Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-10 / 143. szám

u D ÉL MAGYAR O R S ZAG 1910 november 10 agyvelején, gomolyogva, mintha súlyos, kó­válygó leíhŐk volnának. Kemény, ólmos tömegeket érzett, melyek lihegve küzködtek egymással — összeszorultak, jajongva zúg­tak a fejében. Egy szó után kapkodott, amely a torkát fojtogatta. Olyan érzése volt, mintha löknék előre, utcákon keresztül; — egyszerre megfordult és tűnődve nézett vissza. Sárga házak voltak, jobbról és balról lent valami piac, talán a Garay-tér. A köd elbo­ntott mindent, belefeküdt az utcákba és lomhán hömpölygött előre. , — Ez az — mondotta egyszerre a halálra­vált embert és halványan, gyermekesen el­mosolyodott. — Ez az. Ez a Hernád-utca volt, régi házak és egy hosszú kerítés. Egy kapualjában, tul a jár­dán, zöldséges állványok, ezeket rögtön felismerte. Egészen világosan és pontosan előtte volt most minden: a legapróbb rész­leteket is tudta és mindig nyugodtabbnak, könnyebbnek érezte magát. Egyszerre föl­nézett és meglátta a táblát: „Zirner Ede, vegyeskereskedés". Most jön a telek, most jön a telek, — mondotta — a sarkon tul. S halkan, megkönnyebbülten, valami furcsa és vékony hangon nevetett — egy ember, amint elment mellette, megütődve fordult vissza és utána nézett. Most már tudta, hogy mindjárt rendben lesz; fölmegy a hátsó lép­csőn, a gangon oldalt fordul és fölágaskodva, erősen lehúzza magához a kilincset. Anyika a kis szobában, az ablaknál ül és feszes himződobon dolgozik. Fölugrik és ijedten fut elébe. De o gyorsan beszélni kezd... — De hát ne félj, anyika, eltévedtem, de most már itthon vagyok ... Egy nagy szürke házban voltam, ami folyton puffogott és zakatolt... és nagy, simaarcu emberek haj­szoltak ... és folyton hajszoltak... és én halálrafáradtam ... Anyika némán hajlik fölébe — keskeny, mamás szája olyan furcsán, ismerősen gör­bül, mintha nevetni, vagy sirni akarna . . . Aztán kigyúl a zöldernyős lámpafény . . . a sublód fekete, lomha tömege ráárnyéko­lódik a falra . . . És egyre ketyeg a kerek óra . . . Mindjárt ott lesz ... És most az egyik udvarból ismerős, sajátságos hangok rikol­toznak elő. Megállott és figyelni kezdett. A szük és poros kapualjában kerekes verkli állott, egy toprongyos és álmos ember nyekergette. „írattatta, írattatta, Tramtatarata, tra'ttatta ..." A zsongató, rikitó hang csodálatos harmó­niában gomolygott elő. Megint elmosolyodott, kíváncsian nézte az embert odabent és iri­gyelte ... Csak egyszer odaadná kezébe a forgatót... mindig az volt a vágya ... Ő tudná forgatni... szép, ütemesen, egyenlete­sen kell forgatni.. . A verklis egyszerre, nóta közepén elhall­gatott és kitolta a verklit. Nagyot zökkent a járda szélén és nyikorogva indult meg a következő utca felé. Mikor megfordult, meg­látta a városi bundás, felhajtott galléros urat, amint megy utána, ódalogva, hogy észre ne vegye ... Nem tudott ellenállani a vágynak, borzasztóan szerette volna tolni a kocsit és forgatni a kapuk alatt. Véghetetlenül csodálatosan érezte magát... Mi volt ez? Közeledtek ahoz a házhoz oz a báz világított messziről a homályban. 0 véghetetlenül fáradt Yolt már! S álmosan és meggyötörten húzta maga után a lábát s érezte, hogy össze kell esnie ... A verkli újra zökkent és most befordult abba a házba... Utánnalódult s hosszú, hosszú sóhaj szakadt ki a tüdejéből. A szük, ismerős kapualjából egyszerre kitárult előtte a kert —- ez volt az a kert — hátul a méla poxoszöld eperfával; — a sárga falakat emeletnyire bevonta a futóbab. De milyen kicsi volt minden! Szemben a kapuval ott fityegett a korcsma cégére. Ám a kapualja szük és sötét volt. Tudta, hogy jobbra kell fordulnia: — a második emeleten bemegy és végighalad a gangon. Megfogta a lépcső karfáját s ekkor halkan, zökkenés nélkül lesiklott mellette a földre. Végigterült, aztán megint összehúzta magát és ugy maradt. Ó igen, véghetetlenül fáradt volt! Nehéz nyomást érzett és egyenletes lüktetést... A nagy, simaarcu emberek meghajszolták... de azért még fölmegy, gondolta, — inkább nem szói anyikának . .. végigfekszik a kis szoba díványán ós kinyújtja. .. nagyon erő­sen kinyújtja minden tagját és elpihen ... És ha anyika kérdi, nagyon halkan, nagyon halkan felel neki a félhomályu szobában . .. hogy meghajszolták a nagy, simaarcu embe­rek, végighajszolták, haláírakergették ... és most pihenni akar... pihenni végtelenül és szakadatlanul... És akkor szólalt meg odakint a verkli. Odafordult és kint a kertből látott egy darab eget, melyen az alkonyi tompaság közepett halvány és bátortalan csillag kezdett el épen vibrálni. S most a verkli távoli, távoli zengésére eszébejutott a léghajó, az ő léghajója, amit ő készíteni akart. .. hogy röpüljön vele .. . s .eszébejutott, hogy nagy és erős és külön­álló emberré akart lenni... s hogy minden oly nagyszerű, titokzatos és véghetetlen ebben a nagyszerű, titokzatos és véghetetlen, csodás rejtelmektől ezerszínű, óriás életben, mely fölötte és körülötte gomolyg a verkli régi, régi, távoli, távoli zengésében . .. Nin­csen vége és nincs eleje többé semminek — ő megtalálta magát és felébredt a kinzó, gyötrelmes álomból, amelyben lenyűgözve, bután, gonosz óriások üldözték a szürke és vigasztalan álom-téreken át... Nagyot akart lélegzeni: — aztán figyelni kezdett. Mélyen, mélyen a tüdejéből rezegve jöttek, tolongtak a furcsa horkolások . . . egyenletesekké és ütemesekké lettek és mindig eresebbek voltak . . . Mulattatta, hogy ő így hörög. Próbálta erővel csinálni, de nem ment. — Anyika, — mondta nyafogva, — hor­kolok . . . Nevetni próbált, az arca görcsösen szét­húzódott, inyjét felhúzta, elcsöndesedett és meghalt. (Vége.) Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Télfnagyarország hírlap- és nyomdavállalat részvény társaság Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlap­it D5 omdaváilalat részvénytársaság körforgőgépán. 2528—1910. végr. szám. 448 * * ' zu Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegedi kir. járásbíróság 1909. évi Sp. I. ' 238/3. számú végzése következtében a dr Grasselly Károly ügyvéd által képviselt Szi­lágyi György javára 85 kor. 75 fül. s jár. erejéig 1909. évi május hó 5-én foganatosított kielégí­tési végrehajtás utján felülfoglalt és 745 koro­nára becsült következő ingóságok, u. m.: kü­lönféle házi bútorok, nyilvános árverésen el­adatnak. Mely árverésnek a szegedi kir. járásbíróság 1909-ik évi V. 1516/19. számú végzése folytán 85 kor. 75 fillér tőkekövetelés, ennek 1909. évi február hó 19. napjától járó 5% kamatai és eddig összesen 125 kor. 86 fillérben bíróilag már megállapított költségek erejéig Árva-utca 18. sz. a. leendő eszközlésére 1910. évi november 10. napjának délelőtti 11 órája határidőül kitüzetik és ahhoz venni szándékozók oly meg­jegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingó­ságok az 1881. évi LX. t.-c/l07. és 108. §-a ér­telmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén a becsáron alul is el fognak adatni. Elsőbbséget igénylők ennek, az árverés meg­kezdéséig való érvényesítésére felhivatnak, amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felűlfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, jelen árverés az 1881. LX. t.-c. 120. §-a és az 1908. XLI. (41.) t.-cikk 20. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szegeden, 1910. évi október hó 19. napján. Farkas, kir. bírósági végrehajtó. Iskolai hegedűk kítünö hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8. 10 forintért ás feljebb. Hangverseny-hegedűk 20 forinttól feljebb. fekolal az tfssxes zenekari és mii­templomi üönnOmUIllUtt icedvc!öl hangszerek, hu­.* Uj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb hangtartó szerkezettől, pedál nélkül 30 forinttól ^Xf^bb. Fonográf és Gramofon leg,»utányosabh árakpn. Hengerek és lemezek a viliig le(l­hírcsebb művészeinek felvételeivel, Dus raktár kiváló gyártmányú uj és átjátszott zonnoráU és pianinókban. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltétnek. Zeugova, kiilcsünzó intézet. Teljes zenekarok felsze­relése kedvező leltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére fs. ÉS Kir. udvari Imgszergyár fiilefta BUDAPEST. Vií.. Mkfeil-H 23 Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak meg kell irni, hogy miféle hangszerről kivántatik az árjegyzők s^át gy^t- főző-ésteiszin­mányu finom Csokoládék legfinomabb színházi cukorkák # « w 0 villanyerejü cukrászdájában SÉIwi-llr 5. felefon S. sz. magyar tudományos áfmt IMcö Mir-1 Csütörtökön, nov. hó 10-én este 9 órakor: H Bonaparték szülőföldje ' (KORZIKA). 160 színesen vetített képpel és számos mozgófényképpel. Irta : Láng Menyhért. Helyárak: Fentartott hely 1 korona, els5 hely 89 fillér, második hely 60 fillér, harmadik hely-30 fillér. A mozgófénykép-előadásokra 10 százalékos kedvez­ményes jegyek előre válthatók: A belvárosban: Bákoy hírlapirodában (Kígyó-utca), Pető Ernő dohátiytőzsdé­jében (Széchenyi-tér), özv. Karg Józsefná dohány­tőzsdéjében (Széchenyi-tér, Zsótér-ház), Mihályfi do­hánytőzsdéjében (Iskola-utca, Kecske-trafik). Felsö­városon: Paul Adolf füszerkereskedésében (Brüsszeli­körut és Dugonics-utca sarkon. Alsóvároson: HoEtmann János üzletében (Petőfi Sándor-sugárut), Kezöeíe esíe tiúl fis hilenc arator. Ai llríia leloíonsiÉ.na 373 ' 0(3130 Í E000 < Kölcsey angol uri szabc 4§ 12. Sí., Isi­jy^ f 00SS 0030 •¡Éli. Kiz haz Eh Leoh árólag legfinom ai és angol keim »őrendü szabs Ieoűstotonabb kilóim ihh lék. is!! lés!

Next

/
Thumbnails
Contents