jellemzőbb. Egyik londoni tánc­mester, akinek szintén nem tetszik a rno­tisztában van vele, hogy a jövő esz- | tendő elején a parlament még a bank­javaslat megvitatásával lesz elfoglalva, alkotmányos kötelességének ismerte arról gondoskodni, hogy ha a Ház a bank­ügy rendezésével 1911 január 1-éig nem is készül el, azért a jegybank ideiglenes továbbmüködése alól a tör­vényes alap ki ne vonassék. Törvény­javaslatot terjesztett tehát be a bank­jegy jelenleg érvényben álló szabadal­mának hat heti meghosszabbításáról. Ez a javaslat semmiféle elvi állás­pont érzékenységét nem sérti. A végle­ges rendezésnek sem prejudikál semmi irányban. Elfogadhatja az is, aki az önálló jegybank mellett akar állást fog­lalni a végleges rendezés alkalmából. Mert csak azt célozza, hogy a kép­viselőház a bank vitáját ne folytassa le bank-eksz-leksz állapotában. Erről a provizórium-javaslatról tulaj­donképeu nincs is mit vitázni. Az osz­trák képviselők néhány perc alatt el­fogadták az analóg indítványt. A kor­mány joggal számíthatott rá, hogy a képviselőház egyetlen ülésben elfogadja. A Kossuth Ferenc elnöklete alatt álló függetlenségi ós negyvennyolcas párt és a néppárt nyilván nem is tartotta indokoltnak a vitázást. Beérte az állás­pontja fikszirozásával. Nem igy a Justh Gyula elnöklete alatt álló frakció. Ez a dern keringő, — uj táncot talált fel, melyet Ceül-keringőnek nevez. — És az milyen ? — Tizenhat-tizenhat, ütemű szakaszokból áll, mfelyekből tizenkét ütemet nem együtt táncolnak a párok; csak az utolsó négy taktusnál találkoznak. Ugy látszik, hogy négy ütem közben nem lehet erkölcstelen társal­gást folytatni. Mit szól ehez nagyságos asszonyom ? A svájci tiszteletreméltó családanyák véleményéhez, avagy a londoni táncmester uj táncához? — Mindkettőhöz. A matróna gúnyosan nevetett. — Mindketten méltók egymáshoz, — mondá, — csak azt nem tudom, melyik os­tobább a kettő közül. Csak beteges, kép­zelődő állithatja azt, hogy a keringő más valamit jelent az ifjúságra, mint ritmikai mozgást. Nekem is vannak leányaim; tehát én is csak értek valamelyest a kérdéshez. Lássa, az én gyermekeim min­dent elmondanak nekem ós számtalan­szor igy szóltak hozzám : „Kedves mama, kérünk, ne kérdezősködjél táncosaink testi és lelki tulajdonságai felől, mert arról nem tudunk fölvilágosítást adni. Mi nem érdek­lődünk irántuk, alig váltunk velük néhány szót. Akármilyen ruták és ostobák, csak jól és könnyen táncoljanak ; a legjobb táncos a legkedvesebb előttünk. „Ugyan melyik leány érdeklődik manapság a táncosa iránt? — Nagyságos asszony, az ön leányai igen okosak ! Gúnyolódik, nemde? — Isten mentsen! Csak azt hiszem, hogy a leányok eféle nyilatkozatai megnyugtat­csoport azt tartotta tegnap helyesnek, hogy a provizórium vitáját elnyújtsa. Ilyen körülmények között a kor­mány belátta, hogy a provizórium to­vábbi tárgyalásának nincs értelme. Ha egyszer egy negyven tagból álló cso­portnak eltökélt szándéka, hogy egy javaslat vitáját a még rendelkezésre álló néhány nap alatt befejezni nem engedi, ugy a házszabályok nekik mó­dot adnak, hogy ezt a szándékát meg is valósítsa. Mivel pedig a bank-eksz-leksz elke­rülése céljából egy másik, szintén fon­tos, de kalendáris terminushoz nem kötött tárgynak, a szerb szerződésnek vitáját szakították meg, a politikai rezon, a Justh-csoport magatartása folytán, azt indikálta, hogy a Ház folytassa inkább a szerb szerződés vi­táját, melyet előreláthatólag még az ünnepek előtt be lehet fejezni. Igy leg­alább ez a jelentős nemzetközi meg­állapodás kerülhet tető alá. Ha azonban a Justh-csoport, amely­nek magatartásán a kértlés múlik, talán rekonszideráció alá veszi állás­pontját, kötelességének tudatára jön és közvetlenül a karácsonyi ünnepek után, még az év végéig el akarja in­tézni a bankszabadalomról szóló tör­vényjavaslatot, ugy a kormány ennek csak örülni fog és a többség szives ják az anyát ós másrészről fölmentik a tul­szigoru fölügyelet alól. — Természetesen! — Akkor kegyeskedjék visszaemlékezni vagy husz évvel ezelőttre. A ritmikai moz­gás volt-e az egyedüli ok, mely a táncra csalogatta? Nem az udvarlás és a flirt? — 0, ón szentimentális leány voltam; az én leányaim pedig nagyon praktikusok. Ön csodálkoznék azon, mily józan és gyakorlati gondolkozásnak. Az én fiatal koromban a leányok nem voltak ilyen — okosak. Abban az időben a bálok levegője, a zene, a fényes világítás, — ne nevessen kérem oly kihívóan — no meg a táncos testi közelsége, halk bókjai tar­tós benyomással voltak a leányokra, ugy, hogy sokáig ábrándoztak egy-egy bál éleményeiről, De az én leánykim sem a bál előtt, — sem a bál után nem ábrándoznak! A mostani ge­neráció általában igen kevéssé érzékeny és nem egykönnyen veszti el — nyugodtságát. Az erkölcsök alaposan megváltoztak. Az én időmben a két nembeli ifjúság csak a bál­teremben találkozott; az utcán alig beszél­hettek egymással; de a táncnál — táncosa karjaiba bocsátották. Mai napság a fiatalság a nyári évadot együtt tölti a tenniszpályán, a birriklin, a golf játéknál; minden szórako­zás egymáshoz közelíti őket; no meg az anyai felügyelet is sokkal enyhébb. A bál­teremben igen kevés anya áll faldisz­nek s nem kiséri valami nagy aggodalom­mal szeretett báránykájuk minden moz­dulatát. Az ifjúság több szabadságot kiván. Nézetein szerint jogosan. Bizonyos körülmé­nyek már nem izgatják leányaink képzeletét, amióta elvesztették az újság ós ismeretlen­ség ingereit. Az a közönyösség és lelki egyensúly, melyet mi a modern leányban

Next

/
Thumbnails
Contents