Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-20 / 176. szám

1910 I. évfolyam, 176. szám Kedd, december 20 DELMAGYARORSZAG Mtpwtf «erkesztíséj és kiadóhivatal Szeged, 9 ELŰfTZETtSl AR SZEGEDEN: ELOPIZETESI ÍR VIDÉKÉRt 9 TELEFOH-SUHt c=j Rorona-utca 15. szim c=> I ím , I 14'— lélévre . . . R 12'- egész tat. f 2*-- félém . . . I I«-— I Szertmtíaég «35 <=a KladéMrrtl IN Rsdaptiti izerkesztffség ét kiadóhivatal IV., I «flyedévrt .1 ••— egy hónapra R 2'— negyedévre. R V— HY Mnapra 1 2-4» I Interurbán 13) c=a Városház-utca 3. izám e=a ¿, Egyta óim ára 10 fillér Egyes izám ára II Bllér J Budapesti szerkesztfség teleftn-szlni 121—11 A munkapárt győzelme. Cérnára fűzve, egybecsomagolva és pecséttel lezárva, békén pihennek a sokat törölt, javított, ragasztott és feliilragasztott szavazó-cédulák, amelyekből a vasárnapi törvényhatósági bizottsági tagválasztások eredménye kialakult. Akiknek a cédulák szerencsét hoztak, azok örvendenek, a többiek többé-kevésbbé kellemetlen érzéssel raktározzák el emlékeik közé a mellőztetésnek eme dokumentumát. Maga.a választás már a múlté a oda is lehetne tenni, ha annak tapasztalatai, jelenségei között nem lenne egy és más megjegyezni való. Az első tény, hogy a városatyaválasztások a szegedi nemzeti munkapárt értékes, ujabb győzelmét jelentik. Nem voltunk s ina se vagyunk hivei annak, hogy a választásokat a pártpolitika irányítsa. A tényekkel szemben azonban nem lehet süketeknek és vakoknak lenni. A választásokat egymással szemben álló pártok irányították, azok vitték küzdelembe a maguk jelöltjeit és hiveit; a városatya-választás tehát e pártoknak: a nemzeti munkapártnak, a Bánffy-pártnak és a függetlenségi pártoknak erőpróbája, mérkőzése volt. Ez a mérkőzés pedig a nemzeti munkapárt fényes sikerét hozta meg. Az első három kerületben egy kivételével az összes munkapárti jelöltek győztek, nagyrészt győzelemhez jutottak azon kivül azok a más pártállásu emberek is, akiket a munkapárt jelölt. Mire törekszem ? Irta Károlyi Lajos. Életem célja, következéskép művészetemé is egyszerű. Tökéletességre törekszem, vagy ami egyértelmű vele: erőre. Mert a művészet: erő és nem más mint egy munkának, — legyen az bármilyen körű tökéletes kivitele. Ezen tökéletességre csak egy utón juthatunk, ha kutatjuk és öntudattá tesszük a természet törvényeit és azokat nemcsak mondjuk, hanem meg is cselekedjük. Olyannyira iparkodom foglafkozni a természet törvényeivel, hogy éljen bennem a törvényszerűség — hogy törvényszerüleg érezzék. Mert sok dolog van a természetben, hol elmém megakad s ha érzéseimet igy nem nevelem, hova jutok akkor"? Annyira öntudattá tenni a természet törvényeit, hogy vérembe átmenve, ne hagyjon el akkor sem, amidőn értelmem megtagadja a szolgálatot. Mert tudatos törvényszerűség nélkül csak pusztán rejtélyes érzésre utalni a művészt, szellemi öngyilkosság s oly értelmes lénynél, mint az ember, képtelenség. Ez történt korunkban s az eredmény kiábránditó. Mert értelmet és érzést semminemű munkánál erőszakosan szét nem választhatjuk. Ez az eredmény a munkapártnak örömére és elégtételére szolgálhat. Olyan választásnál, amely titkos szavazással folyik le, amelynél tehát a sokat emlegetett „terror és presszió" nem érvényesülhet, amelyet a vesztegetés vádja se érhet, amelynél tehát függetlenül és szabadon nyilatkozik meg a polgárok meggyőződése, véleménye — ez az eredmény a munkapárt népszerű voltának állandóságára, híveinek elvszilárdságára vall. Lehet, hogy a választás eredményének egyik-másik része az egyének iránt való rokonszenv megnyilatkozásának tekinthető; de azt, hogy a párt jelöltjei ilyen túlnyomó számmal és többnyire a szavazatok legtöbbjével kerültek győzelemre, máinem lehet az egyének számlájára irni. A magyar vérnek, ugy mondják, javíthatatlan tulajdonsága, hogy mindig marad benne valami a politikából. A városatyaválasztások e réven fejlődtek ki politikai harccá s ennek a politikai harcnak eredménye megerősítette a pozíciót, ameiyet a nemzeti munkapárt Szegeden szerzett; bizonysága volt annak, hogy a hangulat, amely a párttal szemben eddig megnyilatkozott, nem volt íutó, változó érzés, hanem erős, öntudatos és nem ingadozó meggyőzőtlés, amely most, az első alkalomnál imponálóan jutott kifejezésre. A munkapárt ezzel a város törvényhatóságában is megerősödött, döntő pozícióhoz jutott. S amikor a választások ez eredményét örömmel konstatáljuk, — mindjárt hozzá kell tenni vaA már egyszer kifejezésre juttatott törvényszerűség pedig megszűnik rejtélyes lenni, mert öntudattá lett örök időkre, azon változtatni nem lehet. A törvény egy, egyéni érzések szerint máskép és máskép csavargatni, alakítani képtelenség, azelőtt mindenkinek meghajolni kell. Ez ad megnyugvást az igazságban ; ezért oly nyugtalan a modern művészet, mert kizárta a törvényt. Azért követelem mindenben a tárgyilagosságot, azaz az egyéniségnek teljes megszűnését. Erre törekszem. S hogy ezt a célt elérjem és megközelítését magamban minél inkább fokozzam : a következő rendszert követem: A íestőmüvészi ábrázolás történhet 1. a természetet utánozva, öntudat nélkül ; 2. a természet közvetlen impressziója alatt felfogva a természet törvényeit; 3. képzeletből egy vett impresszió után ; 4. impresszió nélkül. Az elsőhöz kell legkevesebb, az utóbbihoz legtöbb öntudat. Aki semmi közvetlen külső hatás alatt állva, vissza tudja adni a természet törvényeit, az ismeri is azokat. Aki mankó nélkül tud járni — az tud járni. & csak az tud. Aki sugó nélkül tudja szerepét, az tudja. És csak az tudja. lamit. A törvényhatóságban se a munkapárthoz tartozó városatyákat, se pedig a függetlenségieket, az ujakat ép oly kevéssé, mint a régieket, a politika nem vezetheti és nem kötheti pórázhoz, hanem csak a városnak igazi érdeke. A munkapárt sikerei közé számithatja, hogy a közvélemény, a választók zöme az első három kerületben az általa kiválasztott ős az ő politikáját valló embereket találta méltóaknak arra, hogy a város ügyeit intézzék. De ez a megtisztelő vélemény, ez a bizalom kötelez is. Kötelez arra, hogy a pártnak beválasztott tagjai a törvényhatóságban minden mellékszemponttól menten, elfogulatlanul és csak a polgárok javát tekintve fognak beszélni és cselekedni. Szeged város egész közönsége pedig méltán tekint nagy várakozással a fölfrissült törvényhatósági bizottsági közgyűlés munkássága elé, mert a megválasztottak egy része múltjánál fogva ismert, értékes erő, az ujakkal szemben pedig jogosan előlegezi bizalmát. És hogy a munkapárt a város érdekében való munkásságát sohasem fogja pártszempontok szerint irányítani, az természetes az előtt, aki ismeri azt a nagy etikai súlyt, amelyet ez a párt és emberei képviselnek. A többi pártok bátran a nyomukba léphetnek és akkor fölfrissült lesz az uj törvényhatóság bizottság uj munkája és valóra váltja azokat a nagy reményeket, amelyeket hozzája fűznek. S aki impresszió nélkül tud festeni, csak az tud. Ez az én művészi hitvallásom. Erre törekszem. Ez az ut a leggöröngyosebb ugyan, de legtöbbet igér, a legnagyobb kincset, a természet törvényeinek biztos tudatát. S e tételek igazsága oly átható, hogy nem zavar meg semmiféle irányzat s gondolatmenet s egész életem munkája ezen ideális irány kifejlesztése lesz. Felhasználok mindent, mit a modern természettudományok nyújtanak és a festömüvészetet alkotó elemeket ezek alapján kutatom : 1. Az egységet, a hangulatot, mely egyegy jelenség-körnek önálló karakterét mutatja s mint ilyen a legnagyobb körű igazság, első követelménye a műnek. 2. Egy nagyobb körben eloszló fénymenynyiség értékét, a tónust, azaz egy-egy tárgynak különböző megvilágítás alatt való fényértékét. 3. Egy tónusban levő tárgy elhajló síkjainak fényértékét (valettr) az ábrázoló geometria alapján. 4. Árnyékszerkesztést. 5. Szerkezettant. 6. Látseattant, ugyanabban. 7. Jellemet a természetrajz alapján kutatva, a jellem megjelenés kényszerűségének okait s azon viszonyt, mely a jellem és megjelenési formái között fennáll.