Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-09 / 142. szám

1910 • november 11 DELMAGYARORSZÁG 13 hosszú időre el van látva, ujabb eladás csak szórványosan fordul elő és ez is olyan nyomott lisztár mellett történik, hogy a malmok — nemcsak hogy őrlési hasznot nem látnak, ha­nem minden métermázsára még harminc-negy­ven krajcárt rá is fizetnek. A buza- és a liszt­árak között fönnálló .diszparitás nemsokára meg kell hogy érlelje a malmok redukciójának kérdését. Aligha cselekszenek tehát gazdáink helyesen, ha készleteiket a mai, aránylag magas árak mellett továbbra is visszatartják. Az im­port lehetőségétől ugy se vagyunk már távol. Orosz buza már is gravitál Galíciába, a román buza bejöveteléhez pedig métermázsánkint még csak nem is egy egész korona hiányzik és furcsa világ lenne, ha az idei termésünk mellett is a mostani nagy áraknak ismét csak az idegen termelő látná a hasznát. (—) Tőkeszayoritás egy faipari vállalat­nál. Beavatott forrásból közlik, hogy a Karán­sebesi Faipar Részvénytársaság, amely egy elő­kelő fővárosi intézetekből alakult csoport égisze alatt áll, legközelebb elsőbbségi részvények ki­bocsátása utján szaporítja tőkéjét. A társaság jelenlegi alaptökéje nyolcszázezer korona. (—) Megindul az ekszpresszvouat. A Dél­vidéken és különösen Krassószörénymegyében pusztított árvízkatasztrófának nyomait csak most tudta kiheverni a magyar államvasutak. Csak csütörtökön indul meg a forgalom az ekszpresszvonatok vonalain, amelyiket a le­rohanó ár elrombolt. A Máv. igazgatósága je­lenti: A karánsebes—orsovai, illetve a buda­pest—orsova—versec—orovai vonalon a gyors­és ekszpresszvonatok forgalma november tize­dikén Budapestről induló hétszáznegyedik számú, illetve november tizenegyedikén az Orsováról induló hétszázhármas számú vonat­tal, valamint november tizenkettedikén Buda­pestről induló hétszázkettős számú, illetve Or­sováról november tizenkettedikén induló hét­százegyes számú ekszpresszvonattal ismét föl. vétetik. Az összes vonatok mikénti közleke­désére a november tizenegyedikén érvénynyel kiadandó menetrend érvényes. (—) A uajjykikimla—aradi vasút. A nagy­kikinda—aradi helyiérdekű vasút perjámos— marosparti részétől egészen Aradig terjedő vo­nalát november 23-án adják át iinnepies keret­ben a forgalomnak. Ezzel azután az egész vo­nalon megindul a forgalom. (—) Kisebb osztalék. A Haas Fülöp és Fiai cégből átalakult Császári és királyi szabadal­mazott szőnyeg- és butor-részvénytársaság a tavalyi tiz százalék osztalék helyett az idén csak nyolc százalékot fog fizetni. Az osztalék azért lett kisebb, mert a társulat uj gyára nem mutatott föl kielégítő eredményt. (—) Az aradi Erzsébet királyné-hid meg­nyitása. Aradról jelentik: A tanács tegnap tartott rendkívüli ülésén megállapította, hogy az Eötvös-utcai liidon a forgalmat szombaton reggel hat órakor nyitja meg és a fajármos hidat elvonja a forgalomtól ugyanezen időpont­ban. Megtette az összes szükséges intézkedé­seket arra, hogy a megnyitásra vonatkozó tudnivalók és a vámdijszabályzat minél szé­lesebb körben váljanak ismertekké. Az ujaradi hidon holnap kezdődnek a teherpróbák és csak december tizenötödikén nyílik meg rajta a közlekedés. Addig az egész forgalom az Eötvös­utcai hidon bonyolítandó le. (—) Ujabb lépés az ipari kísérleti állomás iijjyében. A hazai iparosság- már régóta sürgeti egy központi ipari kísérleti állomás fölállítását. E célra már régebben fönn is tartottak a fővárosi uj műegyetem lágymányosi telkén megfelelő helyet. Magá­nak az intézetnek fölállítására azonban pénz­hiány miatt nem került sor. Most Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter elrendelte a kísérleti intézet tervezetének és ügyrendjé­nek sürgős kidolgozását. Hieronymi igen nagy szolgálatot fog tenni a magyar ipar­nak ezzel az uj, ipari kísérleti állomás léte­sítésével. CSARNOK. Verkliszó. Irta Karinthy Frigyes. I. Kresz ur, a vegyészmérnök, lejött az emeletről és benyitott az irodába. A gyár zugot* és rengett: ütemes, tompa lüktetések borzongtak végig a falakon. Ma reggel kezdték el a szivattyúzást: az olaj készen feküdt a tartályokban és az öss«es gépek üzemben állottak. — Magamnak kell lemennem, — mon­dotta Kresz ur, — direkte lehetetlenség, hogy ez az ember megint kijöjjön a szobá­jából, hiszen összeesik a lépcsőn. Nem sza­bad megengedni, direkte lelkiismeretlenség. — Hát csakugyan olyan beteg az öreg? — kérdezte Toma ur, a főkönyvelő. Kresz felé fordult és részvéttel csóválta a fejét. — Csak menjen fel és nézze meg, — mondotta a mérnök. — Én egyáltalában nem értem, miért nem megy ez az ember tanárhoz. •— Gondolkodva állott. — Valamit csinálni kell, tette hozzá. — Hát annyira? De hiszen még tegnap­előtt bejött és dolgozott. — Igen és húzta maga után a lábát, mint a részeg. Beáll a tartályok közé, a fejét két kezébe szorítja és erőlködik — pedig a gyermek is látja, hogy láza van. Persze maguk ezt se látják. A szemrehányásra senki sem felelt, ké­nyelmetlenül meg voltak lepve az emberek. Az „öreg"-nek, Schuller igazgatónak beteg­sége, vagyis ennek a betegségnek komo­lyabb fordulata, váratlanul jött. Mindössze harmincnyolc éves ember volt, alacsony, csapzott bajusza, nagyon kedves ur. Tíz évig mint üzemvezető dolgozott a vállalat berlini telepénél. Most másféléve igazgatónak nevezték ki ehhez az újonnan berendezett üzemhez. Schuller igazgató nagy ambícióval lát itt a munkához: a kinevezés, mely meg­lepte őt, a felelősségnek eddig ismeretlen, intenzív érzését váltotta ki belőle. Meg volt mutatni, hogy nem Azok közé az em­berek közé tartozott, akik uj miljőbe ke­rülve, újonnan képesek meglátni önmagu­kat is. Egész egyéniségével belefeküdt a munkába: emberekkel látta el magát, dol­gozott, fáradt és három hónap múlva meg­indította az üzemet. A társaság bizalmi férfiai, csupaszképü széles angol urak, akik minden hónapban megjelentek, leereszkedŐ­leg mosolyogtak Schuller igazgatóra: jelezve, liogy a Társaság vár, a Társaság figyel, a Társaság nézi őt. A negyedik hónapban valami baj volt a tartályokkal: rozsdásak voltak belül, vagy mi. A bizalmi férfiak arcán udvarias, de nagyon savanyu vonás jelent meg. Schuller igazgató ezentúl sze­mélyesen jelent meg a tartályoknál, s a tisztitásnál is, reggel hat órakor. Csak­hamar ebbe is beleélté magát: mire ebédelni jött, korommal és piszokkal voltak tele arca és kezei, amit alig mosott le. Lenyelte az ebédet és rohant vissza a szivattyúhoz. Fáradt,.kis alakja egyre jött-ment, az iro­dában is ott volt, a műhelyben is ott volt, mindenütt egyszerre. Azt hitte, legjobb, ha mindent maga néz meg. „Csak maradjon, Kresz ur, majd megnézem!" — mondta és rohant le. Este a vendéglőben, lassankint lenyugodott. Alkalmazottai nagyon szeret­ték őt, ösztönszerűen, mert nobilis lelkű ember volt. Néha beszéltek a világról, a városról és az igazgató elmerengett. „Hja, a munka!" sóhajtott és legyintett. De a bajok jöttek. Az első öntés nem si­került: március elején mindent vissza kellett szívatni a tartályokba. Bármily buzgón dol­gozott is az igazgató, nem volt még meg a \ hatva és meg akarta érdemtelen a bizalomra. gyakorlata, amivel mindent előre láthatott volna. A bizahni férfiak igazgatósági ülést tartottak, amelyen Mr. Webster igen ünne­pélyes szavakban ecsetelte a Társaság kívá­nalmait. Schuller igazgató elpirult, mint egy leány. Azontúl aztán a vendéglőben is alig lehetett látni, most már a szivattyúzást Is maga vezette. Április elején meghűlt és egy hétig feküdt. Akkor kellett jönni Mr. Web­sternek: egy hétnél nem birta tovább, egy pénteki napon megint csak kimászott az ágyból és levánszorgott a műhelybe. — De hiszen beteg még, igazgató ur— mondta Kresz ur, a vegyész. Schuller igaz­gató lehajolt, hogy megnézze az egyik cső belsejét, de lábai reszkettek. — Eh, csak kábult vagyok. Nem baj, ha az angolok elmentek, megint lefekszem pár napra. Az orvos összegyűlt izzadmányokról be­szélt és ideg-kimerülésről. „Hülyeség! — mondotta az igazgató az irodában és legyin­tett a kezével, — „a fejem van megsülve, majd kigőzölöm." — You, look ill, — vette észre kegyesen Mr. Webster. — Ha akarja, szabadságoljuk pár hétre. — Nem, nem, majd aztán, — sietett mondani Schuller igazgató. — Ezt a mostani párolást még meg akarom nézni. Különben múlékony... Magában megvolt hatva a figyelemtől. Az uj szállítmányt még maga vette át, be is szívatta a tartályokba. A párolást megkezdették, augusztusra kész volt az összes termény. Változatlanul, lázasan folyt a munka tovább. Szeptember elején, épen mikor a szivaty­tyuzáshoz kezdtek, egy reggel az igazgató elájult a műhelyben. De kisült, hogy nincs nagyobb baj: másnap újra megjelent. Az irodában, mialatt a kisasszonynak diktált, nyögött egy kicsit és a fejét fogta hátul. Nagyon kíváncsi volt a terményekre. Két nappal előbb aztán fent maradt, onnan izen­getett, hogy az uj csöveket hova helyezzék, meg, hogy mit írjanak a Társaságnak. II. Ezen reggelen felkelt és felöltözködött. Mialatt lassan húzta nadrágját, homályosan emlékezett, hogy csütörtök volt, mikor le­feküdt. Igen, az uj csövek, gondolta. Meg kell nézni a csöveket. ' Mikor a nyakkendőjét meg akarta kötni, észrevette, hogy a kezei valóságos táncot járnak. Tulajdonképen csak erre tért magá­hoz, eszébe jutott, hogy a két utóbbi nap folyamán alig volt eszméleténél. A takaritóné, meg az orvos jött be hozzá egy párszor, ennyit érzett zavarosan. „Hülye!" — gon­dolta, gépiesen, az orvosra. így ült az ágyán. „Már nem fáj a fejem" — mondotta magában, „csak kábult vagyok, ettől a buta fekvéstől." Most ugy tetszett, megint elaludt, mert maga se tudta, hogy hogyan, egyszer csak Kresz ur állott előtte és mintha már beszélt volna előbb is. Ahá, a csövek, gondolta az igazgató és nagyon figyelni kezdett. — Én azt hiszem, legjobb lesz, ha igy, ahogy van, bemegy Pestre, igazgató ur. A kilences gyors egy óra múlva megy, Toma ur majd elkíséri. Mégis a legjobb. Az igazgató nem értette mindjárt, azt hitte, az öntésről van szó. —• Pesten kocsiba ül és elmegy a tanár­hoz. Majd jó melegen felöltözködik, a kocsi­ban le is fekhet. — A tanárhoz ? — kérdezte az igazgató gon­dolkodva, — Igen, igen, feltétlenül. Majd Toma ur elkíséri. A doktor ur is mondta, mikor teg­nap elment. Felállt ós kifelé tartott. — Mi van a csövekkel ? — szólt utána az igazgató. Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. ¡inja-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját be­szerzési árakon bocsátjuk a vevőközönséjj rendelkezésére!! Weisz j. Hugó és Társa sl" r33033

Next

/
Thumbnails
Contents