Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-09 / 142. szám

1910 november 9 fi delegáció teljes ülése. — A hadügyi albizottság jelentése. — (Saját tudósítónktól) A magyar delegáció országos bizottsága ma délután öt órakor tartotta első plenáris ülését, amelyen Láng Lajos elnökölt. Az ülés rövid ideig tartott és legfontosabb tárgya volt a hadügyi albizottság jelentése. Kis parázs vitais támadt az ülésen Esterházy Miklós gróf és Vay Ádám gróf lemondása körül, amit Apponyi Albert gróf fölszólalása idézett elő, aki az ellen emelt szót, hogv a delegáció elnöke a két delegátus lemondását elfogadta akkor, amidőn a H?z épen együtt volt. A vitát Láng Lajos fölszólalása csöndesitette le s eredménye az volt, hogy a két emiitett delegátus lemondását a bizottság elfogadta. Ezután a napirendre tűzött hadügyi jelentés következett, amelyet a bizottság többek fölszólalása után elfogadott. Az ülés lefolyásáról a következőket jelentjük: A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság ma délután öt órakor tartotta első plenáris ülését, amelynek napirendjére a had" ügyi albizottság javaslata volt kitűzve. Az üléáen Lány Lajos elnökölt. A delegátusok csaknem teljes számban jelentek meg. A magyar kormány részéről Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Hasai Samu honvédelmi miniszter, a közös kormány részéről Burián István báró közös pénzügyminiszter és Montecuccoli tengernagy, a tengerészeti osztály parancsnoka volt jelen az ülésen. Az elnök bejelenti a bizottságnak, hogy Esterházy Miklós grófnak és Vay Ádám grófnak a delegáció tagságáról való lemondását tudomásul vette. Élénk vita következett az elnöknek erre a bejelentésére. Apponyi Albert gróf szólalt föl és beszédében tiltakozott az ellen, hogy a delegáció olnöke vegye tudomásul a lemondást akkor, amikor a Ház ülésezett. Szerinte a lemondás elfogadására, vagy el nem fogadására nézve ebben az esetben csak a Ház lehetett illetékes, annál is inkább, mert a delegátusokat a parlamentek küldik ki. Apponyi szavaira Lány elnök reflektált. Meg. győző válaszának hatása az volt, hogy a két előbb emiitett delegátus lemondását a bizott. ság tudomásul vette. Ezután a napirend korült sorra. Hegedűs Lóránt előadó előterjesztette a bizottságnak a hadügyi albizottság jelentését. Beszéde ele. jén kifejtette, hogy a hadsereg vezetősége minden politikai befolyástól mentesen vezeti az ügyeket. Ezzel szemben Magyarország á magyarok teljesítő képességének legszélsőbb határáig is elmegy, de viszont megkívánja, hogy a hadügyek vezetősége tekintettel legyen Magyarország gazdasági, teljesítő képességére. Hegedűs beszéde után Bakonyi Samu mondott néhány szót és főképen a közjogi ellenzék kívánságait hangoztatta. Solymossy Ödön báró rövid megokolással elfogadta a hadügyi albizottság jelentését. Mezőssy Béla hosszabb beszédet mondott. Ebben többek közt olyan kijelentést is tett, hogy nem ajánlja azoknak ft reformoknak a nyilvánosságra való hozatalát, amelyeket a hadsereg vezetői terveznek. Ezek a reformok — úgymond — Magyarorgzágra nézve nagyon kompromittáló adatokat tartalmaznak. Mezőssynek ez a különös beavatottsága szólásra késztette Tisza István grófot, aki rövid beszédében elmondja, hogy nem járja az, hogy Mezőssy a delegáció elé áll és titkos aktákat nyilvánosan ismertet. Ha valami kifogása van ezeknek egy és más pontja ellen, ugy a helyes eljárás az lett volna, hogy az illetékes faktorokkal észrevételeit bizalmasan közölje. Mezőssy ismét szólásra emelkedett ós védekezik az ellen, mintha ő a titkos hadügyi aknákba kerülő utón bepillantást nyert volna. Kijelenti, hogy az általa ismertetett katonai reformok a lapok utján jutottak tudomására, Ezután Sághy Gyula interpellációt jelentett DELMAGYARORSZAO • 1 — be a magyarországi katonai lövőterek reformjára vonatkozólag s ezzel az ülés véget ért. Holnap folytatják. fi fanárkongresszus. Tisztelgés a kultuszminiszternél és házelnöknél(Saját tudósítónktól.) A tanárkongresszus ma déli tizenkét órakor megjelent Zichy János gróf kultuszminiszternél. Nem küldöttséggel képviselve, hanem egész tömegében. A kongresszus szónoka Négyesy László elnök volt, aki háromezernégyszáz tanár bizalmáról és tiszteletérö1 biztosította a minisztert és kérte tőle a támogatást a státusrendezés megígért végrehajtá. sához. Zichy János gróf kultuszminiszter feszült figyelemtől kisérve így válaszolt: — Igen tisztelt uraim 1 (Halljuk ! Halljuk !) Mikor legelőször méltóztattak nálam tisztelegni — gondolom, hivatalom elfoglalása után rövid időre — körülbelül ugyanezeket a kéréseket méltóztattak előttem föltárni és kifejezni. Én akkor még csak rövid ideje lévén hivatalomban, nem voltam abban a helyzetben, hogy határozott és pozitív választ adhattam volna, hanem — ha jól emlékszem — azt mondottam, hogy azonosítom magamat a tanár urak kívánságaivá^ azokat méltányosaknak tartom és rajta leszek, amennyiben ebben a vis major nem fog megakadályozni, hogy státusrendezésüket lehetően egyidőben vigyem keresztül. Ez volt, ha jól emlékszem, akkori válaszom oly formában, amely nem volt, mert nem is lehetett pozitiv, hiszen a viszonyokat és helyzeteket akkor nem ismerhettem ugy, mint aliogy ma ismerem. — Talán fölösleges mondanom, hogy amennyi" ben azonosítottam magamat az önök fölfogásával és kívánságaival, mindent megtettem abból a célból, hogy státusrendezésük egyszerre, egy. időben, ez évben megtörténjék. Azonban a vis major, amit akkor fölemlítettem, tudniillik az államnak anyagi helyzete, súlyos anyagi helyzete, amelyet csak azóta ismertem meg a maga teljes valóságában, világossá tette előttem azt, hogy itt igazán vis majorral kell számolnunk, amelylyel mindenesetre számolni kell. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy az állami költségvetés épen csak hogy delícitmentes. Ennek következtében tehát kívánságukat ugy, ahogy önök szerették volna és amint én is óhajtottam volna, nem lehetett egészen tel" jesiteni, hanem kénytelen voltam abban a formában megoldani, amely most önök előtt ál', hogy tudniillik három év alatt történjék meg a státusrendezés. Őszintén sajnálom, hogy kívánságuk nem teljesülhetett ugy, amint óhajtották. — A magyar intelligencia krémjét képezik az urak, ismerik az állam nehéz anyagi viszonyait, és kell, hogy méltányolják az én helyzetemet is, akinek a salus rei publicae az a legfontosabb cél, amely kell, hogy mindig előttem lebegjen. Méltóztatnak tudni, hogy felelős vagyok mindenért, amit cselekszem és mulasztok, a nemzetnek. Felelősségem tudatában tettem azt, amit tettem, jó lelkiismerettel, minden körülmény tekintetbevételével. Legyenek meggyőződve, hogy még igy se tudtam volna a státusrendezést megindítani, ha azokat a momentumokat, amelyeket önök kifogásolnak, nem állítottam volna be, tudniillik a szolgálati időnek harmincöt évben való megállapítását, amelyet a kormányzati célszerűségnek megfelelően kellett tenni és a heti tizennyolc órának husz órára való fölemelését. — Részemről sajnálom ezt, de meg vagyok róla győződve, hogy ha ezt nem akceptáltam volna, akkor a státusrendezésnek a megkezdését ily körülmények között és ilyen mértékben sem tudtam volna ezúttal megvalósitani. Őszinte, séget várok, igazsággal tartozom önöknek, valamint a helyzetnek teljesen leplezetlen bemutatásával. Nem vadászom a népszerűségetFöltártam önök előtt a helyzetet a maga 5 egész leplezetlenségében, azonban nem akarom elzárni a reménynek minden útját, mert tartozom magamnak is azzal, amennyibenj ismételve mondom, azonosítottam magamat az önök kívánságával, hogy azon legyek, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával ugy a pénzügyi bizottságban, mint a parlamenti tárgyalások alkalmával keressem a módját annak, hogy bizonyos tekintetben mitigáltassanak az önök által kifogásolt momentumok. Ezt meg fogom tenni, csak türelmet és bizalmat kérek, min. denekelőtt bizalmat, amire én nagy súlyt fektetek és amit megbecsülhetetlennek tartok. A minisztertől a tanárok a parlament elé, majd föl a kupolaterembe mentek. Rövid várakozás után megjelent Berzeviczy Albert, élénk éljenzéstől fogadva. Itt is Négyesy László volt a szónok. Négyesy a Ház elnökétől a nemzet támoga. tását ós védelmét kéri. Ismertette a tanárság helyzetét, kulturális jelentőségére hivatkozott ós aposztrofálta Berzeviczyt, aki emlékezetes és nemes munkájával megszerezte a nemzet müveitjeinek háláját és politikai félrevonultságában is a tudomány és művészet nagy kérdéseivel foglalkozott. Berzeviczy Albert kijelentette, hogy a kongresszus folyamodását örömmel terjeszti a Ház elé s további sorsát is figyelemmel fogja kisérni. A kérvény sorsának eldöntése nem tőle függ, de reméli, hogy már a bizottsági tárgyalás során kedvezően fog eldőlni. Bár állása szűkszavúságra kényszeríti, nem hallgathatja el őszinte rokonérzését a tanárság ügyével és gratulál a kongresszus komoly, nyugodt ós méltóságos tárgyalásához. A kormány és a törvényhozás egyező bölcsesége módot fog találni arra, hogy ez országról elhárítsák azt a látszatot, mintha nem becsülné meg a tanár verejtékes munkáját. Köszöni a bizalmat, melyre különös súlyt vet, melyet a miniszteri székben igyekezett megszerezni és élete végéig igyekszik megtartani és igazolni. A házelnök még néhány barátságos szót váltott Négyesy elnökkel, Révy Ferenc alelnökkeli s ezzel a tisztelgés véget ért. A kongresz" szus ma délután három órakor újra összeült és megvitatta a miniszter válaszát és a tanárság most követendő eljárását. TÁVIRATOK Bécsben az eksz-sak. Bécs, november 8. Érdekes vendég érkezett ma reggel Bécsbe. Mohamed Ali, a detronizált perzsa sah látogatta meg az osztrák fővárost, ahonnan néhány nap múlva Párisba készül utazni. A perzsa eksz-sah sehogysem akar belenyugodni sorsába és. különösen a mostani zavaros perzsa viszonyokatakarjafölhasználni arra, hogy visszaszerezze trónját. Párisban lakik egy gazdag nagybátyja, most ehez akar utazni, hogy vele beszélje meg egy forradalom tervét. A volt sahnak sok híve van még ma is Perzsiában, ezeknek akar most ő fegyvereket és esetleg külföldi segitséget szerezni. A Neue Freie Presse ma reggeli száma táviratot közöl Vámbéry Ármintól, a világhírű magyar orientalistától. Vámbéry annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy az eksz-sah azért utazik Párisba, hogy ott valami nagy diplomáciai akciót kezdjen és azzal döntse meg a jelenlegi perzsa rezsimet. Reggel hat órakor érkezett meg a Nordbahnhofra a volt sah és családja, Csak néhány perzsa és az orosz konzulátus tagjai várták. Mikor a vonat berobogott, a hálókocsi ablakából kíváncsian tekintgettek ki a volt sah fiai, három kedvesarcu gyermek. Az ablakban állott sürün lefátyolozva a volt sah felesége és mögötte két udvarhölgye. Először a kecskebőr-kucsmás szolgák szállottak le, utánuk egy csupaszképü kis emberke, az eunuh és legvégül maga a sah. Alacsony, kissé hízott, fekete bajuszos, aranyos szemüveges, villogó, feketeszemű ember a detronizált sahA schönbrunni Park-Hotelben szállott meg.