Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-07 / 115. szám

ül D£LMAGYARORSZAG 1910 október 7 jönnek minden évben, csakhogy meglássák a gúnyolódó Besuquete* patikus ódon boltját, meg a nagyhangú Costecaldee fegyverkereskedőt, no meg a nagy Tartarin villáját, hol a kilincsre föl volt irva: Vigyázz! Mérgezve! — akkor megbékültek. A tarasconiak gyönyörűen pénzeltek az idegenekből. Rövidesen tényleg ráfogták egy villára, hogy az volt a Tartariné, patikus is akadt, fegyverkereskedő is, aki emiitette az idegenek előtt Daudet hőseit. — Tarascon most, midőn virágzó turista-központ lett, hálából szobrot emel Daudetnak. Talán a szobor mellékalakja az a hü, jámbor teve lesz, melynek története, amint gazdája után loholt a dél francia városka poros utján — a világ annyi millió olvasójának okozott feledhetetlenül derűs perceket. ~ Tízparancsolat postahivatalnokok részére. A postaigazgatóság a postahivatalok tisztviselői számára tízparancsolatot dolgozott ki, melyét minden hivatalos helyiségben ki fognak függeszteni. 1. Dolgozz komolyan és józanul és összes képességeidet használd föl a munkádhoz. 2. Semmit se halassz holnapra; amit ma el kell végezned, végezd el ma. 3. Mindennapi munkád közben légy nyíltszívű és jóakaratú; teljesítsd kötelességeidet embertársaiddal szemben s óvakodjál, hogy bárkit is kellemetlenségeknek tégy ki. 4. Alkalmazkodjál az előírásokhoz; légy pontos; amit ígértél, tartsd meg, amit kölcsönvettél, idejében add vissza. • 5. Ne feledkezz meg baráti szolgálatokról, amelyeket néked tettek. Látogasd meg azokat, akiket szeretsz, irjál nekik, keresd föl sírjaikat. 6. Légy barátságos mindenkihez, légy segítségére a szükséget szenvedőnek és a betegeknek. 7. Életmódod legyen egyszerű, légy mértékletes, mérsékeld magadat mindenben és redukáld passzióidat, hogy pénzt takaríthass meg. 8. Vigyázz az egészségedre, igyekezz, hogy a tested erős legyen, mert minden munkához erőre van szükséged. • 9. Tarts magadra még akkor is, ha senki sem lát; reggel és este gondolj arra, amit cselekedni fogsz és amit cselekedtél. 10. Ártalmatlan sportokban végy szorgosan részt és igyekezzél életeddel elégedett lenni. Ezeket a parancsolatokat olvasva, egészen világos, hogy a mi, nem is valamelyik más európai postaigazgatóságtól ered. Oh nem. A japáni posta bocsátotta ki ezt a tízparancsolatot. Mindennemű tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Juikovics Géza ía~és szént*'**e HHM UMtMlí 41. • TELEFON: §85. Ára 1 és 2 kor. HA ŐSZÜL A HAJA használja a FRANKL-féle HAJIF JITOT nem festi, Iram e« ercM fiola! síinél Koplratí egyedül: FRANKL ANTAL gyógyszer¡Brian. Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. ífr A szegedi tornaejjyesiilet mult vasárnapra hirdetett közgyűlését határozatképtelenség miatt nem tarthatta meg. Ezért a rendkívüli közgyűlés október hó kilencedikén, vasárnap délután négy órakor lesz. A választmány ezúton is kéri a tagokat, hogy a közgyűlésen minél számosabban jelenjenek meg. A közgyü" lés tárgya az alapszabályok módosítása. § Elitéit lelkész. Megírtuk annakidején, hogy Sulyok István csnnádapácai plébános 1908 novemberben összeadott egy párt anélkül, hogy előzőleg a hirdetési határidő lejárt volna. A szegedi királyi ügyészség házasságkötéskörüli vétség1 miatt vádalá helyezte a plébánost, akinek ügyébon ma Ítélkezett a szegedi törvényszék büntetőtanácsa. Sulyok azzal védekezett, hogy ő azt hitte, lejárt már a hirdetési határidő, különben is az anyakönyvi hivatalnak zaklatását látta. A plébános — előadása szerint — leginkább azért adta össze a párt, mert már a násznép is együtt volt, mindenki készült a lakodalomra s határozottan tudta, hogy az ifjú pár egyházkötés nélkül is összekelt volna. Inkább magára vállalta a felelősséget, semhogy alkalmat adott volna az ifjú párnak — habár ideiglenesen is — a vadházasságra. A bíróság méltányolta a plébános védekezését s ezért házasságkötés vétségeért csak negyven korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletet a novella értelmében felfüggesztette a bíróság. (—) A szeszadó életbeléptetése. Lukács László pénzügyminiszter végleg megállapodott az osztrák kormánynyal, hogy 1911. január elsőjén életbeléptetilt az uj szeszadótörvény rendelkezéseit. Ausztriában ugyan még csak a Roichsrath előtt fekszik a törvényjavaslat, de a kormány állítólag már megegyezett a pártokkal annakidején való elfogadása iránt. (—) A vásárhelyi gazdasági vasút. A vásárhely—tótkomlósi gazdasági vasút előkészületei szorgosan folynak. Hódmezővásárhely tanácsa fölirt a kereskedelmi miniszterhez, liogy a vasút Újvároson az államvasutak pályatestén legyen keresztülvezethető. Fölterjesztésileg kérik a kereskedelmi minisztert arra is, hogy a szükséges síneket nyolc évi törlesztésre adja, továbbá a postaszállitásért fizetendő ösz" szeg után ne kérjen külön osztalékot. REGEMYCSARhOK. A wizen. írta Chiy de Maupassant. II. Kétségbeesve leültem. Mit lehetett itt tenni ? Á láncot eltörni, vagy leoldani a csónakról, kizártnak látszott, mert igen erős volt és felső vége karnál vastagabb rúdba volt beeresztve. Mivel azonban az idő szép volt, azzal a reménynyel hitegettem magamat, hogy hamarosan arra vetődhetik valami halász, aki majd segít kiszabadítani kínos helyzetemből. Valamelyest megnyugodtam, megint leültem, kiszívtam a pipámat s konyakos palackomból, mely csónakomban mindig kéznél van, egyet-kettőt hörpintettem. Helyzetemet csakhamar inkább komikusnak találtam, mint kellemetlennek. Hisz meleg volt s a kalandnak még akkor sem lehettek komoly következményei, ha az éjszakát szabad ég alatt kellett töltenem. Hirtelen hallottam és éreztem, hogy valami könnyű ütést mér a csónakra. Fölugrottam és hátamon végigborzongott a hideg. Az iitődésnek kétségen kivül egy darab falehetett az oka, melyet az ár magával sodort, de ez a jelentéktelen esemény elég volt arra, hogy engem újból valami sajátságos, ideges állapotba ringasson. Újra megragadtam a láncot és kétségbeesett erővel megkisérlettem fölvonni a horgonyt. Ez csak nem mozdult; a végletekig kimerülve, megint leültein. Időközben sürü, fehér köd szállt föl a folyóból s oly vastag rétegben feküdt rá a víz felszínére, hogy amikor fölemelkedtem, nem láttam sem a csónakot, séma lábamat. Csak a levegőben lebegett árnykép néhány nádbokor zászlója s a hold halvány fényétől elöntött síkságon állt néhány nagy, fölfelé törekvő, fekete folt — egy-két olasz nyárfacsoport. Magam ugy ültem ott. mintha a csípőmig krétafehér gyapotkendőbe volnék burkolva s mikor" Ugy ülve láttam magamat, a legkülönösebb, legfantasztikusabb gondolataim támadtak. Az az érzésem volt, hogy valaki be akar hatolni hajómba s hogy a folyót, melyet immár annyira sürü köd borított, hogy egyáltalában nem is láttam, különös csodalények népesitik be, melvek úszva keringenek körülöttem. Nyugtalanságom irtózattá növekedett, halántékom lüktetett és szivem hevesen dobogott. Hidegvérem és lélekjelenlétem egészen elhagyott. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy úszva menekülök, de csakhamar irtózattal töltött el ez a gondolat. Már-már láttam magamat, amint a sürü ködben küzdök a vízi növényekkel és hínárral, nem tudva, hogy merre forduljak, félelmemben hörögve, mert sem a csónakot, sem a partot nem láttam többé s rémülettel érezve, hogy valami ellenállhatatlan erővel vonszol lefelé a néma, feke viz fenekére. És csakugyan, legalább ötszáz méternyire fölfelé kellett volna úsznom, hogy nádtól és egyéb vizi növényektől ment, szabad vizet találjak s tizet lehetett tenni egy ellen, hogy noha kitűnő uszó voltam, ebben a ködben nem tudtam volna menekülni az alattomos növények halálos ölelésétől. Most egész lelki erőmmel megnyugtatni és észretériteni igyekeztem magamat. Nem akartam félni, de ez akaraton kivül valami más is élt bennem és ez a más a félelem volt. Gúnyosan kérdeztem magamtól, hogy mitől félek. Bátor énem kigúnyolta gyáva énemet. Még sohasem éreztem oly határozottan, hogy két lélek lakozik bennünk, melyek közül hol az egyik, hol a másik jiit uralomra. Akaraterőm erőszakos megfeszítésével mégis sikerült úrrá lennem érzékeimen, melyek föl akarták mondani a szolgálatot. Megragadtam a konyakos palackot s nagyot ittam belőle. Ekkor az a gondolatom támadt, liogy torkamszakadtából segítségért kiáltsak a világ négy tája felé. Megtettem s csak akkor hagytam föl vele, mikor torkomból már nem jött ki egyetlen hang. Azután hallgatóztam. Mély csönd — csak a messze távolban ugatott egy kutya. Újból ittam, azután végigheveredtem a csónak fenekén. Egy, talán két óra hosszat is igy feküdtem mozdulatlanul, nyitott szemmel, rémképektől körültáncolva. Fölkelni nem mertem. Csaknem minden percben egyszer összeszedtem akaraterőmet s megkisérlettem magamat ösztönözni: Nos, előre! Föl! De a félelem oly erős békókban tartott, hogy képtelen voltam mozdulni. Végre mégis óvatos lassúsággal, aggódó előrelátással, mintha a legkisebb zaj életembe kerülhetne, kissé fölemelkedtem s átnéztem a csónakom peremén. Csodaszép, varázslatos látvány, titokzatosabb és szebb, mint aminőt valaha láttam, csaknem elvakította tekintetemet. Ugy lebegett előttem, mint egy mesevilág képzetei, mint egy természetfölötti vizió, mint ama tájak egyike, melyekről távoli vidékekről érkező utasok regélnek, kiket meghallgatunk, anélkül, hogy szavuknak hitelt adnánk. A köd, mely talán két óra hosszat pihent a vizén, möst kettészakadt, a két partra vonult, ott összegyülemlett s hat-hét méter magas dombláncokká tornyosult, melyeknek Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re Kiadó. Inga-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját beSzerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! Weisz J. Hugó és Társa St^ffisX!•