Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-20 / 176. szám

DELMAöYAftORSZAö 1910 december 20 Prohászka Krisztusról. — Elutazott a püspök Szegedről. — (Saját tudósítónktól.) Prohászka Ottokár dr vasárnap reggel öt órakor már talpon volt. Rendesen ilyenkor szokott fölkelni. Hót órakor már gyóntatott a szegedi belvárosi templom­ban, majd a gyóntatást szent áldozást követte, amely kilenc óráig tartott. Féltizenegy órakor délelőtt a püspök konferenciát tartott a höl­gyek részére a Katolikus Körben. Tizenkét órakor a plébániára ment, ahol megebé­delt, Délután fél négy órakor a Szegedi Katolikus Nővédö-Egyesület vezetése alatt álló patronázs testöletek tagjainak ünnepélyes fölvétele volt a belvárosi templomban. A föl­avatást Prohászka püspök végezte, majd szent­beszédet tartott. A szertartás alatt a szegedi városi főgimnázium énekkara Mária-énekeket adott elő, amelyeket Prelogg József kegyes­rendi tanár tanított be. A püspök dicséretét fejezte ki Prelogg kitűnő betanításáért. Öt órakor a mórai patronázs-testület ünnepélyt tartott a Móra-iskolában. Ugyanakkor a szent György-téri patronázs-testület is ünnepélyt tartott az állami főgimnázium tornatermében. A műsor a következő volt: 1. Oh, legszentebb sziv Asszonya. Éneklik a patronázs-leányok. 2. Patronánkhoz. Irta Sz. Szigethy Vilmos. Szavalta Csányi Etel patronázs-leány. 3. Ünnepi beszéd. Tartotta Raskó Istvánné, a katolikus nővédő-egyesület elnöke. 3. Oh Mária, halld meg esdeklésem. Énekel­ték a patronázs-lányok. 5. A fölvétel napján. Szavalta Takács Erzsé­bet patronázs-leány. 6. Beszéd. Tartotta Gönczy Mária, a felsővá­rosi patronázs előljárónője. 7. Saulból szent Pál. Irta Vajda Mihály. Sza­valta Walpek Róza patronázs-leány. 8. Fönt, a fenyves szirttetőn. Énekelték a patronázs-leányok. Nagyszámú és előkelő közönség érdeklődése kisérte az ünnepélyt, amelyen jelen volt Pro­hászka Ottokár is, továbbá Jászai Géza apát­plébános, Várhelyi József apát, espereskanonok, a kegyesrendiek, a ferencrendiek ós mások. Az ünnepély kitűnően sikerült s a műsor minden egyes száma megnyerte a püspök tetszését, aki elismerését fejezte ki az előadóknak. * Este hat órakor Prohászka Ottokár vissza­tért a Katolikus Körbe, hogy az uraknak el­mondja harmadik beszédét és ezzel befejezze szegedi programját. Óriási érdeklődós nyilvá­nult meg az utolsó előadás iránt. Az előadás magva Krisztus igéiben domboro­dott ki. Azokkal az áramlatokkal szemben, amelyek Krisztus isteni lényét kétségbe von­ják, Prohászka rendkívül érdekesen bizonyí­totta, hogy az emberiség eszménye, irányitója, istensége nem lehet más, mint az isten fia, Krisztus. Csak az lehet az egyén eszménye, akinek a lelke csupa szeretet. És jöhetnek próféták, magukat isteneknek kiáltók, géniu­szok, de csak törpék maradnak, Krisztussal szemben. — Én vagyok a Krisztus — hangoztatta Pro­hászka, amiből oda konkludált, hogy az ember epigónja, követője legyen Krisztusnak a szere­tetben és a jóságban. Beszédéből közöljük a következő részleteket: * — Ahogy kiemelkedünk az egész teremtés­ből a főlényességünkkel, ép ugy közvetlen vi­szonyba léphetünk a végtelenséghez. Ennek megint viszonya van hozzám. És az egész tartal­mam át lesz itatva a végtelenségnek ezen be­hatásaitól, csakhogy nem jelekkel, csodákkal és mindenféle tüneményekkel iparkodom fölérteni az isteni akaratot, hanem a pszichológia utján, azaz, az istenségnek az utján, a pszichológia ösvényein. Azért a legkiválóbb, legmisztikusabb megnyilatkozása az isteni akaratnak, az isteni erőnek az öntudat. Minden géniusz, minden profán lélek médiuma a végtelenségnek, egy szenzórium, amely reagál a végtelenség ihleté­seire. A szememben vibrálnak & tárgyak és a szememnek fénye van; a fülembe leghullámok torlódnak és hangokat hallok, amelyek énekké olvadnak össze. És amint a szemem fénye tár­gyakat alakit ki, amint a hangokból ének lesz, ép ugy az emberi lélekben és a metafizikai érzések csodálatos kiadásában kinyilatkoztatja magát a végtelenség, az Isten. Ha az ember tényleg mindig egé»z fejjel nia­gaslik ki a Mindenségiből és eoipso az ő fölé­nyességénéi fogva viszonyba lép mindennek az okával, az istenséggel, kérdés előttem, vájjon annak az istenségnek a nyomait csak a meta­fizikai szubsztra szubsztrátumokban szedjem-e össze és erre azt kell felelnem, hogy lehetet­lenség, neki közvetlen köze van hozzám. Kel­lenek médiumok, kellenek szenzorkunok, ame­lyek egy sajátságos közlésre alkalmasak, de ezt a sajátságos közlést csak a legszentebb pillanataiban érzi meg az ember. A tények be­mutatása pedig minden gondolatot betetőz, minden szituáációt kiegészít, — Az emberiség egy nagy gyerek, aki tanulni akar. Az emberiség azonban nem a filozófiából tanul tulajdonképen, hanem a valóságból, nem képekből, hanem tényekből. — A géniuszokat nem lehet megérteni ugy, hogy képleteket alkossunk róluk, — megérteni őket csak annyiban lehet, hogy ha felértem az irányt, amerre nekem is mennem kell. És hogyha ezt teszem és gyakorlom, akkor értem meg őket tulajdonkópen. „Ha hisztek, akkor tesztek." Ha tesztek, akkor hisztek igazán. — A gondolatomnak azonban testet kell adni. Az ösztön erejével, amelylyel gondolkozom, kö­vetelem, akarom, hogy tények álljanak elém és mondom, minden tények legnagyobb géniusza, minden miszticizmus legfelségesebb kiadása: Jézus Krisztus. És aki igazán vallásos akar lenni, annak e nagy, megmagyarázhatatlan, érthetetlen embernek a nyomában kell járnia, annak az isteni akarat e felséges kinyilatkoz­tatásának valamiképen utánzójává kell lenni. — Nekem közöm van ehez a végtelenséghez, nekem függőségem van hozzá. Nekem kell va­lami képzet, nekem kell valami testesítés és nézzék, milyen alakot ad ennek Krisztus, ami­kor azt mondja: Atyám! És ha taposnak rajta, ha legyűrik, ha keresztülgázolnak a testén, akkor is azt mondja: Atyám. 0 a határ elé­giáján áttör és az örök élet felé megy. — 0 ezt a szót, hogy az emberiség fejlődése, evolúciója, azzal helyettesíti, hogy örök élet. És azt mondja: az én vallásom a véletlenség, az én Atyám az örök szeretet. — Az absztrakciónak testet kell adni, hogy az egész emberiség szemlélje, mik is azok az értékek. Krisztus a lélek, az érték. Micsoda ez az egész világ azzal az óriási sulylyal szem­ben, ami az emberi lélek értéke. — A modern ember kérdése, hogy Krisztus isten-e? Itt a legnagyobb baj az, hogy nem tudjuk a terminusokat meghatározni. Én, aki tudom, hogy az egész világ érthetetlen ós hogy az egész tudás csak háló, amelylyel halásznak, mint a halász, aki kenyeret akar magának sze­rezni, hogy megegye és erősödjék, — tudok még annyit, hogy van egy ember, olyan lélek mint én: Krisztus. És Krisztus lelke kapcsol út­ban van Rafaellel, Michel Angeloval, — de nemcsak ezekkel a géniuszokkal, hanem az isten­séggel és ez az, hogy Krisztus isten. — Szívesen elfogadják, hogy egy Napoleon isten, hogy egy próféta isten és hogy ezekben a géniusz óceánja locscsan és hullámzik befelé, ópugy, fogadják el azt és el kell fogadni, hogy Krisztus jele a végtelenségnek, az istennek. Tényleg médium, hordozója a nekünk való is­tennek, kinyilatkoztatása az isteni akaratnak. Krisztus egy filozóf, Krisztus egy élő valaki, aki átélt örök igazságokat, örök fejlődést, örök életet. Szépség, amely minden kornak való. Nem ő-e a kultura napja, nem azé a kulturáé, amely épít palotákat és vasutakat, hanem azé a kulturáé, amely a mélység kulturája, a szere­tet ihletése, az isten felséges prófétája. Aki benne hisz igazán, annak a lelkében fakadnak az élő vízforrások. — Van mindenféle kultura, vannak a bámu­latos kultur zsákutcák, útvesztők, ott van az aranybarna, csodálatos India, a hellén kultura, do bizonyos, hogy ezt az egész világot az litereiben mozgatja ós hathatósan emeli valami, valami, aminek a pátense a kereszt. — Az igazi mély vallás az, amely a bűnnel számol. Az én vallásosságomban mindig egy borongós, de felséges elégia zug. Ez a meg­alázás és a megbocsátás. Kell balzsam, kell tapasz, amely a büuös emberiséget gyógyítja és közelebb viszi istenséghez. Mikor az em­ber a szentekhez járul, titkos vezetékeket kapcsol bele a lelkébe, amelyek közte és az isten között fönnállanak, * Az előadás után Prohászka Ottokár többek­kel hosszabb-rövidebb ideig beszélgetett a Katolikus Körben. Bemutatták neki Bereczk Sándor szegedi református lelkészt, aki előtt Prohászka mosolyogva jegyezte me: — Mi, azt hiszem, megegyezünk . . . Azután sokáig vitatkozott BaloghGéza dr-ral, aki a szabadkőműves páholy tagja. A vitatko­zás után Balogh elgondolkozva jegyezte meg a barátai előtt: — Brutális tudása van. Háttérbe szorultam a vita során, mert a püspök tudása egy valóságos arzenál az én maroknyi puskaporommal szem­ben . . . Este nyolc órakor Jászai Géza apátplébános vacsorát adott Prohászka tiszteletére. Szeged város részéről hivatalosak voltak Gaál Endre dr kulturszenátor, Somogyi Szilveszter dr fő­kapitány, a katolikus nővédő-egyesület részéről Raskó István és a felesége, Dobay Gyula dr, Kugler Albert, Simkó Elemér, a katolikus kör részéről Prokisch Ferenc, Lippay György dr, Várhelyi József kanonok és Barmos György plébános. Prohászka hétfőn délelőtt kilenc óra ötvenöt perckor utazott el Szegedről a budapesti gyors­vonattal. Az állomáshoz Jászai Géza kisérte a város kocsiján. A pályaudvaron nagyszámú kö­zönség jelent meg Prohászka elutazása alkal­mából. Ott volt dr Raskó Istvánné, aki a Nővédö-Egyesület nevében rövid beszéd kísé­retében ibolyacsokrot nyújtott át a püspöknek. Prohászka püspök válaszában megígérte, hogy nemsokára ismét ellátogat Szegedre. A búcsú­zásnál jelen voltak többek közt: Kray Ist­vánné, Aigner Nándorné, dr Nagy Aladárné, Gárgyán Imréné, Rohr Lakabné, Vészits La­josné, Jászai Géza, Várhelyi József, Sarkadi Győző, Raskó István dr, Simkó Elemér dr ós a szegedi papság teljes számban. Amikor a vo­nat kirobogott, Prohászkát lelkesen megélje­nezték. Nagy karácsonyi kiállítás és vásár meg­kezdődött, eladásra kerül: Gyönyörű karácsonyfa függők, remek disz dolgok. Csokoládé és marcipán alakok. — Mézes csillogó szalonbonbon 1 kg. 3 kor. Gyönyörű papirhéju dió 1 kg. 72 fillér, valamint az összes raktáron levő füszer­és déli-gyümölcsöket dec. 24-ig bezárólag, mélyen leszállított árban — lesznek kiszolgálva. — Szives megbízást kér Szilágyi György fitszer- és csemege-nagyáruházában Szeged Kérem a kirakataim megtekintését. mi. Telefoni 380. sz&m ::: Ara 1 és 2 kor. HA ŐSZÜL A HAJA használja a FRANKL-féle HAJIFJITOT Ara 1 és 2 kor. a hajat nem festi, hanem annak eredeti íialal síinél adja vissia. gyógysier­egyediil: FRANKL ANTAL Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. Győrgy-tér.

Next

/
Thumbnails
Contents