Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-27 / 158. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG Í910 noVetóber 27 kodó került ki, aki nagy érdemeket szerzett magának a nép körül. Ezután Dávid dr szociáldemokrata beszélt. Tiltakozott a ssászár vallási alapfölfógása ellen. Azt mondotta, hogy a népképviselet joga és kötelessége ezt teljes energiával visszautasítani. Alattvalókról is beszélt a császár. Mi azonban — úgymond — nem alattvalók, hanem szabad állampolgárok vagyunk. Ezután a birodalmi gyűlés az interpellációk megvitatását határozta el. Ezzel a birodalmi gyűlés véget ért. Az iiideiniiitás. A képviselőház mai ülésén befejezte a pörrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A hétfői ülés napirendjére az indemnitást tűzték ki. A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután hat órakor Lukács László pénzügyminiszter, Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter részvételével Láng Lajos elnöklésével ülést tartott, amelyen a folyékony gáz és bitumenekről szóló törvényjavaslat került részletes tárgyalásra. Néhány stiláris hibára vonatkozó fölszólalás után a javaslatot elfogadták. Botrány a bosnyák tartományyyülésen. Szerajevóból jelentik: A tartománygyülésen a beérkezett irományok között volt az országos kormány válasza a nyári ülésszak alatt hozott több tartománygyülési határozatra. Amidőn az elnök kérdezte, vájjon a tartománygyülés e válaszokat tudomásul veszi-e, Kocsics (szerb) képviselő e szavakat kiáltotta: — Nem! Ez a válasz szemtelenség ! Az elnök rendreutasítja a képviselőt, aki azonban szavait megismételte ós kezével az asztalra ütve, ezt kiáltotta: — Ez nem kerületi hivatal! Ez tartománygyülés! Több képviselő össze-vissza kiáltozott. Az elnök csöngetett ós fölszólította a képviselőket, hogy a tartománygyülés méltóságát őrizzék meg. Miután Kocsics képviselő tovább lármázott, az elnök megszakította az ülést. A teremben a lárma tovább tartott. Egy képviselő ezt kiáltotta: — Az elnök provokálta mindezt! Horvát tanácskozás Bécsben. Bécsből jelentik : A horvát egyetemi diákok, összesen mintegy háromszázan, tegnap a Laudon-vendéglő helyiségeiben gyűlést tartottak, amelyen Masscc ryk tanár, Smodlaka és Treeics osztrák kép. viselők, továbbá Supiló tartománygyülési képviselő vett részt. Supiló jelentést tett a hor. vátország-i politikai helyzetről és arról, hogy a horvát országos gyűlés milyen politikát fog követni Magyarországgal szemben. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az országos gyűlésnek nem szabad Tomasics bán politikáját elfogadnia, mert ma még nagyobb szükség van a horvátországi szerbek és horvátok teljes egyetértésére, mint régebben. Azután a megjelent osztrák képviselők beszéltek. Supiló a prágai horvát diákok meghívására Bécsből Prágába utazik, ahol szintén beszédet fog mondani. A mexikói fölkelés. Newyorkból jelentik : Jdeórkezett hirek szerint Gverero mellett Mexikóban tegnap ujabb ütközet volt. Az ütközetben Madero megsebesült. Leesett a lováról, de azért tovább is ő vezette a csapatokét. Miként most kiderül, a fölkelést már régóta előkészítették. Körülbelül hat héttel ezelőtt SaintLouisból és Newyorkból nagymennyiségű fegy. vert és municíót küldöttek, amelyet a bányákban rejtettek el. Az amerikai kormány most ezeket a küldeményeket lefoglalja. Az Erősdy-ttgy. A marostordai független, sógi képviselők már régóta sürgetik a belügyminiszter döntését az Erősdy-ügyben. Kijelentették, hogy ettől a döntéstől teszik függővé további eljárásukat. Héderváry Károly gróf miniszterelnök arról értesítette a marostordaiakat, hogy hétfőn ismerteti meg a maga álláspontját. Kétségtelen, hogy a kormány a vasárnapi miniszteri tanácskozásban dönt Erősdyről. Brazíliában rend van. Neroyorkból jelenlentik : Rio de Janeiróból jelentik : A kamara megszavazta az amnesztia-javaslatot, mire a matrózok átadták a hadihajókat. Rio de Janeijróban tegnap éjjel ujabb bombázásoktól tartottak, azonban a lázadó hajók az amnesztiajavaslat sorsának eldőltéig elhagyták a kikötőt. A nyugalom most már teljesen helyreállott. A párisi nagy áruházak. — A nagy vállalatok társadalmi gondoskodása. — Vázolni óhajtom először, hogy a tisztességes elvekkel ós körültekintő jótékonysággal megalapozott üzlet, ha a nagytöke érdekeit védi és a szociális törekvésekkel összeegyezteti, milyen óriási kiterjedésű vállalattá tud fejlődni El kell mondanom tehát a jótéteményeiről isme. retes Boucicaut Arisztidnek, a szigorúan szabott árak úttörőjének ós meghonosítójának, a hires párisi Bon Marciié megalapítójának az életrajzából egyet-mást. A Bon Marchóról meg a párisi nagy áruházakról egyáltalán fogok néhány érdekes dolgot ismertetni. Boucicaut 1852-ben, negyvenkét éves korában kezdte üzletét. Szerény keretek között indulj meg az üzlete, de mindjárt kezdetben híressé vált jó kiszolgálásával. Vevői bizalommal fordultak hozzá, mert meggyőződtek róla, hogy a forgalomba hozott áruit jóminőségben jutányosán bocsátja eladásra. Gondos családapa módjára lelkén viselte alkalmazottjainak sorsát és ugy serkentette őket a takarékosságra, hogy elfogadott tőlük takarékbetéteket és azok arányában biztosított nekik nyugodt aggkort. Megtudta becsülni minden munkatársát, de leginkább a tudást és a kifejtett szorgalmat. 1863-ban már nagy üzlete volt, 1870-ben még nagyobb. Ekkor kitűnt egy nagy adományával, amelyet a háború alkalmával létesült sebesültek segitő-egyesülete javára eszközölt. Pár hónappal később pedig, két angol jótevővel egyetemben, nyolc napon belül ötvenezer tál ételt osztatott ki üzlethelyiségeiben a szegények számára. Boncicaut felesége méltó hitvestársa volt urának, akit ugy a kereskedelemben mint a jótéteményeiben segített. Özvegységében, nagy vagyona ellenére, megőrizte az egyszerűségét és munkásságát. Mindenben a jótéteményt kereste és ennek jeléül találkozunk Párisban és Páríson kívül minduntalan Boucicaut-alapitványokkalAz özvegy, éleslátásáról ós bőkezűségéről tanúskodó végrendeletével csodálkozásba ejtette egész Franciaországot. Boucicaut-ék üzlete csak 1863 felé, kilenc évvel megnyitása után kezdett igazán jelentős lenn^ de akkor is még (a jóval félmillión alul forgalmazott kezdő évi bevételek ellenében) csak a mai évi forgalom nagyon kis hányadát... csekély hét milliót eredményezett. 1869-ben azonban az évi árueladási forgalom már husz millióra rúgottA jelenlegi eredményekről még csak hozzá, vetőleg sem merek véleményt nyilvánítani, oly. annyira gyarapszik az üzlet és fantasztikusan emelkedik az eredmény. Boucicaut Arisztid 1877-ben, egyetlen fia pedig két évvel később halt meg és igy 1879-ben az özvegy, akinek filantropikus müveiről kötetek jelentek meg, egyedüli tulajdonosa lett a nagY vállalatnak, amelyet szövetkezeti alapra fek" tetve, husz millió alaptőkével négyszáz darab ötvenezer frankról szóló üzletrészre osztott föl oly módon, hogy minden alkalmazottja és többen egyszerre résztvehessenek egy-egy ilyen üzletrész megszerzésén. Ennek megkönnyítésére szolgáltak az öt százalékot kamatozó takarékbetétek. Külön kíemeóst érdemelnek ezek a betétek, mert tudvalevőleg Franciaországban a takarékbetétek legmagasabb százaléka alig több két százaléknál. A betétek ily módon határozott áldozatot je. lentenek oly vállalatnál, mint a Bon Marché-nál, amely könnyű szerrel tudná a legelképzelhetetlenebb összegű kölcsönöket is megszerezni anélkül, hogy többet fizetne két-három száza, lóknál. A vállalat jelenlegi vezetősége az alapítók végrendeletének értelmében is a takarókosságra való serkentés céljából még most is elfogadja a személyzettől az öt százalékos betéteket és a mult év derekán kótezernógyszáznegyvenkét személy betéte hárommilliószázötvenhatezernégyszáznegyvenkilenc frankra rúgott. * A francia nagy vállalatok személyzete rendszerint ingyen kap reggelit és ebédet. A Bon Marché-ban például gőzkészüléken egyszerre háromszáz liter kávét főznek, nyolcszáz bifsteket készítenek és nyolcszáz kiló burgonyát sütnek, egy edényben. Majdnem hatezer ebéd készül naponta. A férfi-alkalmazottak részére ezer teríték van; a női alkalmazottaknak is és a szolgaszemélyzetnek is külön-külön terítenekA reggelin kívül minden alkalmazottnak egy ^ál hus, főzelék és desszert jár ki délben. A párisi nagy áruházaknál rendesen beve zetett szokás, hogy a husz éven alóli iiata} alkalmazott, aki nem lakik a szüleinél, a válla, lattól díjtalan lakást kap. A vívó-, idegen, nyelv- és zene, leckék ingyenesek. A BonMarché meg a Louvre minden évben az idegem nyelveket legjobban tanuló alkalmazottjainak utazási ösztöndijakat ad. A francia kereskedő gyakran gondoskodik alkalmazottjainak aggkoráról. Nem ritka eset, hogy egy-egy kereskedő jólmenő üzletétől visszavonul s vállalatát átengedi volt munkatársainak. A nagy vállalatok csak részben tudják ezt a példát követni, de gondoskodnak a személyzet biztosításáról aggkor, betegség, munkaképtelenség, katonai szolgálat esetére és sok egyébről a gyermekágysegélyt sem felejtve ki. A parisnagy áruházak legelőkelőbbje, a Louvre, példáuj külön alapjából aggkori támogatás céljából rokkantság esetére és sok más külön segély cimén tizenhét milliónyi összkiadást tüntet fö' könyveiben az 1909-ik év végével. * Jules Simon, a nagy államférfit!; és francia nemzetgazdász. egyébként pedig aagy népbarát több alkalommal szociális szempontból is előnyösnek mondta az ilyen humánus gondosko. dásu vállalatok létezését, Es áll az alkalmazót., takra. Elmondtam ilyeténkép, bár egy kissé rapszodikusan, hogy a nagyarányú terjeszkedés lehetősége a nagy vállalatok előnye, el kell tehát még mondanom, hogy miért keresi föl a vásárló közönség is előszeretettel a párisi nagy áruházakat. A nagy áruházak rendszerint arra törekszenek, hogy üzletükben mindent megtaláljon a vevő, (aki teljes bizalommal fordul hoz" zájuk) nehogy a vidéki vásárló arra legyen utalva, hogy az idejét az üzletek fölkereséséve' forgácsolja szét. Ugyancsak időmegtakarítás céljából berendezték, hogy minden vásárló a bejáratnál egy harminc-negyven egyformán számozott szelvónynyel ellátót füzetet kapjonA szelvények a kiválasztott árura kerülnek és ily módon egy vevő összes vásárolt áruja egy helyre kerül s a könyvecske beszolgáltatása alkalmával bemondandó cim alá jut még a vásárlás napján. A vásárló legtöbbnyire maga választja az áruját, csak akkor fordul segédhez, amidőn megállapodott és a szelvényét tétetj arra, amit kiválasztott. Alkudozás ki van zárva, tehát óriási személyzet- és időmegtakarítás illetve költségmegszoritás az eredmény, ez pedig ®P ugy javára esik a vállalatnak, mint a személyzetnek, valamint a vevőközönsógnek. A nagyobb áruházakban van egy-egy újságokkal» folyóiratokkal és dus könyvtárral meg iróaszta" lókkal fölszerelt olvasóterem. A Dufayel- áru házban szabad mozgófónykép-előadásokkal