Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-08 / 141. szám

8 DELM AQYARORSZAQ 1910 november 8 Ufajor József nem bizonyos, mert nem volt áStttdő lakása a pincében. De a rendőr azt állítja, látta őt is bemenni. Elsőnek tíz óra felé Megtért Ferenc került elő. Sérülése súlyos. Eszméletlen állapotban volt. A mentők elvitték. Azután kihúzzák Nagy Józsefet. Szintén súlyosan sérült, de eszméle­tén van. —- Ott van a Mari! — nyögi. — De azt hiszem, meghalt szegény. Az elébb még beszélt és énekelt. Blaschnek tüzoltótiszt még mindig hallotta a szegény leányt. Énekelt. Azt hiszik, megőrült. Pedig dehogy! Imákat énekel. Kétségbeesett, beteges hangon hallatszik ki a föld alól az Ave Mária! Ugyanakkor az állványról leszólt a kerületi mérnök: — Kérem az embereket eltávolítani; nem állok jót, hogy a fedélszerkezet be nem dől! Ezalatt kihúzzák a romok alól Nagy Máriát, aki már meghalt. Ekkor nagy recsegés-ropogás támadt és az emberek riadtan menekültek ; Fűzik rendőr­fogalmazót leszorították az állványról, aki le­esett és könnyen megsérült kezén és lábán. Közben utászkatonák érkeztek, akik segéd­keztek a mentésnél és hosszas munka után kiszabadították a romok alól Major József negyvenkét éves kubikos holttestét. A rendőrség a Rókus-kórházban kihallgatta a megsérült Nagy Józsefet és Megtért Feren­cet. Ők éjfélig dolgoztak ós azután feküdtek le a pincében. Reggel négy órakor egy rendőr bezörgetett a pinceablakon, hogy jöjjenek ki a járdát söpörni. Fölkeltek és öltözködtek, ami­kor a beomlás történt. Ők a biztos haláltól ugy menekültek, hogy fölöttük a vastraverzek megakadályozták a föld és kövek leomlását. Megtért hat hete dolgozik az épületen, sze­rinte a beomlás oka a betonmunkában kere­sendő. A betonmunkásoktól hallotta, hogy a betonmunkát előírás szerint tizennégy napig kell szárítani, azután szabad csak a támaszté­kokat kivenni. De az építkezést az építészek siettették és már nyolc napra rá vették ki a támasztékokat. A rendőrségi vizsgálat az okokul azt is figyelembe vette, hogy vastraverzek nem vol­tak kellő mélységben a falakba beeresztve. A rendőrség indítványozta a sürgős bírói szakértői szemlét és kérte a halottak törvény­széki boncolását. A rendőrorvosi vizsgálat szerint a halál-ok a két meghaltnál a megfula­dás. A vizsgálatot folytatják. Családiríás a fővárosban. — Egg apa vérengzése. — (Saját tudósítónktól.) Szörnyű gyilkosság történt ma délután a fővárosban. Szabó Sándor nyomdászmunkás féltékenységből megölte két kis gyermekét, a véres tett után pedig fölakasztotta magát. Mire a többszö­rös gyilkosságot és az öngyilkosságot föl­fedezték, az apa és a gyermekei már halot­tak voltak. A vérengzésről a következő tu­dósításunk számol be: Huszonhét év óta volt alkalmazásban Szabó Sándor negyvenhét éves héregi születésű nyomdász Budapesten, a Hornyánszky-félv nyomdában. Lakása a Mohácsi-utca har­mincnyolcadik szánni házban volt, ahol fele­ségével és öt gyermekével élt együtt. Huszonhárom éve nős. A legidősebb gyermeke Szabónak a huszonegy éves Julis, aki férjnél van, utána a tizennyolc éves Erzsébet, a tizenegy éves Etel, a nyolc éves Margit ós a négy éves ' Imre követ­keznek. Tizennyolc évvel ezelőtt lakott Szabóék­nál három esztendeig Kovács József bolti­szolga, aki Szabó feleségével viszonyt kezdett. A viszony, amely a mai napig sem szakadt meg, tudomására jutott valahogyan Szabónak, aki ettől kezdve nagyon izgalmas féltékenységi jeleneteket rögtönzött a háznál, amiknek mindig csúfos össze­veszés lett a vége. Az asszony nem szerette a férjét és nyíltan bevallotta, hogy Kovács a szeretője. A viszony ideje alatt két gyermeke született az asszonynak, Margit és Imre, akiket azonban a férj nem akart a magáénak elismerni és halálosan gyűlölte őket. Az asszony ellenben még in­kább dédelgette legfiatalabb gyermekeit, ami csak fokozta a férj gyűl ölét ót és azt a hitét, hogy a két legutóbbi gyermeknek tényleg Kovács az apja. Ez a hit aztán sötét gondolatokat érlelt meg a férjben, amelyek­nek végrehajtására ma szánta rá magát. Ma reggel, amikor a család fölkelt, Sza­bóné elment a Nagy .János-utca huszon­harmadik számú házba, hogy a mosásba adandó ruhákat átvegye. Vele ment a férje is, el­kísérte az asszonyt a kapuig, azután elköszönt tőle azzal, hogy a nyomdába megy dol­gozni. Mikor elváltak, Szabó nem ment el a nyomdába, hanem egyenesen a mohácsi-utcai lakására tartott. Útközben rövid időre betért egy pálinkásboltba, ahol több pohár törköly­pálinkát ivott. Akik távozóban látták, azt mondják, hogy nem rúgott be, csak jó­kedve támadt. Tiz órakor Szabó a lakására érkezett. Mi­kor benyitott, a szobában játszadozott mind az öt gyermeke. A két idősebbnek Szabó megparancsolta, hogy menjenek az anyjukért a Nagy János-utca huszonhar­madik szám alá és segítsenek neki a fehér­nemüek hazahozatalában. A két gyermek, kelletlenül bár, de eleget tett az apa pa­rancsának és elment hazulról. Szabó a két gyermek eltávozása után a másik két gyermekkel együtt bezárkózott a szobába. Asztalhoz ült és levélíráshoz fogott. Öt óra felé járt már az idő, amikor haza­érkezett egy szobaúr, aki Szabóéknál la­kott. Döngetni kezdte az ajtót, de belülről semmi válasz nem érkezett. A szobaúr erre kiment az utcára és a kapu előtt várta az 'asSZonyt Tudta, hogy Szabóné este nyolc órakor jön haza, mert mindennap ilyenkor szokott hazatérni. Szabóné a jelzett időben tényleg megjött. A szobaúr már várakozott rá és együtt mentek a lakás ajtajáig. Szabóné egy külön kulcscsal kinyitotta a konyhaajtót, .de alig hogy betekintett a szobába, a szemei elé táruló rettenetes látványtól elájult és össze­esett. A szobába nyiló ajtó kampózsinegén függött Szabó Sándor viaszkos arccal, ki­lógó nyelvvel, nagy, kidülledt szemekkel, élet nélkül. Egy lépésnyire tőle hevert egy kis zsámoly, amelyet, amikor a zsinegbe ve­tette a nyakát, kirúgott maga alól. Az esetről pár perc múlva a hatóságot is értesítették, melynek részéről több rendőr­tisztviselő és rendőr jelent meg a helyszíni vizsgálat megtartása végett. Mikor a ható­ság közegei a szobába hatoltak, hátbor­zongató látvány tárult elébük. A négy éves fiúcska az ágyban feküdt, hanyatt, a feje egészen hátradőlt s a nyaka el volt vágva. Az ágynemű és a fal tele voltak vérrel. Akis fiu már szintén halott volt. A szekrény és az asztal között vörös szőnyegen szinten kettévágott nyakkal he­vert a nyolc esztendős Margit. A hatóság itt is halált konstatált. A vizsgálat megállapította, hogy a kis fiút Szabó álmában ölte meg. A leány arcán azonban erőszakos dulakodás nyomai lát­szanak, tehát védekezett az apja támadása ellen. A rendőrség megtalálta a borotvát, amely­lyel Szabó a vérengzést elkövette. A borotva könyökén dróttal volt megerősítve, nyilván azért, hogy a mészárlás közben el ne tör­jön. A levél, amelyet Szabó irt, az asztalon feküdt és Faragó Csordás, Héreg, Komárom­megye cimre szól. Az áll benne, hogy Szabó Sándor nem tudja tovább elviselni azt, hogy egy ötgyermekes családanya viszony t folytasson egy jött-ment fiatalemberrel s az ilyen asszonynyal szemben megváltó cse­lekedetnek tartja, ha a gyermekeit és ön­magát elpusztítja. A rendőrség folytatja a vizsgálatot. Rossz fogak ellen!! j ellen kipróbált, biztos ha­tású szer a Frsnk'-féls száj-! | «íz. A leheletnek kellem® i illatot ad, a fogak rom- j lásít megakadályozza. Ara ?0 fillér. SZEGED, JUIJ Felsöváros. NAPI HÍREK Polgár Lászlóné ünneplése. (Saját tudósítónktól.) A szegedi kisdedóvó- és jótékony-nőegyesület leány-osztálya, Polgár Lászlóné, a jótékonyságáról és önzetlen társa­dalmi működéséről közismert urnőtiszteletére, az Erzsébet-renddel történt kitüntetése alkalmá­ból, vasárnap délután öt órakor kedves ünnep, séget rendezett. Az ünnepély délutánján, a bel­városi óvóiskola földszinti termében, a város előkelőségén kivül a lelkes fiatalság is megje­lent, hogy minél kedvesebbé és felejthetetle­nebbé tegyék az ünnepet az elnöknőnek. A zsúfolásig megtöltött teremben kipirult arcú leánykák sürögtek-forogtak és izgatottan jesték a pillanatot, amikor belép az ünnepelt. Egyszerre rázendített a zenekar a Rákóczi­!ndulóra és megjelent az ajtóban a mosolygó, jóságos arcú elnöknö. Ekkor Egressy Gizike lépett elő és megkapó, meleg szavakkal ecse­telte azt a végtelen szeretetet, amelyet Pol­gárnő nagy szivével kivívott és kiérdemelt ós azzal fejezte be a beszédét, hogy, ha van pil­lanat," amelyet nem lehet elfeledni, ugy ezek a percek azok, amelyek kitörülhetetlenül vésőd­nek a jelenlevők lelkébe. Polgár Lászlóné meg­hatottan mondott köszönetet az iránta meg­nyilvánult határtalan szeretetért, amelylyel szerény személyét körülveszik. Most a szép leánysereg egyenkint egy-egy fehér szegfűt nyújtott át az ünnepelt úrasszonynak. Kertész Erzsike bravúros zongorajátéka kö­vetkezett, amely után Fehér Ferenc és Balogh Gyula adtak elő dialógot. Általános figyelem mellett lépett az emelvényre Glöckner Irma, aki a Hugenották című operából énekelte Árpád áriáját. Járossy Jenő monológja után Kinczig Margitka, mint szőke cigányleány lejtett szépséges táncokat, amelyekért tisztelői hatalmas virág" csokorral lepték meg. Végül kedélyes tánc kö~ vetkezett, amely a késő esti órákig tartott. — Tisza István a, király előtt. Bécsből jelentik: Tisza István gróf ma délelőtt az álta­lános kihallgatások során audiencián jelent meg a király előtt. Tisza megköszönte azt az üd­vözlő táviratot, melyet a király ezüstlakodalma alkalmából küldött neki. — Aehrenthal ebédje. Bécsből jelentik: Aehrenthal gróf közös külügyminiszter és fele­sége, Széchenyi Paulina grófnő,'vasárnap adták az első delegációs ebédet, melyen a két minisz­terelnök, a közös minisztériumok főbb tiszt­viselői és a magyar s osztrák delegáció számos tagja vettek részt. — A svéd trónörökös-pár Potsdam­ba«. Potsdamból jelentik: A svéd trónörö­kös és neje délután a császári pár látogatá­sára Wildpark - állomásra érkeztek, ahol Vilmos császár, Viktória Lujza hercegnő és Albert, Oszkár és Joachim hercegek fogadták. — Személyi hir. Lázár György dr polgár­mester kedden reggel Budapestre utazik és részt vesz a tiszavölgyi vizi-társulat központi igazgatóságának ülésén. — LSw Tivadar dr halála. Szeged zsidó hitközségének főrabbiját, Löm Immánuel dr-t súlyos csapás érte. Testvérbátyja, Löm Tivadar dr, Budapesten meghalt. Szegeden igen sokan ismerték Löw Tivadart, aki, hacsak tehette, az utóbbi időben is mindig hazajött Szegedre, ahol nevelkedett. Löm Lipótnak, a szegedi zsidó bitközség volt főrabbijának, az európai hírű zsidó egyháztudósnak volt a fia. A főrabbi egyházi méltóságát és tudását fia: Immánuel dr örökölte, mig Löw Lipót másik három fia nevük szerint Tóbiás, Vilmos és Tivadar, a jogi páiyára léptek, Budapesten telepedtek meg. Tóbiás főügyész-helyettes lett a fővárosban maradandó nevet szerzett a magyar büntető­jog fejlődésének történetében. Mint főügyész­helyettes halt még, amikor az egész magyat jogászvilág részvéte kisérte utolsó útjára. Löw Tivadar dr szintén kiváló nevet szerzett. Kü­lönösen a kereskedelmi jog terén lett kitűnő

Next

/
Thumbnails
Contents