Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-05 / 113. szám

1910 Október 5 DÉLMAGYARORSZAG 7 Henrik gróf névaláírását, nem akadékoskodott továbbv Egy hónap múlva — s itt mutatkozik Zacsovics nagyarányú szélhámossága — november ötödikén Zacsovics megjelent Sonnenberg Imrénél s Apponyi Henrik gróf nevében kifizette az ötvenezer koronát. A nyugtát meg is mutatta mostoha apjának. (Ujabb százezer korona.) Két hónap múlva most már egyenesen Dósa Albert cimére ajánlott levél jött Berlinből, Apponyi Henrik grófnak az előző, visszafizetett kölcsönügyéböl ismert írásával. Nővérével való megbeszélés alapján részletesen kívánja rendezni anyagi ügyeit, e célból kéri, hogy most százezer korona kölcsönt folyósittasson, lehetőleg gyorsan, mert akkor jutányosabban tudja hitelezőit kielégíteni. Zacsovics is megjelent mostoha apjánál és megmutatta ujabb fölhatalmazását. Igy mentek ismét Sonnenberghez, aki, az előző üzlet szolid lebonyolítása miatt is, egy pillanatra sem gyanakodott. Megadta a százezer koronát, három hónapi visszafizetés kötelezettségével. Sonnenberg csak azt kívánta, hogy Dósa is aláírja a szerződés megkötését, azzal, hogy a pénzösszeg kifizetése huszonnégy órán belül megtörténjék. A főpénztárnok azután nem törődött tovább a dologgal. Föltűnhetett ugyan volna neki, hogy gróf Károlyi Lászlóné, akivel időközben találkozott, nem szólt semmit a táviratváltásról, de mágnásokkal pénzbeli ügyekről nem mindig lehet beszélni s azt hitte, hogy a grófné talán férje előtt nem akarja fivére dolgát említeni' Ezért nem is szólt Károlyi László grófnak sem. (A vallomás.) Ez év juniusának egyik napján Zacsovics Tibor beállított mostoha apjához és ott azzal a megdöbbentő kijelentéssel állt elő : — Apám, én tönkretettelek benneteket. Bocsássatok meg, én most megyek, majd megtudtok mindent. Dósa azt hitte, hogy adósságról van szó. Faggatta fiát, ez nem szólt tovább semmit, hanem vette a kalapját és eltávozott szülei lakásáról. Másnap keresték, nem találták sehol. Pí Földhitelintézetnél megtudta, hogy mostoha fiát rendetlenség, hivatali hanyagság miatt állásától Hadik Béla gróf, az egyik igazgató intervenciójára, végkielégitéssel elbocsátották. Most jöttek aztán sorra a meglepetések, amelyektől Dósa Albert az őrülethez,jár közel. Megtudta, hogy minden levél, távirat hamis volt. Sem Apponyi Henrik gróf, sem gróf Károlyi Lászlóné semmit sem tudtak az egész kölcsönügyletről és hogy a százezer koronát Zacsovics a maga céljaira fordította. A börzén játszott és vesztett. Kétlaki életet élt, ismeretségeinek egyik körében a tisztes hivatalnok volt, de volt egy másik világa is, ahol grand seigneur életet élt. És a Rudolf-rakparton lakik egy asszony, akire igen sokat költött, akinek magának évi hatezer korona fizetése volt, amiből csak tisztességes életmódra tellett volna. Hogy szenvedélyének áldozhasson s a százezer koronás kölcsön titka ki ne pattanjon, szélhámosságában tovább is ment. (Az eladott ház.) Károlyi László grófnak Szentkirályi-utca 22—24. szám alatt van egy hatalmas bérháza. Zacsovics Tibor ezt a házat, hamisított okmányok és mostoha apjának fiókjából ellopott bélyegzők segítségével, eladta Sonnenberg Imrének: 1910 november elsején történő átadás kötelezettségével. A házra Sonnenberg Imre át is adott Zacsovicsnak a szükséges — de természetesen ha. míeitott oklevelek — alapján három ízben: egyszer százezer korona, másodszor harminckétezer korona és ez év június tizedikén negyvennyolcezer korona készpénzt, előleget a házra, amelynek vételárát összesen ötszáztizezer koronában állapították meg. Az utolsó pénzösszeg fölvétele után, a Földhitelintézettől is megkapva több ezer koronát kitevő végkielégítését, Zacsovics megszökött Budapestről. (Bizalmas nyomozás.) Dósa Albert első dolga volt urának: Károlyi László grófnak elmondani mindent. A gróf jól ismeri tisztviselőjét s kijelentette, hogy a történtek dacára teljés bizalmát birja s kérte, hogy maradjon meg állásában. Megkezdték a különböző számadások revideálását s kitűnt, hogy Zacsovics az elsorolt .eseteken kívül is több helyütt visszaélt a mostoha apja becsületes jóhiszeműségével. Az irodai pecsétek és bélyegzők segítségével több apróbb visszaélést követett el s nemcsak tiszteletreméltó szüleit döntötte szerencsétlenségbe,, nemcsak, százezrekig károsította meg Sonnenberget, hanem néhány barátját is, azok teljes jóhiszeműségével visszaélve, a legnagyobb kellemetlenségekbe sodorta. Rossz magyar szokás ez, hogy jóísmerősök, barátok, látatlanul előttemeznek okmányokat egymásnak. így láttamoztatott hamis aláírásokat Zacsovics a barátjaival, akik bízva benne, meg se nézték, hogy milyen okmánynak s hogy ki által van aláirva, odaírták, hogy : előttünk... (A szökevény hagyatéka.) Még a nyáron megszökött Zacsovics s az első pillanatra érthetetlennek látszik, hogy hagyatéka mindezideig csak bizalmas előnyomozat tárgyát képezi a rendőrségnél. Holott ez könnyen megérthető. A Károlyi és Apponyi grófok hivatalosan semmit seni tudnak a dolgokról, nekik egyelőre semmi közük sincsen az ügyhöz. (A bonyodalom.) Sonnenberg Imre megkapta az ötvenezer koronát, a százezer korona kölcsön pedig a házra .kebeleztetett be, amelyet megvásárolt s amelyre majd kétszázezer korona előleget is adott. A házat november elsején kell átvennie. Ö, szerzett tulajdonjoga alapján, november elsején ragaszkodik a ház átvételéhez. Károlyi grófék pedig ekkor fognak illetékes uton értesülni arról, amihez — jogi uton is — semmi közük. Minthogy vagyon csak az egyik vagy a másik károsult fél részén van, azon a jogi kérdésen fog a károsodás kérdése megvivatni: ki viseli felelősségét és következményeit Zacsovics Tibor cselekedetének. így érthető az eddigi tartózkodás. Csak a szerencsétlenségbe sodort jóhiszemű főpénztárnok érzi, hogy az anyagi érdekek ő körű" lőtte fognak megvivatni. Erre való tekintettel a napokban terjedelmes jelentést adott be a rendőrséghez. Előadja benne, hogy anyagilag károsult fél ő nem lévén s mert mostoha fiáról van szó: vádat nem emelhet, de miután az ügy november l-ének közeledtével ki kell hogy pattanjon, ezennel minden levelet és táviratot csatolva, mindent részletesen el kell hogy mondjon már előre is. A rendőrségen az akták Sándor László rendőr, kapitánynál vannak, aki Püspöky detektivvel együtt azon fárad, hogy megállapítsa: ki vol^ cinkostársa Zacsovicsnak, aki a hamis leveleke^ és táviratokat föladta. Mert a keltezés idejében Zacsovics Budapesten volt. A vakmerő szélhámos hollétét egyelőre nem tudják. Biztos hatású szer a Franki-féle HAJSZESZ elten. A hajkorpát eltávolítja. Kis üveg 1 kor., nagy üveg 2 kor. Kitűnő szeplő stb ellen a Frankl-téle SÜRAIL-CRÉHE j ARCZSZEPifŐI Ártalmatlan ! 1 tégely ára 1K. Hozzávaló szappan 70 fill. Pouder 1 kor. Kapható egyedül: gyógyszertárában. Felsőváros, SZEGEDEN, Szt, György-tér. i Schossberger báró válópöre. (Saját tudósítónktól.) Budapesten, a Markó utcában, a törvényszéki palota földszintjén, íel^ tűzött szuronnyal áll őrt egy baka: itt a biró letétpénztár. Fontos bűnjelek, drága értékpa pirók és rengeteg pénz van itt. Nagy feltűnést keltett tegnap, amikor megjelent a bírói letétpénztárban egy ismertnevü budapesti ügyvéd, letett az asztalra egy fekete ügyvédi irattáskát ®s részint szabályosan egymásra rakott, ezresekben, részint' értékpapírokban 5, azaz ötmillió koronát tett le a pénztárnok elé. A pénz mellé egy írásos beadvány volt csatolva, amelyben az ügyvéd, megbízója, Schossberger Rezső báró nevében? azt kéri, hogy a birói letétpénztár őrizze meg a rendelkezésére bocsátott ötmillió koronát és adja ki« báró Schossbergerné, malomszegi Glück Ilonának, vagy meghatalmazott megbízottjának. Ennek a feltűnő intézkedésnek igen különösek a kulisszatitkai. Schossberger Rezső báró, a dúsgazdag cukorgyáros és nagybirtokos, esztendők óta özvegyember. Malomszegi Glück Ilona már régebben özvegyasszony és férjétől, aki nagybérlő volt, óriási vagyont örökölt. Ebben az esztendőben, tavaszszal történt, hogy Schossberger báró, megismerkedett Glück Ilonával. Az ism'erkedés vége az lett, hogy az özvegy, férjezett leánya és -családja összes tagjainak legnagyobb ellenkezésére, letette az özvegyi fátyolt és újból megházasodott. Férjhez ment Schossberger Rezső báróhoz, akinek ötmillió korona hozományt vitt a házához. Az esküvőt a legnagyobb csöndben tartották meg, az ügyvédek megkötötték a szerződéseket és az ifjú pár nászútra indult. Schóssbergerék Párisba mentek, onnan Ostendébe, aztán vissza Párisba, ahol a Rue St. Petersbourg egy előkelő hoteljében laktak. Itt váratlan fordulat történt. Schossberger báró hirtelen meggondolta magát és hazautazott Budapestre, ahová junius tizennegyedikén követte a felesége is. A báró azonban külön vett lakást, a báróné pedig behurcolkodott a palotába és ettől fogva egyáltalán nem találkoztak többet. Megindult a válópör, de az asszony nem akart róla tudomást venni. Erre a báró levélben értesítette a szándékáról a bárónőt, egyben közölte vele, hogy az egész hozományt az ötmillió koronát, birói letétbe helyezte és rendelkezésére bocsátja. így került az öt millió a törvényszékre. Uriieány és kömüveslegény. — Az elhagyott leány boszuja. — (Saját tudósítónktól.) A Vergine ciprusai alatt vasárnap gyilkosság történt. Avellino lakosai ott sétáltak a Sabbató partján a ligetben, mikor egy fiatal suhanc revolverrel ötször lőtt egy munkáskülsejü férfire. A sétálók odarohantak. Megdöbbentő volt a látvány. Az agyonlőtt munkás holttestére sírva borult egy asszony, körülötte keservesen zokogott három nagyobbacska gyermek s valamivel odébb állott a gyilkos suhanc, kezében még füstölgött a revolver, amelyből öt golyót lőtt ki áldozatára. Az emberek rávetették magukat a gyilkosra, mindenki ütötte és biztosan agyonverik, ha oda nem vetődik egy csendőr és el nem viszi a községházára. Azalatt beszállították a városba a halottat. Nardelli Józsefnek hivják, egyszerű kőműves az áldozat. Hasztalan tudakolták az asszonytól: mit vétett férje a gyilkosnak, a szegény Özvegy sohasem látta a tettest. A gyilkosság titkát a rendőrségen hamar fölfedezte az odahurcolt suhanc. A városi kapitány meglepetve ismerte föl a gyilkosban Avellino egy dúsgazdag gyárosának egyetlen leányát. Nem tudott hová lenni bámulatában És a leány vallani kezdett. Egykedvűen tetto lé a rendőrtisztviselő asztalára a revolvert és igy kezdte elbeszélését: — Most már nyugodt vagyok, megboszultam magamat. Egy év óta földönfutó vagyok. Szégyenemben, pedig nem tehetek róla, elbujdostam szüleim házából s azt írtam nékik, hogy felejtsenek el> bűnbe estem, ismerőseimnek pedig mondják azt,, hogy külföldre mentem ro