Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-27 / 158. szám

1910 november 27 DELMAGYARORSZÁG 5 getett elő. A ládika, amelyben az ércpénz volt, fölborult, az arany- és ezüstpénzek a földön széjjelgurultak. A fórlit az asszony ügyetlensége feldühösitette, mire odarohant hozzá és a fékezhetetlen faji temperamentumával tettlegességre ragadtatta magát. Az öklével hátbaütötte az asszonyt, aki fölsikoltott, gyilkost kiáltott, ez utóbbi szót azért, mert a hirtelen támadást nem vette észre s azt hitte, hogy a férfi kést döfött a hátába. A zaj után egyszerre csönd lett ismét. Az asszony ájultan feküdt a padlón és csak akkor ¿ért magához, amikor a férfi behízelgő lágysággal néven szólította. Azután gyors suttogások hallatszottak, végül újra csönd lett. . . Másnap ép ugy szólt a mandolin, az asszony ép oly gyönyörűen énekelt, mint azelőtt Mintha semmi sem történt volna. Pedig amiatt az egy jelenet miatt került a bajazzó-házaspár csapdába. Alexics másnap el. beszélte az esetet egy rendőrtisztviselő-barátjának. A rendőrtisztviselő fokozatos érdeklő, déssel hallgatta végig Alexics előadását, majd szinte fürkésző pontossággal érdeklődött a legkisebb, legjelentéktelenebbnek látszó részletek iránt. Különösen a bajazzó keltette föl az érdeklődést. Mikor Alexics ennek okát kérdezte, a rendőrtisztviselő mosolyogva válaszolt. — Várj, kérlek, délutánig. Azt hiszem, a ]egkörmönfontabb gyilkost kerítjük kézre. Alexics kissé érthetetlenül nézett a barátjára. Nem faggatta tovább, elváltak egymástólDélután Alexics a lakására tért és megdöbbenve látta, hogy a bajazzó szobája előtt két rendőr áll. Épen akkor vasraverve hozták ki a szobából a bajazzót, utána megkötözve a nőt, aki zokogva őrjöngött, ugy, hogy alig birták a kapuig elvezetni. A letartóztatás indító okáról a rendőrtisztviselő ennyit mondott: — Ez a bajazzó, aki az itteni cirkuszban igen szép pénzt keresett, nem más, mintegy közönséges gyilkos, aki után már hetek óta a legnagyobb erőmegfeszitéssel nyomozunk. Két hétig nem tudtunk semmit. Két liét múlva jelentkezett egy parasztasszony, aki elmondta, hogy sejti, ki gyilkolta meg a milliomos öregasszonyt. — A bajazzó felesége, aki egy messze fekvő kisvárosban élő zeneszerző leánya, távoli rokona a meggyilkolt öregasszonynak. A parasztasszony ezt onnan tudta, mert egyidőben a milliomos matrónánál szolgált. A bajazzó felesége — aki miatta szökött meg hazulról — sokra képes az uráért. Tehát elmondott neki mindent, tájékoztatta a viszonyokról, de ő valószínűleg nem gondolt gyilkosságra. Ezt abból is következtetem, hogy ama jelenet alkalmával, amelyet nekem elbeszéltél, a nő a „gyilkos" szót félelemből használta. Tehát rettegett is a férfitólEnnek pedig oka volt. Könnyű kideríteni, hogy mi. A szerelme azonban legyőzött mindent. A bajazzó-házaspárt külön-külön cellába zárták, nehogy összebeszélhessenek és valahogyan kibújhassanak a törvény keze alól. A vizsgálóbíró előbb a nő cellájába akart bemenni a kihallgatás megejtése végett. Arra számított hogy a nő gyöngébb, puhább, sírósabb, jobban fél és hamarabb ismeri be a bűnét. Csakhogy ro3szul számított. Mire a vizsgálóbíró a nő cellájába ért, az már örökre megnémult. Tövig leharapta a nyelvét, hogy ne tehessen vallomást a férje ellen, akit jobban imádott mindennél a világon. íme arra az egyszerű kérdésre: mi a szerelem, az egyszerű, de megdöbbentő válasz. H. Gy. A görögországi helyzet. Görögországban a helyzet egyre bonyolódik ós folyton nagyobbak az ellentétek. A kormány akcióban van ugyan és mindent elkövet, hogy az ellentéteket elsimítsa. De a jelek arra mutatnak, hogy erejo nem lesz elegendő arra. Ma a görögországi helyzetet illusztrálja az a távirat, hogy Venizelos vasárnap Tessáliába megy, ahol az ottani vájasztási mozgalomban résztvesz és ki fogja fejteni a kormány programját. Kaneában a mohamedán képviselők a nemzetgyűlés mai ülésén tiltakoztak a nemzetgyűlés ülésszakának a hellének királya nevében történt megnyitása ellen, valamint a Görögországgal való egyesítésre vonatkozó 1908. évi határozat megújítása ellen Criarist, a kormány jelöltjét, a nemzetgyűlés elnökévé választották. KALEIDOSZKÓP Szeged, november 26. Világraszóló eseményekben gazdag az utolsó napok krónikája, amelyben szerényen húzódik meg egy kis történet: romantikus, mint a keleti mesék, erőtől duzzadó és vértől csepegő, mint a nagy római játékok, amelyek imponálnak, bámulatba ejtenek és könnyekre indítanak. Egy tizennyolc éves cigányleány a történet hőse, akit az ember nem tud másmilyennek látni, mint feketének, csillogó szeműnek, telt idomúnak, kerek arcúnak és merész lelkűnek, mint az a szabad, nagy és hatalmas térség, amelyben a cigányfajta majd egész életét tölti. A Horáciusok klasszikus meséjére emlékeztet ez az eset, amelyben az államhatalommal vív párbajt a polgári rend kóbor, vakmerő forradalmárja: a cigány és a testére irányított golyót a testével fogja föl egy cigányleány, egy rongyos ruháju, rózsás testű csöppség, aki előttünk, polgárok előtt, semmiség, akiben . erkölcsi erőt, nagy indulatokat és merész szenvedélyeket a világért sem tudnánk föltételezni, akinek nagyon szépnek és kívánatosnak kell lennie, hogy észrevegyük, de akkor is rövid időre és olcsó pénzért. És ez a leány kétszer is a menekülő bátyja felé irányított fegyver elé vetette fiatal testét. Először ellökte a esendőidurván, dühösen. Összezúzta az egyik karját. Szenvedett, sirt, gyötrődött. De a bátyja még nem nyert egérutat és a csendőr ismét célzott. És a gyötrődő, szenvedő cigányleány nagy kínnal föltámaszkodott és fölfogta a testével a bátyjának szánt golyót. Eddig volna, ha a cigány kihasználja a rémületet és továbbfut, menekül. De ő visszafordul, fut vissza ugy, mintha menekülne, most már nem törődik a csendőrrel, a golyóval, az elfogatással. Lihegve fut vissza és jajveszékelve borul önfeláldozó huga vergődő, véres testére. Tolstojnak, az immár nagy halottnak van egy híres elbeszélése, a címe : Mi tartja fönn az embereket? Tolstoj a problémára azzal felel: a szeretet. A futva versengő, az irigykedve rohanó, a dölyfös, a vad, a kényes polgári társadalom hajtsa meg mélyen sokszorosan beszennyezett zászlóját ez előtt a nagy, szépséges és fenséges cigánytragédia előtt. * Miklós, a minden oroszok hatalmas cárja, fölcsapott a héten a kultura bajnokának, vagy legalább is tisztelőjének. Magasztaló sorokat irt Tolstojról arra a jelentésre, amelyen a nagy iró halálát tudatták vele Uralkodói sablon elhunyt nagyokról ugy megemlékezni, hogy az tessék azoknak, akik többségben vannak, vagy akiktől félni lehet. De mortuis nihil, nisi bene. A halottakról semmit, vagy jót. Ilyesféle gondolatai lehettek a hatalmas, szegény Miklós cárnak, amikor tollbamondás után vagy — ez is megeshetett — a saját iniciativájára papirra vetette azt a néhány kenetteljes szót a forradalmi Tolstojról. Oroszországban és Európa más államában is megeshetnek az ilyen komédiák. Miért ne mondjon vagy irjon Miklós, a cár, jót és szépet Tolstojról, az orosz nép koronázatlan királyáról? A halott Tolstoj nem lehet vetélytársai az élő Miklósnak. Az öreg költő holttestével miért ne legyen a történelemé még egy bombaszt, amelylyel lerakja a fegyvert a cár legnagyobb ellensége előtt, amikor annak kezéből már kiütötte a sors? Ilyen kicsinyes, ennyire szatirikus a sors. így üz gúnyt halálos tehetetlenségük után azokkal is, akik tán huszonnégy órával előbb hatalmasai, kegyeltjei voltak. * A polgári pörrendtartással jóllaktak máihitelezők és adósok. Sokat vitatkoztak róla a Házban és azonkívül a sajtóban, üzletekben, déli és esti korzókon, talán zsurokon is és egyebütt. Mindenki ki akarja venni az uj kodifikálás dicsőségéből a maga részét, holott az teljes egészében a kormányt és pártját illeti. A néppárt is azok között van persze, akik nagy zajt ütnek a törvényalkotás nehéz és komoly munkája körül. Ezen ugyan senki se lepődhet meg. Lármázni könnyebb valamivel, mint dolgozni. Es a néppárt sohasem röstellette a dolgok könynyebb végét megfogni, hiszen egész eddigi pályafutása lármából és zavaroscsinálásból telt ki. A kilencvenes évek egyházpolitikai harca jut eszünkbe. A néppárt a polgári pörrendtartás tárgyalásánál olyan kérdésbe kapaszkodik, amelyen szemhunyorgatás nélkül halad át a haladó demokratizmus és liberalizmus. A néppárt azonban szívesen élez ki minden kérdést, amelyről azt látja, hogy vallási színezetet vagy tendenciát adhat neki. Megkérdezzék-e tanutói, hogy mi a vallása ? A néppárt azt mondja: igen, mert nem tagadhatja meg önmagát ez a reakcionárius embertömeg. Látja és érzi, hogy ennek a rendelkezésnek kiküszöbölése az ő kárára, a haladás malmára hajtja a vizet. És ez fáj Rakovszkyéknak. Ezért nem tudnak nyugodni. Ezért akarnák ezzel a kérdéssel kapcsolatban fölzaklatni a főrendiházat. Zavarost akarnak, hogy — halászhassanak. A halálraítélt felsőház. Londonból jelentik : Asquith miniszterelnök Hullban beszédet mondott, amelyben a következőket jelentette ki: — Három nap múlva megkezdődik egyike a legemlékezetesebb küzdelmeknek, amelyeket a britt történelem ismer. Pártunk bizalommal indul a harcba és sem szakadás, sem versengés nem csökkenti harci kedvét és erejét. Pártunkban mindenütt egység, fegyelem, lojalitás és bizalom uralkodik. A felsőház jelenlegi formájában ósdi, szétmáló épület, amelyet alapjától a tetejéig újra kell építeni. Nem a liberálisok mondták ki a felsőházra a halálos Ítéletet. Alapos megfontolás után joggal határoztuk el, hogy nem vagyunk hajlandók tovább feneketlen hordóba vizet önteni. Amióta tudom, hogy a lordok törvényjavaslatainkat botrányos módon visszautasítják, határozottan ellenzem a referendum eszméjét, mert a lordoknak nagyjelentőségű kérdésekben megadja a hatalmat, amelyet már most is igényelnek maguknak. A liberálisok terve nem irányul az egykamarás-rendszer létesítésére. Katonai zendülés. Kopenhágából jelentik: Niborgban a 25. gyalogezred harmincnyolc közlegénye föllázadt, mert egy hadnagy megtagadta éjszakára a kimenőt. A harmincnyolc katona takarodó után egy csoportban hagyta el a kaszárnyát, éjfélig sétálgatott a városban ós aztán nyugodtan hazament. A kaszárnya őrségén egykedvűen mondták a niborgi bakák, hogy tüntetni akartak. Az éjjeli kimenőért egy-két évi várfogsággal fognak lakolni. Perzsia fölosztása. A cár és a német császár potsdami találkozása alkalmával kalandos hírekkel volt tele az európai sajtó. Most teljesen beavatott forrásból érkezett az a hir, hogy a potsdami találkozónak egy német-orosz megállapodás volt az eredménye. Ez a megállapo. dás Perzsiára vonatkozik, helyesebben Perzsiának ama részére, mely orosz befolyás alatt áll. A megállapodás lényege az, hogy Oroszország Perzsiában a nyitott kapu politikáját fogja követni, tehát nem vet mesterséges gátat más európai államok pénzügyi és gazdasági terjesz. kedésének. Ez a megállapodás eminens érdekű Németországra, mert a német bankok és gyárak milliós vállalkozásokat és ipartelepeket alapítottak Perzsiában. Oroszország ezenfelül hozzájárult ahoz, hogy a bagdadi vasút összeköttessék Perzsiával, ami Németország legnagyobb sikere. A potsdami egyezség ilyenformán a hármasszövetség és Oroszország viszonyára nézve is uj éra kezdetét jelenti.