Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-11 / 144. szám

1910 november 10 D£LMAGYARORSZAG 13 került tanácsülés elé a munkásbiztositó-pénztár követelése tárgyában beküldött miniszteri rendelet. A tanács utasította a számvevőséget, hogy a nyilvántartásokat a munkásbiztositópénztár kiküldött tisztviselőinek bocsássa rendelkezésére. (—) Kizártak e«jy tőzsdetayot. A tőzsdetanács tegnap délután ülést tartott, amelyen kimondották, hogy Bálint Zoltán tőzsdetagot három hónapra kizárják a tőzsdéről. Erre a határozatra az adott okot, hogy Bálint az elmúlt hetekben tőzsdejátékra csábitó körlevelekkel árasztotta el Ausztriát. A Müllerstube cimii osztrák lap ebből kifolyólag heves támadást ihtézett a budapesti tőzsde ellen s ennek az osztrák parlamentben is lett volna folytatása. A tőzsdetanács most az osztrákoknak elégtételt szolgáltatott: a tőzsdejátékra csábitó ügynököt kizárta a tőzsdéről. (—) Cserebaromfi-bevásárlás. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter a csere utján kiosztandó nemesvérü baromfiak bevásárlásával újból a Baromíitenyésztők Országos Egyesületét bizta meg. Hatezerhatszáznegyvennégy tyúk, hatszázkilencvenhat pulyka, háromezerkétszázkilenc darab pekingi kacsa és kétezernyolcszázkilencvenöt darab ludfélét fognak bevásárolni ** j főképen kiállításokon és baromíivásárokon. (—) Vetésjclentés az Unióból. Washingtonból jelentik november 8-áról: Tengeri. Átlagos állás bushelekben acrenkónt 1910 november elsején 27'4, 1909 november 1-én 25'4. Hozam (ezer bushelben kifejezve). Becslés 3.121,381. 1910 október 1-én 3.046,016, • 1909 november 1-én 2.757,316, 1908 november 1-én 2.642,687. Készlet a mólt évi aratásból a farmerek birtokában 1910 november 1-én 43 százalék, 1909 november 1-én 3 százalék, 1908 november 1-én 2"7 százalék. Az uj termés általános minőségi átlaga 1910 november 1-én 87'2, 1909 november 1-én 84'2, 1908 november 1-én 86'9. (—) A szó'ló'adók. Aradmegye törvényhatósági bizottsága legutóbb tartott közgyűlésén elhatározta, hogy fölír a pénzügyi- ós földmivelésügyi minisztériumokhoz és kéri, hogy a homoki és sik-szőlők, melyek hegyközségek mellett fekszenek, általánosságban az első osztályba, azon sik-szőlők pedig', melyek hegyközségekkel összeköttetésben nincsenek, a tokaji becslőjárás első osztályába soroztassanak adózási szempontból. E javaslatot azzal indokolták, hogy, eltekintve a túltermeléstől, az Alföldön divó mivelési ág változása nem áll arányban az igazságos adóztatással. Ha jövedelmi többlet tekintetében bíráljuk — igy szól a törvényhatóság — az Alföldet, akkor látjuk, hogy egy katasztrális hold agyagföld termett évente átlag tiz métermázsa búzát, ami métermázsánkint tizenhat koronával számítva, jövedelmezett százhatvan koronát, holott ma szőlővel beültetve, terem hatvan hektoliter bort, ami hektónkint csak husz koronával számítva (noha harminc-harminckét koronás árakat érnek el még ma) ezerkétszáz koronát jövedelmez, tehát majdnem nyolcszor annyit, mint búzatermeléssel. A homok, amely átlag öt-hat métermázsa gabonát termett, jövedelmét még magasabbra fokozta, Már most az óriást forgalmi és jövedelmi órtékfokozással szemben nemcsak hogy a hegyi szőlőkkel adóilag egy osztályban, de annál lejebb is vannak. Erre való tekintettel Aradmegye át fog írni a társtörvényhatóságokhoz is, javaslatának támogatása végett. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Bérlő. Önnek teljesen igaza van. Csak azt nem értjük, miért irta nekünk a levelét, ha tiltakozik az ellen, hogy nyilvánosságra hozzuk. Méltóztassék megengedni, hogy egy tanácscsal is szolgáljunk. Nem minket kell megfenyegetni azzal, hogy ilyen kilátások mellett a jövő évben nem fog bérelni, hanem a művezetőt, Almássy Endre urat. Egyéb sérelmeit is vele közölje. Mi is azt hisszük, hogy a legutóbbi vendégszereplés szóba kerül a szinügyi bizottság legközelebbi ülésén. Azt azonban senki sem kívánhatja tőlünk, hogy akár a vendégszereplő kisasszonynyal, akár másvalakivel izetlenkedjünk. Az ilyen dicsőségre a Dél•Magyarország nem pályázik. Véleményünket teljes őszinteséggel elmondottuk és ez a mi hivatásunk. Minden egyéb a szinügyi bizottság és a tanács dolga, meg az — önöké. Betegek figyelmébe S Az orvos! tudomány föladata az emberi test betegségeinek leküzdése. Ez legbiztosabban elérhető egy uj gyógymóddal. Ezen gyógymóddal való kezeléssel a legrégibb betegségben szenvedő is egészségét visszanyerheti. Ernst Márk, az amerikai magyar orvos 40 éven át Uffv bel-, mint külföldön folytatott tanulmányozásai és eftéren szerzett tapasztalatai alapján ezen uj gyógymóddal, — egyedül csak az általa szerves anyagokból előállított gyógyszerekkel, — a legnagyobb sikerrel gyógyít mindennemű kiilsö és belső betegséget, liövid idő alatt bámulatos eredmény tapasztalható. Asthma, tüdővésznél, a sziv, ideg, gyomor, máj, vesebajnál, elhízásnál, vérszegénység, sápkór, sárgaság, angolkór, vizkórnál, csuz és köszvénynél, valamint fájdalmas és szabálytalan havi bajnál, mindennemű szembetegség, nemi betegség és ennek következményei eseteiben. Orvosi tanácskozás ingyen. — Gyóf/yhelylaéf/: Szer/ed, Káró Jósika-utca 43. szám alatti saját házában. — liendelési idő: délelőtt 9—11-ig, délután 3—5-ig. — Ingyen rendelés CSARNOK. Magyarosan. Irta Móricz Zsigmond. A fiatal tanitő bekattantotta zsebkését, befejezte magános ebédjét üres, rideg, hideg szobájában, amely olyan volt, mint a kollégiumi coetus, vagy valami tömlöc. Jó az neki igy is; majd bebutorozza az asszony. így is nagyon kapós az asszonyoknál, akik két esztendő alatt a suta, gyámoltalan kis prepából nyegle, hányiveti ripők rektort neveltek. De hiába, kevés a fiatalember, becses a sánta, meg a félszemű is. A tanító eleinte roppant örült a nagy sikernek; el is hitte magát, hisz a legelső kisaszszonytól az utolsó parasztlányig mind bomlik utána; élt is a szabadságával. Sehol sem szaladt el a gyümölcs elől, nem félt, hogy ha a nyakába hull az érett körte, kárt tesz benne. Csak olyankor hökkent meg, ha valahol baj volt. Még eddig szerencsésen kimászott a csávából mindig, de ma nagy aggodalomban van. A kovács lánya az este kútba akart ugrani miatta, ahogy a vén gazdaszszonyától tudja. Ez pedig nagy baj, mert a lány apja igen tisztességes ember, olyan, aki férjhez akarja adni a lányát s nem is paraszt, hanem valami lezüllött uricsalád sarja. Kellemetlen eset, Czigárót sodort a hetesből s felváltva töprengett, lesz-é valami komoly következménye a komédiának s hogy vájjon adna-e még egy liter bort az aláírására a korcsmáros. Az öreg gazdasszony leszedte az asztalt s ő az ablak elé állott. Kint szép téli nap volt, A szemközti nagy parasztházból óriási fürtös gubában kijött a gazda, a kurátor. Ez most ő hozzá indul délutáni templom előtt egy kis beszélgetésre. Vasárnap van, ráér. — Mit jön ide, — mordult föl boszusan a tanitó — láthatta, hogy nem hozattam bort. Jól ismerte már a parasztjait; a kurátor meg szokta figyelni, hozat-e bort a tanitó ebédre, olyankor mindjárt befordul egy pár szóra, de ha nem hozat, akkor neki is másutt van dolga. Könnyű neki, szemben lakik, de a távolabbi nagy gazdáknak csak a szimatjukra kell bizni magukat s az mostanában már nem mindig vág be, nem ugy mint régen, mig kezdő volt a kis rektor. — Hát hogy vagyunk, tanitó ur? — köszönt be a nagy paraszt, — Köszönöm . . . hát kurátor ur? — Mondok, benézek egy kicsit mán a tanitó úrhoz. — Jól tette, kurátor ur. Leült a lócára, a gubát le se tette, hogy mutassa, nem soká lesz itt, meg a koldus tanítónál nincs is olyan meleg, hogy el ne birja. Szembe ültek egymással s nézték a padlót. Egyik sem szólt, délelőtt látták egymást, azóta nem sok megbeszélni való történt. — Hát mi lesz, tanitó ur? — kezdte a szót a kurátor. — Mi lenne. Eső után sár •— mondta tréfálva a tanitó, aki még otthonról értett a népies stílushoz. Parasztfiú ő maga is. — Hehe. De ugy látom, ma nem ázunk el — célozgatott tapintatosan a kurátor. — Hát bizony ma száraz lábbal gázolunk át a vörös tengeren. — A petákba! Csak nem leszünk zsidók? — Ránk férne egy kicsit. — Hamar vón még. Ráér, ha megházasodik. Uj vendég jött. Vak Áron, a bibliás, papos. A kurátor tréfacsináló társa. Ez a két ember híres volt arról, hogy ha összekerülnek és nekiakaszkodnak, a világból' is ki tudnának kergetni akárkit, mikor kedvük van a tréfára. Jöttek többen is, hárman, négyen, mind nagy gubában, vagy vaskos ködmönben, mint a medvék. Paroláznak, köszöngetnek s letelepednek sorban a lócára, székekre, ágyra, kinek hová jut hely. — Hát itt csak igy őrnek ? — vette fel a szót Vak Áron. — Hogy? — bökte ki a kurátor. — Ahogy látom, szárazon. — Hehe, ma igy. — Rossz szokás, mer a kenetlen szekér is csikorog, de a locsolatlan gégén meg nem jön ki a bölcs ige. Nevettek az emberek, a tanitó is nevetett fanyalogva. Régente csak eg^-két ilyen mondást kellett megereszteni, már szalajtott a borér, de két esztendő alatt rájött, mért van tele ezeknél a hambár. Nem hozatna a tiz pár ökrös gazda sem egy pint bort, ha a lelke kiugrana érte, mert garas kell azért. Hát ő lesz a bolondjuk? Igy aztán, mikor bizonyossá lett, hogy ma falra hányják a borsót, fordítottak egyet a beszéden a vendégek. Ha már nincs haszon, legyen meg a gyönyörűség. Minek gyül ennyi ember egy bokorba, ha nem azért, hogy felfaljanak maguk közül valakit. Háta mögött kárálni valakire, asszonyoknak való ; férfiember szemtől-szembe rágja le a hust a csontjáról, akire kitette a célt. Papos Vak Áron bólogatott a fejével, mint aki nagyon elgondolkozott valamin, aztán megrázta magán a gubát s megszólalt: — Hallottátok mán, hogy a Mukics-leány majd a kútba esett az este? — Nem esett a, ugrott! — szólt valaki a sarokból. — Ne beszélj mán!... Csak nem!... Kifordult a világ szekere!... — mondogatták sorban s ugy tettek, mint aki semmit se tud a dologról. Pedig ma egész nap ezen rágódnak, hogy a lyányt „ugy kellett megfogni". Kár volt megfogni, mondta a közvélemény, ha mán egyszer elszánta magát. Úgyis mit akar ? Tanitóné lenni ? Jó is volna, mikor a nagy gazda lyánya se kell neki. Meg aztán mit van olyan nagyra a csúfságával, járt ugy mán különb lyány is, még se dicsekedett vele. A tanitó vörös volt, mint a rák s igen örült, hogy senki sem nézett rá, — Osztán miért a boldogtalan? — kérdezte a kurátor. — A jó ég tudja. Csak rájött, hogy neki kedve van kútba ugrani. — Firidni akart. — Februárba nagyon alkalmatos. — No, kinek hogy. Nekem még gubába se esne jól. — Mindenkinek más a természetje. Nevettek, kajánul, a bajusz alatt. Vak Áron a szemével vágott a kurátornak. — Más oka volt annalP— vélte ez. — Csak tán nem? — Legény van a dologban, ahogy hallottam. — Legény? Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. Inga-, fali-, serkeniő-, diszórákat és zsebórákat a saját beszerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! Weisz J. Hugó és Társa szám. (Uj Wagner-palota.)