Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-22 / 178. szám

1910 í ' ! . I. évfolyam, 178. szám Csütörtök, december 22 DELMAGYARORSZÁG Mzponti azerkeaztflség ís Kiadóhivatal Szeaed. e=a Korona-utca 15. szám r—, Indapesti izerkesztffséj H kiadóhivatal IV «=> Városház-utca 3. izém c=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN; SM,<Vre • • * «2 awedévra .1 »•— w hónapra R 2 kris utn ára 10 fillér EL0FIZETES1 U VIDÉKÉR i ««te tm negyedévre, Ejyai LOFIZETESI U VIDÉKÉR t f . K 28 - félém . .. I U — I • * 1'— W Hónapra R 7'4* ( tyea uárn ára !• BlUr J TELEPOlf-SZJUli Snrfwuttiic >35 a KladékfnM IN Interurbán 135 Budapesti szerkesztőség telefon-szána I»«—19 flz eksz-lekszes lovagok. Kérdezzük Justh Gyulát, vagy pártjának bármelyik más tagját, vájjon mennyiben válnak súlyosabbakká' az ónálló bank mellett előadandó argumentumaik, ha azokat bank eksz-leksz állapotában fogják elmondani? Indokolják meg, hogy az országnak mifele érdeke fűződik ahoz, hogy 1911 január elsején a jegybank funkciójának ne legyen törvényes alapja? Fejtsék ki, mennyiben áll az valamely ellenzéki párt érdekében, hogy az utolsó esztendők különféle eksz-lekszállapotai után az országot uj törvényen kiviili helyzettel ismertessék meg " és gyakorlatilag dokumentálják, hogy az ország kormányzásának egyre tágabb terrénumait ölelheti föl a törvényes alap hiján való kormányintézkedés ? Mert ilyen kormányintézkedésre egyenesen számítanak . . . Azzal ugyanis tisztában kell lennie mindenkinek, hogy ha valamelyik ellenzéki párt megakadályozná, hogy a bank szabadalmát ideiglenesen meghoszszabbitó törvényjavaslat január elsejéig törvénynyé váljék, ugy ezt csak abban a biztos tudatban cselekedné, hogy kerékkötő munkájának természetes romboló eredménye nem fog beállani, mert a kormány gondoskodni fog róla, hogy bgjie következzék. Nem, az urak legalább nem tartanak tőle, hogy ha január elsején tul elhúzzák a bankprovizórium vitáját, ugy a jegybank működésében bárminő zavar állana be és az ország gazdasága milliárdokra rugó kárt, a nemzet presztízse pedig súlyos csökkenést szenvedne. Ha ettől tartanának, ugyancsak óvakodnának tőle, hogy a jegybank működése alól a törvényes alapot kivonják, mert egy országos fölháborodás orkánja elseperné még ezt a megtizedelt csoportot is, amelynek a politikájáról az általános választásokban olyan lesújtó ítéletet mondott az oi-szág. De ezen a ponton ők is biznak a kormányban. Igen jól tudják, hogy egy kormány előtt nem az a döntő szempont, hogy miféle taktika volna a legalkalmasabb egyik vagy másik ellenzéki pártpolitikájának diszkreditálására. A kormánynak mindenekelőtt az ország érdekeit kell tekintenie. És egy ellen^ zéki csoport politikai lelkiismeretlenségének beigazolása nem lehetne mentsége arra, hogy az országot mérhetetlen anyagi és erkölcsi károsodásnak kiszolgáltatta. De azért talán mégis a megkönynyebbülés sóhajával fog neki a kerékkötésnek — ha ugyan az utolsó percben meg nem gondolja — Justh Gyula es pártja, értesülvén Khuen-Héderváry miniszterelnöknek hivatalos kijelentéA Klein-gyerekek. Irta Farkas Antal. A kaszárnya folyosóján végigbömbölte a napos káplár: — Parancskiadásra az udvarra ! Klein Mózes, a szabó, a második cug zsidaja épen akkor bajlódott a bakkancs szíjjaval. Már kétszer szakadt el. Az uj szíjat, valaki kilopta a hátbőröndjéből. Klein Mózestől különben is mindent elloptak, mert zsidó volt, szabó volt; vele mindenki azt tehette, amit. Megígérték neki, hogy ha egyszer nehezteléere próbál menni, hát megpokrócolják. Nem ment neheztelésre, mégis megpokrócolták, mert zsidó volt. Abban a században, ahol Klein Mózes szolgálta a hazát, rettenetes zsidógyűlölet uralkodott. A tiszt urak egytol-egyig keresztény urak voltak, csehek* svábok, horvátok voltak, hát nem nagy nehézségükbe került a kereszténység és rettenetesen haragudtak a zsidóra, kivéve a manipuláns őrmester urat, aki a kapitány úrral meglehetős jóbarátságban élt a századirodában. Megesett, hogy zárt ajtó mögött együtt söröztek, amikor a kapitány ur valami fontosabb számadáson törte a manipuláns fejét. Klein Mózes a berukkolás első percében tapasztalta, hogy nagyon bajos lesz kihúzni a három évet. Nem a katona-élettel járó dolgok bántották, hiszen abba Klein Mózes is beletörődött volna, hanem azok a kívánságok, amikbe Klein Mózesnek bő része volt. Ha valamit rosszul csinált a szakasz, Klein Mózest, a zsidót szidták. Ha a szakaszvezetőt összemarházta az őrmester, Klein Mózest ütötte képen. Ha a szakaszban elveszett valami, a zsidót vették elő. Le is csukatták egypárszor és jót nevettek rajta. Mózes azt is gondolta, hogy elpanaszolja a sorsat a manipuláns urnák, hátha segít rajta. A manipuláns ur hatalmas ember volt Nagy, széles vállú, vörös ember, akinél már gorombább nem igen kellett, pedig mindössze Grün Lázárnak hivták, de ha egyszer képen teremtett valakit, hát még a puskája végéről is leesett a dekli. igen, a manipuláns ur megtette azt is hogy a századirodába fölrendelt katonákat sorba pofozta, mielőtt a kapitány ur szóba allt volna velük. Vaskereskedő - segéd volt valamikor ós a pofozási gyakorlatokat még az inasokon végezte. Mire a katonáékhoz került, valóságos mester lett ezen a téren. Ha Klein Mózes elpanaszolja neki, hogy miként bánnak vele, hogy azt az egy-két jó falatot, amit az édes anyja küld neki mindjárt ellopják, megeszik és ha keresni merészeli, még a tetejében meg is verik hát akkor Klein Mózes mindenekelőtt kap egy pofont, de csak azért, hogy ezt a pofont a szakasz valamennyi embere is megkapja olyanformán, hogy valahányszor egy kis libahúst eszik életében, mindannyiszor sirva gondoljon vissza a manipuláns ur Grün Lázár vörös kezére. •faj volt annak, akit a manipuláns ur a századirodába parancsolt. Ott lehetett a kapitány is, mégis elcsattant a pofon, hogy csak ugy tántorgott bele a legény.' Ha a kapitány ur hátrafordult és megkérdezte seről, hogy a kormány január elsején mindenképen biztosítani fogja a jegybank működésének zavartalan folytatását. Megnyugtató nekik is az a tudat, hogy a kerékkötés romboló eredménye nem fog beállani és azt az ország nem nem kéri tőlük számon. 0 nem! Az ország a számonkérésig nem is jut el. Nem jut el azért, mivel már eleve nem is veszi komolyan .az egész komédiát. Az ország lát egy kormányt, amelyik helyes alkotmányos érzékkel előterjeszt egy provizóriumot a jegybank ügyében, hogy a bankkérdés vitája törvényes rend állapotában folyhasson le. Lát egy kormányt, mely előterjeszt egy rövid provizóriumot, amelyik a külön bank hívének elvi álláspontját sem sérti semmiben, mert a kérdés végleges eldöntésével elveszti hatályát. Bs lát egy ellenzéki csoportot, mely ezen alkotmányos ekszpédiens megvalósításának ellene szegül, minden elfogadható indok nélkül, de abban a biztos tudatban, hogy a kormányban lesz elég hazafiság és lelkiismeret, hogy az ellenzéki politika romboló hatását paralizálja. Mindezt ők is belátják, hisz hónapok óta csakis ilyen támadásra készülődnék, más dolguk nem volt ós nem is lesz, a kormány pedig olyan nyilt és határozott politikát folytat, amely lehetővé teszi még azt is, hogy hogy mi az, már abban a pillanatban Grün Lazar őrmester ur a legényt szidta: — Ne csattogjon kend a képével, azután ne tántorogjon, ha egyszer hapták van, mert képen ütöm. Kartájk. Mars ! Klein Mózes mégse ment a manipulánshoz panaszra Nagyon félt, hogy ő húzza a rövidebbet. Szó nélkül türt, szenvedett. Ha a gyakorlatról bejöttek, bezavarták a snájderajba dolgozni. Mózes nem feküdhetett le minttöbbi, nem pucolhatott, mint a többi.' Ezért o mindig fáradt, mindig piszkos volt es ezért ot mindig szidta mindenki, ráfogazórt lusta> azért Piszkos, mert zsidó. Mikor Kónya Jóska — tudja az ördög, nnert tette, tán az őrmester megmondhatna — leugrott a harmadik emeletről és Kónya Jóskát annak rendje és módja szerint eltemették, Klein Mózesnek olyasmi motoszkált a fejében, hogy Kónya Jóska igen okosan cselekedett. Csakhogy könnyű volt ám neki, mert árvagyerek volt, de Mózesnek van edes anyja, aki minden héten küld levelet a kaszárnyába, hogy igy édes fiam, ugy edes fiam, majd csak letelik az a három esztendő. Klein Mózes visszaírta, hogy persze hogy letelik, már csak huszonhat kis hónap van hátra; nincs semmi baj, édes anyám' Pedig volt elég. A napos-káplár már másodszor orditott be, hogy lemenni az udvarra parancskiadásra és Klein Mózes mé" mindig a bakkancsfüzéssel kínlódott, pedig a szakaszvezető ur már háromszor' hátbavágta: — Az istenit, hát te miattad én kapjak mindig?! Nesze, kutya zsidó! Le is vezette a szakaszát, nem várta meir Klein Mózest. 1