Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-14 / 171. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 Áz osztrák v/álság. — Bíenerth báró kivezető utja. — (T écki mu nkatársunktól.) Az osztrák parla. menfártenius mozgalmai és eseményei rendsze­rint oly különös módon mennek végbe, hogy nehezen foglalhatók a parlamenti élet ismert szabályai alá. A Bienerth-kormány lemondásán jehej csodálkozni is, lehet természetesnek is találni. Mert ebben a rendhagyó parlamentá­rizmusban alig történik valami, ami szokott fogalmainkba ne ütköznék, viszont mi történ" hetik ott olyas, amit Ausztriára nézve termé­szetesnek nem kellene tartani? Ami legalább a lemondás időpontját illeti, bizonyos, hogy váratlanul, meglepetésszerű fordulattal követ­kezett be. A halhatatlan német-cseh viszálykodás okozta az elmúlt ülésszakokban is a megujuló parla­menti és kormányzati bonyodalmakat. Épen ennek a végzetes örvénynek a betömésén, a német-cseh ellentéteknek aprólékos, részlete* megoldásán szorgoskodott kimeríthetetlen buz­galommal a Bienerth-kormány. A világ már 3zinte csodát várt a fáradhatatlan optimizmus bűvöletétől. Most pedig ezt a kormányt esapás érte onnét, ahonnét legkevésbbó várhatta, — azaz épen a lengyel klub részéről, amely eddigi hagyományainál fogva minden osztrák kor­mány megbízható támaszául jött számításba Miért mondták föl a lengyel urak a barátsá­got ; még nincs a nagyközönség előtt teljesen megvilágosítva, mert az a külső látszat, hogy korábbi kormányok alatt nekik biztosított csatorna-épitéseknek rögtönös beváltását csigáz­ták föl halálos követeléssé a kormány irányá­ban, aligha meriti ki az okok ós okozatok ¡tel­jes rendjét. A legújabb váratlan lemondás is bizonyság arra, hogy az osztrák kormányoknak épen az a sajátságos parlamenti végzetük, hogy ólniök nem lehet a parlamenti többség szabálya alap­ján, mert ilyen szervezett többség sohasem lé­tesült, de igenis meg kell halniok teljesen parla­menti formula szerint, mihelyt valamely sze. gődött frakció cserben hagyja őket. A Bienerth. kormány tagjainak többsége nem a parla­mentből volt véve, de a cseh-szlovén pár­toknak szünetlen ostromai ellenében amo­lyan ideig-óráig való türelmi viszonyt tar­tottak fen vele a németek is, a len" gye lek is, «őt nagyobb részben a szo. ciálisták is. Most véletlenül a lengyelek ki­fogytak az életbiztosító türelemből. A Bienertli­kormánynak tehát le kellett tennie a parla­mentáris tőkére fejét. De még ez nem jelenti azt, hogy ott kell hagynia minden nagyszerű tervét, igy a cseh-német kiegyezési munkát, amelynek segítségével épen a parlamenti párt­viszonyok alapos változását gondolta elérhetni. Sőt minden jel arra vall, hogy Bienerth báró megtalálja a helyes kivezető utat. Bécsben, a bécsi sajtó is azt a hangulatot ós meggyőződést tükrözi, hogy a Bienerth-kormány­nak helyén kell maradnia. Például a Neue Freie Presse vezéreikkében azt irja, hogy Bienerth báró miniszterelnököt lemondása csak emelte az osztrák közvélemény szemében. A pártok nem fogják magukat rajta tultehetni, mivel emberi előrelátás szerint a korona nem akar róla lemondani és Ausztria sem. Stürkgh közoktatásügyi miniszter, Di Georgi honvédelmi és Weiskirchner kereske­delmi miniszter megmarad az uj minisztérium, ban. Weiskirchner érdekében a keresztény­szocíálista párt gyűlést tart, amelyben neki bizalmat szavaz azért, hogy továbbra is marad­jon meg a kabinet kebelében. A félhivatalos Fremdenblatt vezető cikkben foglalkozik az osztrák kormány lemondásával A minisztérium elhatározására nézve kizárólag az a szempont volt irányadó, hogy a parlament akadálytalanul tovább működhessék, hogy min­den kényszerhelyzetből szabaduljon, amely a ház legközelebbi hivatása betöltésének rovására válhatnék. Az állami szükségletek nem a kor­mánynak, hanem közvetlenül az államnak engedélyeztetnek. Ez a feszült parlamenti hely­zet lényeges megkönnyebbülését idézi oiő ós a pártoknak nincs többé okuk arra, hogy a kor­mányt politikailag támadják. A Beichspost szintén vezető helyen foglalko. zik az osztrák kormány lemondásával. Azzal, — mondja az emiitett lap — hogy a minisz­terelnök elhatározásával elébe vágott a len­gyel klub döntésének, megakadályozta, hogy sarokba szorítsák és megállotta a helyét oly ponton, amelyről még több ut nyílik, amely kivezet a válságból. Tulajdon képen Bienerth báró néhány hétre egy bizonyos felelőtlenséget biztosított magának, amely ugy neki, mint a zavarba jutott pártoknak lényeges könnyeb­bülést okoz. Itt emiitjük meg, hogy ma, kedden délelőtt tíz órakor az osztrák pártok elnökei értekez­letre gyűltek össze, amelyen a munkaprogram redukciójával foglalkoztak. Hír szerint kará­csony előtt a költségvetési provizórium elin­tézésén kívül a szerb kereskedelmi szerződést 's le akarják tárgyalni, de a bankjavaslatra már nem kerül a sor. Mint Bécsből jelenti tudósítónk, a lengyel klub elhatározta, hogy egyöntetűen megsza­vazza a három havi indemnitást ós az ideig­lenes házszabály meghosszabbítását. Lípcsey nászutja. — Apróságok a nagy halottról. — (Saját tudósítónktól.) A csodálatos koponya­alkatú TApcsey Adám, a legkiválóbb irók és publicisták egyike többé nem kacagtatja meg a vigadni szerető magyar közönséget. A kitűnő, egészséges ötletek liferálója a tegnapi napon életében először rassz tréfát engedett meg ma­gának: örökre elaludt. Ő, akinek a társaságá­ban ismeretlen fogalommá vált az alvás, most váratlanul elszenderült, örökre becsukta mo­solygós beszédes ajkát, amelylyel a mások szeméből annyiszor sajtolt ki kacagtató köny­nyeket. És most szomorúan könnyeznek fe­lette . . . * Egyik szegedi jóismerőse ós barátja mon. dott el nekünk Lípcsey Ádámról jellemző apró­ságokat. Elmondotta Lípcsey első nászútjának •gyík derűs epizódját. Még Szegeden lakott, amikor először megnősült. Néhány száz koro­nát összegyűjtött és ragyogó arccal indult a leggyönyörűbb útra : a nászútra. Kőt hét múlva visszaérkezett Szegedre. A bohém-barátok ter­mészetesen a vasútnál várták s csokrot adtak át a bájos fiatal asszonynak. — Hogy utaztatok? — kérdezte Békefi An­tal Lipcseytől, amig a többiek a feleségét fag­gatták az ut szépségeiről. — Nagyon jól mulattunk, — súgta Lipesey a barátjának — de most baj van. — No ? — Adj gyorsan két forintot, mert nem tu­dom a kocsit kifizetni, — harminehét krajcár az egész vagyonom. Ebben az időben különben Szegeden ujság­'róskodtak : Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Thury Zoltán, Sebők Zsigmond, Bék*fi Antal, Tömörkény István, Pósa Lajos ós Bankó Pista is, akik Lipesey kenyerespajtásai voltak. * Lipcseyt, mint politikust jellemzik ezek az apróságok: Már régebben képviselő szeretett volna lenni s egyszer meg is bukott Hódmezővásárhelyen Endrey Gyulával szemben. Amikor Vásárhelyen programbeszédet mondott, a nagy étvágyú em­ber, (aki Szegeden egy ültőhelyóbeu négy-öt tál paprikáshalat is megevett a Bitó-csárdában) rendkívül megéhezett. Későn kezdték meg a bankettet és akkorra már Lipesey olyan éheB volt, hogy a körötte ülők nagyot néztek — kitűnő étvágyán. A lakoma végén elegáns zsardinettót tálaltak föl a jelölt nraak. A ven. dóglős nagyon ki akart tenni magáért és a zsardinettó tartóját porcelán aranyhalakkal diszitette föl. Lipesey olyan éhes volt, hogy a zsardiuettóval egyetemben a kedves arany­halakat is elfogyasztotta. * Az alábbi történet a miskolci választás előtt esett meg vele. A kormány Lipcseyt a miskolci északi kerületben jelöltette: ez a nehezebbik kerület ott; a déli kerület csupa kormánypárt; szavazókból áll. Ezt jól tudta a kitűnő humora Lipesey is s egy napon ezzel a kéréssel állott Khuen-íléderváry Károly miniszterelnök elé: — Nagyon beteg vagyok, kegyelmes uram, esak te segíthetsz rajtam. — Hogyan? — kérdezte Khuen. — Nekem levegőváltozásra van szükségem, —• mondta Lipesey. — Az orvos enyhe levegőt ajánlott, hogy meggyógyulhassak. — És hogyan adhatnék én neked enyh« le­vegőt ? — Ha áthelyezel a miskolci északi kerületből — a délibe. NflPIJIIREK Jelöltek arcképe. Schwarz Rudolf. * Ez a deresedő fejű ember Szeged városának egyik legderekabb iparosa. S tegyük hozzá mindjárt, hogy egyik legértelmesebb iparos is a városban, aki, mikor Gellért Mórt negyven éves szakirói jubileumakor köszöntötte, akkor összenéztek az emberek, hogy Schwarz Rudolf ¡paros-e, avagy szónok. S amikor Tisza István grófot a Kass-ban tartott banketten fölköszön. tötte, akkor a nagy politikus odasietett Schwarz Rudolfhoz és melegen megrázta a kezét. Előadói készség, kitűnő stilus vonul végig a Schwarz Rudolf beszédein s előro örülhetnek a szegedi iparosok, hogy a város törvényható­ságában olyan ember képviselheti az érdekei­ket, aki tud is, akar is szószólója lenni az iparosságnak. Öntudatos ember, öntudatos iparos a ném­eti munkapártnak oz az iparos-jelöltje, aki politikailag sem volt soha az átmenetek em­bere. A régi hatvanhetes politika állhatatos követője Schwarz Rudolf, aki a koalíció idején elcsendesedett s most, amikor az ország kor­mányát megint a hatvanhetes irányzat vette át, ő is eljött magányából s mint a nemzeti munkapárt buzgó katonája, odaszegődött a győzelemre jutó sereghez. A harmadik kerületben jelölte Schwarz Ru­dolfot a munkapárt, az ipartestület és több kör. Megválasztatása kétségtelen s amidőn örömün­ket fejezzük ki a fölött, hogy ez a régi, derók, politikailag kipróbált iparos tagja lehet a sze­gedi törvényhatóságnak, ugyanakkor konstatál­hatjuk, hogy a törvényhatósági bizottság egy mindenképpen figyelemreméltó iparos-erőve] lesz gazdagabb. Hoffer Jenő. * Ez a fiatal magántisztviselő — a béesi bizto­sító intézet szegedi ügynökségének főtisztvise­lője — szintén a nemzeti munkapárt hivatalos jelöltje. Jelölése az első kerületre szól s minden fórum rokonszenvvel fogadta az ő hivatalos je­lölését s minden fórum fel is vette őt a lis­tájára. Hoffer Jenő buzgó tagja a szegedi nemzeti munkapártnak s fiatal ember létére általános népszerűségre tett szert Szegeden. Jelöltetése a szegedi magántisztviselők egyesületének ke beléből indult ki, amely egyesületnek Hoffe," Jenő az alelnöka. Kartársai, akik elsősorban ismerik képességeit, helyet szántak neki a tör­vényhatóságban s ezt a jogos aspirációt hono­rálta a jelölő fórum is és innen van, hegy Hoffer Jenő minden listán, mint hivatalos je­lölt szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents