Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-29 / 159. szám

1910 november 27 DÉLMAGYARORSZAG 85 a vita két héten belül véget ér. A javaslat tárgyalása során beszédet fog mondani Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Széli Kálmán és Bdnfíy Dezső báró is. Egy magyar — tíz korona. — Kivándorlási ügynökök a tábla előtt. — (Saját tudósítónktól.) Szomorúan érdekes ügygyei foglalkozott ma a szegedi tábla büntetőtanácsa. Két magyar kivándorlási ügy­nököt itélt el, akik nemzetközi kivándorlási társaságot szolgálatába szegődtek ós vállal­koztak arra, hogy útlevél nélkül, a hatóságok megkerülésével, fejenkint tiz koronáért szál­lítják a magyar föld népét az újkor Eldorá­dójába : Amerikába. Sikerült is vagy ötven magyart kiekszpediálniok az országból. Az ügynökök minden egyes magyar után tiz koronát kerestek a külföldi kivándorlási társaságtól, amely a markába nevetett, hogy ilyen olcsó befektetés után horribilis hasz nokat lehetett zsebrevágnia. Ezek a, nemzetközi utazási vállalatok né­ven szereplő külföldi társaságok valóságos maffiaként árasztják el Magyarországot. Ki­tűnő értesüléseik vannak a magyar nép súlyos nyomoráról ós az ország eme szeren­csétlenségét kihasználva, ragadozókként rá­csapnak a kenyéréhes lakosságra. Különösen mostanában, az általános drágaság idején, amikor mindenki aggódva néz a tél hidegei elé, van jó alkalom a külföldi hiéna-társasá­gok működésére. És működnek is, aljas és alattomos eszközökkel, megkerülve a tör vényt ós a hatóságokat, félrevezetve a hi székeny, boldogtalan népet. Elrettentően hangzik annak az igazságnak kimondása, hogy ezek a külföldi kivándorlási társaságok tisztán a magyarok zsírján élősködnek. Az elkeseredett, utolsó gúnyájáig leszegényedett magyar lakosság véres filléreiből szereznek milliókat a külföldi üzletemberek. De csak Magyarországba mernek betolakodni, más, jobbhirü külföldi országokba nem. Azokból kibotoznák őket, nálunk ellenben örülnek nekik. Hogy miért, azt talán nem kell meg­magyarázni. A legújabb esetről itt számol be tudósí­tásunk: Svájc egyik gyönyörű városában, Baselben működik az Anglo nemzetközi utazási vállalat. Ez a társaság minden üzleti törekvésével azon van, hogy a magyar lakosság közül minél nagyobb számban szállítson az amerikai bá­nyákba munkásokat. A társaság ebből a célból ügynököket tart Magyarországon, akiknek egyet, len föladatuk ós megélhetésük az, hogy az .AMgfZo-vállalat hajóira kivándorlókat gyűjtsenek. Ismeretes az 1909-ben alkotott kivándorlási törvény, amely kimondja, hogy fogházzal bün tetik azokat, akik a magyarországi lakosságot a hatóságok megkerülésével kivándorlásra csá­bítják. Az dwgZo-vállalat nagyon megijedt, ami. kor ezt a törvényt megalkották, ami érthető, mert ekszisztenciájának legfőbb jövedelmi forrása forgott veszélyben. Az Anglo-vállalat azonban ragaszkodott ehez a jövedelemhez, mert más­különben nagyon megbillent volna a mérleg a következő évben. Volt is benne annyi vállalko­zási szellem, hogy a magyar törvény kijátszá sát megkísérelje. Ujabb, megbízható magyar ügynököket fogadott föl, akiknek kiadta a tit­kos utasítást, hogy be kell adni a magyarok, nak, hogy útlevél nélkül vándorolhatnak ki az Anglo hajóin, nem kell se hatóság, se semmi» csak üljön mindenki vonatra, de ne egy csoport­ban, hanem szétszórtan és lehetőleg mindenki egyedül. Mert a csoportos kivándorlókat még­észre találják venni a magyar hatóságok, akkor pedig bajuk támad az ügynököknek. Az Anglo megbízásából Széné Fülöp és Schmidt Jakab tiszakálmánfalvaí lakosok járták be a bácskai községeket. A megbízás értelmében minden ki­vándorló magyar után tiz koronát kaptak. Széné egymaga Sajkásszentmárton községben harminc magyart ültetett vonatra, persze, nem csoportokban. Schmidtnek már kisebb szeren­cséje volt, Tiszakálmánfalvárói csak tizenheten vágyódtak Amerikába. Kivándoroltattak tehát csak ebből a két községből összesen negyven­hét magyart, akik közül nagyon rövid idő múlva visszatértek Schmachtr György, Lázár János, Bein András, Schlenberger György és özvegy Nélich Györgyné. Személyesen meggyőződtek, hogy Amerika nem is olyan Eldorádó, mint ami" lyennek rosszlelkü emberek üzleti szempontból elhíresztelték. Sőt nagyon keservesen csalódva tértek vissza minden pénz nélkül, ami termé­szetesen teljes összegében az Anglo zsebébe vándorolt. Itthon azután meg is kezdhették újra, amit abbahagytak. Csakhogy a becsapott kivándorlók följelen­tést tettek az ügynökök ellen, mire a törvény­szék előtt kipattant minden. Lehullott a lepe1 az Anglo-vállalat működéséről, a visszatért emberek maguk vallották be, hogy ídlevél nél­kül, a társaság ügynökeitől megjelölt irányokban, utaztak Fiúméig. Kettőnél többnek nem volt szabad egy vasúti szakaszban utazni. Az el­utaztatás is különböző időben történt. A családtagok ilyenformán elszakadtak egymás­tól ós csak a hajókon kerültek össze ismé^ vagy tul a tengeren, Amerikában. A szükséges iratokkal ós jelvényekkel az ügynökök látták el őket, akik különösen vigyáztak, hogy a hatóságok ne szerezhessenek értesülést a töme­ges kivándorlásról. Nem is szereztek, talán ki sem tudódott volna a dolog, ha a följelentég meg nem történik. Az újvidéki biróság ítélkezett elsőfokulag eb­ben az ügyben. A kivándorlási törvény 1909. II: 41. szakaszának első bekezdése alapján Széné Fülöpöt és Schmidt Jakabot fejenkint három hónapi fogházra ós tíz napi fogházra átváltoz tatható kétszáz korona pénzbüntetésre itélte. Fölebbezés folytán aszegedi tábla elé került az ügy, amely ma foglalkozott vele. A büntető tanács helybenhagyta az elsőbiróság ítéletét. ket. Mivel a horvát országos gyűlés meg nem választotta meg a magyar országgyűlés uj tag­jait, a horvát-szerb koalíció emberei járnak még a képviselőházba, köztük számosan olya­nok, akiket odahaza újólag nem is választot­tak meg horvát képviselővé. Ezek az urak most ismét nagy horvát vitát akarnak ren­dezni a magyar képviselőházban. Hogy ezt a szándékukat meg ne valósithassák, Ugrón Gábor ós Barta Ödön ma fölkereste Berseviczy Albertet, a képviselőház elnökét és arra kérte, hogy a horvátokkal szemben állítsa helyre a Juslh Gyula elnöksége előtt dívott gyakorlatot. A hor­vátok régebben csak az első szavakat mond­hatták horvátul, beszédüket pedig magyar nyelven kellett előadniok. Horvát tolmács és gyorsíró sem volt. Ugrón és Barta arra hivat­kozott, hogy a törvénynek a régebbi gyakor­lat felel meg. Berzeviczy elnök kijelentette, hogy tudomásul veszi ezt a kívánságot, de ér­demleges választ most még nem adhat, mert a miniszterelnökkel fog még előbb értekezni a dologról. Tizenkilenc horvát képviselő jelent meg ma a Házban. Értekezletet tartottak. Hosszasan tanakodtak az indemnitási vitában való harcmodorukról. Megállapodtak abban, hogy nz indemnitást nem szavazzák meg. A mexikói forradalom. A Magyar Távirati Irodá-hoz jelentés érkezett a mexi­kói forradalomról. A jelentés azt mondja, hogy a kormány hatszáz emberből álló csapata megütközött a forradalmárok négy­száz emberével és a harcban a forradalmá­rok szenvedtek vereséget. Mindkét részről több harcos esett el. A törtffc kormány lemondott. Konstanti­nápolyból jelentik: Haki basa nagyvezér tegnap az egész kabinettel beadta lemondását. A szul­tán valószínűleg Tevfik basa londoni nagyköve, tet fogja megbízni az uj kabinet megalakitásá. val. Haki basa azért mondott le, mert össze­különbözött az uj török párt középponti bi­zottságával. A delegáció határozatainak jóváhagyása. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király a delegáció határozatait jóváhagyta. A királyi kéziratot őfelsége, Aehrenthal, Burián és Schönaich közös miniszterek ellenjegyezték. Vérrel választ Angolország. Londonból jelentik: A legerőszakosabb jelenetek, a szen­vedélyesség viharai közben indultak meg a választási mozgalmak. Tegnap újra súlyos me­rénylet történt az egyik miniszter ellen. Chur­chill,& belügyminiszter, délelőtt tartottaprogram­beszédét Bradfordban. Amikor a pályaudvar felé tartott, egy sétatéren egy bőrkötényes férfi rohanta meg és kutyákorbácscsal elverte. A mi­niszter elájult, egy közel levő kertilakba vitték, ahol sebeit bekötözték. A merénylő megszököt^ de letartóztatták. Kiderült, hogy mészáros. A miniszter egy órai késés után hagyta oda Brad­fordot és Hudemnól ujabb támadás érte. Három szüffrazsett esernyővel feléje csapkodott, de ez­úttal a csapásokat el tudta kerülni a miniszter. A rendőrség elfogta a három nőt. Churchill pedig a kiállott izgalmaktól betegen fékszik. Cork városában az ír nemzetiségek ós ír füg­getlenségiek között nagy csaták voltak. A város több részében összeütköztek és nyolc­vannégy vmber megsebesült. A rendőrség ós katonaság háromszáz embert fogott el. A zavar­gások reggelig tartottak. Erősdy le akar mondani. Budapestről jelentik: Erősdy Sándor, Marostordamegye főispánja ma fölkereste Kimen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt és kérte, hogy mentse föl az állásától. A miniszterelnök kilátásba helyezte a főispán kérésének tel­jesítését, de egyben föntartotta magának a jogot Erősdy további alkalmazására. Erősdyt — hir szerint — egyik főállásra fogják ki­nevezni a belügyminisztériumban, utódja pedig Haller Jenő gróf, Udvarhelymegye főispánja lesz. A horvátok a képviselőházban. A ma kezdődő indemnitási vitában a horvát képvi­selők is részt szándékoznak venni ós szélté­ben-hosszában tárgyalni akarják követelósei­Hamis ötkoronások. — Letartóztatott pénzhamisítók. — (Saját tudósítónktól.) A hamis pénzekkel való szélhámoskodás nagyon gyakori eset mostaná­ban Szegeden és a környékén. Csak néhány nappal előbb fogta el a szegedi rendőrség Jakab Gábort, a cilinderes csalót, aki — mint jelentettük — azzal szedte rá a hiszéke" nyebbeket, hogy valódi pénzért kétszer-három" szor nagyobb összegű hamis pénzt ígért. Csak­hogy Jakab még azzal is tetőzte a csalásait, hogy az ígéreteit egy esetben sem tartotta meg, hanem a kicsalt pénzekkel megszökött. Noha a rendőrség valószínűnek tartja, hogy pónzhamísitó-bandával állt összeköttetésben» de Jakab az a nagystílű szélhámos, aki még a saját bűntársait is becsapja. Ma ismét hamis pénzeket rejtegető egyéne­ket tartóztatott le a szegedi rendőrség. Király József domaszéki lakos a tegnapi szegedi ló­vásár után betért Bunford Sándor korcsmájába» amely a közvágóhíd mellett van. Király több tanyai gazdából álló társaságban volt, gavallé­rosan italokat rendelt és az egész cehhet ő fizette ki. Három ötkoronást adott át a korcs­márosnak fizetség fejében. Az ötkoronások kö­zül kettő nagyon gyanúsan pengett. A korcs­máros, mielőtt a tizenöt koronából visszajáró összeget Királynak átadta volna, a gyanúsnak tetsző ötkoronásokat jobban szemügyre vette ós kiderült, hogy azokat ólomból hamisí­tották. Valamilyen nyomozás céljából épen akkor tért be a korcsmába PoUyondi Miklós rendőr­kapitány, akivel a korcsmáros rögtön közölte az észrevételeit. A rendőrkapitány rögtön ki. kutatta Király zsebeit, mire még két hamis öt­koronás került elő. Az eset nagyon gyanúsnak tűnt föl, a rendőrkapitány tehát vallatóra fogta Királyt, aki ijedtségében össze-vissza beszólt, majd azt adta elő, hogy a hamis pénzeket a ¡elesége kapta a vásárban eladott árukért. Ujabb keresztkérdések után Király kijelen­tette, hogy elmondja a valóságot. Elmondta,

Next

/
Thumbnails
Contents