Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-01 / 136. szám

14 DELM AQ YARORSZAQ 1910 november 1 —. Miért is nem házasodol meg már, hé — türelmetlenkedett a barna. — Miért nem házasodol meg te — fordította a kérdést visszájára a másik. — Nehezen szánja rá magát az ember — mondta a barna. — Hát nem kis sor — erősítette a szőke is. Pár pillanatig újra hallgattak. — Ha legalább olyan vászoncselédet kaphatna az ember, mint amilyen ez a Zsuzsi is — vélte a szőke. — Csak szerencsés ember is ez a Nyitrai — felélte a másik s nagyot sóhajtott. — Pedig ládd-i, hé — tette hozzá egy fejük fölött elhúzó vadliba után nézve, — kemény telünk lesz most is. — Az ám — felelte a barna — még nem is emlékszem, hogy valaha annyi vadliba húzott volna ilyentájt lefelé, mint mostanában. Alighanem hamarosan beáll a fagy. Közben elfogyott az asszony elől a homokhát s a két ember elhallgatott. Csöndesen, szinte szomorúan közeledett az asszony. Jobbkarján kosár lógott. Fején sárga vászonkeszkenőt viselt, derekán pedig keresztbe kötött, nagy barna pamutkendőt. Egyre maga elé bámult a földre. Vagy hogy már régóta jön, vagy hogy nem akarta a szürkére borult eget s a nagy táborokban kóválygó hangos varjufalkákat nézni. — Na hé, mékőnk menjen érte — kérdezte a barna, mikor közelebb ért az aszszony. — Hát hiszen mehetünk mind a ketten •— felelte a inásik kis gondolkodás után. — Gyerünk hát akkor na — indult a barna a csónakért s magukban örültek mind a ketten, hogy így sikerült a dolog. A barna evezett. Ülve. A szőke állt s hol a vizet nézte, hol a partot. Mindkettőjük esze az asszonyon járt, de nem akarták elárulni. Hát másról beszéltek. — Tavaly ilyenkor nagyobb volt a Tisza —- méregette a barna szemével a partot. — Csakhogy az őszi ár is bővebb volt ám tavaly — felelte a másik. — Igyekezzenek már, István bátyám — kiáltott rájuk az asszony, aki közben elérte a révet. — Tán legényekhez sietsz, he — kiáltott vissza a szőke, dévaj tréfával. — Oda hát — nyelvelt az asszony. — Jó, jő, csak aztán meg ne rövidüljön elől a szoknyád — szólt közbe a barna is s hangosan nevettek mind a ketten, hogy fenyegetőzik az asszony. Partot értek. — Ugorj be hát, na — biztatta a barna az asszonyt, fölemelt jobblábát az asszony elé tartva. — Vegye el hát onnét a lábát, Péter bátyám! — Ejha, de szégyellős lettél — felelte az ember s jókedvűen nevetett. De azért elvette a lábát s az asszony beugrott a csónakba. Fiatal, pirosarcu, barna menyecske volt. Gömbölyű, ropogós. Tudta, hogy dévajkodni fognak vele a révészek s védekezésre készen állott a himbálózó csónakban. — Gyere na, ülj mellém — húzta a barna a karjánál fogva. — Nyughassék Péter bátyám — tolta el az asszony az ember kezét. Egy pillanatra átölelte a szőke is s nevette, mikor a könyökével oldalba döfte érte az asszony. — Ilyen asszony kéne nekem, mint te vagy — mondta jókedvűen s újra átölelte. -— Ejha, de nagy kedve jött a szoknyára, — bontakozott ki a karjából az asszony. — Menjünk hé, rajtad a sor — figyelmeztette a barna a társát. A szőke a csónak farára ült s evezni kezdett. Az asszony meg a barna állva maradt. — Régen jártál mifelénk, hó — kezdte a szót a barna. — Hát tavasz óta nem is. — Most hová mész? Kati nénédék? — Oda. — Öreg este lesz már, mire odaérsz — szól közbe a szőke is. — Nem nagy baj. Nem először járok errefelé. Kis ideig hallgattak. Csönd volt. Elült a varjak károgása is. Egyre sürübb, fátyolosabb lett a szürkület; különösen a két parton a bokrok közt. — Nem igen van már utja mostanában erre senkinek, mi — kérdezte az asszony. — Hát bizony ilyenkor már kevés dolga akad a kompnak — felelte a barna. Nézték az asszonyt mind a ketten. Ez is megy tovább — gondolták — akár a szálló madár, pár pillanatig látja az ember, azután eltűnik, mint a futó hab. (Folytatása és vége következik.) Felelős szerkeszt®: Róna Lajos. Lapkiadó-tuI aj (ionos: üélmagyarország hírlap- és nyomdaváüalat részvénytársaság Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hirlapés rijomdavallalat részvénytársaság körforgőgépón. Iskolai hegedűk kitűnő hanggal. Kaphatók: 3. 5, 6. 6, 10 forintért és (eltebb. Hangverseny-Iiegedfik 20 forinttól feljebb. 'skolal és íjürmnntnniAtt «*» Sssises *ei»tel«a.ri' és miitemplomi !líU JllUIiimmJíl kedveiül híiRssxei'ek, huüj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb hangtartó szerkezettel, pedál nélkül SO forinttal ^ftintptSf"uebb. Fonográf és (iramofon M«; leejutinyosabhi árakon. Hengerek és lemezek a viSiiij Sejjhircsebb művészetnek felvételeivel. Das raktár "kiváló gyártmányú uj és átjátszott zongiiriU és piuninókban. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Ktm^ora kftlcsönao intését. Teljes Wnekarok ieíszerelésc kedvező leltételek mellett. Tornászali és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. ÉS hír. ttöveri íifliperpr féiiiietisii BüfiAPEST. VII., fiöKooíi-nt Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, esi'5 meg kell írni, bogy miiéle hangszerről kiváiitatik az.árjegyzók október 28-án egy gyűrűbe foglalt briUiánskó. A még találd fel kéretik, hogy azt a hondvéd állomásparancsnoksághoz juttassa, ahol illő jutalomban részesül. Tisza Laios-körut 92 és Sz szabadkézből eladom. Or. öobay Gyula ügyvéd Szentmííiűly-iitea 7. szám. Van szerencsénk a saját kezelésünk alatt készült müvirág-koszorukat a legnagyobb igényeknek mcgisielá kivitelben, a IsgElőnyasebb árban 70 fillértől ke:due ajánlom. — A n. é. közönség becses pártfogását kérjük, kiváló tisztelettel > Kegyelet < [lis?ieíí!0í!\e?íis! iílféíe! Széchenyi-tér 6. szám aíatt. BSa'B£BBBBaBBfll3BBBBBBBBQCI&B erakíározást pénzelőleqqe! is, n aMI^H b ^uforszáliitást butorknesiuai hely- | g ben és vidéken jutányosán eszközo! g i Kálmán Zsigmond szí® jj i fiszo Lajos-Böi 51. szíííl i íclBíon fi S BBBaaBBBBBBBasBBBBBBBBBBSB m u is se ^ a •••¡? "5 * © heti olcsó .1 i: Angol m'M ¡ÉS, ÜlÉ!» HilMi ftrlll m tm 'Sti la 1 ip®« :m i s A 'v;.!;- Vi; WL: K 1 SP inge! omespun ¡51 Angol fláhell Wousra, 80 cm. széles, 22 és fél krajcár. Angol Mons és ruha-bársony mintás... 59 krajcár. széles . . , 55 krajcár; il forint 2 90 krajcár.