Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-06 / 114. szám

1910 október 6 D EL MAGYARO R SZAG 11 A direktor majd beleőrült az idegességbe. Hol a távirat után kapkodott, hol a tollszárat szorongatta a kezében. Végre is elhatározta? hogy előbb fölbontja a táviratot. Ez volt a táviratban: — Marha, ne felejts el harangozni. Újházi. . . . Mi|re a direktor elolvasta a táviratot, a mester, aki egy ideig megint hiába várt a ha rangozásra, már rég tul volt a nagy jeleneten. KÖZIGAZGATÁS x A tanács ölése. Szeged, város tanácsa csütörtöki rendes ülését az október hatodiki gyászünnep miatt péntek délelőttre halasztotta. x A csorvai ut. A szegedi Alsótanyának nincs nagyobb érdeke, mint a hosszú csorvái miiut kiépítése. Az útügyi hatóság október hetedikén, pénteken délelőtt ülést tart és a polgármester elnöklésével megállapítja két évre az utalapi költségvetést. Ennek keretében állapítják meg a csorvai müut költségét is. Ez a költség pár százezer koronát tesz ki s jórészben már biztosítva van. ' \ x Segélyt kérnek Szegedtől. Tömörkény községben nemrég óriási pusztításokat okozott az az emlékezetes vihar, amely az ország majd minden részében föllépett. A Szegeddel szomszédos kis község földjein és házaiban a viharokozta károkat fölbecsülték már s azok körülbelül negyedmillió koronára rúgnak. Csongrádmegye alispánja átírt Szeged városhoz és segélyt kér Tömörkény község számára. A polgármester a kérelmet be fogja mutatni a közgyűlésnek. x Középítési ügyeli. Szeged város középitési tanácsa pénteken délután négy órakor Lázár György dr polgármester elnöklésével ülést tart és építkezési kérvényeket intéz el. KÖZOKTATÁS -+- Az újszeged! elemi iskola. Az ujszegedi uj elemi iskola költségeit elkészítette a mérnökség. A terv szerint a régi elemi iskolát nem bontják le teljesen, hanem fölépitik belőle az uj óvodát. Az iskola és az óvó építési költsége összesen 228.000 korona. Az iskola egyemeletes lesz, tizenhét tanteremmel és az igazgatói és szolgai lakásokkal. ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ. Mélyen leszállított árban vásárolhat férfi fehérneműeket, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket, férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. TEMI éS KOCSIS res^edőknél SZEGED, DUGONICS-TÉR 1. SZ. két elegánsan bútorozott, különbejáratu SZOBA Korona-utca 15., II. em., 11. APRQSÜGOK. Epizód a francia minísztepekök nyaralásából. Briand miniszterelnökről köztudomású a francia fővárosban, hogy nyári szünidő alatt szeret megfeledkezni a magas politika gondjairól. Ilyenkor, ugy mondja ő maga, legalább néhány hétre visszatér ,a természet meleg kebelére". Ezen a nyáron ejry enremegyei szép, csöndes kis faluban borult a természet hívogató, meleg keblére, ahol a Szajna folydogál terebélyes fák és szelíd hajlású füzek közt. Itt horgászott naphosszat hosszú halászbotjával a jó falusi emberek társaságában. Senki nem tudta felőle, hogy mily nagy ur és mily sok gondot emelt le vállairól, hogy a ficánkoló halakat hálójába keríthesse. Egyszerű turistaöltönyben járt, nagy kalapját verte az eső és pörkölte patinázva a forró nyári nap. Még szakálla borotválásával sem sokat törődött s bizony nem egyszer jó tüskésen sietett halászó társai közé, akik nagyon megszerették vidámságáért, meg a jó dohányért, amit nem szokott sajnálni tőlük. És ezért nem is irigyelték tőle, ha néha az ő horgára akadtak a legszebb halak. Egyik forró délutánon ismét együtt halászgatott egy kérges tenyerű, kedves, öreg cimborájával, akit mindig ő süvegelt meg először már jó messziről, ha megpillantotta a réteken a folyó felé haladva. Ültek boldog elmerüléssel egy vén füz árnyában, halászbotjukkal a halk csobogásu vizben. És nézték a változatos formájú fellegeket néha az égen, de Iegtöbbnyire a víztükörben, ahonnan szótlan sóvárgással lesték, mikor akad a horgukra valami virgonc halacska. Egyszerre nagyot rándult a fölkacagó miniszterelnök halászbotja. Kövér, pompás, nagy hal ficánkolt a horgán. Mikor kihúzta a vizből, ugyancsak megbámulták a ritka szép zsákmányt, amelynek olyan őszintén megörült Briand miniszterelnök. akárcsak egy igazi, egyszerű halász. — Oly szép, hogy nyersen megenné az ember! — mondta nyelvével csettintve az öreg francia paraszt. — Ezért aztán a nyakába ugorhat az asszonya s ne merjen ám egy hétig se mukkanni, ha egy „petit verre"-rel többet talál felhörpinteni, mert ennél szebb hal a Falliéres elnök asztalára sem kerülhet! — De még a Briandéra sem ! — mondta mosolyogva a jókedvű miniszterelnök. — Boldog lenne ez a két jó ember, aki meszsziről a gondunkat viseli, ha most véletlenül a mi helyünkben lehetne — tódította kacagással az öreg halász. — Bizonyára ... — felelte Briand, a föl nem ismert gondviselő, őszinte meggyőződéssel. Az álfört vége. Egy Witton nevű jókedvű angol újságíró a múltkoriban színházi előadás alatt azzal szórakozott, hogy a hölgyek íejdiszén látható loknikat (álfürtöket) számlálgatta. A színházban körülbelül nyolcszáz modern frizurát viselő hölgy volt jelen, akiknek a fején több-kevesebb ilyen hamis hajfürt ékeskedett. Witton becslése szerint minden hölgynek átlag tiz álfürtje volt, tehát nyolcezer hamis hajfürt volt együtt a sziuházban. Ehez nem számította hozzá a színésznők fejdiszét, amelyeken az álfürtök természetesen még nagyobb számmal voltak képviselve. Hogy az angol ladyk ily nagymennyiségű vendéghajat hordanak magukon, az fölébresztette Witton kíváncsiságát a divat ama tulhajtása iránt. Gúnyos, csipkedő cikket irt róla lapjában, melyben kimutatta, hogy az álfürt ma már olyan olcsó, hogy nyolc-tíz koronáért mindenki akár az egész fejét telerakhatja vele. Ez a kijelentés, ugylátszik, lelkes visszhangra talált, mert megadta a kegyelemdöfést az álfürtnek, mely Londonban ma már nem sikkes és lassan, de biztosan kezdi divatját múlni. Ez különben csak természetes, mert ami nem drága többé s nem kell a felső tízezernek, azt tovább a középosztály sem kultiválja. Azok a londoni előkelő asszonyok, akik a divatot csinálják, most az egyszerűség jelszava után indulva, arra törekszenek, hogy a télen a sima hajdisz uralkodjék. így aztán nálunk is remény lehet arra, hogy a vendéghaj — amelyről úgyis tudta mindenki, hogy hamis — a szögre kerüljön. A száműzöttek. Nem a törvényes számüzöttekről, politikai elitéltekről van szó, hanem az élet számüzöttjeiről, az amerikai emigránsokról, akik alatt összeomlott az európai társadalom ingadozó építménye, maga alá Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. temetve az ész nélkül való táncolókat. Az amerikai földön uj élet vár az élet hajótöröttjeire. Az elhagyott európai földdel együtt tűnik el a szerencsétlenség, vagy erkölcsi bukás utolsó sötét rémképe, az uj világ.küszöbén az uj élet vár a sorsüldűzöttekre. Chicagóban áll egy híres nagy szálloda, melynek fényűzés tekintetében nincs párja az egész világon. A tulajdonos Anglia legősibb és legfényesebb nevének birtokosa, fiatal éveiben az angol gárdalovasok kapitánya volt- Az első „szobaasszonya" a szállodának egy híres angol főpapnak volt a felesége és a férje halála után került elszegényedve az újvilágba. A főkönyvelő egy magyar gróf, az osztrák-magyar diplomáciának vólt egykor kiváló tagja. A portás egy igazi „báró", méltóságos ur, aki valamikor egy hires osztrák lovasezred első hadnagya volt és Bécs város minden szép asszonyához kedves emlékek fűzték. Az arisztokráciának mintha az Óceán túlsó oldalán jobb sorsa volna, mint volt az óvilágban. Az életküzdelem ezer nyomoruságával megedzette, megerősítette az erkölcsi betegeket. Itt meglátszik, hogy a munka nem szégyen. Floridában egy ültetvényen, mint közönséges napszámos dolgozik egy angol báró, aki ezelőtt hat évvel még Európa egyik első gavallérja volt és sok ellenséget szerzett. Részeg fővel kártyázni ült le egy éjjel barátaival; tréfából vagy véletlenül, leejtett két kártyát játék közben. Vége volt. A szégyen az amerikai földre űzte, most heti öt dollár bérért vágja a cukornádat, vagy tépi a pamutcserje bolyhos gyümölcseit. Igen nagy a száma a német katonatiszteknek, akik otthagyták a fényes egyenruhát és a „kis garnizon "-életet fölcserélték a farmer-élettel, lovagolnak, erdőt irtanak, fát vágnak, vagy pedig a sokkal prózaibb pincérséggel foglalkoznak ós bizony néha még meg is gazdagodnak a borravalókon. A volt lovastiszteknek, a jó lovasoknak különösen, nyitva áll a boldogulás utja Amerikában. Itt megbecsülik a jó lovast. Egy hires angol hercegi família utolsó tagja, akit a családja üldözött ki az amerikai földre, egy newyorki lovagló-iskola első lovászmestere lett és bizony a későbbi milliomos feleségét is ugy nyerte el, hogy „mint a pelyhet emelte a nyeregbe" a karcsú milliomos amerikai misst, és a „tekintetétől a legtüzesebb ló is megszelídült." Newyorkban vagy kilenc mágnás, báró, herceg, gróf „szolgál" a lovardákban mint lovászmester, istállómester és a fiatalabbja — néhai lovashadnagyok — mint lovászok kisérik jó fizetésért a kilovagló amerikai hölgyeket. Ez a fényoldala az emigrációnak. Ezek boldogulnak. De aztán jönnek a szerencsétlenek, a tehetségtelenek, ezek nem boldogulnak. Egyideig szerte bolyongják a nagy amerikai földrészt, a hires metropolisokat és mindig lejebb-lejebb sújtja őket a nyomor, aztán elbuknak, leroskadnak, nem birnak megküzdeni az élettel. Elpusztulnak — elfelejtik őket. Q3 Esketés fonográffal. Nemyork államban egy protestáns pap leánya az esküvője előtt állott. A fiatal leány azt kivánta, hogy a legjobb barátnőjének édesatyja, aki pap, eskesse meg. Ez a pap azonban halálosan megbetegedett. Hogy a leány kívánságának mégis eleget tehessen, a halálos ágya mellé fonográfot tétetett és a készülék tölcsérébe bemondotta az eskető-beszédet. Ezután nyugodtan meghalt. Az esküvő ugy ment végbe, hogy a pap helyét a fonográf foglalta el, mely pontosan reprodukálta az elhunyt pap eskető-beszédét. ess Egy csók — egy shilling. Glasgow egyik külvárosában a mult hét utolsó napjainak egyikén fiatal, csinos leányok lepték el az utcákat és ifjúnak, öregnek egyaránt kínálgatták csókjaikat — darabonkínt egy shillingért. A nem mindennapi csókvásárlásra az szolgáltatott alkalmat, hogy több gyárban kizártak egy sereg munkást és a gyári leányok egy része elhatározta, hogy sztrájkpénzt gyűjtenek kizárt társaik részére. A csókvásár, mint ez könnyen elgondolható, igen szépen jövedelmezett és különösen délelőtt hullottak bőven a shillingek, mig délután a könnyen kapható csókok elvesztették varázsukat és már sokkal kevesebb kelt el belőlük. Inga-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját beszerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! Weisz ]. Hugó és Társa Sí^í^riiíSSí,