Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-09 / 142. szám

1910 .november 9 OELMAQYARORSZAQ Viráriyíék. — Zsúr után. —: . (Színhely Virányi Gábor lakása. Zsúr után van. Este. tizenegy óra. Virányi és felesége az ebédlőben-vannak, ahol az asztalon, mint egy vert hadsereg, elszórva, rendetlenül hevernek az éte'lmaradékok és busán álldogálnak a félig va?y egészén üres borosüvegek és poharak.) Virányi (Krisztus'kínszenvedését kifejező arccal né2iaz emb értélén pusztítás romjait, majd a dühtől remegő hangon, mély meggyőződéssel kiált az ajtó felé): Pfuj!-Éhes gázemberek! Vvfátoyiné (csittitja): Az istenért, hallgass. Virányi: Hagyj' engem! Igenis, azok. Vagy, azt hisze5d;-h«gy - -nem koplaltak előre - két napig, csak azért, hogy aztán nálunk telezabálhassák magukat? Virányiné:' Ugyan, kérlek, hová gondolsz? Virányi: Még mered állítani, hogy nem ? Láttad, hogy nekiestek az ételeknek? A gyümölcsöt és' a teát még nem . bánom, hanem a drága süteményeket, a húsféléket, mikor abból minden falat kincsekbe kerül. Fájt belé a lelkem, jnikox. láttam,...hogy., milyen cinizmussal nyelik le azokat a megfizethetetlen falatokatÉs nekem még boldogan mosolyognom kellett^ ha nagykegyésen megdicsérték a pástétomot. V,irányiné: Hát ebben igazad vac Virányi: No látod?! Virányiné: A Buzogányiné pláne. Emlékszel, hogy milyen gúnyosan dicsérte a sültet? Virányi: Ne is említsd nekem azt az asszonyt. Elönt a méreg, ha rágondolok. Nahát ... ha annak egyszer „megmarkolhatnám a máját!" Vitányiné: Még 6 mer hencegni. Múltkor is éhesen mentünk el tőlük. Virányi: Nem tudom, hogy mért is flancol. nak az ilyenek? Mindenki tudja róluk, hogy nyakig ülnek az_ adósságban. . Virányiné: Én megfigyeltem, az utolsó zsuron is kölcsönkért evőeszközöket adták az asztalra. .Virányi: Hisz ez régi dolog. A szabónál öt. száz koronával tartoznak és nem tudnak fizetni. Virányiné: Az a legutálatosabb az ilyén népségnél, hogy mindenkit lekritizálnak. Az ő zsurjuk a legsikerültebb, az ö szalónjuk a legelőkelőbb, áz ő toalettjet a legszebbek, az ő kalapjai páratlanok. A többiek mind smucig templomegérek előttük, akiknek hétköznapokon alig van betevő falatjuk, de azért mégis versenyezni mernék velük. Viráüyi: De azért jól esett a hir'es Buzo" gáhyi' urnák az az ötven fórint, amit ugy kunyerált ki tőle tegnapelőtt. Virányiné': Mit? Te adtál neki ötven forintot? Virányi: Na hallod? Csak nem bolondultam meg, ennek a niemandnak?! Virányiné: Hát ? Virányi : Ajánltam neki a Sternt és az adott. VirányMé: Á balek. Vvrányi: Az. Virányiné: Különben nem sajnálom tőlük, legalább lesz. betevő falatjuk... Virányi: .Igazad • van. (Aludni mennek. Egy félóra multán már mindketten.az ágyban vannak. Lassankint elül a lelkükben a zsúr izgalma. Már az elpusztított kincseket is elfelejtik.) Virányiné.(az ágyban):. Gahi! . Virányi (álmosan): No, mit akarsz? Virányiné : A tejesasszony már mindennap zaklat a pénzéért. Két hónappal tartozunk neki. , Virányi: Holnap el kell küldeni az ezüst evőeszközöket a zálogházba. (Mindketten elalszanak.) —ogrra. KÖZIGAZGATÁS x A szegedi Tárosatya-választások, Szeged város törvényhatósági bizottsága hetvenkét választott tagjának a megbízatása december harmincegyedikén lejár. A hat évi ciklus véget ér s a választást még december havában megtartják. Az igazoló-választmány a városatya-választások terminusát illetőleg december tizennyolcadikában (vasárnap) állapodott meg. Taschler Endre főjegyző bejelentette, hogy a törvényhatósági bizottság azon tagjainak, akik 1905 január elseje óta foglaltak helyet a bizottságban, mandátuma lejárt, a mandátumokat tehát újra be kell tölteni. A második kerületben ezenkívül az elhalt Gulyás Ferenc helyett póttagot kell választani, akinek mandátuma három évre szól csak, mig a rendes tagokat hat évre választják. A másfél hónap múlva elkövetkező törvényhatósági bizottsági tagválasztások előmunkálatai már az összes kerületekben folyamatban vannak. A korteskedés nagyban folyik s a pártok már mind talpra álltak. x Középítési ügyek. Szeged város középitési tanácsa szerdán ülést tart és középités1 ügyeket intéz el. x A szegedi törvényhatóság virilistái. Szeged város igazoló-választmánya kedden délben Nyilassy Pál dr elnöklésével ülést tartott. Taschler Endre városi főjegyző ismertette a virilisták névjegyzékét s az uj alakulás értelmében a jövő 1911. évben a város törvényhatósági bizottságának uj virílis tagjai lesznek: Kardos Jakab, Brauswetter Ottó, Ormódy Béla, Taussig Ármin, Dávid Sándor, Várnay Dezső, Nógrádi István, Bencsik Lajos, Vajda Sándor, Kovács Sándor, Schütz János, Sándor Lajos, Szanék Adolf, Wind József, Landesberg Mór, Vas András, Kószó István dr, Bokor Adolf, Molnár Elemér és Franki Antal. Kimaradtak a virilisek közül többen, részint, mert kevesebb adót fizetnek, részint, mert nem mutatták be a diplomájukat, amelynek alapján adójukat kétszeresen számitják. A kimaradottak: ifjabb Aigner József, Bárd Adolf, Fein Lajos, Gerle Imre dr, Goldschmidt Lajos, Janik Elek, Katona Ferenc, Kelemen Béla dr, Kern Lajos dr, Klein Adolf, Polgár László, Politzer Sándor, Bosner Sándor, Szécsi Ede, Traiber Vince, Vén András és Paschkesz Benő (meghalt). Miután az igazolóválasztmány az uj virilisták igényjogosultságát jgazolta, az ülés véget ért. Miután a tej szállító uradalmak marhaállománya között a járvány folytonosan terjed és igy a napi tejmennyiségünk rohamosan csökken, ezennel értesítjük tisztelt vevőinket és árusítóinkat, hogy az eddigi menynyiségnek legfeljebb V3-ad részét vagyunk képesek kiszolgáltatni. — Kérjük tehát a tisztelt tejfogyasztó közönséget, szükségletüket a lehető legkisebb mennyiségre leszállitani, Mihelyest az uradalmak az egészségügyi zárlat alól felszabaduln ak' azonnal hirlapilag köztudomásra fogjuk hozni. oooooooo oo oo oo Központi Tejcsarnok. (A fic-dag.) Az egyik kis vendéglőben szüreti mulatság volt, melyen Kardos József és Demeter István szabólegények is résztvettek. A mulatságon összekülönböztek s Kardos anynyíra megfeledkezett magáról, hogy a bálterem kellő közepén agyba-főbe verte kollégáját. Demeter panaszára a büntetőjárásbiróság elé ke. rült a szüreti affér. • — Ajánlom, hogy béküljenek ki, — figyelmeztette a járásbiró a vádlottat. — Nem békülök, — felelte dacosan Kar" dos. — Vállalom a felelősséget azéft, amit cselekedtem. — No, az drága mulatság lesz magának! — Nem bánom. A járásbiró az aktákból előveszi az orvosi látleletet s olvasni kezdi: — Egy ötkoronás mekkoraságu dag, egy forintos mekkoraságu heg, egy huszfí,lléres mekkoraságu fic-dag, — ez már összesen hét korona husz fillér. No, még mindig nem békül ki? Kardos József sápadtan hallgatta ezt az uj" rendszerü összeadást. Nem annyira az összegtől ijedt meg, mint inkább a rejtelmes orvosi műszavaktól s megtörve kért bocsánatot a panaszostól. * (Jótanácsok a vőlegénynek.) Háztüznézőbe készül a szegedi aranyifjúság egy közismert alakja. Diszkrét módon közli ezt az öreg. Krausz Dáviddal és mint tapasztalt férfiutói, tanácsot kér tőle, hogy mikép biztosithatná a jó pártit. Krausz Dávid erre a következő tanácsot adta a fiatalembernek: — Két dologra vigyázzon, fiatal barátom, mikor életpárt választ magának. Először olyan szép legyen a leány, hogy áthassa az az érzés, hogy elvenné hozomány nélkül is. Másodszor annyi hozománya legyen á leánynak, hogy az az érzés hassa át, hogy elvenné az esetben is, ha a világ legcsufabb teremtése lenne ... Ha ezt a két szempontot tartja irányadóul, akkor jó pártit csinál. Biztosithatom!... * (Pofon, amelytől koldulni kell.) A mult va. jasztásokkor a közöshadsereg egyik századát is kirendelték, hogy a rendre vigyázzon. A választás hajnalán a kapitány, — mint ilyenkor illő — beszédet intézett emberéihez, illetve intézett volna. Mert ő csak németül tudott, a derék alföldi bakák meg nem is konyítottak a sógor nyelvtudományához. Végre a kapitány mégis kerített tolmácsnak egy őrmestert, aki fennen hirdette, hogy ő ért ehez a fránya nyelvhez is. Sajnos, a magasszárnyalásu beszédből csak egyes részleteket birtunk meghallani, de ezek sem szűkölködnek érdekességek híján. A kapitány: Meine Söhne! Graue Wolken sammeln sich über dem politischen Horizont. (Int az őrmesternek.) Az őrmester~ (kiveti a mellét, a fülét vakarja, de végre is megszólal): Gyerekek, aszohgya a kapitány ur, hogy eső lesz. A kapitány: . . . Beim Ruhen sollt ihr dié Pferde mit M.antel bedecken, damit sie sich nicht erkühlen. Az őrmester: Gyerekek! Aztán meg aszongya a kapitány ur, hogy rumot meg mántlit mindenki vigyen magával, mert már hideg idők járnak. A kapitány: ... Wer meinen Ordnnngen nicht gehorchen wird, den wird die Hand der Nemesis noch in dieser Welt erreichen. Az őrmester: . . . Gyerekek! Végül még aszongya a kapitány ur, hogy amelyitek nem engedelmeskedik, azt ugy megpofozza a hadnagy ur Nimsich, hogy egész életében arrú kódul.