Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-14 / 171. szám

1(5 DELMAGYARORSZAG 1910 december 11 a katonai törvények parlamenti tárgyalása alatt serényen folyhat a minisztériumokban a választási reformnak előkészítése. A Héderváry-kormány abban az alkotmányos és tiszta helyzetben van, hogy javaslati sorrendjét a szükséghez és a helyzethez képest állapítsa meg. A politikai észszerüség pedig a mellett szól, hogy a választási reform előtt a véderőjavaslatot hozza. Végső konklúzió gyanánt pedig újból azt mondjuk, hogy nem a sorrend a döntő. A döntő az, hogy a kormány mindkét javaslatával elő fog állani. Előáll a véderőjavaslattal is, a parlamenti reformmal is. Lipcsey Ádám a ravatalon. (Saját tudósítónktól.) Kiterítették, a ravatalra fektették a nagy irót, hogy szerdán az ország részvételével eltemessék a temetőbe. Mert az ország népe fájdalmasan vette tumásul, hogy újra ledőlt egy nemzeti, nagy irója. Szegeden meg elsősorban gyászolják Lipcsey Ádámot, hisz Szegedről indult hódító útra, akárcsak Mikszáth Kálmán, akinek az élete hasonlított az ő életéhez, — akiknek egyénisége, kultúrharca, irótolluk stílusa, magyarszeretetük és fatális hitük, sőt, Szeged iránt eltelt szeretetük is olyan nagyon hasonlított egymáséhoz, olyan igazán közös volt. Még az életbefejezésük is olyan ugyanegy volt, szinte fenségesen megdöbbentő a tragikumával. Mind a kettő megérte és kifejezésre is juttatta sok ezer léleknek (akik mindnyájan szerették őket), hogy elérték azt a boldogságot, amelyre emberi vágyakozással, költői fantáziával kívánkozhattak -— és a boldogság legboldogtalanabb pillanataiban távoztak közülünk nagy hirtelenséggel. Tagadhatatlan, hogy Lipcsey Ádámnak, az életében különös humoristának haláltragikuma megdöbbentő, újszerű. Amikor mindent elért, ugyanakkor mindent elvesztett. . . Most pedig a ravatalon fekszik, néhány órán belől már a földben pihen, mert a koporsóba vetették az ő ágyát és az ország fájdalmas utolsó üzenete ott leng Lipcsey Ádám körül. * A kedden megjelent újságok, elsősorban a budapesti és a szegedi lapok mind fájdalmas érzéssel jelentik Lipcsey Ádám halálát. doktor, ma megint ugy beszélget velem, mintha valóságos bolond volnék. — De kedves tanácsos ur, —- kacagott a doktor, — ön meg még mindig ugy beszél, mintha nem volna olyan finom, okos elméjű ember, mint amilyen. Hiszen még az sem volna kárhozatos bün, ha én netalán bolondnak tartanám önt néha, tanácsos ur. Higyje el nekem, hogy a világon nincs unalmasabb lény, mint az úgynevezett épelméjű ember. Már akkor érdekesebbnek tartom a vizet, mely forrni tud és művészien fagyni. És az ásványok, amelyeknek olyan kristályos az értelmük, mennyivel tökéletesebbek. A virágok szebbek, a fák becsületesebbek, az állatok hűségesebbek a természethez, jobbak. Még szerencse, hogy az emberfajtában vannak gyermekek és bolondok, mert ezekért meg lehet bocsátani a többieknek. A többieknek, akik között azután leghitványabb az asszony, de ez se nagy baj. Ez már igy van s mivel az asszony mégis csak kedves és alkalmas valamire, hát béküljünk meg a teremtés állapotával. Csak az a fontos, hogy ne mutassuk meg magunkat az asszonynak, ugy se ért meg minket s ezért még jobban megdühödik. Főképen ne bontsuk ki magunkat levélben, Írásban az asszony előtt, ez pláne őrült veszedelem. Fekete ur most már nem szomorúan, de megriadtan tekintett Nagy Ádám doktorra, — Hát, — kezdte majdnem sirva, — a dokHogy mint szerették, becsülték Lipcseyben az embert, az irót és az újságírót, azt legjobban jellemzik azok a sorok, amelyeket az egyes budapesti újságokból idézünk és amelyek föltárják Lipcsey Ádám egyéniségét és Szegedhez való viszonyát is. Áz egyes lapok többek között igy irnak: Budapesti Hit lap: Lipcsey Ádám kiváló publicista és jeles költő volt. A politikában a szabadelvű pártot szolgálta, attól fogva, hogy mint jóformán gyermek ifjú, egy Tisza Kálmánhoz irt verssel eljegyezte magát ama politikai iránynak, melyet e név képviselt. Azok közé az •írók közé tartozott, akiket a tiszaparti nagy város fiának adoptált s kik, ha elkerültek is onnan, azt a szálat, mely ott szivükre fonódott, soha sem szakították el. Népszerű, kedvelt embere volt a szegedi társadalomnak akkor is, mikor a városban élt, dolgozott és villogtatta élesen szatirikus tollát és azután is, mikor eltávozott belőle. Hogy Budapestre fölkerült, szívesen látott ós gyakorta szereplő publicistájává vált a pártjabeli sajtónak, melynek hasábjain — a vonal fölött és alatt — sürün jelentek meg rapszodikus, izgatott rövidséggel perdülő, de tűzzel és eimósséggel teljes mondatai. Újságírói munkáiban, prózájában nem volt kompozíció ós kerekdedség, mert gyakran pongyola ós röpkén odavetett kurta sorok rendszertelen rajának tetszett a cikke, de megvolt az a jó tulajdonsága, hogy érdekes volt. Magyar Nemzet: A legérdekesebbek közül való volt, aki évtizedek küzdelmes, fárasztó irói munkája által jutott az elismerés és megtiszteltetés révébe, hogy ott aztán, ugyszólva> a kikötés pillanatában derékon törjék és meg" semmisüljön. Annak az iskolának volt a nevelése Lipcsey Adám, amely Szegednek a múlt század második felében fölpezsdült^ irodalmi életéből alakult ki s amely Mikszáth Kálmán tehetségében ós dicsőségében immár be is tetőzödött. A mester körül és hatása alatt egósz gárda sarjadzott föl, amelyből egyre-másra váltak ki a tehetségek és amelyeknek Lipcsey is egyik markáns alakja volt. Abban a tözsgyökeres magyar környezetben kezdte bontani a szárnyait, ott aratta első irodalmi sikereit s a fiatal, alig huszonnégy éves irót szegedi sikereinek sokat ígérő híre segítette föl Budapestre es nyitotta meg előtte a főváros szépirodalmi ós publicista köreit, amelyekben mindmáig megbecsülés és szeretet övezte. Tollát a legtekintélyesebb napilapok foglalták le maguknak s publicisztikai működése belesodorta az utolsó évtized politikai evolúcióiba is, amelyekben a szabadelvű irányzatnak volt odaadó harcosa. Festi Hírlap. Lipcsey Ádám fél Magyarország Adány-ja volt ós ebben a becéző névben szinte benne van az a nagy szeretet, amelylyel körülvették életében azok, akik istor ur nem adja át neki ezután a leveleimet ? Én nem akarom postára küldeni, hogy a professzor előbb elolvassa és én nem merem magam átadni. És én meghalok, — nyögte — ha nem Írhatom meg annak az asszonynak mindennap, hogy miket kell gondolnom róla. — Szó sincs róla, kedves tanácsos, én olyan hűséges levélkézbesitő leszek, mint két év óta mindig. Az mellékes, hogy mi az én véleményem, minden vélemény igazságtalanság. De a nagyságos asszonynak ezután is mindennap elküldöm a tanácsos ur leveleit, pontosan, biztosan. És most benyit az asszony, kacérság, nyár, kívánatosság, frlsseség és jókedv. A doktor udvariasan köszön s udvariasan búcsúzik, nem akarja a házastársak örömét háborítani. De az ajtók előtt ápolók állanak s az asszony csak nagynehezen engedi meg, hogy a férfi megcsókolja a homlokát s kétszer a szélesre fésült, dus, fekete haját. Azután vigasztaló szókat mond, sietve beszél a kisfiúról, a rokonokról, a gyárról és már megy. Két óránál tovább marad fönn a doktor lakásán Fekete Sándorné s amikor távozik, a doktor, Nagy Ádám átad egy levelet: — íme a legújabb levél, elolvastam és istenemre mondom, nem tudnék ilyen szép levelet irni. Hallom, hogy válni akar az urától, rosszul tenné, nagyon bölcs, nagyon gyöngéd, nagyon jő ember. merték. Újságíró, költő és politikus volt. Színmagyar vidékről szakadt el, színmagyar vidéken fejlődött ki erős tehetsége. Mint publicistát jellemezte világos, tiszta, könnyű magyarsága. Minden sora érthető volt mindenkinek, mintha mindig maga előtt látott volna egy szegedi cívist, akinek meg akarja magyarázni a fölvetett kérdést. Nem fontoskodott írásaiban, ugy irt, ahogy beszélt, érthetően, okosan, magyarosan. Rendkívüli könnyedséggel dolgozott. Félóra alatt megírta a legszövevényesebb politikai kérdést boncolgató cikket is, mert munkájában két hatalmas fegyvere volt: az alapos tudás és a magyar szóval való bánás nagy könnyűsége. Számtalanszor született uj szó a tolla alatt, mely hamarosan a köztudatba ment, anélkül, hogy uj volta megérzett volna rajta, ami igen jellemző Lipcsey nagy magyar nyelvérzékére. Rengeteget dolgozott, mint ujságiró és mint publicista. De politikusnál, írónál jellemzőbb Lipcseyben maga az ember. A páratlanul jó szivü, érző lelkű, egészen az utolsó időig melegen érző, aranyos humoru ember. Ha társaságban volt, a szoba, a terem megtolt az ő kedélyével s nem volt, aki ki tudta volna vonni magát az ő szeretetreméltó, rokonszenves egyénisége hatása alól. Világ: Ez a koponya, amelynek szélesre sza. bott tömör masszáját, furcsán görbülő vonalait nem felejtette el valaki, ha egyszer látta, belő1 is nagyon érdekes volt, komolyságokat adott s mellette tréfás elmésségeket rejtett, pillana. tokra hahotáztató humort szórt maga körül. Ugy ült ott a Házban az ujságirósorok balsarkába húzódva régebben, mint egy törzsökös öreg magyar, a táblabírák fajtájából, ilyen volt termete tekintélyességével, temperamentuma szerint pedig egész más, izguló ember s csak tréfálkozó kedvét vette a Mikszáth Kálmán ol„ dala mellől. Sokat dolgozott, mint ujságiró, politikai cikkeket irt, elmés vezércikkeket, mint iró is sikereket aratott elbeszéléseivel ós verseivel. Évtizedek óta, amióta munkása a magyar sajtónak, mindnyájan szerettük erős értékeiért, kedvességeiért, amelyeket tréfás kedvében szórt szét közöttünk. A magyar újságírás érdemes ós tisztelt publicistáját veszíti é1 benne, akit tragikusan őröltek össze a katasztrófák, most élete delén, amikor szerette volna megmutatni, hogy ő, a vidámságok, az ötletes tréfák embere, nemcsak mint iró, hanem mint komoly politikus is megállja a helyét amagya1' életben. Festi Napló: Halálának hire mélységes rész" vétet keltett a politikusok és az újságírók körében. Mindenki becsülte és szerette ezt a derék, puritán jellemű embert, aki egyesitette egyéniségében a publicista komolyságát a költő érzelmességével. Maga volt a fürgeség ez a kistermetű kövér ember s mindenütt rá lehetett akadni: szerkesztőségekben, klubokban, irodalmi társaságokban és a képviselőházban. Temperamentumosán vett részt a társalgásban, vitákban és ilyenkor rendesen jóizü anekdotákkal tarkította a beszélgetését. Amolyan Mikszáth-fóle humora volt ós mindig ki-ki ütögetett belőle a szegedi ember. Régebben a szegedi sajtónak volt egyik legkiválóbb munkása s már akkor feltűnést keltett publicistikai ós irodalmi működésével. Különösen a verseivel tette ismeretessé a nevét országszerte, mikor pedig ott hagyta kedves Szegedét, amelynek közéletében kiváló szerepe volt, mint publicista vált híressé a fővárosban. Az Újság: Halálával a magyar hírlapirodalmat és szépirodalmat nagy veszteség érte. Az úgynevezett Mikszáth-utáni nemzedék egyik ki" váló irója volt, aki szintén Szegeden kezdette hírlapiról pályafutását. Mindenképen azok köz® az igazán magyar irók közé tartozott, akik a nagy irodalmi hagyományok tiszteletében nőt" tek föl. Innen merítette költeményeihez is a melegséget ós a formai szépséget. Első humoros kötete 1883-ban jelent meg s azóta több szép költeménykötettel gazdagította irodalmunkat. Prózai Írásait is jókedv ós humor jellemziMint politikus a hűség mintaképe volt. Az öt évi eksziliumot (igy nevezik a koalíció idejét) hiven végigküzdötte az elveihez hü hatvanhetesek társaságában s humorával és szarkazmusával sokban hozzájárult a politikai helyzet javításához. Amellett a legjobb barát és vidám, nyilt jellemű férfi volt, akit barátai és ismerő sei mind szerettek, de még ellenségei sem tudtak gyűlölni, ha ugyan egyáltalán voltak ellen-