Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-13 / 170. szám

19t0 évfolyam, 170. szám Kedd, december 13 DELM AGYARORSZÁG Ilfpati taerkeaztSiág fe kiadóhivatal So«a4, ESI Korona-utca 15, Mim c=a lniapati wrkiutCiét * MaMhhntal IV., asn Városház-utca 3. isitn a n№aiaiit8«Mjii I 14- Mitrc , .. I if1 m talapra I V— u ate áia i« fitlér liMUtnil H MM «me Itn . I II — Mim •tffiMm .1 !•— tg/ Ma E«y«a màm ira M I» latamrMa ISS aMfkoitMf A magyar karácsony A sok fölhívásból, a kirakatok díszítéséből ós versenyéből, a pártoljuk a magyar ipart hangoztatásából nagyon érezzük inár a karácsony közeledését. A sok magyar és szegedi egyesület minden esztendőben karácsony előtt fölhívást szokott közölni, hogy a közönség karácsonyi ajándékul csakis magyar cikket vásároljon. És bár a fölhívás évről-évre figyelmezteti a közönséget, a karácsonyi vásár rendszerint a kereskedő és iparos világ elégedetlenségével és panaszával szokott végződni. A kereskedő és iparos azt panaszolja, hogy a magyar vevőközönség nem vásárol magyar iparcikket és alig akad valaki, aki a kereskedőtől megkérdezné, hogy tart-e magyar iparterméket raktáron ? A közönség azzal védekezik, hogy magyar iparterméket alig lehet kapni és lia az ember be is téved olyan boltba, mely hazai forrásokból szerzi be szükségleteit, a kereskedő a magyar iparpártolás ürügye alatt horribilis árakat követel, holott a minőség sokban kifogásolható. Van igazság ezekben a panaszokban. A főbaj azonban nem itt van. A főbaj az ország szegénységében és szegény iparában rejlik. Szegény a kereskedő és azért ott szerzi be áruraktárának szükségleteit, hol hosszabb lejáratú hitelt kaphat. Az osztrák ipar ellátja bőven olcsó, de selejtes iparcikkekkel és — hitelez is neki. Ezért a magyar kereskedő nem is töri magát azután, hogy magyar iparterméket beszerezve, a magyar iparpártolás tényezőjévé legyen. Beéri azzal, ha az osztrák nagykereskedőnek bizományosa. Szegény a vevőközönség is. A mai nagy drágaság mellett a legjobb iparkodás mellett alig jut karácsonyi ajándékra, De mivel mindenki, férj feleségének, szülő gyermekeinek, jó barát jó barátnak karácsonyi ajándékot akar adni, mindenki beéri azzal, hogy tetszetős és olcsó ajándékkal kedveskedjék. Erre az osztrák iparcikk mintegy predesztinálva Aran. Akik azután tartós, de drágább magyar iparcikket keresnek vagy csak a legnagyobb utánjárás mellett, vagy egyáltalában nem találnak rá. A magyar meglevő iparcikket reklamirozni kell. Csakhogy épen ezzel a gyártással vagyunk nagyon furcsa helyzetben. Aligalig megyünk előre az iparfejlesztés terén. Pedig van hatalmas iparfejlesztési törvényünk, mely szubvenciót és adómentességet biztosit. Városok ősközségek ingyenes telekkel és egyéb kedvezményekkel sietnek a gyáripar fejlesztésére. És mégse haladunk ugy, ahogy kellene előre. Mi ennek az oka? Egyik oka, hogy mi nem akarjuk belátni, hogy legelőször is mezőgazdasági ipart kell megteremtenünk és csak azután térhetünk át egyéb iparok megteremtésére. Az iparfejlesztési törvény a mult években nem egy tőkepénzes embert vagy csoportot hozott be az országba, Mikor meggyőződést szereztek az ország viszonyairól, elmentek a kereskedelmi minisztériumba és azt mondották, hogy ők szívesen bejönnek az országba és itt mezőgazdasági ipart honosítanak meg, csak kapjanak szubvenciót. A felelet a kereskedelmi minisztériumban az volt, hogy mezőgazdasági iparra nincs szubvenció. Idegeneink természetesen odébb álltak, de a termesztéstől odébb állani kényszerültek a nem idegenek közül is sokan. Egy másik nagy oka ipari elmaradottságunknak az, hogy nincs elegendő számmal ipari munkásunk. A keletkező ipartelepek előmunkásainak nagy része idegen. És ezek sem maradnak soká itt, mert mint ők mondják, nálunk drága a sör. Ezzel azt akarják mondani, hogy nálunk az összes háztartási cikkek méregdrágák. És igazuk van. Drága a só, a dohány, a szesz, a sör, a petróleum, a szén, a cukor, a lakás. Szóval mindaz, ami a munkás megélhetésére nélkülözhetetlen. Az idézett háztartási cikkek azért drágák, mert államilag monopolizálva és nagy fogyasztási adóval sújtva vannak és drágák azért, mert kartellirozva vannak. Útmutatás ez azoknak, kik a drágaság okait őszintén keresik. A magyar ipar társadalmi feladata tehát, hogy legyen elegendő számmal magyar ipari munkás és az tudjon keze munkája után tisztességesen megélni. Lesz akkor olcsóság és minőség tekintetében elég magyar iparcikk, lesz maGuirand Karenin Annája. Irta Beszédes György. Halpérina-Kaminsky francia iró, számos orosz mü francia fordítója ültette át franciába, több Tolstoj-regény között, az immár harminchat éves Karenin Annát is. Természetes, hogy Halpérine-Kaminsky nem találja Tolstoj Karenin Annáját Guirand ugyanily cimü színdarabjával azonosnak, mindazonáltal meg kell állapitanunk, hogy a Tolstoj-regények ezen legszenzációsabbika teljesen fedi a szombati bemutató intencióit, Tolstoj ugyanis, amidőn a hetvenes évek elején megírta Karenin Anna cimü regényét, még csillogó egyenruhában büszkélkedő világfi — tiszt — volt és biztos tudatát érezte a maga írói tehetségének. Akkortájt dúlta föl lelkét, egész lényét az az ismeretes krízis, az a borzasztó erköcsi krízis, amelynek eredménye .Tasnaja-Poljana, a csöndes magány lett. A francia írók közül többen kísérelték '«ég Karenin Anna színre alkalmazását, de vagy nem tudták tervüket célhoz juttatni, vagy munkájuk sikertelen maradt, pedig nem egy neves író vállalkozott ezen föladatra. Damille de Sainte-Crónz, akit ugyancsak a jobb irók között, első helyen szok'ak megnevezni, már a színmüvének negyedik félvonásához ért, amidőn munkáját azzal hagyta abba, hogy árulás volna lolstoj regényéből színdarabot faragni. Nem is csoda, ha a színműírókat megfélemlítette az eredeti hétszázötven oldalas regény traszponálása. Kivonatosan kell az egyes részletesen jellemzett személyeket körvonalazni és mégis élethűséget, elevenséget beléjük önteni. Guirand Karenin Annája, akár ismerjük eredeti regény formájában, akár nem, nagybecsű szinmü, valóságos műélvezet, ügy a regény, mint a szinmü, erkölcstanulmány és bölcsészeti értekezés szempontjából érdekfeszítő, szenvedélyt ébresztő Wronsky, Anna és Lévin története. Guirand darabját általános elismerés kisérte — 1907-ben — színrekerülése alkalmával. A párisi sajtó nem kímélte tőle ezen alkalommal a sok dicséretet. Minden mübirálatban egyaránt meleg hangon elmondták a fiatal íróról, hogy kiváló tehetséggel kivette az oroszlánrészt a sikerből. Minden föntartás nélkül konstatálja a francia fővárosi sajtó előkelő műbíráló kara, bár a régi regény és a szinmü között csak homályos összefüggést észlel, hogy az ügyes rendezés körül és a jelenetek összeállításában Guirand kiválót teremtett. Kalpérine-Kammsky a Courrier russe de Parte cimü lapjában maga így nyilatkozott: A darab nagyon jól van alkotva, a cselekmény egy pillanatig sem mutat bágyadtságot és fejleménye pedig mindvégig érdekes. Emilé Faquet, a Journal de Débats műkritikusa azt állítja, hogy Guirand főleg Annát jellemzi, míg Brisson Adolf a Tempsban hizelgő bírálatát azzal végzi, hogy a darab kiváló és „igen jó dolog." A francia lapokban sokan írtak még jó kritikát, de ismétlés volna minden egyes dicséretről megemlékezni. Magyar mübarátot Karenin Annáról nem ismerek, mert kritikákat csak akkor olvasok, amidőn már a darabot valamely magyar színházban végig néztem. ... Az eredeti szöveget mindig szívesen szemlélem, mert érdekes ós világos. Néhanéha találkozunk egy-egy kisssé hosszadalmas^ párbeszéddel, de az leginkább azért tűnik: hosszadalmasnak, mert türelmetlenül várjuk a fejleményeket. Az úgynevezett parazita-jeleneteknek, amelyek csak arra valók, hogy nyújtsák a darabot, s amelyek a francia színmüvekben elég gyakoriak, semmi nyoma. A hölgyek bizonyára sokat fognak ennél a darabnál sírni, mert Guirand darabjában Tolstoj személyei élnek, gondolkoznak, szenvednek, ezek ugyanoly módra, mint azok, gyávák, képmutatók és magasztosak. Minek a darab szövegét elmondani, hiszen akik csevegésemet elolvassák bizonyára ismerik már, akik pedig nem ismerik, néhány szó múlva megismerhetik, inkább elmondok egyet-mást a szinmü szerzőjéről, akit nálunk nem igen ismernek, bár már kilenc év előtt aratott sikert a „Bodiniere"-szinházban, a párisi elite közönség kedvelt, miniatűr színházában egyik darabjával, amelyben ő maga is föllépett. Edmond Guirand, egy jónevü regényíró fia, már kora ifjúságában kezdte meg az