Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-12 / 145. szám

1910 november 10 D£LMAGYARORSZAG 423 Oláh Ferenc: Szeretnék a színigazgatókra kigyót-békát kiáltani. Egyikről kevesebb, a másikról több rosszat beszélnek. A színészek ép ugy, mint a közönség. Makóról pedig? Makó Lajosról pedig szeretnék minden jót, minden szeretettől áthatott sorokat irni. De mert most röviden kell ¡rnom, azt beszélem el, mint tanított meg engem ő ákontót kérni (amitől minden igazgató legjobban irtózik). Mint kezdő színész megérkeztem Szegedre, egy krajcár nélkül. Mondom Makó igazgatónak: Pénz kell. Mondja: nincs, de van ákontó. Kérdem: Mi az? — Hát pénz, amit gage-napkor levonok a fizetéséből. — Dehát hogy, kell kérnem? — kérdeztem kétségbeesetten. — Hát te rossz színész, te fiókszinész, sose leszel színész, te . . . te. — És az ákontós cédulát kiállította — 0. Mert Makó Lajos kapható volt minden szépre, minden jóra, mindenre. Még — ákontóra is. * (Közöljük végül az ércszobor készítőjének nyilatkozatát.) • Vif/h Ferenc: —- Makó Lajost nem ismertem. Amennyire a szegedi színészet történetét ismerem, voltak Makónak olyan érdemei, amelyek méltóvá avatják arra, hogy emlékét a szinház elöcsarnoká" ban szobor örökítse meg. — Árról persze nem szólhatok, hogy ez a szöbor milyen. Az őszinte kritikát azok tói várom, akik a képzőművészethez értenek. Ez az első nyilvános munkám. Eddig Münchenben és Parisban tartózkodtam, ahol néhány müve. met kiállítottam. Azzal a bátor hittel jöttem haza, hogy itthon is érvényesülhetek. Remélem, hogy megnyerem a csatát. * A kormánybiztos. Lehetett volna a címe Sherlock Holmes a Bácskában is, vagy más i^ Guthi Soma darabjának. A ma esti szeged1 bemutatón pompásan mulatott azért a közön, rég,-hála Nyárai Antal alakításának és rögtönzéseinek. Mint Tuzár mester jött, látott ós győzött;, betört, kitört, átváltozott, aztán vissza. Jobb alak volt, mint némely mozihös. A közönség Nyárai sok humorában nem látta meg a szerző kevés szatíráját, tehát örült az előadásnak, örvendett Nyarainak. A mai bemutató-előadásnak semmi mozzanat nem adott bemutató-jellegét. Mégis találunk följegyezni valót. Azt, hogy a bohózatban Zerkovitz-kuplét énekeltek és a közönség a két kupiénak többet tapsolt, mint az egéfez három fölvon isnak. A darabot szombaton megismétlik. * Szinjfónikns liíiRfprerseny. A Szegedi Tisztviselők Otthona november tizenkettedikéri, szombaton nyitja meg szimfonikus hangversenyeinek sorozatát. Az első hangversenye^ Nagy Aranka, a szinház jeles koloratur-énekesnője is közreműködik és Puccini nagy áriáját énekli a „Pillangó kisasszonyából. A hangverseny zeneszámait a magyar királyi honvéd zenékar látja el, Fichtner Sándor, a kiváló karmester vezetésével. Ez alkalommal előadásra kerül: Lortzing: „Undiue" nyitánya, Kun R: 0 műd a la és Liszt: Hungária szimfonikus költeménye. A hangverseny öt órakor kezdődik. * A pancsovai kiállítás. Pancsováról jelentik: A Nemzeti Szalonnak itteni vándorkiállítása nagy sikerrel jár. A kiállítás ünnepélyes megnyitása november hatodikán ment végbe fényes ünnepséggel. A^kiállításon százharminc művész négyszáz képet állított ki. Eddig harmincnyolc képet vásároltak meg tizenegyezerháromszáz korona értékben s az első három napon négyezernél tobb látogatója volt a kiállításnak. A tárlat november tizenhatodikáig marad Pancsóván. * Színházi botrány. Csinos színházi botrányról írnak Parisból. A botrány az Odeonban voit s ami még nagyobb meglepetés, a jámbor emlékű Baci no „Iphygemá"-jának előadása alkalmából, amelyben botrányanyagot a legmesszebbmenő rosszakarat sem fedezhet föl. A furcsa esetnek az a magyarázata, hogy a szinház igazgatója Fanchois irót bízta meg a francia klasszikus konferálásával. Fauchois pedig a Napkirály hívéről, Racineröl, nem emlékezett meg valami hízelgő hangon. Ebből a royalisták pártkérdést és olyan termetes botrányt csináltak, ami Páris békés szinházjáró közönségének életében valósággal ritkaságszámba megy. Fütyöltek, kiabáltak, dühöngtek a nézőtéren, amelyet az izgalom annyira fölkavart, hogy a tüntetők közül valami húszan fölkapaszkodtak a színpadra s a szinház személyzetével formálisan dulakodni kezdtek. A vége az volt, hogy bevonult, a rendőrség s a színházi botrány részeseiből egész csapatot kisért be. A szinház igazgatója ellenben boldogan dörzsöli a kezeit: ilyen olcsó és ennyire kiadós reklámról álmodni sem mert. * M'Aiimmzio nj drámái, üabriele D'Annunzio, aki hónapok óta Franciaországban tartózkodik és a nyarat Aix-les-Bains-ben és Arcachonban töltötte szorgalmasan dolgozva, a napokban visszatért Parisba. A hires olasz költő elmondta, hogy már befejezéséhez közeledik Numa király című történeti drámája, mely a jövő évi nagy római ünnepségek alkalmával kerül bemutatóra. Ez a darab első része ama trilógiának, melynek második darabja Caesar ifjúsága, harmadik része pedig Nero lesz. D'Annunzio ezeken kívül egy negyedik uj történeti dráma tervével is foglalkozik, melynek A chioggiai csata lesz a címe és Velence és Genua versengését fogja tárgyalni. Molnár József elmebeteg. — Meg fogják szüntetni az eljárást. — (Saját tudósítónktól.) Mindnyájunk emiékeze. tében él még az a szörnyű családi tragédia, amelynek hőse Molnár József, a kőbányai levélhordó volt és áldozata az az öt kis holttest, amelyekre ma már a rákoskeresztúri temető hantja borul. Körülbelül félévvel ezelőtt, pontosan 1910 július tizenhetedikén történt, hogy Molnár József borzasztó tettét elkövette. Siralmas anyagi helyzetét oly reménytelennek tartotta, hogy nem látott maga előtt más menekvést, mint azt, hogy magát és öt apró gyermekét elemészsze. Szombaton délután jött haza betegen a munkájából, — állandó és öröklött szívbaja volt — lefeküdt, az egész vasárnapot az ágyban töltötte, hétfőn hajnali négy órakor pedig fölkelt, feleségét elküldte a budapesti főpostára, hogy jelentse be, hogy aznap nem mehet munkába és mialatt az asszony távol volt, elővette a beretváját és megdöbbentő biztonsággal ágyról-ágyra járva, egymásután metszette el gyermekeinek a torkát. A véres munka befejeztével pedig konyhakést ragadott ós a saját szivébe döfte. Óriási részvét mellett temették el a családirtó levélhordó öt gyermekét, a kilenc éves Lajost, a hét éves Pétert, az öt éves Jolánt, a négy éves Mariskát és a harmadfél hónapos Ilonkát. Ezalatt pedig Molnár József élet és halált közt lebegett a rendőrség kórházában. A budapesti királyi ügyészség az eset után nyomban megindította a bűnvádi eljárást a levélhordó ellen ötrendbeli szándékos emberölés miatt. A vádlott Lengyel Zoltán dr-t bizta meg a védelmével. Lengyel Zoltán a védelmet két irányban vitte. Egyrészt a helyszínén kutatott, hogy Molnár József cselekményének körülményeit, indító okait, a vádlott előéletét és a mentökörühnényeket megállapítsa; másrészről pedig Lengyel azt indítványozta, hogy Molnár Józsefet orvosszakértök vizsgálják meg arra nézve, vájjon a büntettet nem beszámithatlan állapotban követte-e el? Székely Lajos dr vizsgálóbíró Lengyel Zoltán védő indítványára a vizsgálatot mindkét irányban el is rendelte. Beidézte ós kihallgatta a védő által indítványozott összes tanukat és egyidejűleg Moinár Józsefet Minnich Károly dr és Németh Ödön hites törvényszéki szakértőkkel megvizsgáltatta. Az orvosszakértök ma terjesztették be a véleményüket. Ez a vélemény az ügyben szenzációs fordulatot teremt. Az orvosszakértök ugyanis megállapították, hogy Molnár József elmebeteg, aki a vádbeli cselekmény idejében beszámítható nem volt s ezídö szerint is önés közveszélyes egyén, akit elmegyógyintézetbe kell internálni. A szenzációs OTVOSÍ vélemény szórói-szóra igy hangzik: „Tekintettel a terheltnél észlelhető szervezeti és szellemi tünetekre, milyenek a degenerációs jelek, a kézres.zketés, a behunyt szemmel való ingadozás, a komor, aggódó arckifejezés, gyakori siránkozás, állandó hangulatbeli depresszió, a gondolkozásbeli vontatottság, az öntudatnak kellemetlen képzetekkel való teltsége, a szerencsétlenségi érzetek, kicsinységi deliriumok, a tönkremenetelre, éhenpusztulásra vonatkozó téveszmék, az egyes nyilatkozataiból kitűnő önvádlás, a futólagos hallucinációk; tekintettel továbbá a vallomásaiból is kitűnő kóros öntudat szűkülésére, a bűnvádi cselekmény ép lélektani motívumainak hiányára, illetőleg patologikus motívumaira s a terhelt eddigi józan előéletével semmiképen sem egyeztethető bestiális kiviteli módjára; tekintettel terheltnek a tett idejében az életuntságig s az öngyilkosság elhatározásáig fokozódott kedélyi depressziójára, bűnvádi cselekményének a föltétlenül komoly szándékú öngyilkossági kísérlettel együttesen történt kivitelére és végül tekintettel arra, hogy már a tett előtti napokban is mélyebb kedélyi depresszió jeleit árulta el, amint a tanúvallomásokból is kitűnik — megállapítható, hogy Molnár József búskomorságban (melancholia) szenved s bűnvádi cselekményét ezen elmebajából kifolyólag követte el s igy sem jelenleg nem bir és a vádbeli cselekmény idejében sem bírt akaratának szabad elhatározási képességével. Gyógyítás céljából és. ön- s közveszélyessége miatt elmegyógyintezeti elhelyezés szükséges". E vélemény folytán Molnár József bűnügye most már az ügyészség elé kerül, amely a terhelt ellen beszámithatatlanság miatt az éljárást minden bizonynyal meg fogja szüntetni. Enélkül is azonban, ha az ügy a törvény rendes utján főtárgyalás elé került volna, az eddig beszerzett bizonyítási anyag alapján csaknem bizonyosnak mondható, hogy az esküdtbíróság Molnár Józsefet fölmentette volna. A tanúvallomásokból ugyanis valósággal nyomról-nyomra lehet követni azt a küzdelmet, amely Molnár József lelkében végbement. Körülbelül félévvel a rémtett előtt a család adóssága már nyolcszáz koronát tett ki. Öt gyermek eltartásának a gondja háramlott a családfőre, akinek a főpostától járó fizetése azonban mindössze hatvanhat korona hatvanhat fillért tett ki havonta, a szabályszerű levonásokkal még kevesebbet: hatvan koronát, Molnár Józsefné, a levélhordó felesége, maga is igyekezett valami foglalkozás után nézni, dacára annak, hogy öt apró gyermeket kellett gondoznia. Elment tehát a kötélgyárba, ahoj ócska köteleket kért, amelyeket ő és a gyermekei szétfejthetnek, mert az igy összegyűjtőit gyapjuanyagért két kilónkint három-öt krajcárt fizet a kötélgyár. A tanuk szerint azonban mindig szomorúan jött haza Molnárné és emiitette, hogy a kötélgyárban ridegen fogadták és nem adtak neki munkát. Kitűnik a tanúvallomásokból az is, hogy Molnár mennyire szerette a gyermekeit. Akkor akart először öngyilkosságot elkövetni, amikor a régi lakásában fölmondott neki a háziúr, mert megszületett a negyedik gyermek is. Az egész család elemésztésőnek a gondolata pedig akkor jutott először az eszébe, amikor, mint sokgyerekes családapa, kétségbeesve szaladgált az egész városban mindenfelé lakás után de sehol sem kapott, mindenütt elzavarták azzal, hogy ilyen sokgyermekü embernek nincs 'akás. Gyermektelen ismerősök, jó szomszé.dok gyakran ajánlkoztak Molnárnak, hogy egyikmásik gyermekét átveszik tőle és örökbe fogadják, de Molnár az ilyen kérelmeket mindig visszautasította. Azt mondta: — Ha az én gyermekem napjában egyszer eszik is, mégsem adom oda. Azt is vallják a tanuk, hogy Molnár rend. kívül magábazárkózott, állandóan a szivét fájlaló ember volt. Amit a postán keresett, utolsó fillérig hazaadta. Inni sohasem ivott és minden szabadidejét családja mellett töltötte. Val6. sággal könyezett, amikor esténkint hazajött és kis gyermekeit, akik az udvaron - elébe szaladtak, sorra megölelgette.