Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-01 / 136. szám

1910 november 1 DELMAGYARORSZAQ 6 Megoldás! — Rendezik a készfizetések kérdését. — Döntő tárgyalások. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután három órakor Bécsben, az osztrák miniszterelnökségi palotában a magyar kormány részéről Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter, az osztrák kormány részéről pedig Bicnerth báró miniszterelnök és Bilinszky pénzügyminiszter tanácskozásra gyűltek össze, hogy a készfizetések dolgában megállapodásra jussanak. A tanácskozás másfél óráig tartott és rajta döntő jelentőségű határozatot hoztak, melylyel az értekezlet be is fejeződött. Immár bizonyos, hogy a differenciákat sikerült kiegyenlíteni és ennek folytán a két pénzügyminiszter már valószínűleg a holnapi nap folyamán érintkezésbe lép az OsztrákMagyar Bank vezetőségével. A mai nap hirei a következők : (Lukács László audienciája.) Lukács ma délután külön kihallgatáson jelent meg a királynál. Referált a bankkérdésről és a készfizetések ügyének tárgyalásáról. A kihallgatás informatív jellegű volt és háromnegyed óra hosszáig tartott. Az audiencia után Lukács a Magyar Házba tért vissza, ahol átöltözködött, azután az osztrák miniszterelnökség palotájába hajtatott és résztvett az előbb jelzett tanács" kozáson. (Héderváry és Lukács tanácskozása.) Bécsből jelentik: Héderváry gróf vasárnap reggel ideérkezett s megérkezése után Bienerth báróval egy óra hosszáig tárgyalt a készfizetésről. Délelőtt tiz órakor Schönbrunnban a király kihallgatáson fogadta a magyar miniszterelnököt, aki jelentést tett neki a politikai helyzetről és a készfizetés kérdésének állásáról. Hédei" váry gróf ezután telefonált Budapestre Lukács László pénzügyminiszternek, akit arra kért, hogy azonnal jöjjön Bécsbe. Lukács László már vasárnap este tizedfél órakor Bécsbe érkezet4, 6 megérkezése után azonnal fölkereste Héderváry grófot, akivel késő éjjelig tanácskozott. A tárgyalást ma délelőtt folytatták. Lukács László ma délelőtt azt az értesítést kapta, hogy a király délután két órakor kihallgatáson akarja íogadnl. (A miniszterelnök Aehrenthalnál.) Bécsből jelentik: Héderváry gróf ma délelőtt tizenegy órakor a külügyminisztériumhoz hajtatott s ott sokáig tanácskozott AehrenthaJ' gróffal. A miniszterelnök már tegnap délután vissza akart utazni Budapestre, de itt maradt a tárgyalás folytatása végett. (Bécsi értesülések.) A Neues Wiener Tagblatt a következőket tudta meg: A két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter ma tanácskozásra ült össze, amelyen a készfizetés kérdésével fognak foglalkozni. Előbb a király kihallgatáson fogadja Lukács Lászlót, aki meg fogja magyarázni őfelségének a készpénzfizetés elintézésének nagy sürgősségét és elhalaszthatatlanságát. Most az osztrák kormány is rendbe akarja hozni ezt a kérdést, de azzal a föntartással, hogy a végleges elintézést későbbi időpontra halasztja. A magyar kormány ez ellen a legnagyobb határozottsággal tiltakozik és azt mondja, hogy ideiglenes elintézést semmi szin alalt sem fogadhat el, hanem azt akarja, hogy a készfizetést minden irányban határozottan és állandóan intézzék el. Koronatanácskozásról ezidő szerint nincs szó. Az bizonyos, hogy a magyar kormány a kérdést nemcsak a legnagyobb nyomatékkal, hanem sürgősen is kezeli, mert már csak kevés Idő van hátra, ha figyelembe vesszük, hogy a két kormány megegyezése után meg kell kezdeni a tárgyalást az Osztrák és Magyar Bankkal, hogy a banknak a készfizetés elintézése végett közgyűlést kell összehívnia ós hogy csak ezután kerül a kérdés a parlamentek elé. így tehát már legközelebb tudni fogjuk, vájjon a mostani tárgyalás célhoz fog-e vezetni, vagy pedig a magyar kormány negatív eredmény előtt fog-e állni. A magyar kormány még nem tudja, hogy a tárgyalás hogyan fog végződni; egyformán lehetségesnek tartja a kedvező és a kedvezőtlen eredményt. Ingadozó reménynyel indul tehát neki az utolsó, döntő tanácskozásnak. Héderváry gróf még a légutóbbi napokban is őszintén fáradozott azon, hogy a kérdést tárgyilagos medrében megtartsa s hogy minden személyi nehézségtől megszabadítsa, csakhogy az osztrák kormánynak a megegyezést lehetségessé tegye. (A készfizetések kérdése.) A mai tanácskozásról, amelyen sikerült a készfizetések kérdését megoldani, hivatalos kommünikét adtak ki, amely a következőket tartalmazza: A két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter Itta délután az osztrák miniszterelnökség palotájában beható tanácskozást folytatott a készfizetések fölvétele ügyében és másfél óráig tartó megbeszélés után sikerült a magyar és az osztrák szakreferensek között a készfizetések budapesti tárgyalásánál fölmerült differenciáikat kiegyenlíteni. A két pénzügyminiszter ennek folytán már a holnapi napon tárgyalásokat, kezd folytatni az Osztrák-Magyar Bank vezetőségével, amelylyel a két miniszterelnök is érintkezésbe fog lépni. Ezért mindkét állam szakelőadókat küld ki, hogy Bilinszkyvel és Lukácscsal megbeszéljék azoknak a tárgyalásoknak a részleteit, amelyeket a készfizetések dolgában az OsztrákMagyar Bankkal folytatni fognak. Khuen- j Héderváry miniszterelnök a holnapi napon tanácskozik Bilinszky osztrák pénzügyminiszterrel és csak akkor tér vissza Budapestre, ha ez befejeződött, tehát vagy holnap, vagy holnapután. Dankó. Nótás lelkét ki mindannyiunkra hagyta örökségül: Dankó Pista uri, diszes sírban pihen immár, mert ez illeti, mert ur maradt a szivünk fölött a dalok királyi csavargója. Vasárnap hajnalon, bánatos hajnalon, mulatságos reggeleken tépdessük az ő vigságának virágait és keddi virradáskor, halottak napjának sápadt eljövetelén Dankó Pista búbánatos lelke száll a temetőre. Könyekre fakasztó, lelket megtisztító bánatos búbánat s abból ered szerdára már a mi vigasztalódásunk. És nemcsak ünnepek idején: hétköznapjainkat ő varázsolja ünneppé szintén. A sírok szegedi kertjéből, Dankó Pista emlékkeresztjének tájékáról száll, egyre gyönyörűbben, szüntelenül a nóta. Minden cigány hegedűjének hürja ahoz az emlékhez van hozzáfonva s minden szomorkoclót, minden mulatozót átölel a Dankó Pista magyar lelke, nótás lell*e. A temető árkához közel, jeltelen domb alatt porladozott mostanáig. 'Kidűlt korhadó keresztje, szenvedéseinek vad bozótja nőtt a kereszt körül, alig volt valaki, aki reá tudott akadni, nem hordtunk biz' oda sem virágot, sem könnyet. Már-már azt hihettük, hogy a feledés boritja el a nevét, hogy a jövő nemzedék mitsem tud majcl az életéről. Lesújtó érzés elgondolni ezt. Tragikus érzés, ami különösen azokban támadt föl. akik még az életükben vivnate névtelenül halhatatlan küzdelmeket. Készült már a szobra Dankó Pistának, ám eközben a sirját elmosta, egyre jobban elmosta a hó és a zápor. Szabad lett volna tűrni V Nem önmagunk iránt való kötelességünk-e, hogy méltó helyre vigyük a nagy magyar dalköltő poraitBoldogan állapítjuk meg most, hogy Szegeti közönsége megértette: uri sírhely kell az érzéseink urának. A mi derék, lelkes, talentumos és népszerű társunk: Reéz Pál gyűjtötte össze a Dankó Pista uj sírjához és a sírja fölött emelkedő művészi emlékhez szükséges összeget. Mi tudjuk, hogy mennyit fáradozott, de tudjuk azt is, hogy a szive szerint cselekedett, illesse hát elismerés. És illesse hála azokat is, akik nemes önzetlenséggel a gyűjtés nemes munkáját támogatták s Dankóért nem sajnálták az áldozatot. A bolyongó költő itt bolyongó rajongói, társai és barátai részéről illesse mindnyájukat a hála, amiből jusson Szeged város közbecsülésben élő vezetőinek is. Kimegyünk holnap, koszorús, könynyes, hervatag, bágyadt novemberi alkonyaton. Kimegyünk a temetőbe és dallal és emlékezéssel fültartóztatjuk az égen a lemenő napol. Dankó Pista szerelemben, szenvedésben égő szive hadd világítson szakadatlanul a magyar élet ragyogása és beborulása fölött egyaránt. Áldott szív ez. Minden csöpp vére egy-egy nóta. Elosztotta, nekünk adta minden csöppjét. Szeretettel és rajongással eltelve borulunk le most az emléke előtt. Es az a hitünk, hogy látja az egész ország népe, minden magyar ember, a magyar dal minden szerelmese; halottak napján támad föl Szegeden a Dankó Pista, halottak napján válik igazán a mienkké, mit ránk hagyott örökségül: magyar lelke, nótás lelke... Fehér Árpád. * Kedden délután avatjuk föl Dankó Pista síremlékét. A lelkes mozgalmat, amely az emléket létrehozta, klasszikusan jellemzi annak a koszorúnak a szalagfölirása, amelyet az emlékbizottság tesz le a sírra : A pihenő cigánynak — a vándorcigányok. A szegedi újságírók, irók és más bohémek agitáltak a síremlék érdekében s övék az érdem, hogy Dankó végre síremléket kapott. Ha ugyan érdem. A szegedi újságírók kötelességüknek tartották, hogy Dankó sírját emlékkővel lássák el, tehát nincs is érdemük, mert hiszen csak kötelességüket teljesítették. A fölavatás kedden délután négy órakor történik a belvárosi temetőben, ahol minden lap szerkesztősége testületileg jelenik meg. A sirra azonnal ráakad mindenki, mert ott van a villamos-megállóval átellenes bejáró tőszomszédságában. Jászai Géza apát végzi a beszentelést, Balassa Ármin dr mondja az ünnepi beszédet és teszi le a koszorút, Erdélyi Kálmán zenekara pedig Dankó-dalokat játszik. A sir pazar fölvirágozásáról és díszítéséről Horváth Antal ujszegedi mükertész gondoskodik, a temetői kertészekkel együtt. A siremlékalap javára Hasi Kálmán csütörtökön hangversenyt rendez a fioyal-kávéházban. A szerb trónörökös betegsége. — György herceg szidja a királyt. — (Saját tudósítónktól.) A nagybeteg Sándor szerb trónörökös, akinek állapotáról ma egészen jó hirek jöttek a konakból, még mindig nagyon és súlyosan beteg. A legújabb hírek szerint pedig a trónörökös, akinek állapota már valóban javult, most ismét rosszabbul van. A hét vége óta'állandóan eszméletlenül fekszik és félrebeszél. Péter király és György herceg a beteg ágyánál vannak. Nikolajevics Sándor dr, a trónörökös orvosa, ma reggel így nyilatkozott Sándor herceg állapotáról: — Javulás nem észlelhető. A láz emelkedikA Iélekzés akadozó és gyakran fuldoklási roham vesz rajta erőt. A trónörökös állapota még mindig nem biztató . . . Belgrád képe szombatról vasárnapra, a trónörökös betegségében beállott súlyos változás hírére, egészen megváltozott. Kávéházakban, klubokban, mindenütt csak a trónörökös betegségével foglalkoznak. Az esetleges halálhírt mindenki nyugodtan fogadná. Bizonyos, hogy György herceg lenne a trónörökös. Péter király és György herceg között pénteken este, a diner alkalmával, heves jelenet játszódott le. György herceg arra kérto apját, hogy engedje el Párisim. Péter hallani sem akart erről, amire a herceg az összes vendégek előtt dühösen szitkozódni kezdett : — El kell mennem. Parisba akarok menni. Ha nem engedsz, elmegyek engedély nélkül ... Ezzel György otthagyta az asztalt és a tiszti kaszinóba rohant, ahol dühösen szidta felséges apját, a szerb királyt.