Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-02 / 162. szám

1910 december 2 DÉLMAGYARORSZÁG 9 TÖRVÉNYKEZÉS A hozománytolvaj cseléd. — Visszament parti. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes ügygyei foglalkozott ma a szegedi tábla büntetőtanácsa. Az eset Nagykikindán történt, kitűnő vígjátéki epizód lehetne a színpadon, az élet színpadán azonban kissé tragikus csattanóval végződik. Mannheim Mihály nagykikindai kereskedőnél szolgált szeptemberben Rottenbucher Borbála tizenhét éves nagyteremiai pesztonka. A kis cseléd szerelmes volt egy borbélylegénybe, aki azonban hozomány nélkül nem akart megnősülni. A kis cselédet ez nagyon elkeserítette, annyira, hogy már-már a marólugos öngyilkosságot forgatta a fejében. Pénze se neki, se a szüleinek nem volt, akik szintén szerették volna már a leányukat kiváltani a cselédsorsból és a borbélylegény nyakába akasztani. De a borbélylegény szilárdan megmaradt az elhatározása mellett. Kijelentette a pesztonká. nak, hogy csak pénzzel veheti el feleségül, mert ha már nősül, üzletet is akar alapítani. A pesztonka törte egyideig a fejét, miképen juthatna ő annyi pénzhez. Nem sokáig kellett szomorkodni, megjött az epedve várt alkalom. Mannheimék egy napon lepecsételt pénzeslevelet felejtettek az asztalon. A lezárt borítékban kétezerszázhatvan korona volt. A kis cseléd ellopta ezt és végtelenül megörült, hogy ilyen fejedelmi hozományt adhat egy szegény borbélylegénynek. Rögtön fölsietett a padlásra, ahol a pénzt alkalmas helyen elrejtette. Mannheimék azt hitték, hogy valami kéregető csirkefogó járt a házukban s az volt a tolvaj. Egyideig ugyan még keresték a pénzt, de hiába. Végül megtették a följelentést, mire a csendőrség megindította a nyomozást. A kis cseléd az eset után még két hónapig szolgált Mannheiméknál. Ravaszul el akart hárítani magáról minden gyanút. Két hónap múlva fölmondott, hazament a szüleihez, a bor" bólylegénynyel is rendben volt minden, kitűzték az esküvő napját is. De pár nap múlva kitudódott a lopás. A leány szülei ugyanis pont kétezerszázhatvan koronát helyeztek el egy nagykikindai takarékpénztárban a fiatal jegyespár nevére. A csendőrségnek sikerült ezt kipuhatolni, mire a kis cselédet elfogták és letartóztatták. Egyszersmind a parti is visszament, mert a borbélylegény pénz nélkül nem akart többé tudni a leányról. Az ügyet elsőfokulag a nagykikindai törvényszék tárgyalta. A biróság Rottenbucher Borbálát lopás miatt hat hónapi fogházra ítélte el. A leány szüleit pedig orgazdaság miatt vonta felelősségre és az apát hat hónapi börtönre, az anyát egy hónapi fogházra ítélte el. Az ítélet ellen csak a kis cseléd fölebbezett. így került az ügy a szegedi tábla elé, amely ma foglalkozott vele. A pesztonkának azonban most sem volt szerencséje, mert a büntetőtanács helybenhagyta az elsőbiróság ítéletét. § A kikindai esküdtbíróság elnöke. A szegedi ítélőtábla elnöke az 1911. év tartamára a nagykikindai törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Benczúr Jenő törvényszéki birót, helyettes elnökké pedig Szontagh Hugó ítélőtáblai bíró címmel és jelleggel föfruházott törvényszéki birót jelölte ki. § Két kiadó pöre. A vidéki újságírás kicsi, nyességeinek klasszikus szokását tárgyalja le apróra a szegedi esküdtbíróság péntektől kezdve. Szegeden ugyanis hónapokig, évekig azzal szórakoztatta két uj3ág a közönségét, hogy a pör szerint: ujságukba cikkeket iró lapkiadók durvasággal rontottak egymásnak, — egymásra szennyes ügyeket akartak ráfogni és végkimerülésig marták egymást mindaddig, míg be'átták, hogy nem maradt más hátra, mint a sajtópür. A kölcsönös szereplök Balassa Ármin dr, a „Szeged és Vidéke" kiadója és főszerkesztője, meg Engel Lajos, a „Szegedi Napló" kiadója., Engel Lajos „Egy nagy pör és annak előzményei" cimü röpiratot adott ki. Termesze, tesen, a röpirat tartalma ugy van csoportosítva adatokkal és jelzőkkel, hogy Balassa Árminra kellemetlen és abból is, akár annak idején a közönséget évekig szórakoztató cikkekből, azok soraiból és a sorokon kívül olvasható, hogy a harag oka nem más, mint üzleti versengés, mint két kiadónak üzleti érdek miatt megindult harca, aminthogy vidéki kiadók csakis ilyenek miatt tudnak olyan ádáz kitár, tással harcolni egymás ellen, mint legújabban bár unalmasan régóta Balassa Ármin dr és Engel Lajos. A két kiadó sajtópöre pénteken délelőtt kilenc órakor kezdődik a törvényszéki épület esküdtszéki termében. A tárgyalás vezető elnöke Hevesy Kálmán lesz. Szavazóbirák Babó Andor és Juhász István. Balassa Ármin dr védője Reiníger Jakab, Engel Lajos védője pedig Engel Sándor dr lesz. § A temesvári helyó'rséjj rágalmazója. Temesvárról jelentik : A temesvári helyőrség érdekes pőrét tárgyalta tegnap az itteni ítélőtábla. Ochsenfeld János hatvanegyedik gyalogezredben százados volt a vádlott, aki ellen még a mult évben becsületügyi eljárást indított a katonai hatóság. A százados becsületbirósági eljárás során súlyos váciakkal illette több tiszttársát és nemcsak kompromittáló, hanem rágalmazó tényállításokat tett, így többek közt beadványt intézett a hadügyminisztériumhoz, amelyben egy őrnagyot és századost különféle, nyerészkedési vágyból eredő visszaélésekkel gyanúsított meg. A becsületbirósági eljárás során Ochsenfeldet ismételten kihallgatták. Ekkor két másik katonatiszt családi életét is pellengérre állította. A temesvári királyi ügyészség ezért Ochsenfeld ellen, aki időközben megvált a hadsereg kötelékéből, vádat emelt nyolcrendbeli rágalmazás vétsége miatt. A törvényszék ez évi február havában a rágalmazót háromszázötven korona pénzbirságra itólte. Fölebbezés folytán a királyi ítélőtábla tegnap foglalkozott az ügygyei. A vádlottat Láng Béla ügyvéd védte. A lefolytatott bizonyítási eljárás után a tábla Ochsenfeld Jánost ötrendbeli rágalmazás vétsége miatt összesen nyolcvanöt korona pénzbüntetésre itólte. A vádhatóság az Ítélet ellen fölebbezést jelentett be. § Sértésre sértés. Neumann-Nemes Lázár makói újságírót már jól ismerik Szegeden a — törvényszéken. Annyi „ügye" volt ennek a fiatalembernek a bíróságnál, hogy bátran jubilálhatna, De azt el kell ismerni, hogy jól tud védekezni, mert, bár negyvenszer ült már a vádlottak padján, de csak kétszer Ítélték el. A mai, csütörtöki ügye Nemes Lázárnak igen érdekes. Két évvel ezelőtt Nemes Lázár kíméletlen támadást intézett Siklován Spiridion vármegyei tisztviselő ellen, akiről többek közt ezeket irta : „Siklován nemzetellenesen viselkedik, dákoromán érzelmű s a magyarokat uton-utfélen szidja. A korcsmákban magyargyalázó dalokat énekel s hazafiatlan viselkedéseért Návay Lajos akkori alispán felfüggesztette." Ezen kitételekért Siklován sajtópört inditott Nemes ellen. A pör békésen intéződött el, mert Nemes kijelentette, hogy állításait téves információk alapján irta. Sajnálkozását fejezte ki a történtek fölött s kötelezettséget vállalt, hogy eme nyilatkozatát a Makói Hír lap-hun is közzéteszi. A sajnálkozó nyilatkozat meg is jelent a lap 1908. április 15-iki számában, de ugyancsak furcsa kommentár kíséretében. Nemes bevezetésül ismertette az előzményeket s ebben újra megismételte a Spiridiont sértő kitételeket. Emiatt inditott a tisztviselő Nemes Lázár ellen ujabb pört, amelyet csütörtökön tárgyalt a szegedi királyi törvényszék esküdtbirósága. Nemes a tárgyaláson azzal védekezett, hogy inkriminált cselekményével nem akarta Siklován becsületét sérteni. Ő a sértő kitételeket a közönség tájékoztatása végett ismételte meg. Egyébként hajlandó összes állításait bizonyítani s ennek megengedését kérte. A biróság a bizonyítást elrendelte, de mivel a felek nem készültek föl rendesen, a tárgyalást elnapolta. § Vitális kézrekeritőinek. Nagyváradi tudósítónk jelenti, hogy a belügyminiszter Vitális haramia kézrekeritőinek kiutalványozta a kitűzött jutalomdijat. A haramia nagynénje, özvegy Szilágyi Sándorné, aki a csendőröket nyomra vezette, kétezer koronát kap; a nyomozásban közreműködő Bokor Sándor kétszáz, Vermes János és Molnár Mihály ötven-ötven korona jutalmat kap. Kovács János őrmestert és Zemlényi Lajos káplárt, akik a haramiát leterítették, kitüntetik. NYÍLTTÉR. fi rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Éielmiszer-, csemege-, pék- és kenyérüzletet, tej csarnokot elszámolásra, esetleg' megvételre keres egy jó megjelenésű urleány, ki magyarul és németül beszél, esetleg pénztárhoz jobb üzletbe. Ajánlatokat „Kaucióval rendelkezem" a kiadóhivatal továbbit. KÖZGAZDASÁG A Duna-Tisza-csatorna. — Német és angol konzorciumok ajánlata. — (Saját tudósítónktól.) Sok szó esett már ed. dig is a Duna—Tisza-csatornáról, amíg megállapodtak abban, hogy Csongrádnál legyen a csatorna összeköttetése. De még nagy vitákra ad alkalmat az, hogy az állam épitse-e ki ezt a nagyfontosságú, Magyarország közgazdasági életét egészén átható csatornát, vagy magánvállalkozásnak adják-e ki. Ez a kérdés is hamarosan eldől, mert Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter súlyt helyez arra, hogy az épités a lehető legrövidebb idő alatt megkezdődjék. A tervek, mint már megírtuk, a minisztériumban elkészültek s még a parlament hozzájárulása van hátra, Az államnak negyvenhárom millió koronára volna szüksége, ha a csatornát maga akarná megépíteni. Hieronymi Károlynak az a terve, hogy a Duna—Tisza-csatornát az állam ópitse meg. A miniszter szerint ugyanis szomorú dolog volna, ha Magyarország nem tudna ilyen célra negyvenhárom milliót áldozni és csupán szükkeblüsógből ilyen döntő jelentőségű, ugy az iparra, kereskedelemre, mint a mezőgazdaságra egyformán kiható intézményt idegen kézre adná. Mondanunk sem kell, hogy a miniszternek ¡gaza van és nincs okunk kételkedni, hogy a parlament is ezen a véleményen lesz. Szó van azonban arról, — ezt különösen egyes, a külföldi tőkével összeköttetésben álló budapesti pénzemberek lanszirozzák, — hogy az építési engedélyt magánvállalatoknak adják ki, amely üzletszerűen kezelné a csatorna-ügyet. A magánvállalkozás mellett azonban drágább az illeték, mert magántársaságnak osztalékot kell fizetnie tartalékokat kell gyűjtenie, szóval arra kelj törekednie, hogy minél több legyen a jövedelme. Jelentettük már, hogy a Duna—Tisza-csatorna iránt egy német konzorcium érdeklődik. Most pedig azt a hirt vesszük, hogy a németek után egy angol konzorcium is hajlandóságot mutat a csatorna megépítésére. A konzor. cíum komoly szándékait igazolja, hogy nemrég két mérnök-kiküldöttje járt Magyarországon. Az angoloknak az a tervük, hogy a vállalkozást részvénytársasági alapon hozzák létre s a részvények egy részét az államnak engedik át, Nem kívánnak kamatgaranciát a befektetett tőke után, hanem saját kockázatukra hajlan. dók a csatornát megépíteni. Akármilyen kecsegtetőnek látszik is a külföldi tőke ajánlkozása, bármennyire hangoztatják a német és az angol konzorciumok „saját kockázatukat", az ország érdeke azt paran. csolja, hogy a Duna—Tisza-csatornát nem szabad kiengednünk a kezünkből és az építést mihamarább meg kell kezdeni — magyar pénzen. (—) Hieronymi a helyiérdekű vasutakról. A helyiérdekű vasutakról szó esett a főrendiház közlekedésügyi ós közgazdasági bizottsága legutóbb tartott ülésén. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter ezen az ülésen kifej-