Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-09 / 142. szám

10 DELMAGYARORSZAQ 1910 november 8 talán senki sem tételezte volna föl, hogy képes beváltani sötét fenyegetéseit. Orvosi vélemény a vérengzésről. Hajós Lajos dr egyetemi magántanár, elmeés ideg orvos, Szabó vérengzéséről ma a következő érdekes véleményt mondotta el: — Ha az a valóság, ahogy beállítva olvastam a családirtás esetét, akkor, azt hiszem, véleményem is megfelel a valóságnak. Egy jóravaló ember, egy becsülést érdemlő asszony véres tragédiája szól hozzám és kérdezi tőlem az idegorvos véleményét. Szorgalmas emberek, rendezett viszonyok, jó és szép gyermekek. Az idegen férli erkölcsi veszély nélkül közelségükben is távol marad. Csak egyszer szólal meg kívülről a gyanúsítás, amit hazahoz a férfi. Hogy honnan szólalt meg a gyanú, — azt hiszem, tudom, do később mondom meg. Az idegen férfit elküldik. Elmegyen. Távol marad. Megnősül. Utóbb véletlenül találkoznak. Megujul ismeretségük. Vidám hangulatu vendégeskedés után, — üres poharak az asztalon, — a férj kiküldi gyermekeit és közli nejével szörnyű lelki bizonyságát, hogy felesége megcsalta, gyermekei nem az ő ágyékából valók. A tragédia nem tör ki. Elalszik. A férj tovább dolgozik. A gyanú is alszik. Aztán a férjet betegség látogatja meg. Utána keresető kevés. Az asszony pótolja. Minden lőhetne a régiben, de a férfi beteges, rosszkedvét borral deritgetí. Ismét egy poharazás, de most már egymagában. Az utolsó félliter bor. Azután a hidegvérű gyermekmészárlás, — utána megmossa kezeit ós felköti magát. Az asszony keresi a rágalmazót. Nem fogja megtalálni. — En, azt/hiszem, megtaláltam. Honnan szólalt meg először az asszony meggyanusitásaV Kívülről hozta a férj, — alighanem a korcsmából. Másodszor: vendéglátó poharazás után szólal meg a gyanúsítás. Harmadszor: italozás után fon a borzalmas ítélkezés. Az alkohol deli rí nma végezte ezt a szörnyű tettet. Az alkohol gőzéből fakadt az első gyanú; alkohol gőzétől ködös agyban támadt a bizonyosság hite; alkohol deliriuma nógatta az utolsó tettre. Mi, idegorvosok, jó! ismerjük az alkohol családirtó hatását. Sajátságos természete ennek a méregnek, hogy az agyba a házasságfertőzés gyanúját oltja, majd hailucinációkat, melyek a gyanút a látott és hallott valóság testével ruházzák föl. És ez megfejt mindent. Az alkohol volt a rágalmazó. A szegény aszszony pedig hiába keresi másban, emberbon. Heveny-alkoholos elmezavar adta a gyilkos szerszámokat Szabó Sándor kezébe. Nyomor köszöntött be, a nyomorral együtt az alkoholban való vigasztalódás, ugyanakkor pedig a féltékenység is. Hajós professzor teljesen ártatlannak tartja az asszonyt. fiz anyakönyvvezető előli — Tornallyay Éva és Szabonya János. — (Saját tudósítónktól.) Ma délben Budapesten, a Kertész-utca 30. számú ház előtt egy kétfogatú bérkocsiból Tornallyay Éva, a milliomos menyasszony és Szobonya János, a napszámosvőlegény ugrottak ki. A szenzációs jegyespár regénye véget ért. Tizenegy órára volt kitűzve a házasságkötés a hetedik kerületi anyakönyvvezető előtt és most már útban vannak Abbázia felé. Tornallyay kisasszonynak Szobonya János a hites ura. És ahogy mondani szokás: csak ásó-kapa választhatja el őket egymástól. A jegyesek diszpenzáeióval siettették egybekelésüket. A milliomos menyasszony tegnapelőtt érkezett meg Tornaijáról ós a Teróz-körut negyvenhetedik száma házban egy barátnőjénél szállt meg. Két nap alatt rendbehoztak mindent és ma reggel a Hajcsár-ut tizennyolcadik szám alól, ahol a vőlegény testvére, Pcdyi Józsefné lakik, együtt robogtak az anyakönyvvezető elé. Az ünnepélyes alkalomra igen kiöltözködött Szobonya János. Fekete szalonkabát, fehér nyakkendő és cúgos lakkcipő van rajta és ez a rendkívüli öltözet láthatólag zavarja. Különben lenyiratkozott, nagyszerűen meg van beretválva, sőt huszárőrmesteres fekete bajuszát is kisüttette. Tornallyay Éva egyszerű angolszabásu fekete ruhában, galambtollas bársonykalapban, lengő íehér fátyollal jelent meg; sokkal nyugodtabb és biztosabb, mint a vőlegény. Így közelről hervadt és szomorú, de a7. alakja elegáns, karcsú és mozdulatai nagyon finomak. Néhány percig várakoznak az előszobában; Szobonya kétségbeesott arccal íehér í glace-koztyüt huz a kezére, megérkeznek Patyiék, akiket Éva kisasszony megölel és szájon csókol. Most jutott eszükbe, hogy csak egy tanujuk van, Pcdyi téglagyári munkavezető. Tornallyay Éva nem jött zavarba, leszaladt és a házban lakó Juhász Bernát borbélyt kérte föl tanujának. Tizenkét óra volt, amikor a szolga kinyitotta az ajtókat és kiszólt: Szobonya—Tornallyay következik. Elől Eva ment be, utána Szobonya, liátul a tanuk. Pcrkó Lajos helyettes anyakönyvvezető végezto a há. zasságkötést. A jegyesek helyet foglaltak, a jegyző fölolvassa az iratokat: — Szobonya János napszámos, született Léván 1887 november hetedikén, Tornallyay Éva hajadon, született Gömörfiigeden 1878 november másodikán. Házasságra akarnak lépniAz anyakönyvvezető föláll, Tornallyay Éva Js föláll, Szobonyát fölállítják. — Önök abból a célból jelentek meg, hogy polgári házasságot kössenek . . . Tornallyay Éva : Igen, igen . . . — Ez csak akkor jogérvényes, ha kijelentik, hogy elhatározásukban semmi kényszer ... Tornallyay Éva: Nem . . . Nem . . . Es aztán a szokásos kérdések, amelyre Szobonya János lesütött szemmel, igen balkan ¡ölel. A menyasszony hangosan, szinte tüntetve mond igent. A tanuk aláírják a jegyzőkönyvet és ezzel a milliomos menyasszony ós a napszámos-vőlegény férj és feleség. Valószínű, hogy az uj pár külföldre költözik. A francia asszonyokról. Nehéz volna megmondani, hogy hány nemzet polgárai élnek otthonosan a Szajna partján, hányan élvezik, hányan szeretnék élvezni a hires francia vendégszeretetet ós hányan mondhatnák velem együtt a magyar mondást, ekként módosítva: aki a Szajna vizét issza .. . De akadnak olyanok is, akik fölmagasztalják, Páris fölé helyezik Berlint, mert ott találkoztak modern utca-locsolókkal, vagy mert a francia fővárosban piszkos utcákat láttak. Nemrégiben olvastam a Délniagyarország-ban egy aradi hirlapiró útleírását, amelyben hasonló dolgokkal töltött bo egy teljes tárcát, anélkül, hogy egy szSval is méltatni tudta volna Pari3 látványosságait, megemlíteni érdemesítette volna például a Louvre-ba,n fölhalmozott mesébeillő műkincseket, vagy észrevenni képes lett volna a műremekekkel bővelkedő párisi középületeket. így vagyunk, do. szakasztóttán igy, a páris; asszonnyal is. Tudomást veszünk arról, ami nála kifogásolható, de még ha gyöngy módra ritka jellemű és nagy köztiszteletben részesülő asszonyról van szó, mégis egy bizonyos előítélettel állapítjuk meg róla, hogy — párisi! Könnyű téma ós mindig hálás anyag a tévedt nő, akikben bizony Páris eléggé bővelkedik. De hogyisne. A modern Babylon kaméliás hölgyei nemcsak párisi, de nem is egyedül francia, hanem nagy arányszámban idegen származásúak is. Hogyan is lehetne a sok Párisba sereglő idegen szórakozásáról máskülönben gondoskodni. A francia asszony, akit sokan, a párisi nővel összetévesztve, csak regényekből ismernek, nem az a könnyüvérü, léha asszony, akit csak igy ismerünk. Hígyjék el, hogy a francia asszonynak, a bourgeoise-n&k, a polgáriasán polgárnőnek nevezett feleségnek általánosságban fogalma sincs arról, hogy vannak a kontinensen olyan asszonyok i», akiknek idejük van, alkalmuk nyílik rendes délutáni kávéjuk mellett a cseléd- és egyéb mizériájukat megbeszélni, hogy egyáltalán vannak hölgyek, akik az uzsonnájukat a kávéházakban fogyaszt, ják el, de még ennél is tovább megyek, a francia asszony még csak nem is ismeri az uzsonnát, olyannyira nem ismeri, hogy az uzsonna szónak francia fordításban nincs is megfelelő kifejezés és onnok a fogalomnak az értelmét csak körülirva tudják visszaadni. Ezekről a francia asszonyókról mondok el egyotmást. Többen azt állítják, hogy elfogult vagyoki mások meg szinte szemrehányólag adnak kifejezést annak a tapasztalatuknak, hogy lelkesülök mindenért, ami francia. Én meg ugy érzem, mintha minden befolyástól függetlenül vetném papirra 1 gondolataimat és ugy gondo'om, hogy mindazok, akik közelebbi szemlélői voltak valamikor annak, amit igy régi tapasztalatok révén elmondok, egyetértenek velem. A minapában mondottam el, hogy Franciaországban a férfi minimális keresete öt frank, az úgynevezett száz sous. Miszerintünk legkisebb keresetnek nem kevés ez és ha a Párisba szakadt magyar munkás megtartja józan szokásait, rendesen meg is takarít ebből a keresetből némi pénzecskét. Ugyanezt teszi a józan francia munkás is, noha gyermekkora óta jóléthez van szokva és nem kímél magától semmit. Nem hiszem, hogy valahol volna még annyi apró tőkepénzes, mint Franciaországban. A francia bourgeois megtakarított garasai tették ¡ehetővé, hogy az 1870-iki hadisarcot, alig néhány nappal a békekötés után, három különvonaton fölhalmozva — aranynyal telt hordók alakjában — iehetett a német határ felé útnak indítani. Ugyancsak ez a kis takarék (petite épargne) idézte elő, hogy a mult hetekben harmincszorosán túljegyezték annak a kerek egymilliárdos kölcsönnek első részletét, amelyet a párisi községtanács a köztereiről, épületeiről eléggé hires francia fővárosnak továbbfejlesztésére és szépitési céljaira szavazott meg. No már hogy Franciaországban olyan sok az apró tőkepénzes, az kizárólag annak tulajdonitható, hogy a feleségek egyszerű és takarékos asszonyok. A szerényebb és jobbmódban élő bourgeoise egyaránt segit a férjének. Aszerint amint tudja, osztozik a férje gondjaival, ugy> szintén jólétével. Ismertem egy milliomos mó' száros feleségót, aki a legkényesebb télen, hétköznapokon reggel öt órától, faeipővel a lábán? foglalatoskodott a mozaikkal kirakott padlózatú mészárszékben. Kisebb sorban lévő asszonyok szintén segítenek férjeiknek, még akkor is, ha az asszony keresetét, ugy amint megjő, takarékba viszik is. A bürokrácia terén a francia hölgyek már régen megnyerték a polgárjogot. Hivatalnokoskodnak, felügyelik az irodai személyzetet, néha irodafőnöki minőségben is működnek, néha üz" letek és gyárak élén is találkozunk velőkElőfordul az is, hogy a feleség többet keres mint a férj, de azért még mindig jó házasfél^ hü, szerető hitvestárs. A francia nők munkaképességük tudatának erejében találják azt a sok erélyt, ami őket minden vállalkozásukban célhoz vezeti. Természetes, hogy ilyen körülmények között a francia hölgy független, gon" dolkozási módjában és viselkedésében. Néha allűrjei is egészen férfias, olyan virago-féle. Ilyen körülmények között az is természetes, hogy a francia leányok egyrésze a fiatalemberekkel pajtási viszonyban van. Ezeket kevésbé féltik, de kevésbé is kell őket félteni, mint azokat, akik a fiatalemberektől hermetice el vannak zárva, Statisztikailag kimutatott tény gyanánt említik a franciák* hogy százalékarányban túlsúlyban vannak a kolostori nevelésben részesült leányok a rossz útra tévedt nők között. Pierre Wolf, aki egyébként egy előkelő párisi napilap törvényszéki tudósítója, az Ingoványá-t egy konkrét napihirből alkalmazta színre. Gyakori jelenség, hogy egy bukott nő magasztos célokat követ — bukásának gyümölcséért, akiért azután letér a rendes útról, föláldozza magát, a leggondosabb nevelésben részesiti és nem is sejteti vele, hogy milyen környezetből került ki és milyen önfeláldozó anya gyermeke. Nem mindennapi, de én már találkoztam olyan esettel, amikor a szülők bírták reá fiúgyermeküket arra, hogy feleségül vegye azt a