Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-18 / 175. szám

Í910 december 18 DELMAGYARORSZÁG 1 Az én apoteózisa. Elmondta: Prohászka Ottokár. (Sajátr tudósítónktól.) Szombaton reggel félhét órakor Prohászka Ottokár dr püspök misét mondott és szentbeszédet tartott a Miasszonyunk szegedi zárdájában. Ezután a Katolikus Körbe ment, ahol gyóntatott, majd délelőttiéitizenegy órakor kizárólag hölgyek részére tartott előadást a Katolikus Körben. Körülbelül ugyanazt a beszédet mondotta el, amit mai számunkban közöltünk, ugyanazt a témát fejtegette, de belevitt egyéb vonatkozásokat is. Az előadás után a belvárosi plébániára ment, ahol megebédelt. Délután félnégy órakor ismét beszédet mondott, de csak a hölgyeknek. Este hat órakor pedig a férfiak részér« tartotta meg a második előadását. * A katolikus kör helyisége ismét zsúfolásig megtelt. Sőt mondhatjuk, csaknem kétszerannyi érdeklődő hallgatta végig Prohászka beszédét, mint tegnap. A meghívóknak az a jelzése, hogy a meghívottak vendégeket is hozhatnak magukkal, kótszerannyira emelte az érdeklődők számát, akik között igen sok másvallásut is láttunk. Reformátusokat, ágostai evangélikusokat, görögkeletieket és zsidókat. Sőt feltűnően sok olyan hallgató is volt, akik a szabadkőműves páholyok tagjai. Vidékről is igen sokan jöttek Szegedre, hogy meghallgassák a nagytudásu püspök szabadabb szellemű beszédét, amely sohasem támad, mindig előkelő, komoly, világos és szép. A stílusának sajátságos zamatja van ós amit elmond, nemcsak az észhez, hanem meleg hangjának csodálatos rezgésével a szivhez is közel tudja vinni. Mindenegyes előadása az egyházi szónoklatok remekei. Ugy is nevezhetnék Prohászkát a szónoki képességei ós meggyőző, észre és szivre egyszerre ható stilusa miatt, hogy a huszadik század Pázmány Pétere. Mikor emberi értelme a mélységekbe száll alá, hogy a csillogó, frappáns gondolatokat a logikája vasszerkezetének a tetejére emelje, kutatóan összehúzza jóságos szemét ós szinte látszik, hogy át van itatva attól, amit mond. Nem is annyira az egyházi férfiú szónokol ilyenkor, hanem egyedül és kizárólag az ember érez és gondolkodik. Szinte tündöklik az arcáról az a harmónia, amely az ész és érzés között a legideálisabb formában állhat fönn. Ae én apoteozisa: — ez volt a mai beszédének a lényege. Az ember maga csinál önmagából embert, mert öntudatos akarata van és ennek az öntudatos akaratnak egyik megnyilatkozása a kultura. De a kultura nem lehet pusztán és egyedül az emberi élet értelme, mert a tudomány, a művészet mind-mind csak abstrakció. Az emberi élet ellenben maga a valóság. Egy óra hosszáig tartott a beszéd, amely mindvégig lekötötte a hallgatók figyelmét. Közöljük belőle a következő részleteket: * — Mélyen Tisztelt Uraim! A világnak értelme az élet, következőleg az ember. Az ember az S nagy transcendentális kapcsolataiban. Az élet gyökórszálait leeresztve a metafizikai mélységekben, a végtelenségben, az Istenben keresi az értékeit. Azonban mi fölvethetjük azt a kérdést, hogy mi is tulajdonképen az emberi élet értelme? És ón erre a kérdésre azt feleleni, hogy az emberi élet értelme a bennünk rejlő erőknek az aktuálása. De csak ezeket az erőket ismerjük, törvényeit sejtjük, de nem tudjuk. A legújabb filozófusok is mindent az erőben, az energiában fognak meg. Az erők azonban nem mutatnak egy értéket és nem állanak ugyanazon a vonalon. Lehet-e az élet értelme a kultura megteremtése, hogy az ember adjon ki magából minden energiát, erősítse az államot, összerójja a maga fészkét, biztosítsa az erővédelmet. A kultura, az intézmények megteremtése, külön világa az embernek, de nem a tulajdonképeni célja az erők kifejtésének. Mert hiszen az egész kultura, mint az állam, mint a jóléti intézmények, mint a műveltség, a művészet, csak projekciója az ember szellemének. Michel géniusza csak néhány csepp a tengerből, Bethoven nagy alkotásai csak igen kevesek ahoz a ritka gazdagsághoz képest, amely benne, erőben, érzésben zsongott és énekelt. — Az egész kultura az emberi szellem gyártmánya, manifaturiája, fényes árnyéka a létnek, vetület, funkció, projekció. Valamiféle müve az emberiség szellemének, de olyan müve, amelyet nem lehet megálmodni, mert az emberi szellem csodálatos mélysége felséges titok. Mélység, amelyből bugyborékol a sok eszmei típus, a sok nagy gondolat. A teremtés, az emberi lót titok, amit képletekkel nem lehet mi'g csak megközelíteni sem. Nagy ós felséges adat. — Látom az evolúciót, az evolúció perspektíváját. Milyen kis dolgokat vártak, akik előttünk jártak és milyen nagy dolgokat várunk mí, de mások erőmunkájának a segítségével. Valami személytelen hatalom van bennünk, aki kiadja magát. — Nem képzelhetem, hogy a kultura értelme és értéke legyen az embernek. A tudomány nem lehet az emberi élet értelme, mert az egy funkció, egy absztrakció, egy személytelen valami, vérszegény, előre vetített vetület és arra való, hogy az életünk országút ját kikövezzük. A tudomány egy reflektor, egy lámpa, ennek a fényénél haladunk élőre, de nem meríti ki ae utunk céljának az értékét. Nem lehet az, hogy az élet értelme épen ebben a személytelen valamiben, ebben az elvontságban emelkedjék ki. Egy három-négy éves gyermek ma többet tud, mint Aristotelea, mint Aquinoi Tamás tudtak, — hogyha a tóteleket veszem magát. Elgondolom, hogy mindaz, ami a nagy hambárokban, fizikában, muzeumokban, könyvtárakban van beraktározva, ebben a személytelen kiadásban hogyan alkothatja magát az embert. Ezeket azonban nem értem sohasem ekszkluzive, mert kultura az én piedesztálom, ez a két kar az ón két karom, a szemem világával ón látok, a hangokat az én fülem hallja. — Határozzuk meg, hogy tulajdonkópen mi az élet értéke, értelme? Mindegyikünkben külön-külön minden kulturfokon mi képezi a tartalmat, az igazi kincset ? Minden kultura, lefelé ugy, mint fölfelé, tele van barbársággal, csetlünk-botlunk ós épen hogy megtanulunk járni. Nagy dekadenciák után a színvonal emelkedése következik bizonyosan, de érte jót állani nem lehet. Manapság is milyen kulturkarakterek vannak. Akár a burzsoázia cinizmusát nézzük, akár mást, országok és esetek felé ¡rányitjuk a tekintetünket? Csak Németországban az 1871-ik év óta, amikor a francia-porosz háború volt, tehát aligy negyven év alatt háromszáznyolcvanezer ember lett öngyilkossá. Egy egész hadjárat mészárlásai közben nem esik el ennyi ember, nem is tudom, volt-e akkora háború, amelyben ennyi embert gyilkoltak volna le. Egyedül Északamerikában minden évben húszezerre megy a technika, a gyárak, a vasutak, áldozatainak száma. Azt gondolnók, hogy ez mese, nem mese, mélyen tisztelt uraim, hanem valóság, beszélő szám, amelyre érezzük a nyomorúságunkat, a szégyenünket. — Nem beszélek soha támadóiag. Egyedül ós pusztán az én célom, hogy kutassak. Ae élet probléma előttem, amelynek a kutatásába belemerülök. Az a célom, hogy ismerjem, minek éljek, hova irányítsam az életem szekerének rúdját, tengelyét. Mit gondolnak önök, mélyen tisztelt uraim, lehet-e a kultura az élet értelme ós értéke, az embernek a célja ? Nem. A kultura szükséges ingredienciája az embernek, egy fényes betétje, de az élet értéke és értelme a jóság, a jóság, mélyen tisztelt uraim, a morális értékek. Egyénekből áll az egész társadalom, az az igazi érték, ami az egyént jellemzi, amit én tettem, amit ón akarok, ami belőlem indul ki, ami az én jóságom és nemes akaratom. — Elgondolom, hogy ezek az értékek valamiképen személyes, egyéni értékek, amelyek a morálisban vannak. — Ezeknek az eredete az, hogy van egy ideális valami, egy eszményisóg, amihez nekem alkalmazkodnom kell. Ami kötelesség, amit teljesíteni kell. Az élet minden szituációja egy nagy eszményiséggel van jelezve. Ha ezt megvalósíthatom, ez ad az életemnek tartalmat, amely független minden külsőségtől, minden absztrakcióból. Ennek a tartalomnak ón vagyok a megmentője, a világ alatt csak a milliót, a külsőségeket értem, amelyek körülvesznek, az eszményiségből azonban ón gyúrok alakot, én fektetek bel© öntudatot ós észt. Ez független a kulturától, lehet valaki nagy ember Krisztus előtt és Krisztus ntán. Távolról sem akarom azonban azt mondani, hogy miliő nem hat az emberiségre. Hiszen a közmondás is mondja, hogy áz alkalom szüli a tolvajt. Hát ép így, mélyen tisztelt uraim, az alkalom szüli a szentet is. — Az egész lelki világ szépsége attól a ritka mélységektől, arányoktól van, amiket az ember, ez a kompozitorja az élet-operának, magában sejt. Van egy művészet, amely a belső, lelki világot mintázza. De ideális embert találhatunk a cselédszobában, az ideális ember nincsen parkettpadlóhoz és perzsa szőnyeghez kötve, hanem attól függ, mennyit érez, öntudattal, mennyit akar, mikor. És ebez ereje van mindenkinek, persze nem gondolok a perverzekre, a rongyokra, akiknek akaratuk semmi, hanem értem az átlagot, a normális embert. Erős akarattal az ember a maga számára lefoglalja az isteni akaratot. * Beszéde közben idéz Schopenhauerből, aki azt mondotta, hogy az egész faj evolúciója egy illúzió. Majd Kantra hivatkozik, akivel együtt mondja: „Du kannst, du sollst." Majd igy folytatja: — Az erkölcs minden esetben eszményiség. Az eszményisóg ad tartalmat az életünknek ós ennek a gyökeres szálai a végtelenbe kísérnek bennünket. — De az erkölcshöz inspiráció kell. Ez az élet másik oldala érzés, sejtés, mely misztikusan áll előttünk. Az inspirációt nem lehet kiszámítani, az egy allojikus, ivraeionális valami, amit nem lehet képletekkel magyarázni. — Michelin mondotta : A XVII. század látta Varsaiilet, a XVIII. század látta a világot, a földet ós a XX. század meglátta az emberiséget, de melyik század lesz az, amely meglátja a lelket, az istent. Erre nincs felelet. Ezt minden emaer meglátja önmagában. Prohászka beszédét egy krisztusi idézettel fejezte be. A beszédet lelkesen megtapsolták. Este dr Baskó Istvánné adott vacsorát a püspök tiszteletére s a vacsorára csak a katolikus nővédő-egyesület vezetői voltak hivatalosak. Betegek figyelmébe! Az orvosi tudomány föladata az emberi test betegségeinek leküzdése. Ez legbiztosabban elérhető egy uj gyógymóddal. Ezen gyógymóddal való kezeléssel a legrégibb betegségben szenvedő is egészségét visszanyerheti. Ernst Márk, az amerikai magyar orvos 40 éven át ugy bel-, mint külföldön folytatott tanulmányozásai és e téren szerzett tapasztalatai alapján ezen nj gyógy móddal, — egyedül csak az általa szerves anyagokból előállított gyógyszerekkel, — a legnagyobb sikerrel gyógyít mindennemű külső és belső betegséget. Rövid idő alatt bámulatos eredmény tapasztalható. Asthma, tüdővésznél, a sziv, ideg, gyomor, máj, vesebajnál, elhízásnál, vérszegénység, sápkór, sárgaság, angolkór, vizkórnál, csuz és köszvénynél, valamint fájdalmas és szabálytalan havi bajnál, mindennemű szembetegség, nemi betegség és ennek következményei eseteiben. Orvosi tanácskozás ingyen. — Gyógyhelyiség: Szeged, Báró Jósika-utca 4!i. szám alatti saját házában. — Rendelési iclő : délelőtt 9—11-ig, délután 3—5-ig. — Ingyen rendelés