Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-11 / 169. szám

1910 december 10 DÊLMAGYARORSZAG 3 ország területén. Mindenütt, a legeldugottabb kis községekben is, alaptőkét emeltek, ugy, hogy ebben az évben elérték a bankok a tőkeemelés rekordját, amely ilyen országban, mint amilyen a mienk, elérhető : háromszáz millió koronás tőkeemelés volt — eddig. És ha a megkezdett irányban folytatják, akkor ma még senki, még a bankok és hitelintézetek se tudják, mennyivel emelnek ezután . . . A magyarországi pénz és közgazdasági viszonyok természetessé teszik azt, hogy ilyen szédületes arányú tőkeemelések következzenek be. De mindinkább természetessé teszik azt is, hogy a bankok ereje áthálózza és lekösse, ha nem is az országnak, de az ország népének pénz és hitelviszonyát. Az ország bankjait, hitelintézeteit csak megfizethetetlen dicséret illeti azért az egészséges versenyért és erőért, amit kifejtettek ós elértek. Gáncs csupán az ország népének mai szellemét érheti. Mert határozottan ¡visszafejlődés, de elerőtlenedés is a szellem, amely átlengi pénz- és hitelviszonyunkat. A bankok, a kölcsönök, a meghatározott, de kicsi kamatok birodalmába visz az uralkodó szellemünk mindnyájunkat. A kiskereskedőt épen ugy, mint a nagyiparost, a kisbirtokost ugy, ahogy a — mindenki tudja, kit. Az a szellem, amely vidékeket, városokat ' átleng, teszi szokássá azt, hogy akinek tízezer korona „tiszta" pénze gyül, az rendes körülmények között nem vállalkozik, nem uj üzletbe vagy befektetésbe kezd, hanem rohan a bankba és négy-ötszázalékos tiszta kamatra nyugszik. Az uralkodó szellem magyarázza és mutatja meg annyiszor, hogy csupa ellenszenv, elhidegülés, guny és ha csak lehet, ártani akarás kiséri azok munkáját, akik 11 j közgazdasági terveken fáradoznak, akik vállalkozni mernek, akik tehát beláthatatlan nyereségre vagy veszteségre merészkednek a belátható csöndes, négy-öt vagy kevesebb százalékos tiszta haszon helyett. Ez a szellem pedig mindenütt általános, az egész országban úgyszólván szokás. És ez a szellem mindent megmagyaráz. Megmagyarázza még az ezévben elvégzett háromszázmillió koronás magyar tőkeemeléseket is. Szalag János. A szegedi üzletvezetöség. — Egy államvasuti igazgató nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól) Napok óta az a hir járja be a sajtót, hogy a szegedi üzletvezetőséget felosztják, elhelyezik Szegedről. A két alternatíva még többel is bővül, mert a híradások szerint megszüntetik a szegedi üzletvezetőséget és akkor kiszakítják területéből a pécsi ós a temesvári uj iizletvezetőséget, avagy e két város teljesen uj üzletvezetőséget kap, ez esetben pedig a szegedi üzletvezetőséget áthelyezik Szabadkára. Ezek a hirek onnan keltek szárnyra, hogy az államnak a kereskedelemügyi tárcájában mintegy százhetven aj vasúti tisztviselő alkalmazásáról is szó van, vagyis a kereskedelemügyi kormány költségvetése százhetven uj vasúti hivatalnok fizetésével megvan terhelve. Ezt a költségvetést még nem fogadták el, de kétségtelenül jogerőre emeli azt az országgyűlés, amely esetben tényleg előáll az uj üzletvezetőségek létesítésének a kérdése. Tény, hogy a kereskedelemügyi miniszter ké uj üzletvezetőség fölállítását tervezi, valamint az is tény, hogy a költségvetés elfogadása után mind a két üzletvezetőséget föl is állítják. A Bélmagyarország abban a helyzetben van, hogy nyilvánosságra hozhatja, hol lesz a két üzletvezetőség. Az egyik üzletvezetőséget Pécs, a másikat Temesvár kapja. Mind a két uj üzletvezetőség területét részben a szegedi üzletvezetőség területéből hasítják ki, mert a szegedi üzletvezetőség oly nagy, hogy területéből egészen könnyen ki lehet sza. kitani egy-egy részt más üzletvezetőségek szá. tnára. Arra a hírre, hogy a szegedi üzletvezetöséget fölosztják, avagy a szegedi üzletvezetőséget elhelyezik innen, a magyar királyi államvasutak egyik igazgatója, aki legfőbb helyen ¡s nagy befolyással és döntő sulylyal bir, ezt mondta a Délmagyar ország egyik munkatársának : — A szegedi üzletvezetőség föloszlatásárói, vagy Szögedről való elhelyezéséről nem volt nincs ós nem is lesz szó. Szeged ne féljen^ hogy elveszik tőle az üzletvezetőséget, oly nagy annak a területe, hogy adhat belőle más, versengő városoknak is. A szegedi üzletvezetőség tehát itt marad, bármit rebesgetnek itt-ott. Erre a rebesgetésre azt mondta ugyanaz a Máv. igazgató: — Kacsázhatnak az újságok, de a szegedi üzletvezetőséget nem vihetik el Szegedről Nagy örömünkre szolgál, hogy * közvéleményt ebben az irányban megnyugtathatjuk s egyben elárulhatjuk azt is, hogy Szeged'város polgármestere, mikor a szegedi iizletvezatőség esetleges elhelyezésének ügyéről illetékes helyen információt kért, ugyanazt a választ kapta, amit egy Máv. igazgató munkatámunknak mondott: — A pécsi és a temesvári uj üzletvezetőségeket a kereskedelemügyi miniszter 1911. évi augusztus elsejére állítja föl. Ez annyiban jelent ;ót a szegedi üzletvezetőségre, hogy területének végső perifériáit elveszti ós a tisztviselőknek a jövőben nem kell oly rengeteg utakat megtenniök. Bánffy is megszavazta az indemnitást. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Végre érdekes napja volt szombaton a képviselőháznak. Szeged országgyűlési képviselője, Bánffy Dezső báró szólalt föl. Általános figyelemmel hallgatták meg hosszabb beszédét. Fölösleges Bánffy Dezső báró fölszólalásainál külön is hangsúlyozni, hogy mindig érdekes, fordulatos ós jól átgondolt beszédet mond — de a mai beszéde a meglepetés erejével hatott, mert az indemnitást megszavazta. Közvetlenül a megszavazás előtt kijelentette Bánffy, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik, de épen ezért jellemző az indemnitást megszavazó bejelentése, mert ezzel szinte jelezte azt, hogy még bizalmatlansága esetén is meghajlik a kormány határozott és megoldást találó politikája előtt. Bánffy Dezső báró ma ezzel elismerte a Khuenkormány utjának a helyességét, passzive csatlakozott a kormány mai politikájához. Azt hisszük, — legalább a szombati fölszólalása is megerősíti a hitünket — hogy Bánffy Dezső bárónak a bizalmatlansági kijelentése, amikor megszavazta az indemnitást, a jövő tervet miatt történt és ezzel a kijelentésével azt jelezte, hogy néki: Bánffy Dezső bárónak külön terve van, olyan, amelyet nem is hangoztatott az utóbbi időben eléggé, igy nem is szerezhetett híveket programjának. Csakis ezt jelezte Bánffy Dezső báró mai fölszólalásával, csakis igy lehet érteni azt, hogy a kormány iránt való bizalmatlansági bejelentést megtegye, — holott nem is ez volt Bánffy mai fölszólalásában a legfontosabb, hanem az, hogy az indemnitást megszavazta. Ezzel a kormány jelen idejű programját, tervét Ítélte tulajdouképen helyesnek, már pedig ma: a jelen időben, ez a legfontosabb. Bánffy beszédére különben Lukács László pénzügyminiszter is válaszolt és határozott, ötletes szavakban, röviden jelezte terveit, amelyeket már az egész ország megismert és el is fogadott. Lukács miniszter fölszőlalása után a Ráz elfogadta az indemnitást. A mai ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Návay Lajos elnökölt. Szinyei-Merse Félix jegyző fölolvasta az iaterpelláeiós könyvet, amelybe Nóvák János jegyzett be interpellációt a Csurgó község határában előforduló bérlet1 uzsora ügyében. Telecsky Kristóf, • Várady Zsigmond és Rakovszky íván bizottsági előadók jelentősei után napirend előtt Lovászi Márton személyes kérdésben szólal föl és reflektál Mikosevics Kanut tegnapi fölszólalására, melyben ez a függetlenségi rémuralom tatárjárásáról beszélt a Bácskában. (Barátságos csevegések.) Fráter Lóránt: Mit szólsz ehez, Kanut? Mikosevics Kanut: Erigy muzsikálni. (Derültség.) Fráter Lóránt: Ész kell ahoz! Mikosevics Kanut: Ami neked nincs. Huszár Károly : Alul maradt Kanut ! Mikosevics Kanut: Maga hallgasson ! (Zaj.) Az elnök csönget. Lovászy Márton elmondja, hogy az úgynevezett rémuralom alatt Mikosevics bent ült a vármegye főügyészi székében és súlyos kötelességmulasztást követett el, ha a törvények védelmére nem emelt szót a rémuralom ellen. Nem a koalíció alatt volt rémuralom a Bácskában, hanem most van az. Mint teljesen alapnélküli inszinuáeiót, visszautasitja Mikosevics vádjait. Mikosevics Kanut reflektál Lovászynak, akihez régi baráti és családi kötelék fűzi. Nem tartja megbélyegzőnek a függetlenségi rémuralomra vonatkozott tegnapi kijelentését, pláne, ha tekintetbe veszik, hogy két hét óta milyen kifejezésekkel illeti a munkapárt az ellenzéket. A függetlenségi lojalitás azzal kezdődött, hogy a Bácsmegye cimü lap terjesztését és támogatását megtiltották a főszolgabíróknak, akiknek egyike most is itt ül mellettem. Héderváry Lehel : És nem történt semmi baja ? Mikosevics Kanut: Nem, mert lemondott! Apponyi tegnap beszólt a szokásjog erejéről, amelyet a függetlenségi uralom alatt lábbal tapostak, mert az eddigi tisztviselőket, akik pedig nem szenvedtek erkölcsi defektusban, nem jelölték. Fráter Lóránt: Ez rémuralom ? Mikosevics Kanut: Ha tetszik, majd többet is elmondok erről. (Derültség.) Tovább beszélt a megyei dolgokról. Az eluök ezalatt lassan rázogatja a csengőt, int Mikosevicsnek, majd, mikor ez nem használ, leküldi a padok közé Szinyei-Merse jegyzőt, hogy figyelmeztesse Mikosevicset a rövidebb beszédre. A jóindulatu figyelmeztetésnek vajmi kevés a foganatja, Mikosevics csak hosszabb beszéd után fejezi be szavait. Apponyi Albert gróf a megtámadott főispán nevében visszautasitja azt a vádat, mintha a főispánokat Budapestről utasították volna a nem függetlenségi tisztviselők jelöltségének elejtésére. Ennek épen az ellenkezője törtónt, tehát a főispán tisztán kerül ki a támadásokból. Következett a napirend, az indemnitás tárgyalása. (Néppárti szónok.) Huszár Károly kezd beszélni. (A munkapárt" ról tüntetően vonulnak ki a képviselők.) Az ellenzéken négyen, a kormánypárton tizennyolcan hallgatják, köztük Tisza István gróf, akinek aradi beszédét idézi a szónok. Tárgyalja az összes aktuális kérdéseket, köztük a drágaság kérdését is, amelynek okául a munkásosztály kapzsiságát tartják, holott ez épen a munkásosztályt sújtja legjobban. A legfontosabb élelmiszerek ára, igy a húsé is, harmincegy százalékkal emelkedett néhány év alatt. Rátér az iparpolitika kérdéseire, majd reflektál egy közbeszólásra, amelyet kabaréba való léhaságnak tart. Fölkiáltások: Mi ez? Kit gondol? Huszár Károly: Az illető tudja. Nem Sándor Pált gondolom. (Zaj.) Az elnök csönget ós figyelmezteti Huszárt, hogy a rendreutasitás az ő joga. Justh Gyula: Ha az elnök nem vette észre, ő is jogosult reflektálni a közbeszólásra. Az elnök figyelmezteti Justhot. Tisza István : Helyes ! Helyes ! Justh Gyula: Tudtam, hogy én fogok kikapni ! Huszár Károly rátér az uzsorások visszaéléseire. Beszél a gyermekszaporodásról és azt mondja, hogy Franciaországot is a gyermekszaporodás mesterséges megakasztása tette tönkre és ha Tauffer tanár ós Áchim András ebben a véleményben találkoznak egymással, akkor nem irigylem egyiket sem a másiktól. Áchim L. András : Földet adjanak a népnek. Haller István : Adja oda a magáét! (Zaj.) Áchim L. András : Oszszák szét a papok földjét. (Zaj.) Huszár Károly csodálkozik a Házon, hogy itt egy ilyen közbeszólás semmi emóciót uem kelt.