Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-26 / 157. szám

26 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 november 24 Az uj rendszer behozatala azonban óly fokú gazdasági érettséget és akaraterőt föltételez, amely csak kevesek tulajdona. Az alkalmazottak minden osztályánál talán be sem vezethető. Szóval, az uj rendszer gyakorlati kivihetősége még sok nehézségbe ütközik, melyek között nem utolsó a nálunk uralkodó téves fölfogás, melynek hatása alatt legtöbben a fikszfizetéssel és nyugdíjjogosultsággal járó tisztviselői pályára törekszenek. Éveken át fizetés nélkül szolgál a gyakornok, ha azután ilyen állás elnyerése kecsegteti. Nem más állapot ez, mint a vállalkozási szellem, önbizalom és munkakedv rettentő módon való eltévelyedése. Dehát igy van. Hegedűs Lóránt látta meg először az ebből származó veszedelmet és azt a mély értelmű mondást fűzte tanulmányához, hogy: A társadalmat és az ifjúságot nem a nyugdíjjogosultságra, hanem életképességre kell nevelni, hogy a korlátolt biztonsághoz ragaszkodó rabszolga-szellem a tettre kész szabad férfi szellemévé alakuljon át, még mielőtt a drágaság a fikszfizetésüek végromlását okozná. Mennyiben van igaza, az a jövő titka. Mi csupán rá akartunk most mutatni az ujkeletü eszmére. Veszekednek a keresztényszocialista vezérek. Bécsből jelentik: Az osztrák képviselőház tegnapi ülése után tanácskozásra gyűlt össze a keresztónyszociálistapárt. Ebben a pártban az utóbbi időben folytonos a viszálykodás két frakció, Gessmann és Weisskirchner liivei között. Gessmann barátai azzal vádolják a kereskedelmi minisztert, hogy ő terjeszti azokat a vádakat, melyek a bécsi sajtóban napvilágot láttak. A tegnap esti gyűlésen Mayer képviselő szóvá tette ezeket a támadásokat. — Én tudom — úgymond — hogy ki áll a Gessmann ellen inditott akció mögött. — Nevesse meg! — zúgták erre Gessmann liivei. — Nos, ha akarják — válaszolt Mayer — megmondom. Én azt vélem, hogy Weisskirchner kereskedelmi miniszter áll e támadások mögött. megtehetné ugyan, de nem teszi! Aztállitja, hogy a hirek között sokszor illetlen is akad . . . Ah, azok a volt szeretők, ha egyszer férjhez mennek, náluk senki sem rátartóbb. így van nálam is. Mióta madame Bixiou-t teremtettem belőle, azt hiszi, hogy vakbuzgónak lenni az egyedüli kötelesség! . . . Nyakig vagyunk a jótékony egyesületekkel, uram, pedigaz is jótékonyság lenne, ha fölolvasná előttem az újságokat! ... De hát hiába, ő ezt nem teszi ... Ha leányom még otthon volna, ő biztosan fölolvasná. De távol van, mert midőn látásom elveszett, bedugtam a Notre-Dame des Arts-ba, hogy egygyel kevesebb legyen, akit táplálni kell! — Ugyan, ez sem szerzett számomra eddig valami sok örömet. Még kilenc éve sincs, mióta a világon van s már is keresztülment minden betegségen. És emellett szomorkodó és ha lehet, még nálam is csúfabb ! . . . Valódi szörnyeteg! . . . De hát hiába, életemben soha sem tudtam szépet alkotni .. . Ugyan 110, de nagyon belemerültem családi dolgaimba, melyekkel önt bizonyára csak untatom . . . Kérem, adjon még egy keveset abból a pálinkából! Erőt kell gyüjtenem, mert innen ismét a minisztériumba megyek! . . . Poharát tele töltöttem. Kis kortyonkint, bizonyos meghatottsággal élvezte a tüzes italt... Ekkor, nem tudom miféle szeszély hatása alatt, fölállt. Azután kezében pohárral, jobbra-balra forgatta viperaszerü Izgatottan ós piros arccal állott föl szólásra Weisskirshner. — Tegnap — ugymotul a kereskedelmi miniszter — becsületszavamat adtam a pártve" zetősógnek, hogy semmi részem sincs ezekben a támadásokban. Kikérem magamnak, hogy becsületszavamban kételkedjenek ! A képviselőház ülése. — A házasság a t. Ház előtt. — (Saját tudósítónktól.) Már tiz óra előtt igen sok képviselő jelent meg a képviselőházban. Nemcsak a munkapárt, a függetlenségi párt képviselői jelentek meg tömegesen, kivétel nélkül érdeklődő arccal, hanem még a néppárt is teljes létszámban megjelent, ugy, hogy ezzel fogadták őket : — Rapportra jöttetek? — Ja,,a házasságról van szó, a válópörökről. Ó, a kis hamisak. Majd a függetlenségiekre került a sor. — Na, tegnap levizsgáztatok. Szép kis liberálisok! Akik mindig Kossuth Lajos eszméit idézik, mihelyst a saját eszméikkel kudarcot vallanak, azok közül tegnap tömegesen tagadták meg Kossuth Lajos szellemét, amikor a birói megesketésről volt szó. A liberális tervezet ellen épen a függetlenségiek beszéltek legtöbbet, ők szavaztak leginkább az ellen egyértelműen. Szép kis liberálisok. — Ugyan hagyjátok abba, — mondták többen. — Hogy lehet a függetlenségieknek ma már ilyet fölhányni. — Hisz már függetlenek a liberálizmustól, — mondotta Várady Zsigmond. Ezen aztán nevettek. Sághy Gyula nagyon haragos arcot vágott. — Nem baj öreg, aki haragszik, annak ugy sincs igaza, — mondotta újra Várady, aki alig került be a t. Házba, máris vezetőszerepet visz. Még a folyosón is, ami pedig nagy szó, mert az utóbbi időben meglehetősen sok unalom és egyhangúság hóditott a folyosón. A mai ülésen a t. Ház a házasság kérdéseivel foglalkozott, szóval, elég érdekes volt az ülés. A házassági vita vonult át a mai, pörrendtartási javaslat tárgyalásán. Nagyfontosságú kérdés is ez — nálunk, Magyarországon különösen. Ahol rendkivül sokat, évszázadok óta vitatkoztak és küzdöttek azért, hogy a házasság egyházi értelemben minél nagyobb szentség legyen. Nyilvánvaló tehát, hogy a néppárt, de a más párthoz tartozók közül is sokan megakarják nehezíteni a házasság fölbontását. Például azt fejét, majd azzal a bizonyos mosolylyal, melyet a beszélni készülő szónokok erőltetnek ajkaikra, erős, dörgő hangon, mintha egy százteritékti asztal mellett ülőkhöz akart volna szólani, igy kiáltott föl: — Éljen a művészet, az irodalom és a sajtó !!! És akkor egy olyan tiz percig tartó szónoklatot mondott el, mely a legőrültebb, de egyben a legragyogóbb rögtönzött beszéd volt, mely e szellemes ember agyában valaha megszületett. Midőn elhallgatott, poharát kiürítette. Azután megkérdezte, hány óra van és köszönés nélkül, rideg arccal magamra hagyott. Életemben még soha sem voltam olyan szomorú és megelégedetten, mint e rettenetes vak távozása után. Tintatartóm undorított, tollam borzalommal töltött el. Szerettem volna messze, messze menni, hogy fákat lássak s valami jót érezzek . . . Nagy isten, milyen gyűlölet, mennyi epe lakozik abban az emberben s mennyire szükségét érzi annak, hogy mindent leköpjön és bemocskoljon ! ... Ah, az utálatos ! Szobámban dühösen jártam föl s alá és szinte hallani véltem azt az undor és megvetésteli hangot, melylyel leányáról beszélt. Ekkor amellett a szék mellett, melyen Bixiou ült, valamibe megbotlottam. Megismertem tárcáját, azt a vastag, fénylő tárakarják, hogy a királyi ügyész hivatalból jelen legyen a- válópörök tárgyalásán. Jelen legyen, ha a válni akarók közösen vagy külön-külöH akarják. Sőt akkor is, ha nem akarják. E körül támadtak aztán olyan elkeseredett viták, hogy az klasszikus példa maradhat a mai idők, állapotok és meggyőződések jellemzésére — még a jövő században is. A javaslat ellen és mellette alakult ki a két elkeseredett tábor. A két ellentétes álláspont a legkülönbözőbb javaslatokkal igyekezett kompromisszumot kötni. Tegnap egész este folytak erre nézve a tárgyalások, de nem sok eredménynyel biztattak. A bizottsági tárgyaláson úgyis módosult, illetve enyhült a szöveg az ügyészellenes álláspont javára. Az előadó és főleg az igazságügyminiszter azonban ezen tul már nem igen akart menni. Barta Ödön intézte az első támadást az ügyész szerepeltetése ellen. Segédkezett neki Blanár Béla, a kassai követ, aki azzal a kompromisszummal lépett föl, hogy az ügyész csak a mostani házasságvédő hatáskörével ruháztassék föl. Ezt a kompromiszszumos javaslatot Székely Ferenc igazságügyminiszter elfogadta és annak a reménynek adott kifejezést, kogy a gyakorlatban a királyi ügyész ezen a hatáskörön tul nem fog beavatkozni a válópörökbe és csak az ellenőrzés jogát fogja gyakorolni. A mai ülés e körül a meggyőződés körül tartott tovább. A mai ülés féltizenegy órakor kezdődött Berzeviczy Albert elnökölt. Jegyzők-. Rudnyánszky György, Mihályi Péter, Zlinszky István voltak. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök jelentette, hogy a miniszterelnök átirata szerint a király szentesitette a Paraguay állammal való kölcsönös »zerződést bekebelező törvényt. Papp Géza a közgazdasági, Lévay Lajos bár° a pénzügyi bizottság nevében tettek előadó' jelentést az Adria tengerhajós-társasággal kö tendő szerződésről. Ssüllő Géza a közoktatásügyi bizottság ne" vében jelentést tett az országos tanári é„ tanitói nyugdijalap mult évi mérlegéről. A jelentéseket tudomásul vették. (A házassági pörök.) Következett a polgári pörrendtartás törvényjavaslatának részletes tárgyalása a 621. szakasztól kezdve. Rudnyánszky György jegyző olvasásában a Ház észrevétel nélkül fogadta el a 621—638. szakaszokat. gyat, melytől soha sem vált meg s melyet nevetve mindig az ő méregtarisznyájának nevezett. Ez a tárca a mi világunkban ép oly hires volt, mint a mithológiában Pandora szelencéje. Azt mondták róla, hogy borzasztó dolgokat tartalmaz. Most jó alkalmam nyilt, hogy erről meggyőződhessek. A kopott tárca szétpattant a tultömöttségtől, midőn a földre esett. Egész tartalma a szőnyegre hullt ós egyik irást a másik után kellett fölszednem. Egy csomó virágos papírra irt levelet találtam, melyek mind ezekkel a szavakkal kezdődtek: Édes jó apám és ezzel az aláírással végződtek: Bixiou Céline, Mária gyermeke. Azután régi orvosi rendelvények kerültek kezeim közé, gyermekbetegségek: torokgyik, görcsök, vöröshimlő vagy skarlát ellen . . . Szegény gyermek, mindegyiken átesett! Végre egy nagy, lepecsételt borítékot pillantottam meg, amelyből egy kis leánvfőkötőcske és pár szál szőke, göndör fürt kandikált elő. Magán a borítékon, a vak ember reszkető Írásával, ez a néhány szó állt: „Céline haja, levágtam május 13-án, aznap, midőn a zárdába ment." Ezek voltak Bixiou tárcájában! . . . Nos, párisiak, egyformák vagytok ti mindannyian! Undor, guny, pokoli kacaj, durva hazugságok hangzanak ajkaitokról és a vég mégis csak az, hogy: „Céline haja, levágtam május 13-án!"