Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-23 / 154. szám

1910 november 20 DÉLMAGYARORSZÁG 9 meg. Mint az ügyvédi kamara elnöke, egész befolyásomat latba fogom vetni. Somlyódy István szívesen fogadta a megtisztelő fölhívást, előadását december első napjaiban tartja meg Pécsett. a Délmagyarország Kiadóhivatalában Biztos hatású szer a Franki-féle HAJSZESZ Kitűnő szeplő stb ellen a FranKI-féle SESUML-C5ÉME HAJHULLAS ARCZSZEPí TŰ ellen. A Jiajkorpát eltávolítja. Kis üveg 1 kor., nagy üveg 2 kor. Ártalmatlan ! 1 tégely árai K. Hozzávaló szappan 70 fill. Fouder 1 kor. Kapható FRAML ANTAL gyógyszerop-vfiflnl. tarahan. Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. Sószállitás hajón. — Tóth Ferenc beadványa a kereskedelemügyi miniszterhez. — (Saját tudó sít ónktól.) Tóth Ferenc szegedi nagybirtokos, gőzhajó-tulajdonos ós törvényhatósági bizottsági tag, nagyfontosságú beadványt intézett a kereskedelemügyi miniszterhez. Arról van szó ebben a beadványban, hogy kétszáz szegedi hajós-család kapja vissza a kenyerét azáltal, hogy Szeged ép oly kedvezményes díjszabást kap az állami sóbányák termékeit illetőleg, aminőt Báziás kap és hogy az állami sóbányák termékeit a jövőben csak Szegedig váltsák vasúton, innen pedig Tóth Ferenc hajóin Báziásig és tovább. A kereskedelemügyi miniszterhez intézett kérelmének Lázár György dr polgármester által való támogatását a következő beadványban kéri Tóth Ferenc : Nagyságos Polgármester Úr! Az állami sóbányákból ezidő szerint a magyar államvasutak vonatai Szegeden keresztül Báziás vasúti állomásig szállítják a sóbányák termékeit. Báziáson hajókra rakják a sót és vizén továbbítják a belföldi ós külföldi sóállomásokra. Ezt a szállítást önköltségen teljesiti a Máv., tehát abszolút semmi üzleti haszna ebből nincsen. Ellenben jelentékeny fuvardijvesztesége van ezen szállítások miatt az államvasutaknak, mert a sóvonatok sok vaggont lefoglalnak s ezek a vaggonok azalatt az idő alatt, míg a sószállitást önköltségért teljesitik, minden időben föltótlenül megkeresnék a rendes díjszabási tételeket, mert hiszen tudjuk, hogy a vaggonhiányok miatt nagy kalamitások vannak a Máv. állomásain mindenütt. Ilyen körülmények között az is világos, hogy az államkincstár, midőn a só árát megállapítja ós ezeket a tényleges fuvardij-veszteségeket számításba nem veszi, voltakópen olcsóbbért adja forgalomba a sót, mint amennyibe neki került. Addig, mig a Máv. vonalain vaggonhiány nem volt, ez a veszteség csak eszményi veszteség lehetett, de ma már tényleges veszteséggé vált, melyet tovább számításon kivül hagyni nem volna szabad. Ezek az üzleti jelenségek komoly indokul szolgálnak arra, hogy a Máv. igazgatósága a mostani sószállitás rendszerét megváltoztassa ós a régi sószállitási rendszert újból életbeléptesse. Nagyságod bizonyára emlékezni méltóztatik arra, hogy még a hatvanas években is az állami sóbányák termékeit a vasúti vonatok Szegedig szállították és innen az összes hajósgazdák saját hajóikkal továbbították azokat a kijelölt sóállomásokra. Egy egész tiszteletreméltó munkástársadalmi osztály élt abban az időben Szegeden a hajózásból és becsületben, jólétben élt ez az osztály, mely azonban elszegényedett azóta, mióta a Máv. vonatai a sót Báziásig szállítják. Még ma is kétszáz szegedi hajóscsalád, ugyanannyi hajóács és munkás várja reménykedve, hogy valamikor visszakerül még Szegedre az a kereseti alkalom, mely nekik valamikor szerény, de tisztességes megélhetést biztosított. Nagyságos ur! En elérkezettnek látom ezt az időt. Mint föntebb kifejtettem, a Máv. igen jelentékeny üzleti veszteségeket szenved a mai sószállitási rendszerben, holott ezen veszteségekből igen jelentékeny összegek megtérülnének azáltal, ha a Máv. jövőre csak Szegedig szállítaná a sót és innét hajókkal továbbítaná a sóállomásokra. Ez esetben ugyanis fölszabadulnának azok a vaggonok, melyek most a Szegedtől Báziásig terjedő hosszú útvonalon kénytelenek jövedelmeztetés nélkül vesztegelni a sószállitások miatt. Ezért én folyamodtam a kereskedelemügyi miniszter ur őnagyméltóságához és kértem: 1. hogy az állami sóbányák termékeire nézve Szeged-állomást olyan kedvezményes díjszabásban részesítse, mint amilyenben ezidő szerint Báziás vasúti állomás részesül; 2. hogy a Máv. tekintetes igazgatósága az állami sóbányák termékeit jövőre ne Báziásig, hanem csak Szegedig szállíttassa; 3. hogy ezen sószállitmányokat Szegedről az összes sóállomásokra az én hajóimon továbbittassa s hogy ezen szállításra nézve velem szerződésre lépjen. Ezen kérelem teljesítése indokolt, nemcsak azért, amiket már itt előadni szerencsém volt, hanem azért is, mert az én hajózási fuvardijam jelentékenyen olcsóbb, mint a Máv. önköltsége és ennélfogva a szállítandó só forgalmi árára vagy hasznára is figyelemreméltó befolyással lehet. De indokolt ezen kérelem teljesítése azért is, mert a tiszai hajózás viszonyai ma olyanok, hogy mi, hajósgazdák, akik saját erőnkből tartjuk fönn járatainkat, a nagy hajóstársaságokkal szemben a legszerencsétlenebb helyzetben vagyunk, mert ezek a nagy társaságok a fuvarozási versenyben minket teljesen leszorítanak. Ezek a társaságok gazdag államszubvenciókban részesülnek és ezenfelül még a Máv. vonalaira való tranzitó-szállitásoknál kiváltságos díjszabásokat is élvezhetnek, ugy, hogy mi, hajósgazdák, csak akkor jutunk más fuvarhoz, amikor ezek a nagy társaságok tul vannak halmozva rakományokkal, amikor a szállító fél őnáluk már hajóhoz nem juthat. Ilyen körülmények között én, aki tiz hajóval és egy gőzhajóval szolgálom a tiszai hajózási forgalmat, tehát ugyanazt a fontos közgazdasági érdeket, melynek szolgálatáért a nagy hajóstársaságok igen gazdag állami támogatásban részesülnek, ezúttal sem kérek szubvenciót, sem díjszabási kedvezményt, hanem Szeged részére kérem a régi sószállitási rendszer helyreállítását, vissza kérem azt a kenyeret, azt a kereseti alkalmat, melyet a szegedi hajósoktól, kétszáz szegedi hajóscsaládtól, a hatvanas években elvettek minden érthető ok nélkül és melyről föntebb kimutattam, hogy a Máv. üzleti viszonyaira is előnyt és kedvezést jelent. Nagyságos polgármester ur! Tudom, hogy nagyságod jobban érzi, jobban tudja, mint én is, hogy Szegednek egyik elsőrangú fontosságú közgazdasági kérdéséről van szó abban a folyamodásban, melyet ón a kereskedelemügyi miniszter ur őnagyméltóságához benyújtottam és ezért mély tisztelettel kérem : Kegyeskedjék ezen ügyben a kereskedelemügyi miniszter ur őnagyméltóságához fölterjesztést intézni és kegyeskedjék ezen fölterjesztésében kifejteni azt, hogy Szeged közgazdasági életének fejlesztése és kétszáz szegedi hajóscsalád létföntartásának helyreállítása teszi szükségessé és indokolttá, hogy az a kérelem, melyet én a kereskedelemügyi miniszter ur őnagyméltóságához az itt elmondottak értelmében benyújtottam, méltányoltassék és kedvező elintézést nyerjen. Magamat nagyságod jóindulatába ajánlom. Szeged, 1910. évi november hó 21-én. Alázatos szolgája Tóth Ferenc s. k. Lázár György dr polgármester a beadvány értelmében még a mai napon átiratot intézett a város tanácsához, amely egyik legközelebbi ülésében fog azzal érdemileg foglalkozni. (—) A Szeged-Alföldi Takarékpénztár uj igazgatója. A Szeged-Alföldi Takarékpénztár e hónap harmincadikára rendkívüli közgyűlést hivott össze, ajnelynek egyedüli tárgya egy uj igazgatósági tag választása. Mint értesülünk, az uj igazgatósági tag Pejachevich Mikó Endre gróf lesz. (—) A Gazdasági Egyesület kölcsöne. A Szegedi Gazdasági Egyesület a lóversenytórí tribün céljaira nyolcezer korona kölcsönt kapott Szeged városától. A belügyminiszter most értesítette a város hatóságát, hogy a Gazdasági Egyesületnek adandó kamatmentes kölcsön« ellen nincs kifogása. (—) A billedi uradalom. A zágrábi éíseksóg billedi uradalma körül, mint már jelentettük, erős küzdelem indult meg az uradalom megvásárlása ügyében. Egy konzorcium tett a zágrábi érsekségnek ajánlatot, amelyet az el is fogadott, azonban a földmivelésűgyi minisztérium bizonyos nehézségeket gördített az eladás elé. Most jelentős fordulat állott be ez ügyben,Pirkner János nyugalmazott miiiiszteri tanácsos, a zsombolyai kerület országgyűlési képviselője kijelentette, hogy a billedi uíadalmat maga az állam veszi meg és parcellázni tógja. (—) Beszüntetett hajójáratok. A Magjár.' Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság a személyjáratokat Zimony—Orsova— Turnszeverin—Galac között, amennyiben azt az időjárás korábban nem követelné meg, erre az évadra a következő módon szünteti meg: Az utolsó menet Orsováról Zimonyba e hónap 28-án és Zimonyból Orsovára 29-én lesz; Orsováról, illetve Turnszeverinből az utolsó hajó november 27-én indul lefelé és 29-én érkezik meg Galacra ; Galacról az utolsó menetrendszerinti személyhajó november 30-4n indul fölfelé és december 2-án érkezik meg Turnszeverinbe, illetve Orsovára. (—) A makói téglagyártás. Makó város képviseletét a városi téglagyár dolgai állandóan foglalkoztatják. így legutóbb is elhatározta, hogy az 1911. évben előállíttatni szándékolt kétmillió darab nyers-téglát nem házikezelós utján, hanem vállalkozó által készítteti el. A vállalati föltételeket több lapban meghirdették, de csak egy pályázat érkezett be a nyers-tégla elöállitására. Makón az általános nézet az, hogy a téglagyárnál hangoztatott bajok oly csekély jelentőségűek, hogy a vélt bajok miatt a házikezelés mellőzése helytelen és célszerűtlen. (—) A járványország. Magyarország immár tökéletes járványország. Pusztít a marhabetegség az egész országban, ugy, hogy ma már a beteg udvarok száma meghaladja a harminckétezret, sőt már súlyosabb lefolyású is a betegség, ugy, hogy sok elhullás fordul elő. A járványokról fölvett hivatalos statisztika a következő; A múlt hetihez képe.«' Összesen több kevesebb1 A betegség neme község, udvar közs., udvar közs., udvar Lépfene 173 197 — — 9 5 Veszettség 189 204 — — 11 12 Takonykor 39 44 — —' 5 4 Száj- és körömf ájás 3732 32406 820 5781 — — Juhhimlö 131 325 5 25 — — Hólyagos kiütés 7 16 1 1 — — Rühkór 75 115 — — 3 3 Bivalyvész 2 2 — — 1 1 Sertésorbánc 165 389 — — 13 33 Sertésvész 771 2898 — — 19 71 De nemcsak nálunk, hanem már Bécsben is megállapították a száj- ós körömfájást. Bécsből jelenti ugyanis tudósítónk, hogy a tegnapi marhavásáron nagy rémülettel állapítot ták meg, hogy ujabb száj- és körömfájás van az állatállományban. A vásárt valószínűleg el fogják halasztani. (—) Drágul a buza. A buza árának emelkedése egyre tart. Tiszavidóki búzáért Budapesten ma már tizenegy korona hatvan fillért ¡9 fizettek, az áprilisi buza árfolyama pedig tizenegy korona huszonöt fillérre emelkedett. A fővárosi malmoknak csak december végóig vannak készleteik és szeretnék a naponta csökkenő készletüket ujabb vásárlásokkal kiegészíteni, de olyan feltűnően gyönge kínálattal állanak szemben, hogy a legcsekélyebb vótelkedviiket Js csak naponta magasabb árak engedélyezése által képesek kielégíteni. Ez végeredményben oda fog vezetni, hogy malmaink az idén is külföldről lesznek kénytelenek búzát hozatni, különösen akkor, ha a külföldi búzaárak, ugy mint most, semmi hajlandóságot sem mutatnak a mieinkkel való lépéstartásra. Már pedig az jdei, ötvenmillió métermázsára becsült búzatermés után külföldi búzára abszolúte nem volna szükségünk. Mindenünnen azt jelentik» hogy buza van még az országban elég, de gazdáink mindent inkább adnak el, csak búzát nem. Lehet az is, hogy ez a spekulálás az idén be fog válni, hiszen senki sem tudhatja, hogy mit hoz az idei vetésekre nézve a jövő tavasz, — de hogy rendes áttelelós esetén mindenki, aki most magtárában tartja a gabonáját, egyszerre piacra dobja majd áruját, az bizonyos. Az im-