Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-05 / 139. szám

4 DELMAQYARORSZAQ 1910 november 6 Régente, — még a mult években is — lia hirtelen megdrágult a hus, akkor gyümölcsöt, zöldséget ettek az emberek. Csakhogy már a gyümölcs, a zöldség is alig hihető módon megdrágult. Például Szegeden a jó ára a mult évben egy kilogramm nyári édes almának huszonkét-harmincnégy fillér volt, ma harmincnyolcötvenhat fillér, sziiva első psztályu huszonhatharminchat fillér volt a mult évben, az idén negyvennyolc-száz fillér, őszibarack magvaváló tavaly egy kilogramm hetven-kilencven, most százharmínc-százhatvan fillér volt, nyári barackot egy kilogrammot harminckettő-hetven, az idén pedig ötven-nyolcvan fillérért árusítottak. Ha a gyümölcsfajták idei és mult esztendei átlagárait összehasonlítjuk, rájövünk, hogy egyikmásik gyümölcs ára ötven-ssás százalékkcd drágult meg. De hihetetlenül emelkedett még a dinnye ára is. Szegeden már a nyáron kezdtek igazán beszélni a drágaságról. Figyelemreméltó az is, mint emelkedett Szegeden — akár az ország legtöbb városában — a zöldség ára is. Valósággal. zöldségbörzét játszanak. Legjobban megdrágult a hüvelyes zöldborsó, de négy-lmsz fillérrel megdrágult a vöröshagyma, a foghagyina, a fejeskáposzta, a burgonya, a zöldbab, a torma és minden — amint ez a táblázat is bizonyítja: Mai ár Tavalyi ár fillérekben Vöröshagyma, makói ... 1 kgr. 15—30 12 Foghagyma 1 „ 50—75 46—64 Cékla 1 drb 04—06 04 Fejeskáposzta, elsőrendű . . 1 „ 20—40 18—32 „ másodrendű . 1 „ 12—18 09-14 Kelkáposzta 1 ,, 03—10 04—06 Burgonya, sárga, hazai . .1 kgr. 16—20 11—13 „ " rózsa 1 „ 09—16 07—11 Torma, nürnbergi, elsőrendű 1 drb 20—48 30—32 „ hazai 1 „ 16—30 18—21 „ nagy, édes .... 1 „ 06—10 06-^09 A drágulás köztudomásu. A drágulás előidézésében tagadhatatlanul a változó konjunktúráknak van a legnagyobb részük. De nem tisztán a konjunktúrák csinálják az árakat, hanem befolyásolja azt Szeged élelmezési politikája. Ez a közélelmezési politika olyan felületes, olyan híányo3, kezdetleges, szóval minden, csak megfelelő nem, hogy szinte természetes a kétségbeejtő drágulás, annál inkább, mert a husdrágaság is befolyásolja. A legnagyobb baj az, liogy a főzelék- és gyümölcs-kereskedelmünk egyáltalán nincs szervezve. Szegeden nem a kinálat, nem a kereslet szabályozza és alakitja ki a gyümölcs- és zöld. ségárakat, hanem a véletlen. Nem veszik tekin. tetbe azt se, hogy kétféle kereskedelemről kellene beszólni a zöldségféléknél is, a nagyban és kicsinyben valóról, külön-külön. A kettőt ketté kellene választani, a nagyban valóra külön piacot kellene teremteni, odahatni, hogy az ilyen szegedi piac az egészDólroagyarország területét belevonja, az egész Délvidékre kihasson. Könnyen meg lehetne az egészet teremteni, hisz vasúti gócpontra is alkalmas Szeged, az Alföld metropolisa, a Délmagyarország vezető városa, csupa olyan hatalmas vidékek veszik körül, amelyek gyümölcs- ós zöldségfélék termelésére kiváltképen alkalmasak, aztán hajóállomás is van Szegeden, a Tisza keresztüj folyik a városon, a Maros felette ömlik a Tiszába, szóval, kitűnő hajóállomás a város. De ez még nem minden. Nem elég, hogy megvan a nagy zöldség- ós gyümölcsbörze, ha nincs organizálva a zöldség- és gyümölcstermelés. Kell vásárigazgató, aki összeköttetésben legyen a zöldséget és gyümölcsöt termesztő nagyobb vidéki: délvidéki központokkal. Mog kellene értetni a termesztőkkel, hogy csakis helyes organizációval lehet jól értékesíteni a zöldséget és gyümölcsöt. És meg kell érteni Szegednek, hogy a mai viszonyok tarthatatlanok, hogy kicsinyességekkel, kezdetlegességükkel és minden politika nélkül való gazdasági, politikával nem lehet semmire vergődni. Ezer meg ezer apró titka van a mi közélelmezésünknek, ha azok javát megfigyeljük, elfogadjuk, ha okosan kihasználjuk a konjunktúrákat, szervezzük a szegcdi piacokat, szervezzük a gyümölcs-, zöldség-termesztcst és értékesítést, megcsináljuk a husnagyvásárt és a zöldségbörzét: akkor nemcsak olcsóbban iog megélni a szegedi ember, hanem meg fog élni koplalás nélkül, akkor nem kell egész Szegecl társadalmának a bevonásával nyilt gyűléseket rendezni és örökké de mindhiába panaszkodni a gyötrelmes husés élelmiszerdrágaság miatt! hadügyi tságának — E!ad az áüam nyolcszáz hóid erdői. — (Saját tudósítónktól.) November 10-én olyan árlejtés lesz Budapesten a kultuszminisztériumban, amely több száz aradmegyei kisgazdát érdekel nagyon közelről. Van Aradmegyében, a pécskai járásban — Szemlak mellett — egy háromezer holdas kitűnő minőségű "földbirtok, amelyet a kultuszminisztérium ad bérbe. Ez a Hadikféle közalapítványi birtok, amelyet nyilvános árlejtésen kell kiadni nvindenkorpn. Ezt a fontos szabályt azonban nem tartották be a .kultuszminisztériumban, ahol évekkel ezelőtt potom áron bérbeadiák a birtokot kéz alatt. Ez a környékbeli kisgazdákat nagyon szomorúan érintette, mert ők szívesen fizettek volna a pompás földórt négyszer , annyit is, mint azok, akik kitűnő összeköttetésük révén bérbekapták a közalapítványi birtokot. A kisgazdák panaszszal fordultak a kultuszminiszterhez, hogy kénytelenek tömegesen kivándorolni Amerikába; mert a nagybirtokosok elszedik előlük a földet, suttyomban kibérlik a kultuszminisztériumban, holott ezt az állami földbirtokot annak kellene megkapni, aki legtöbbet ad .rte. A minisztériumban megvizsgálták az ügyet ¿,s konstatálták, hogy a háromezer holdas birtokból kétezer hold még hat esztendeig kell, hogy a nagybérlők kezében maradjon, mert aduig Bzól a szerződősük. A panaszkodó kisgazdákat azonban mégis kárpótolni akarja a minisztérium. Elhatározták odafönt, hogy a kitűnő területből nyolcszáz hold erdőséget nyilvános árlejtésen eladnak annak, aki legtöbbel ad érte. A napokbán llerczeg Ferenc, a kerület képviselője, fölment Iluuyár Algernön pécskai szolgabiróval, a szemlaki kisgazdák szószólójával a kultuszminisztériumba ós Boncz Ödön dr miniszteri tanácsost informálták a gazdák nyomorúságos helyzetérői és arról, hogy milyen nagy magváltás volna nekik, ha ezt a 'nyolcszáz hold erdőt örökáron megkaphatnák A tanácsos a legnagyobb jóindulatot mutatta az ügy iránt. A gazdák pártfogói előadták, hogy Szömlak község mint erkölcsi testület megvásárolná a birtokot és a gazdáknak bérbe adná. — Azt nem lehet, — felelte Boncz tanácsos — mert akkor emelkednék a község pótadója. Az ilyen vételek emelik a pótadót. Hiába magyarázta Herczeg és Hunyár, hogy ez tévedés, a tanácsos megmaradt kijelentése mellett. — Kérem, — mondta, — engem ugy informáltak, hogy ez a vétel emeli a község pót_ adóját, tehát a községet, mint erkölcsi testű, letet, ki kell zárni az árlejtésből. Helyes volna azonban, lia a kisgazdák szövetkeznének és ez a konzorcium megvenné a nyolcszáz holdas területet. A gazdák móst konzorciumba tömörülnek és — vagy hatszázan — még fogják venni a földet. Ez a vétel alkalmas lesz arra, hogy az ijesztően növekedő kivándorlást megakadályozza. A nyolcszáz holdas birtok kikiáltási ára hétszáztizenegy ezer korona. Megjegyezzük, hogy az árlejtésen aradi; nagylaki, temesvári és szegedi nagybérlők is részt akarnak venni, akik mindenáron megakadályozni szeretnék a kisgazda-konzorcium létrejöttét. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy ők olcsőa szeretnék megvenni a kitűnő birtokot, amelyet azután drágán oladnának a kisgazdáknak apróbb parcellákban. (Saját tudósítónktól.) Tegnap osztották ki a delegáció tagjai között a magyar delegáció hadügyi albizottságának jelentését, amelyet Zichy Ágost gróf elnök és Hegedűs Lóránt előadó hitelesítettek. A rendkívül terjedelmes jelentés bevezető részében megállapítja a had, sereg költségvetésének fősommázatát, azután pedig hat fejezetben tér ki a közös hadügyminiszter különböző előterjesztéseire. A költségvetés áttekintéséből kitűnik, hogy a had. sereg 1810. évi rendes szükséglete a tavalyihoz képest tizenegymillióhétszázezer koronával nő, a rendkívüli szükséglet ellenben 2'3 millióval csökken. De ugyanennyivel csökkennek a hadsereg bevételei az 1909. évhez képest azért, mert a mult évben keresztülvitt nagy tiszti fizetésemelés alkalmával a levonások folytán a hadügyi kincstárnak nagyobb, rendkívül* bevételei voltak, amelyok most természetesen elmaradtak. Ennélfogva a rendkívüli kiadások apadását teljesen ellensúlyozza a bevételek apadása s végeredményben a hadsereg költségvetése annyival növekszik, mint amennyivel az ordináriumban többet kér a hadügyminiszter, vagyis tizenegymillióhétszázezer koronával. A fősommázat bemutatása után az albizottság jelentésében a hadügyminiszteri válaszokat tárgyalja s itt először is közli a hadsereg elhelyezési viszonyainak megvizsgálására kiküldött albizottságnak Windischgratz Lajos herceg által, az élelmezési albizottságnak pedig Solymossy Ödön báró előadó által benyújtott jelentéseit. Ezután az albizottság kilenc határozati javaslatot terjeszt a plénum elé. Ezekközül a régi határozati javaslatokhoz képest változás van a pótlovak beszerzéséről szóló határozati javaslatban. Nagy súlyt helyezett az albizottság a katonai beszerzésekben a magyar iparnak részosedóséről szóló rezolucióra s itt, iüntartván a régebbi delegációknak idevonatkozó álláspontját, még a következőket fűzi hozzá: A katonai üzemekben kifizetett munkabéreket az 1909. évről szóló kimutatásban a hadügyminiszter külön kimutatta ugyan, de nem számította bele az osztrák ipari részesedésbe, holott az kétségtelenül oda számítandó. E sérelmet sulyosbitjaaz, hogy akatonai üzemek kiterjesztésére nézve adott hadügyminiszteri válasz elégtelen s az albizottság ismét hangsúlyozza, hogy sem a blumaui, sem a völlersdorfi gyárak s hasonló intézmények nem terjeszthetők kí. AzV. pontra nézve megállapította az albizottság azt, hogy a magyar kereskedelmi miniszter által az 1909. évi ipari beszerzésekről bemutatott részletes kimutatás nem teszi szükségtelenné azt, hogy a hadvezetőség, a hadsereg ós a haditengerészet összes — rendes és rendkívüli — ipari megrendeléseinek a két állam közti megoszlásáról szóló kimutatást mutasson be. Uj rezolnció gyanánt a tengerészeti albizottsággal egyotértőleg a hadügyi albizottság a következő uj határozatot ajánlja elfogadásra: Utasittátik a hadügyi és a haditengerészeti vezetőség, hogy mindazon tervek ós intézkedések tekintetében, melyeknek végrehajtása oly pénzügyi megterhcltetéssel jár, melyre a megszavazott kiadásokbán fedezet nincs, ezentúl még kezdeményező lépést se tegyen mindaddig, amig enez a két állam kormányának előzetes beleegyezését ki nem kérte. Áttér ezután a jelentós második fejezetében a rendes szükségletekre s azokat részben a miniszteri indokolás, részben a hadügyminisztérium fölvilágositásai alapján igen behatóan tárgyalja, különösen részletesen szólva a legénység zsoldjának és reggelijének megjavításáról szóló többkiadásokról. Ezek a többkiadások — beleértve az 1909. évben is megszavazott javításokat — végeredményükben tízmillió koronába fognak kerülni. Az igazságügyi igazgatás kiadásainál a bizottság beiktatta a miniszternek abbeli kijelentésót, hogy a kormány az uj katonai perrendtartást az 1911. év első hónapjaiban benyújtani szándékozik. A hadügyi albizottság jelentésének negyedik, fejezete az uj tábori tüzérségi anyag beszerzésének folytatására szóló nyolc millió rendkívüli szükségletről, az ötödik fejezet pedig a száznyolcvan milliós anneksziús hitelről szól. A bizottság elkerülte azt, hogy a miniszter által adott bizalmas fölvilágosi t-ások a jelentésbe fölvétessenek, ellenben megállapította a következőket : A száznyolcvan millióból egyszeri beszerzésekre fordíttatott száznegyvennégymíllió1 kétszázhaszonötezer korona, folytatólagos ki.