Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-18 / 175. szám

18 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 nehéz és nyugtalan szobák csenevész kis palántái voltak. Nem nehéz kitalálni, hogy például egy Goethe — vagy a mi korunkban — egy Anatole Francé, akik még hajlott életkorukban is annyi gyöngédséggel tudtak visszakúszni a gyermekévek tünő emlékeihez, friss és napfényes talajból sarjadtak ki, gyöngéd anyai ós apai kéznek oltalmával. Viszont például Strindberg komorsága, vigasztalan pesszimizmusa ós asszonygyülölete — saját bevallása szerint is — egy sivár és nélkülözések közt telt ifjúság visszhangja. A környezet tehát az az erő, mely Isten módjára a maga képére formálja az embert s e környezetben a legelső hatás a legmélyebb: a gyermekszoba hatása. Méltó, hogy e kis világ teremtése is azzal a gondolattal kezdődjék, amelylyel a nagyvilágé: legyen világosság! Legyen benne nagy, üditő világosság, amely széles és ragyogó ablaktáblákon ömöljön be, ugy, hogy szinte ujjongjon tőle a gyermeklélek. Kivált a nagyvárosban és legkivált a mi lakásviszonyaink közt nem lehet eléggé hangoztatni, hogy a gyermekszobának mennyire szükséges a napfény s köztük a legtermékenyebb: a kelet felől jövő. Az volna a legjobb, ha minden gyermekszoba egyenest valamely kertre vagy legalább verandára, avagy nyitott erkélyre nyilna, hogy a nagy világossággal együtt beosonjon valami a mennybolt kékjéből is ós bevesse körvonalait egypár szép, nyugodt fa s néhány tarka színekben pompázó virág. Mert minden nevelés a természet fensöbbsógének az elismerésével kezdődik és — bármilyen különös — a szobában is a természet az ur. Ő adja a fiatal gyermeknek a testi rugalmasságot, a szép piros arcszint, ő formálja meg a lelkét, hogy éber ós benyomásokra fogékony legyen, hogy hinni tudjon a szépségnek termékenyítő erejében. És hogy akarni és elérni tudja azt, ami az egész emberiség vágyaiban szunnyad. Tulajdonképen a természet nevel még a gyermekszobában is, az ember pedig csak elrendezi a természetet, mint a láthatatlan színpadi rendező a díszleteket, ugy, ahogyan legközvetlenebbül fognak hatni. A gyermekszoba világának ez ötletes rendezője tehát azzal a gondolattal fogja kezdeni a tervezést, hogy olyan gyermekszobát teremtek, amely a gyermek testi erejére, egészségére, lelki frissességére, szépérzékére és erkölcsi fejlesztésére legalkalmasabb. Olyan környezetet teremtek, amely megoldja a testi, az értelmi, a művészi és az etikai nevelés föladatait. Ls ezért a jó tervezőművészben lesz valami a szülő gyöngédségéből, a tanító számító okosságából, a művész lobogó szépségszeretetóből és a filozófus leszürődött világnézetéből. Eközben pedig az igazságnak megdöbbentő egyszerűségére fog bukkani. Azt fogja tapasztalni, hogy minden darab bútor, minden disz, minden művészi elv, minden szin és minden gondolat, amely célszerű az egyik szempontból, jó a másik szempontból is. íme, a legegyszerűbb példával kozdem. Föl fog merülni a bútorozás kérdése. A megfontolás azt az egyszerű törvényt fogja igazolni, hogy a bútor készüljön a legegyszerűbb anyagból, lehetőleg cifraságok nélkül, szólid ós jó fából, amely a fa természetes szövetét árulja el, vagy hófefehérre van fényezve és letompított éleivel, sík felületeivel a tisztogatást, mosást könynyüvé teszi. Méretei ne legyenek nagyszerűek, hanem a gyermek fejlődéséhez ós igényeihez szabva, vagyis ágya akkor is jó legyen, mikor a gyermek nagyot nő, kanapója ne nevelje lustaságra, tehát egyszerű lóca legyen, szekrénye sokpolcu, alacsony és széles legyen, mosdója is, mint minden bútora, rendre és tisztaságra utalja. S mit jelent a gyermek szempontjából egy ilyen jól megkonstruált bútorzat? A vonalak nagy egyszerűsége hozzászoktatja a gyermeket az igazsághoz. Célszerű beosztásuk lehetővé teszi a rendet, a játékok elrakását, a könyvek, füzetek rendbeszedését; nyíltságuk nem tűri a piszkot, a szemetes sarkokat s egyegy kis asztal s olcsó, de formás szék a sarokban, változatossá, színessé teszi a szobát. A fal festése mindössze néhány szépen lendülő esik lesz, de derűs ós szelíd tónusban, a menyezetről függő lámpa pedig azt fogja hirdetni, hogy az üvegek szépsége is a vonalak rajzá- I ban s az anyag nemes finomságában van. A szelíd takaró, a puha teritők, az ablakok fényét lágyan tompító mull-fűggönyök mind az okos és amellett olcsó szépségnek állandó hirdetői. * Valóban csodálatraméltó, hogy a mi korunk angol példákon megfiatalodott iparművészete milyen raffinált egyszerűséggel tudta hozzáhangolni a gyermekszobát a gyermekpszichéhez. Láttunk drezdai, darmstadti és bécsi gyermekszobákat, melyeknek minden porcikája tele volt a gyermek naiv áhítatával. Asztala, székei, edényei mintha a Hófehérke tizenkét törpéjét várták volna fölterítve. Ágya ós imazsámolya a gyermekszív zsolozsmahangján szólt. Viszont egy nagy darab fából hóember•zerüleg faragott „jó nagybácsi", meg egy háromágú paraván, amely japán kerti villának volt festve, kivágott ajtóval és ablakokkal, nemcsak a modern játékok komikus és primitív vonalaival hatott, nemcsak szobadísznek volt művészies, hanem belülről fiókjaival, állványaival és fogasaival célszerű bútordarab ia volt mind a kettő. Itt érezni lehetett, mint a modern gyermekjátékokon, hogy a tervező, amikor ónjával a papiros mellett ült, szelíd gyermekfejek fölé hajolt gondolatban s mintha az a régi gyermek ujjongott volna ismét a lelkében, aki sohasem hal ki belőlünk végképen. Mert aki gyermekekhez akar szólni, annak az ő gügyögő, tiszta ós örömtől repeső nyelvükön kell hozzájuk szólni. Ha bútorok célszerűségében még nem is, de a gyermekszobák stílusos díszítésében a mi iparművészeti kiállításaink is sok szemrevalót produkáltak már. Ebben a tekintetben is az angol s amerikai dekoráló művészet nyújtotta a legelragadóbb példákat. Ott kezdték először a gyermekszoba falát naiv mesékből vett jelenetekkel díszíteni. Ott olykor egész képeskönyv a fal. Nagy ákom-bákom betűk, gót cifrasága írások, versikék és táncoló leányok, az ő nagy mesterüknek, Walter Crane-nek naiv bübájára emlékeztető vonalak csendülnek meg" a falon köröskörül. Néha megismétlődve, mint egy dalmotivum. Efféle szép frízeket, magyaros ornamentikával, ujjongó, viháncoló gyermek füzéreket a mi kiállításainkon is gyakran lehetett látni. S már első pillanatban a gyermek tündérvilágának szellőjét csapták a belépő arcába. Ám mégis azt hisszük, jobb, ha a szoba díszítését maga a gyermek végzi. Képek, amelyeket ő maga rajzol, vaery maga gyűjtöget, szép képeslapok, régi könyvek s folyóiratok kivágott lapj&i, egy-egy érdekes etnográfiái tárgy, cserép, faragott fa, cifra varrottas legyenek a szoba színes díszei. És a gyermek saját ízlése öntevékenysége legyen minden darabon. Erre a célra szekrényein jó már előre alkalmas kivágásokat csinálni, amelyekben időközönkint az ő kis tárlatait elhelyezheti. Nem a sok itt a fő, hanem a szép ós hangulatos tárgy. Japánban a legtöbb gyermekszobának nincs több ékessége, mint egy-két nagy színes virágváza, amelybe időnkint a szezon friss virágai kerülnek. S egy-egy rügyező galy, néhány nyíló krizánténum, mégis a formaszépségek tiszta akkordjait üti meg az eleven gyermekiélekben. De virágnak minden gyermekszobában kell lenni. Ha csak egy pár cserépnek is, ha a legolcsóbb fajtából is, de éreztetni kell, hogy a természet az ur. És ő tőle való minden szépség. Egy híres német eszthétíkus, Schulze-Naumbuí-g irta egyik könyvében, hogy el tud képzelni olyan magukrahagyott ekszisztenciákat, akiknek magányosságában annyi élet is megnyugtató hatású, amennyi egy cserép muskátliban van. S ami a legnaivabb szépségélvezésüknek, vájjon nem ez a természetközelség adja-e meg élettani tartalmát? Általában pedig az legyen az elvünk a gyermekszoba egész díszítésében, hogy közvetlen hatást érjünk el. Ne szoruljon magyarázatra a dekoráció, ne is az értelmet foglalkoztassa, hanem tolmácsolás nélkül, megkapó formáival s színeivel hasson. Kevés legyen, de megragadó. Mert nem kell azt hinni, hogy a gyermek e tekintetben más, mint a felnőtt. A túlterhelt szoba, a sok kényes cíkornya őt is veszélyezné, még jobban, mint a felnőttet. A hazug aranyozások, drapériák, barokk díszek őt is elszomoritanák. Sok szabadságra, mozgásra van szükségük gyermekeinknek, nagy és széles sarkokra, amelyekben játékos kedvűknek nincs szükreszabott korlátja. És épen ezért szükséges, hogy minden családban, még a legkisebben is, meglegyen a gyermeknek az ő külön kis területe. Ha nem egy egész gyermekszoba, hát legalább egy félreeső sarok, amely senkinek sem esik atjába. Vagy ha nem több, hát egy üres láda, amelyre nincs többé senkinek sem szüksége. De amelybe minden játékával, könyvével, papirosával és csecsebecsével félrehuzódhatik, amely egy kis független territórium lehet a nagyok zűrzavaros forgatagában. És amelyben ő a korlátlan király és gondtalan játékai között királyok gyönyörűségét élheti át. Észrevételek a divathoz. Az idei őszi Campagne minden káros volta mellett sok tanulsággal is szolgált. Bebizonyosodott, hogy mindnyájunk közös ellensége a divat, de még inkább a külföldi ízléstől való örökös függés. A folyó őszi saisonban oly gyorsan váltakoztak a külföldről importált ízléstelenségek, divatos hóbortok, hogy egy üzleti időszak rendszeres lebonyolítását majdnem lehetetlenné tették. A női kalapok nagy része természetesen még az őszi üzlet megkezdése előtt ellátja üzletét árukkal, kész formákkal, selymekkel, tüzékekkel s mindazzal, amire emberi számítás szerint szüksége lesz. Ámde mennyire csalatkoztak azok, kik sok évi tapasztalatukra támaszkodva látták el magukat áruval ! A kezdetben favorizált nagy hatalmas formákat csakhamar kis köcsögök váltották föl, majd ismét széles rembrandtok tértek vissza, hogy rövid néhány nap múlva lapos, hajhoz és fülhöz simuló sapkának, főkötőnek, vagy Isten tudja, micsodának csináljanak helyet. Anyag tekintetében a bársony, esetleg cylinder dominált, míg a nemezkalap teljesen lemaradt a versenyről, nehéz helyzetbe sodorván azon híveit, kik őt a saison elején bizalmukra méltatták. A nemezkalapok dobozszámra halmozódtak az üzletekben, sok helyen ki sem csomagolták a nemezárut, annyira megszűnt iránta minden érdeklődés. Ugyanúgy történt a hozzávalókkal is ; aki elragadtatta magát selymek, szalagok, szép színes divatáruk megszerzésére, ugyancsak megbánta ezt az elhamarkodottságát, mert biz alig, hogy mindehhez hozzá kellett nyúlnia, míg naponkint bársony után kellett futkosnia, hogy legalább valamit el tudjon adni vevőinek. Ily módon a teher megduplázódott, mig a bevétel esetleg felére csökkent; áldozatai vagyunk mindannyian a külföldről idetolakodott esztétikai megtévelyedéseknek, majmoljuk a legfurcsábbat, legkomikusabbakat csak azért, mert Párisból, Bécsből hozzák s nálunk persze teljesen deplacirozzák. Ha egy uj forma, mely Párísban X. Y. hercegnőt a Grandé Opera valamely díszelőadásán ékesítette, hozzánk eljut, nálunk bizonyosan a kávéházi uzsonnákhoz lesz általánossá; vagy a Montmartre édes kis grisettejei hordta toqueekat, — mit ezen bájos leánykák munkábamenésük alkalmából kapnak magukra, — a mi hölgyeink elegáns, drága toilettjeik, ékszerköves parádéjuk kiegészítéséül használják, nagyot vétvén ezzel a jó ízlés ellen; sőt — horribile dictu — nem egy tisztes nagyanya hordja nálunk ezt az eltévelyedett ruhadarabot. Persze, ha a mi irányadó szalonjaink összefognának s a maguk jő ízlése után állapítanák meg a divatot egy egész idényre előre, ha kalapgyárosainkat uj formák kreálásában támogatnák, szóval ha a divatot maguk határoznák meg, sokkal egészségesebb állapotokat teremtenének a mostaninál; s esztétikai szempontból nézve is különb dolgokat tudnánk produkálni a külföldieknél, mert az idevaló éghajlati kulturális és szociális viszonyok figyelembe vételével alkotnők meg a női ruházkodás ezen fontos tényezőjét. Hölgyeink akkor nem avval dicsekednének, hogy ez a kalap „eredeti párisi vagy bécsi modell", hanem büszkén kiáltanák: „Ez magyar ízlés, ez magyar kalap". OGAK Lukács Imre fogmüterme a berlini fogtechnikán oki. képesítve EsaKonits-utca l. Síttnyi-lér sarok. Pfosoili-díL