Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-11 / 144. szám

4 OELM AQYARORSZAQ 1910 november lí messze kelettel összeköttetést szervezve, a legkülönbözőbb politikai egyéniségekkel érintkezve, mindezt szorosan körülirt, világosan kifejtett, céllal! Nem maga ez már a nagy Dizzy, a szédületes ? A legtebilincselőbb mégis a külseje ennek a fiatal reálistának. Disraeli, igy mondja Lady Dufferin, fekete bársonykabátot viselt selyemszegélylyel, bíborvörös nadrágot, oldalán arany zsinórozással, vörös mellényt, hosszú, fehér csipkekézelőt, amelyek az ujjai hegyéig értek, kezén fehér keztyü és ujjait brilljáns gyűrűkkel ékesítette. Elefántcsont sétapálcája, arany foggantyuval, mindig vele volt. Beszédközben az a kicsinyes szokása volt, hogy gyűrűit mutogatta. Egy izben — igy olvassuk — karba téve kezeit, karjaira fektette drágakövekkel ékesített ujjait, aztán kisimítva homlokából fekete, göndör fürtjeit, amelyek egészen a válláig értek és az asztalra támaszkodva, ujjait kiterjesztve, elkezdett epedöleg, hangsúly nélkül, gyöngén beszélni. De amint belejön a beszédbe, egyszerre eltűnik minden lustasága, minden hetykesége ! Hangja mind erősebben csendül, a gesztusok megrövidülnek, mondataihoz simulnak, amelyek mindegyike mint kerek egészszé domborodik ki. Igy látható ez embernek egész átalakulása egyetlen beszédéből, igy magyarázható az a lényeges ellentmondás külsőség és belsőség között, amely olyan kápi'ázatosan hat és néhány pillanat alatt meg van oldva. A karrikatura idejét multa, az akarat legyőzi a hamis izlést, a barokk-tömörséget, a tizenkilencedik század embere a tizennyolcadik századét. Milyen nehéz volt mégis ez a harc! A győzelem nehéz következményekkel járt. Országokon, messzi földeken űzte az ifjút tovább, tovább a Keletre, egész Jeruzsálemig, ahol „Alroy"-jának és „Tanczel"-nek anyagát találta meg. Spanyolországban, ahol folytonos életveszedelemben, rablók és tolvajokkal tele vidékeket jár be, és ahol ennek az égő színekben teljes országnak meleg hangulatait, a maga fogékony lelkén átszűrve, sajátjává teszi. Ebben nyilvánul meg azután kiváltképen az a byroni romantikáju ellentmondás, amely olyképen adja át az ellenfelet a nevetségességnek, mintha hóhérnak szolgáltatná ki. Mestere ugy a kiélezett, egységes szemlélődésnek, amelyek egész prófétai jelenségüek, mint a „Henriella Temple" vagy a „Contarini Fleumming" szerelmes és érzelgős ömlengéseinek. Ellentmondás van e regények érzelmes cselekményei és közbevetett, gyakori történelmi és politikai fejtegetései között. Képzeletének játékait mindig nyomon kiséri a józan ész kritikája és mélysége. Ahogy Goethe Byron-költeményeit leplezett vezércikkeknek nevezi, ugy Disraeli regényeit — néhány kivételével, — mint például a „Sybil" és a ¿Venetia" parlamenti beszédei előkészitőinek, élőmunkáinak lehet mondani. Minden munkájához csekély fantáziával odaképzelhetjük az angol alsóház első padsorába, amint az angol világirodalom föl nem tartóztatható haladását fejtegeti súlyos érvekkel, de hatalmas pátoszszal és kemény akarattal is. Monypenny müve csak kiegészitőjo Meynell, Brandes és Fronde munkáinak. Talán e nagy munkák legkevésbé alkalmasak ezen nagy alak bemutatására. Talán Disraeli maga is gúnyolódna, látva, hogy idézik nővéréhez intézett minden egyes levelét, hogyan dolgozzák föl egész kötetté ifjúkori életének mozzanatait. Milyen csodás ifjúkor! Minden ereje mintegy összpontosul abban a csatában amelyet O'Connelle-lel szemben, — ahol a lordok jogát az alsóházzal szemben védi — kifejt. Csak az imperializmus eszméje, amely később szerez politikájának ujabb dicsőséget és őt európai nagysággá emeli, hiányzik még. Lord Lyndhursttal való összeköttetése az első lépés arra, hogy a konzervativek vezetője legyen. A. viták sötét felhőkké tömörülnek, ahonnan nemsokára villám tör elő. De a csodálkozás e ritka, különös alak iránt megmarad. Micsoda keveréke ez a jóság és boszuáliásnak, benső érzés és tudatos tettetésnek, tudásnak, utolérhetetlenségnek! 0 mindig csak Dizzy marad: a megfoghatatlan, a talányszerű, a csodálatos! És minden paradokszonja mellett is egyik sem ritkább és minden ritkasága mellett sem jelentősebb ós káprázatosabb, mint a saját élete. A pápa köszönete. Bécsből jelentik: Arra a tiltakozó határozatra, amelyet a bécsi városházán mult vasárnap tartott gyűlés a pápának küldött, ma Nagel püspökhöz a következő válasz érkezett: A hűségnek és ragaszkodásnak oly nemes érzése, amelyet ekszcellenciád táviratban ezer katolikus nevében a szentszék iránt kifejezésre juttatott, nagy örömmel töltötte el a szentatyát, X. Piust, mert tanúságot tesz Ausztria élő hitéről s őszentsége az ön közvetítésével küldi valamennyinek atyai kegyességében a kért apostoli áldást. Merry del Val. A Máv. munkásainak keresete. — Statisztika az egyes műhelyekről. — (Saját tudósítónktól.) Rendkívül érdekes statisztikát hozott most nyilvánosságra a Máv. A jelentés természetesen nem tüntetheti föl részletesen a személyi járandóságokat, hanem a mühelyi munkásság kereseti viszonyait tünteti föl részletesebben. Ez a kimutatás bizonyság arra, hogy minden alap nélkül részesítették támadásokban a Máv.-ot, amikor konkrét eset nélkül, találgatással és rosszhiszemiileg híresztelték, hogy „gyönge, kis fizetéssel alkalmazza az államvasút a munkásait." Ezek a híresztelések eddig is ugy szerepeltek, mint tendenciózus híresztelések, amelyeknek semmi alapjuk sincs. Most pedig, hogy a Máv. nyilvánosságra került statisztikája bizonyítja, hogy egy-egy magyar államvasuti, közönséges munkás naponkint öt koronán felül is megkeres, — minden rosszakaratú híresztelés nevetségessé válik. A kimutatás szerint a mult évben a következő' béreket fizették a Máv. egyes műhelyeiben : Műhely Átlagos Összes Egy milnkás Műhely mun káslétszám bérkereset átlagos évi keresete Északi 2.512 4,717.929 1.878 Istvántelek 2.000 3,967.481 1.898 Zólyom 134 200.754 1.498 Miskolc 813 1,297.601 1.596 Sátoraljaújhely 435 589.380 1.354 Kolozsvár 610 1,112.069 1.823 Szolnok 713 1,092.430 1.532 Piski 362 565.468 1.561 Szeged 333 476.823 1.431 Szombathely 500 885.412 1.770 Kaposvár 143 198.834 1.390 Zágráb 601 1,003.956 1.670 Temesvár 618 1,007.954 1.630 Pécs 313 492.207 1.572 Debrecen 867 1,429.228 1.648 Összesen 11.044 19,037.533 1.723 Legmagasabb az átlagos kereset az istvántelki főműhelyben. Legkisebb a sátoraljaújhelyi és kaposvári műhelyben. Az istvántelki főműhelyben a dolgozó, egyszerű munkás ezernyolcszázkilencvennyolc koronát keres, igy egy-egy napra öt korona tizenöt fillér jut. Sátoraljaújhelyen ellenben, ahol az ország Máv. munkásai aránylag legkevesebbet keresnek minden városok között, ott is majd négy koronát keres átlag naponkint a közönséges, államvasuti munkás. Szegeden háromszázharminchárom vasúti munkásnak ád az állani biztos kenyeret. És közel félmillió korona a szegedi munkások évi keresete. Temesvárott ellenben egymillió koronánál is több ez az évi munkáskereset, ahol pedig hatszáznál több vasúti munkást alkalmaz az állam. És Temesvárott évenkint, átlag kétszáz koronával többet keres az államvasuti munkás, mint Szegeden. Hiteles forrásból, kérdéseinkre ma azt az információt kaptuk, hogy a szegedi államvasuti munkások átlagfizetését legközelebb még megjavítják, hogy már az uj költségvetésbe fölvették a szegedi vasúti munkások átlagbérének megjavítását. A statisztikából láthatjuk, hogy a magyarországi államvasuti munkások keresete mindenütt kitűnő. Aránylag jobb, mint például a kereskedő-, a magántisztviselőké, a kishivatalnokoké a legtöbb városban. A Máv., különösen amióta Hieronyvü Károly a kereskedelmi miniszter, mindent elkövet a vasúti munkások helyzetének javítására, a vasúti műhelyek óriási arányú fejlesztésére. Nagy befektetések és reformok következtek, amelyek természetesen óriási kiadásokat is eredményeztek — az elért bevételekből. Az utóbbi négy esztendőben ez volt a Máv. üzleti mérlege: Év Bevétel Kiadás Fölösleg Év koronakban 1906 284,233.758 179,462.923 104,770.835 1907 306,712.208 217,714.355 88,997.853 1908 314,700.993 244,767.408 69,933.584 1909 334,963.232 270,003.139 64,960.092 Tehát a statisztikából megállapíthatjuk, hogy négy év alatt a bevétel kétszáznyolcvannégy millió koronáról háromszázharmincnégy millió koronára emelkedett, ellenben a kiadás ugyanebben az időben százhetvenkilenc millió koronáról kétszázhetven millió koronára ugrott. Tehát a bevétel Ötven, a kiadás meg kilencven millió koronával emelkedett és igy érthető, hogy a négy év előtt még száznégy milliós fölösleg hatvannégy millió koronára esett vissza. Az utolsó (1909-ik) esztendőben az 1908-ik évihez viszonyítva, a fölöslég hét százalékkal kevesbedett, dacára, hogy a bevétel husz millióval emelkedett. Ebben az időben pedig Kossuth Ferenc volt Magyarország kereskedelemügyi minisztere . . . Aztán jött a nemzeti munkapárt, diadallal hozta vissza az országnak az utóbbi években Európának egyik legzseniálisabb miniszterét: Hieronymi Károlyt és kiváló, óriási tudásu államtitkárát, Kálmán Gusztávot. Akik, dacára, hogy olyan példátlan mértékben megnövekedett kiadással és szinte kétségbeejtő hiányokkal állottak szemben, amikor átvették a kereskedelemügyünk vezetését, mégis megcsinálták azt a nem is álmodott beruházásokat és reformtervek kivivését, amelyek a Máv. életében uj életet jelentenek. indemnííást kap a kormány. — Berzeviczy a Ház munkaprogramjáról. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk már, hogy a képviselőház november tizenhatodikáig elnapolja üléseit, mert a delegációk tanácskozása hosszabb időt igényel, mint ahogy számították. Elnyúlt a vita az osztrák delegációban, ugy, hogy a kormány már számol azzal, hogy a delegációk csak a hónap huszadika körül tarthatják meg záróülésüket. November utolsó harmadában kerülhet sor a polgári pörrendtartás tárgyalására és egyidejűleg a költségvetés bizottsági tárgya lására. A pörrendtartásnak, különösen egyes vitás szakaszainak tárgyalása, alighanem lassan megy majd előre. Justhék és Kossuthék főleg a költségvetés elfogadását akarják megnehezíteni és valószínűleg hangos, hoszszas vitákat provokálnak, amelyek csak annyiban jöhetnek számításba, hogy — időbo kerülnek. Röviden jelezte mára a Bélmaggar ország, hogy tegnap este a munkapárt körében hoszszasan tanácskozott Berzeviczy Albert képviselőházi elnök Lukács László pénzügyminiszterrel. Nyilvánvaló volt, hogy a Ház munkaprogramjáról tárgyaltak. Ma Berzeviczy Albert ezeket mondotta el a Ház munkaprogramjáról : — A képviselőház, összeülése után, a polgári perrendtartást fogja tárgyalni. Ezalatt pedig a bizottságok a költségvetéssel lesznek elfoglalva. A költségvetési füzetek szétküldését már megkezdték ugyan, de ugylátszik, technikát akadályokból még nem küldhették szét az ösz" szes füzeteket. Formailag már a pénzügyi bizottsághoz utalta a Ház a büdzséjavaslatot, de miután ennek legtöbb tagja delegátus, még nem kezdhették meg a tárgyalást. A Há» azért nem dolgozhatott, mert a delegációk ülé' seznek. Ez mindenkor igy volt, — nem értem, miért akadnak most fönn ezen. Hogy obstrukciőval fenyegetőznek, azt nem tudom; nem ia jósolok, mert a politikai jóslatoknak mindig az ellenkezője szokott bekövetkezni. De bizony valószínű — és nem hiszem, hogy a kormány optizmusban ringatná magát e dologban — hogy a költségvetést nem lehet majd idejekorán letárgyalni. Ezért a kormány az eksz-leksz elkerülésére indemnilásl fog kérni. Hogy az indemnités mennyi időre szól, ma még nem bú zonyos, hisz ez a Ház tárgyalásaitól íügg.