Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-24 / 155. szám

1910 november 24 öélmagyarorszaő 3 Kelemen Samu elfogadja a módosítást, de kéri a minisztert, hogy sürgősen nyújtsa be a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot. Polónyi Géza gondoskodást kiván arról, hogy az osztrákok ne bújhassanak kí a törvény alól. Székely Ferenc igazságügyminiszter megígéri, hogy meg fog történni. (Helyeslés.) A Ház a §-t az Igazságügyminiszter módosításával elfogadja; A 31. |-nál Székely Ferenc igazságügymíriiszter visszavonja a tegnap benyújtott módosítást és az éjszakai tanácskozáson megállapított uj szöveget terjeszti be. A Ház az uj szöveget hozzászólás nélkül elfogadja. A 32. §-nál Székely Ferenc igazságügyminiszter szintén nyújt be pótlást, amelyet hasonlóan elfogadnak. A 37. §-nál Preszly Elemér kiegészítésül ajánlja, hogy a vasúti kártérítési pöröket is ott lehessen pörölni, ahová küldik az árut, vagy ahol föladták. Plósz Sándor előadó utal arra, hogy a vasúti kártérítési pörökben az illetékességet a berni egyezmény állapítja meg s ezért a módosítás nem fogadható el. A 45. §-nál Székely Férenc igazságügyminiszter ugyancsak az éjszakai tanácskozáson megállapított módosítást ajánl. A Ház elfogadja a szakaszt a módosítással együtt. A többi szakaszokhoz néni szólaltak föl és a Ház vita nélkül megszavazta azokat. (A váltópör körül.) A 94. §-nál Nóvák János nem helyesli az ügyvédi kényszert a váltópörökben. Az igazságügyi bizottság javaslatával szemben az eredeti szöveg elfogadását ajánlja. Várady Zsigmond védi az igazságügyi bizottság álláspontját, mert ügyvédi kényszer nélkül a zugirászok szabadon garázdálkodnának. Sághy Gyula az eredeti javaslat mellett érvel. Nem minden váltópörben kell ügyvéd. A zugirászok ellen ugy lehet védekezni, hogy személyes meg nem jelenés esetében csak ügyvéd képviselheti a feleket. (Helyeslés balról.) Polónyi Géza szintén az eredeti javaslat mellett foglal állást. Székely Ferenc igazságügyminiszter utal a 31. §-ra, amely kizárja a visszaéléseket. Az igazságügyi bizottságban hosszú vita volt, amelynek folyamán belátta, hogy a módosítás helyes. Kelemen Samu: Ez nem az ügyvédi költségek kérdése. A váltó igen súlyosan formai dolog, amelynek legkisebb hibája értéktelenné teszi azt. Ezért kell az ügyvédi képviselet. Nóvák János: Ez az ügyvédi érdek ! Kelemen Samu: Ez a kisemberek érdeke. Az igazságügyi bizottság javaslatát fogadja el. Nagy Emil: Az eredeti javaslatot védi. A váltóeljárás a hibás, hogy alperes nálunk váltópört nem tud megnyerni. Ezt kell elsősorban reformálni, igy egyáltalában felesleges az ügyvédi képviselet. Hantos Elemér helyesli az ügyvédi képviselet kényszerét. A passzív váltói képességet kellene megszorítani. Amig egyrészt a paraszt váltóképességót nem akarjuk megszorítani, másrészt azt mondjuk, hogy jobban ért a váltóügyhöz. Nóvák János: Nem paraszt, polgár! (Derültség.) Hantos Elemér: A jogi kérdések tömege miatt az igazságügyi bizottság javaslatát fogadja el. A szavazásnál a mellette és ellene szavazók száma annyira egyenlőnek látszik, hogy az elnök elrendeli a szavazatok megszámlálását. Elnök kihirdeti, hogy az igazságügyi bizottság javaslata mellett kilencvenhat, ellene ötvenkilenc szavazat esett. Ezután az ülést tiz percre felfüggesztette. Szünet után a 99-ik szakaszt Plósz Sándor előadó módosításával, a 100-ikat Rosenberg lg. nác módosításával fogadták el. A 135. szakasznál Schuller Frigyes és Mihályi Tivadar azt indítványozták, hogy nemzetiségi vidékeken a járásbíróságokhoz a magyarul nem tudó felek anyanyelvükön intézhessenek be. adványokat. Batthyány Tivadar gróf fölszólalása után a szakaszt változatlanul fogadta el a Ház. Elfogadták a 140. szakaszt is Haller István és Székely Ferenc igazságügyminiszter fölszólalása után. (Mustárt a huszárokról,) A tárgyalást a 177-lk szakasznál félbeszakították és Hazai Samu honvédelmi miniszter válaszolt Huszár Károlynak egy régebbi interpellációjára, melyben a nyíregyházai huszárok szökését és egy ottani huszárőrniester kegyetlenkedését tette szóvá. A honvédelmi miniszter kijelentette, hogy azok a szemrehányások, melyekkel Huszár a hadsereget a legénységgel való rossz bánásmód és dtírVa és erkölcstelen fölfogás miatt illette, általánosságban nem fedik a valóságot. A hadsereg vezetősége tudatában van a humánus bánásmód erkölcsi hatásának és ezt a fölfogást a fegyelmi szabályzatban is érvényesítette. Hogy egyes esetekben mégis történnek brutalitások ós az erkölcsi viselkedése a legénységnek és altiszteknek olykor-olykor kifogás alá eshetik, ez olyan baj, melylyel nemcsak a hadseregben, de a társadalom más osztályaiban is találkozhatunk. A bajon az altisztek müvelésével és a kihágások szigorú büntetésével igyekszik a hadvezetőség segíteni. — A miniszter válaszát az egész Ház élénk helyesléssel és éljenzéssel fogadta s az interpelláló képviselő is tudomásul vette. Az ülés két órakor végződött. Leány a csendörfegyver előtt. — A testvéri szeretet áldozata. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi csendőrkerületi parancsnokságon most mindenki arról, a csendőrfegyver által megölt cígányleányról beszél, aki tulajdonképen a testvéri szeretet halottja lett. A szegedi csendőrkerület parancsnoksága egyik százados-hadbiráját küldötte le a Délvidékre — ahol az egész dráma lejátszódott — nyomozni. A nyomozás szerint az eset és előzményei ezek voltak: Hónapok óta garázdálkodtak kóbor cigányok a Délvidéken, Krassószörény- és Temesmegyében különösen. Csoportonkint jártak a cigányok, a karaván kocsikon utazott és loptak, fosztogattak. A csendőrök utóbb rendszeres hajszát indítottak ellenük. A mult héten megtudták, hogy a veszedelmes karaván Radó Keresztély vezérletével utazik. Ez a Radó ezelőtt többnyire Szegeden élt, lókupeckedett, de belátta, hogy jobban megél, ha vándorol a megyékben, lop és fosztogat. így került le a Délvidékre a Radó-cigánycsalád, meg a rokonság, akik évekkel ezelőtt József királyi herceg telepítéséhez is tartoztak, akkor a Kolompár nevet vették föl, de megszöktek: vándorolni, kóborolni. Hetek óta kereste a temesremetei csendőrőrmester, Kálmán Antal, a cigányokat. Végre a mult szombaton Lúgoson megtalálta a karavánt. A Radó-család kocsikon volt. Meneküln1 akartak a csendőrök elől. Az őrmester csak egy másik lovas-csendőrrel volt és mert a, cigányok tíznél többen voltak, gondolta, legkönnyebben ugy teszi ártalmatlanná a veszedelmes cigányokat, hogy Lúgoson több csendőrt maga mellé vesz és bekerítik a karavánt, így történt. De a cigányok már nagy zajjal menekültek, Lúgoson át. A csendőrök, négyen, utánuk. A katonai gyakorlótéren utói is érték a cigányokat, azok megadták magukat. Csak Radó Keresztély egyik fia akart futva menekülni. Megugrott a csoportból, amikor a csendőrök vallatni kezdték őket. Szaladt a város felé. — Állj, mert keresztül lőlek! — kiáltotta Kálmán őrmester és fegyverét vállhoz kapta. Nem várt eset következett ekkor. A menekülni akaró cigány huga, a tizennyolc esztendős» erős termetű, szép, fekete leány, Radó Rózsi, a csendőrfegyver elé állott. — Ne bántsa a bátyám! Nem bántott az, szegény, senkit. — Odébb, na nézd! Megállj cigány! És újra célzott a csendőrőrmester, mert a menekülő cigány már egérutat nyert. A cigányleány pedig újra a célzó csendőrőrmester fegyvere e!ó ugrott és megakadályozta, hogy megölje a menekülő test vérét. Az őrmester dühében puskatussal verte el magától a leányt, akit az ütés a kezűn ért, ugy, hogy egyik kézujja eltörött és jajgatva, rimánkodva a földre zuhant. Ezeket a pillanatokat arra használta föl az őrmester, hogy újra célba vette a már tovább rohanó, menekülő cigányt, célzott és elrántotta a ravaszt, de ekkorra a megsebesült, bátyját mentő cigányleány utolsó erejével fölugrott, a csendőrfegyver elé vetette a testét, ugy, hogy a golyó ó't találta: a fejébe hatolt, megölte. Amikor a földre zuhant, már halott volt. A futó cigány is hallotta a huga jajkiáltását: megálltf majd visszafordult, megadta magát, erőszakkal kellett elhurcolni a véres holttetemtől. A karavánt elfogták, Lúgosra kisérték és már az ügyészség foglyai: több lopást rájuk bizonyítottak, Kálmán Antal temesremetei csendőrörmester, aki a tizennyolc esztendős cigányleányt, Radó Rózsit megölte, vizsgálatot kért maga ellen. Az eset megvizsgálását elrendelte a szegedi csendőrkerület parancsnoksága és Pokomándy Béla dr szegedi honvódszázadost, hadbírót küldte ki. Pokomándy Béla dr hadbíró kiszállt Lugosra( az eset helyére. Alapos vizsgálat után megállapította, hogy Kálmán Antal csendőrőrmestert nem terheli semmi felelősség a leány haláláért, mert előre lehetetlen volt látnia a szerencsétlen véletlent, amelynek előidézésében ő ártatlan. Hamza Géza -táblai tanácselnök A Budapesti Közlöny szerdai számában a következő hir jelent meg: Magyar igazságü^yminiszterem előterjesztésére Hamza Géza szegedi törvényszéki elnököt a kolozsvári Ítélőtáblához tanácselnökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1910. évi november huszadikán. Ferenc József s. k. Székely Ferenc dr s. k. Hamza Géza kinevezése tehát hivatalosan is megtörtént. A Délmagyarország már néhány nappal előbb megírta, hogy a szegedi királyi törvényszék elnökét az igazságügyminiszter táblai tanácselnökké lépteti elő. Most, hogy az előléptetés hivatalos formát öltött, Szeged egész társadalma őszinte örömet érez azon, hogy Hamza pályafutásának ilyen kiemelkedő magaslatára jutott. De egyben sajnálattal vesz1 tudomásul eltávozását. Kilenc esztendő óta állott Hamza a szegedi törvényszék élén s annyira összeforrott annak egész birói karával, hogy távozása nyomán kölcsönös sajnálkozás fakad. Gyönyörű pályafutásának azonban ezzel a kinevezéssel még nem jutott a fentjére. Képességei egy fokozatosan kiépülő jövő perspektíváját nyitják meg előtte továbbra is s amit eddig is elérnie sikerült, az ritka tulajdonságainak tudható be. Birói talentuma már kora ifjúságában megérlelte a fölötte állóknak azt a meggyőződésót, hogy az igazságszolgáltatás terén szép jövő előtt áll. Emberismerete, nagy műveltsége, előzékenysége ós nyájas modora szintén nagy mértékben hozzájárult ahoz, hogy Hamza fölöttes hatósága az előlegezett meggyőződést valóra váltotta. Lépcsőszerü fokozatossággal, aránylag gyors időközökben emelkedett a pályáján. Az 1859-ik évben született Budapesten, ahol összes tanulmányait végezte. Ugyanott tette le a birói vizsgát is. A közszolgálatba 1880 körül lépett, mikor is a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez nevezték ki joggyakornokká. |nnen rövid idő múlva Ráckevóre helyezték át, Ráckevéről pedig 1884-ben a pestvidéki törvényszékhez nevezték ki. 1887-ben törvényszéki jegyző lett. Az 1889-ik évben törvényszéki bíróvá nevezték ki Szekszárdra. Hat óv