Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-17 / 149. szám

I. évfolyam, 149. szám Csütörtök, november 17 fiSzpontl szerkesztőség és kiadóhivatal Szegett, 11 c=3 Korona-utca 15. szám t=a Budapest! szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c= Városház-utca 3. szám c=a ,, ELŐFIZETÉSI flR SZEGEDEN! egész évre . K 24'— léíévre . . . R 12'— negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2'— Egyss szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: íflésí tvre. K 28"— félévre . . . K 14-— negyedévre. K 7'— egy hónapra K 2'49 Egyes szám ára 10 fillér 11 TELEFOH-SZAM: SzerkesztSséa 835 ra Rladóhtvabö SJi Interurbán 835 11 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—!) Elsseteü vádak. A vasutasok szolgálati pragmatikájáról szóló törvény nem tartozik az előző kormány szerencsés törvényalkotásai közé. Nemcsak azért, mert e törvény megalkotása a legsúlyosabb parlamenti zavarokat okozta, nemcsak azért, mert fölidézte a horvát obstrukciót. Akik ismerik a koalíciós kormányzás történetét, tudják, hogy a későbbi súlyos válságok csiráját akkor hintették el, mert a horvát obstrukció letörése dolgában a Ház elnökségének kebelében és a Ház elnöke'és a kormány között a legélesebb ellentét keletkezett. Amidőn ez a törvény egyetlen paragrafusban nagynehezen létrejött, nemcsak az volt a hibája, hogy teljesen földnlta Horvátország politikai békéjét, hanem az is, hogy végrehajtása körül a legnagyobb nehézségek keletkeztek. A törvény revíziójának eszméjét nem a Khuen - Hédervárykormány vetette föl, hanem a Wekerle— Kossuth-kormány és pedig nyomban azután, hogy életbe lépett. Az- államvasutak igazgatósága és a kereskedelemügyi minisztérium, jóval a jelenlegi kormány hivatalba lépése előtt, fölismerték és megállapították a vasutas szolgálati pragmatika sokfé!e súlyos hibáit és megtettek minden előkészületet ezen hibák és visszásságok Az első portré. Irta Bródy Miksa. — Lássa, — szólt hozzám Kenessey Bálint a rajztanár, — mi mind a ketten bukott emberek vagyunk. A tehetségesek elrúgtak maguk mellől s mf hanyathomlok zuhanunk lefelé. Ön még kapaszkodik vissza, de mit ér vele! Sziklákba vagdossa a körmeit s azok szakadoznak le az ujjairól. Én végigterültem a völgyben s nyugodtan heverek a földön. Nem vágyódom felfelé. Megélek. Csakugyan igaza lehetett a rajztanárnak. Mert már ott tartottam, hogy ez a magával való összehasonlítás sem igen fájt nekem. Valamikor egy műteremben kopogtattunk a halhatatlanság kapuin, szidtuk az öregeket, kacérkodtunk a dicsőséggel. Lassanként foszladoztunk a semmibe, azzal a különbséggel, hogy Bálint belenyugodott, mig én tovább folytattam a meddő munkát. Utánoztnm a különféle iskolákat, aszerint, amint egyik vagy másik emléke ülte meg az agyamat, aztán semmi... Az emberek, a barátaim a fülembe ordították: „Pusztulj! tehetségtelen ember vagy!" Én nem hittem nekik... Ma már kezdek kételkedni önönmagamban... — Tanuljon tőlem, — folytatta Kenessey. — Én már meghaltam, de épp azért nincsenek fájdalmaim. Megnősültem, pont. Aki megnősül, annak pont! Ne hagyja magát fojtogatni a tehetségesektől. Azok rossz emberek. Aki tehetséges, az rossz ember. Maga nem való közéjük. Magának van szive. Lássa én megnősültem, én most boldog ember vagyok! Mindezt szúrósan, majdnem megvetőleg mondta. Kicsit mégis boszantott a dolog, megszüntetésére. Több mint három évvel ezelőtt, 1907 november hetedikén, az államvasutak igazgatósága fölhívást kapott a kereskedelemügyi minisztertől, hogy tegyen jelentést a szolgálati pragmatikára vonatkozólag fölmerült tapasztalatokról és a szükségeseknek vélt változtatásokról. A következő esztendő első hónapjában értekezlet volt e tárgyban az államvasutak igazgatóságánál, melyből fölszólitás ment az egyes üzletvezetőségekhez, hogy az uj szolgálati pragmatikára vonatkozó tapasztalatokat sürgősen összegezzék és terjeszszék föl. Egyúttal belevonták az akcióba az ország területén közlekedő valamennyi nem állami vasutat is. Már akkor súlyos kifogások merültek föl vasutaskörökben, különösen a pragmatikának a fegyelmi bíróságra vonatkozó rendelkezései ellen és a mult év derekán — akkor is még Kossuth Ferencnek hivták a kereskedelemügyi minisztert — a vasúti és hajózási főfelügyelőség mint másodfokú fegyelmi bíróság terjedelmes jelentéssel járult a miniszter elé, melyben rámutatott az uj szolgálati pragmatikával kapcsolatosan a fegyelmi eljárás körül fölmerült sokféle visszásságra és hangsúlyozta, hogy már ez az egy körülmény is eléggé indokolttá tenné a vasutasok szolgálati pragmatimert mintha kis jóakarat is lett volna benne. ' Tehát meggyőződés volt! Magához akart lerántani. Mit akar tőlem ez az ember!... Magához akar alázni, pedig az százszorta elkeserítőbb, mint ha mások elrúgnák maguktól . .. Mert az ilyenben jóakarat is van. — Bátran meglátogathat! Kap jó ebédet, bort is kap ... Mióta nem ivott jó bort ? Nono! Csak ne szégyenkezzék! Én tudom, hogy az efféle kis piktorok nem igen jutnak jóféle borhoz... Legfeljebb szilvóriumot iszik... Elsápadtam a méregtől. Gorombáskodni kezdtem: — Menjen a pokolba! Mit akar tőlem ? Kell is nekem a maga bora! Ugy látszik, az irigység beszél magából. Mert tudja, hogy művész vagyok! Éreztem, hogy cseppet sem voltam meggyőző és csupán olyas valamit mondtam ezzel, mintha azt mondtam volna: „ma szép idő van!" Nevetni kezdett. Nem roszindulatulag, szivből kacagott, talán azért, mert ostobát mondtam, talán azért, mert ki akart engesztelni. — No jó, jó! Nem kell haragudni. Az ember csak beszél valamit, ha találkozik az ismerősével. Kedélyeskedni kezdett: — Hát szép idők is voltak azok régen. A józsefvárosi kiskorcsma, . . , persze maga nem is tudja, hogy az Ilonkát feleségül vettem . . . Eszembe jutott Ilonka. Vörös hajú leány volt, modell. Nappal az ateliében volt, este velünk jött a józsefvárosi korcsmába. Amikor .modellt áilott, lebontotta a haját, amely a térdéig ért. Hófehér testére a haján megtört nap vörös foltokat és vonalakat rajkájának alapos módosítását. Kossuth ekkor kiegészítő jelentést írért arra nézve, hogy a pragmatikának az elsőfokú fegyelmi eljárást illető rendelkezései hogyan váltak be ; erre a mult év december havában a fönt megnevezett hatóság részletesen kimutatta, hogy az elsőfokú fegyelmi eljárás hiányosságai megannyi ujabb nyomós érv a pragmatika megváltoztatása mellett. Az uj érában ez év augusztus 10-én foglalkozhatott az államvasutak igazgatósága legelőszőr a koalíciós kormány által kezdeményezett ezen revíziós tervvel, amikor a kereskedelmi miniszter elrendelte a fölmerült kifogások és hibák bizottsági letárgyalását. Ez megtörtént és folyó hő 9-én terjesztette föl az államvasutak igazgatósága erre vonatkozó jelentését a kereskedelemügyi miniszternek, miután időközben egy, a minisztériumban megtartott szakértekezleten Marx János Máv. elnök maga hozta szóba a szolgálati pragmatika dolgát és Hieronymi kereskedelemügyi miniszter szóbeli intézkedéssel elrendelte, hogy a tervezett revizió egész anyaga rendszeres földolgozásban összefoglalandó. Az erre vonatkozó teljes jelentés most készül és a legközelebbi napokban a kereskedelemügyi miniszter kezei között lesz. íme, ez a hiteles története a pragmatikáról szóló törvény revíziójára irázolt, a térden alul pedig egy sárgásvörös folt volt az egész lábszár. Nem volt több tizenhat évesnél, most lehetett harminc. — Még most is szép asszony. Magáról sokszor beszélünk. Emlékszik-e, hányszor volt jelenetünk maga miatt. Egyszer ép akkor toppantam be a műterembe, amikor magát megcsókolta ... Ne szakítson félbe! Tudom, hogy nem volt semmi maguk közt, de én féltékeny voltam. Hát amikor összevesztem vele és két napra eltűnt. Maga sem jött haza két napig. Persze, akkor sem történt semmi hűtlenség, csak ugratni akartak . . . Fürkészőleg nézett rám, mintha most is a lelkembe akarna behatolni. Ugy látszik, nem volt egészen nyugodt a lelkiismerete. Szerette volna, ha még most tizenöt év múlva is, megnyugtatnám a féltékenységét. Engem azonban csakugyan nem érdekelt a dolog s őszintén megvallva nem igen emlékeztem bizonyos részletekre, amelyek akkor, amikor két ¡¡napig nem kerültem a műterembe, történtek. Boszankodni kezdett. Látta, hogy nem birok fölmelegedni s rosszkedvű maradok. — Vacsorázott már? — kérdezte. — Ne sértődjék meg, ... de nagyon-nagyon szeretném, ha most eljönne hozzánk. Ilonka boldog lesz, hogy egy régi jó ismerősét viszontláthatja. No, ne bolondozzék, jöjjön ! Megfogta a karomat s erőszakkal cipelt magával ... Az utcán valósággal feltűnést keltett, ahogy vonszolt néhány lépésnyi távolságig s én végül engedtem. Négyszobás lakásban lakott. A szobák sok Ízléssel voltak bútorozva, csak ép valami fölfuvalkodottság látszott meg rajtuk