Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-02 / 162. szám

1910 november 27 DELMAGYARORSZÁG 121 megkezdésére alkalmas időpont el ne mulasz­tassék az országgyűlési tárgyalás esetleges hosz" szadalmassága következtében. A javaslat följogosítja még a bankot arra; hogy a külföldi ércváltókat hatvan millió ko­rona erejéig beszámíthassa az érckészletbe; az adómentes bankjegyek kontingensét hatszáz millió koronára emelik. Az uj államtitkár. — Balogh Jenő dr székfoglalója. — (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Balogh Jenő dr budapesti tudományegyetemi nyilvános ren­des tanárt államtitkárrá kinevezte. Az ujon" nan kinevezett államtitkár már ma délelőtt megjelent a minisztériumban és elfoglalta a hivatalát. Valamivel tizenkét óra előtt a mi­niszter nagy elfogadó-termében gyűltek össze a minisztérium tisztviselői, akiknek nevében Zichy János gróf üdvözölte az államtitkárt. A miniszter kérte a minisztérium tisztvise" lői karát, hogy részesítsék segítőtársát is ab­ban a támogatásban, amelyet hivataloskodása alatt részükről eddig is tapasztalt. A beszédre a tisztviselők harsány éljenzése volt a felelet, mire az államtitkár a többek közt a követke­zőket mondta: — Igen tisztelt uraim. Mélyen meghatva, lel­kesedéssel ós munkakedvvel eltelve jövök az önök körébe. Abban a minisztériumban, amely­nek élén a magyar kultura hivatott vezérférfiai állottak, amelynek termeiben, hogy csak az elhunytakra gondoljak, Eötvös József báró; Trefort Ágost, Pauler Tivadar, dolgozott, két­szeresen kell éreznem a reám váró föladatok súlyát. Hogy miniszterünk őnagyméltóságának kitüntető fölszólítása alapján erre a munkára mégis vállalkoztam, azt az elhatározásomat az isteni Gondviselésbe vetett törhetetlen hitem mel­lett két meggyőződés magyarázza. Az egyik az, hogy aminiszterur egyéniségének lelkesítő hatása alatt munkaerőm egész megfeszítésével, csönd­ben dolgozva egyben-másban talán mégis meg­közelíthetném céljaim elérését. A másik az a tudat, hogy mindama tényezők között, ame­'yek hazánknak és a magyar nemzetnek fölvirágzást, nemzeti erőt és gazdagságot, a népeknek nagy versenyében pedig haladást, emelkedést, hírt és dicsőséget szerezhetnek, az első elseje : a magyar közoktatás és közműve­lődés fejlődése. És valamint a rég letűnt száza" dóknak megvoltak a maguk menedékhelyei' aképen kell, hogy a magyar kulturának csar­nokai ós munkatermei legyenek azok a mene­dékhelyek, amelyekbe párt- és egyéb küzdel­meink szenvedélyei be nem hatolhatnak, ame­lyekbe békességben mehet be mindenki, aki nemzetéért és hazájáért nyugodtan és lanka­datlanul dolgozni óhajt. — Ezektől a meggyőződésektől áthatva, kötele­zettnek éreztem magamat arra, hogy hosszú megfontolás után legyőzzem nagyon erős aggo­dalmaimat, időlegesen elhagyjam szerény, de bizonyára nyugodtabb állásomat és azok közé sorakozzam, akik hivatott vezérünk felszólítá­sára dolgozni óhajtanak avégből, hogy a ma­gyar közművelődés temploma, amint őnagy­méltósága szépen kifejezte, ha lehetne, egész a csillagokig emelkedjék. — Politikai meggyőződésemre fiatalságomtól fogva legnagyobb hatással volt Deák Ferenc­nek államférfiúi egyénisége, valamint jellemé­nek lelkesítő, nagy tulajdonságai. Hatvanhetes alapon állok ma is, mint mindenkor állottam volt. Teljes erőmmel, minden igyekezetemmel rajta leszek, hogy a béke és a jóviszony a ha­zánkban élő összes felekezetek közt föntart. ható, ahol megzavartatott, helyreállítható és megerősíthető legyen, valamint hogy a hazai közoktatás és közművelődés nagy terén az összes többi nemzetiségek hivatott vezetőivel egyetértésben dolgozhassam' — Több, mint negyedszázadot töltöttem köz­szolgálatban. Jól ismerem hivatalnoki karunk, különösen a tanári és tanítói kar, valamint a kisdedóvás terén dolgozók gondjait és súlyos helyzetét. Boldog leszek, lia ennek a helyzet­nek javitására uj hatáskörömben elősegíthetném mindannak megtételét, amit államháztartásunk jelenlegi helyzete mellett komolyan remélni lehet­Az államtitkár beszédét a tisztikar lelkes éljenzéssel fogadta. Azután az uj államtitkár külön is fölkereste hivatalában Molnár Viktor ós Náray-Szabó Sándor államtitkárokat, akik­kel hosszasabban beszélgetett. Éber Antalt letartóztatták. — A párisi rendőrség tévedése. — (Saját tudósítónktól.) A koalicíós kormány államtitkár-jelöltjének, Kassa város volt kép­viselőjének, Éber Antalnak kellemetlen kalandja akadt a minap Parisban: egy-két óra hosszáig a rendőrség foglya volt. Letartóztatták egy régóta keresett sikkasztó helyett, aki vélet­lenül nagyon hasonlít rá. Az eset a következőképen történt: Éber Antal a feleségével a Grand Hotel «lőtt sé­tálgatott, amikor se szó, se beszéd, hozzálép néhány markos detektív s letartóztatta. Hiába szabadkozott Éber, hiába mondta, hogy bizo­nyosan tévednek a személyben, hiányos fran. ciasággal előadott védelmét nem fogadták el. Azonkívül hozzájárult a bajhoz az is, hogy nem volt nála semmi igazoló irás. Kénytelen volt elmenni a detektivekkel a rendőrségre. Ott megmondták neki, hogy kár lesz mókázni, mert úgyis tudják, hogy kicsoda: egy sikkasztó, aki hat évvel ezelőtt nagyobb összeggel megkárosított egy bárót. Órákig tartó állhatatos tagadása végre szeget ütött a val­lató rendőrtiszt fejében s megkérdezte Éber Antalt, nincs-e valami ismerőse Párisban, ak{ igazolná. A bajba került magyar ember gondolkodott 8 egyszerre eszébe jutott egy előkelő honfitársa akivel aznap találkozott: Beck Gyula báró orl szággyülósi képviselő, a Magyar Jelzálog Hitel­bank vezérigazgatója. — Nos? — sürgette a rendőrtiszt. Eber Antal megmondta, kire gondol. — Csakhogy sietnünk kell — szólt — mert Beck báró azt mondotta nekem, hogy még ma este hazautazik Budapestre az ekszpreszszel. A rendőrtisztviselő megnézte az óráját s konstatálta, hogy félóra múlva indul az eksz­pressz. Utasította néhány detektivjét, hogy üljenek kocsiba a fogolylyal és hajtsanak ki a pályaudvarra. Ez meg is történt. A pálya­udvaron kínos feltűnést keltett a társaság. Éber Antalt kétoldalt detektívek fogták s elül ós hátul is körülvették. A volt képviselő sze­rencsésen fölfedezte a sokadalomban Beck Gyula bárót, aki megdöbbent, amikor Éber Antalt ilyen kísérettel látta viszont. Csakhamar ki­magyarázták a dolgot. Beck báró hiteles írá­sokkal igazolta előbb magát, azután kijelen­tette, hogy Éber Antal csakugyan az, akinek mondja magát. — Elvállalja-e báró ur ezért az úrért az er. kölcsi ós anyagi felelősséget? — kérdezte a detektívek vezetője. — Elvállalom. — Akkor ön szabad! — fordult most már Eber Antalhoz. így végződött a kaland, amely után Éber Antal visszatérhetett feleségéhez, aki aggoda­lommal várta. Kálmán Gusztáv államtitkár Zsolnán. Zsolnáról jelentik: A zsolnai nemzeti munka­párt tagjai lelkes ünnepséggel készülnek fo­gadni Kálmán Gusztáv államtitkárt, aki szom­baton, december 3-án Zsolnára utazik, hogy választóitól bucsut vegyen. Vasárnap, 4-én, dél­előtt tizenegy órakor nagygyűlés lesz, amelyen Kálmán államtitkár beszédet mond. Zsolnára a nemzeti munkapártnak több tagja kiséri az államtitkárt. Olcsóbb lesz » pénz! Az egész világ pénzpiaca tudvalevőleg az angol birodalmi bank után igazodik, /mint az angol bank csak egy ^élpercenttel is emeli a kamatlábat, rögtön kö­vetik a többi európai nagy pénzintézetek is, de rendesen egy egész percenttel magasabb kamatlábbal. Most azt jelentik Londonból, hogy az angol bank öt százalékról négy és fél száza­ikra szállította le a kamatlábat, kilátás van tehát arra, hogy rövid időn belül olcsóbb lesz a pénz. k készfizetés a Reichsrathban. Bécsből Jelentik: Ma délben nyújtotta be Bilinski lovag pénzügyminiszter a bankjavaslatokat. Az érdek­lődés minimális. Mindössze harminc képviselő volt a teremben. Annál élénkebb élet nyüzs­gött a folyosókon. A javaslatban az a rendel­kezés uj, hogy ha az országgyűlések valame­lyike négy héten belül nem határoz az uj jegy­bank indítványa fölött, az elfogadottnak tekin­tendő. Ezt a készfizetések fc.vételének ellenzői már most izgatottan vitatják, mert ez tesz az ütközőpont. A bankjavaslatokat a képviselő­ház a közös gazdasági ügyek tárgyalására hi­vatott bizottsághoz utasította, amelynek ei..5ke Wittek volt miniszter. A szegedi tornacsarnok. (Saját tudósítónktól.) Szegeden még ma is olyan szegények vagyunk sporteseményekben, hogy szinte kénytelenek vagyunk a Tornaegye­sület háziversenyeire ismét visszatérni. Nem az ünnep lefolyásáról kívánunk megemlékezni, ha­nem azokról az észrevételekről, melyek a város sportéletére fontossággal vannak. Talán sok ember előtt feltűnhetett, hogy az utóbbi időben a Tornaegyesület háziünnepét úgyszólván titokban tartja. Attól fél ugyanis hogyha nyilvánosan rendezné, akkor tornater­mében nem tudna elég helyet adni a közönség­nek. Mi látható ebből? Az, hogy a testedzés terén Szeged már annyira haladt előre, hogy a közönsége végre-valahára érdeklődik is. Igaz, hogy a tulajdonképeni lelkesedéstől még messze áll, mert pusztán az érdeklődése még nem se­gít a mostani állapotokon. Be kell vallanunk azonban azt is, hogy, sajnos, nincs mód, vagy eszköz a lelkesedést kimutatni. Képzeljük csak el, hogy mit jelentene az, ha az iparosok, a kereskedők és munkások is egyszerre talpra állnának és a testedzéssel is foglalkoznának. Ezidő szerint nincs rá megoldás, mert oly szű­ken vagyunk sporthelyiségekben, hogy a tény­leg testedzést űzők se tudnak a maguk részére rendes helyet szerezni. Az iskolák tornatermei, melyek fölött nem a Tornaegyesület rendelke­zik, egyrészt más célra vannak lefoglalva, más­részt pedig kicsinyek ós kevés kivételével nin­csenek is kellően fölszerelve. A fővárosban minden sportegyesületnek óriási méretű és kitűnően fölszerelt tornaterme van. Ott van például a Nemzeti Tornacsarnok, milyen hatalmas épület és még a rendes tornaestókre sem elég nagy. Ilyen tornacsarnokra Szegeden is már égető szükség van, annyira, hogy annak mielőbbi fölépítése elhalaszthatatlanul szükséges, Ugy tudjuk, hogy a Tornaegyesület több mint tízezer koronával rendelkezik erre a célra. Bizony, ez nagyon kevés arra, hogy tornacsarnokot építsen. Ha pedig azt akarja, hogy tisztán önerejéből építsen, akkor még legalább husz-harminc évig kell várnia. De vájjon Szeged város közönségének sportérdeke engedheti-e azt, hogy ilyen hosszú ideig tét­lenül nézze a pangást és a szomszédos váro­sok túlszárnyalását. Semmiesetre sem. Talpra kell tehát állnia a közönségnek es ha Buda­pesten a Nemzeti Tornacsarnokot tisztán nem­zeti adományból tüneményes gyorsasággal ingyen munkaerővel föl tudták építeni, akkor ő is megteheti azt, hogy saját erejéből épitse föl az annyira szükséges tornacsarnokot. A Tornaegyesület háziünnepón Szeged vároa

Next

/
Thumbnails
Contents