Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-05 / 113. szám

2 DELM AGYARORSZAQ 1910 október 5 kat lelkesen üdvözölheti. Mert ezek a monopóliumok a lekötött erők fölszabadítását, munkát és bőséget jelentenek. Lukács László tervei — túlzás nélkül mondhatjuk — uj korszakot nyitnak meg a magyar közgazdaság történetében. Szakítást jelentenek az eddigi tespedéssel, kapkodó ötletszerűséggel, túlságos megalkuvással. Az akció valósággal forradalmi, de hogy egyben reális is, erre garancia a pénzügyminiszternek, aki a bányászat terén is európai hirü szaktekintély, egész egyénisége. Akik pedig annyira sürgetik a nemzeti munkát, ime kaptak egy kis izelitőt. Lesz rajta mit dolgozni egy parlamenti, ülésszakon, de talán egy egész emberöltőn át. A főrendiház ülése. — Megriasztották a delegátusokat. — (Sajói tudósítónktól.) Ma délben tizenkét érakor ülést tartott a főrendiház. Ezt megelőzőleg értekezletre gyűltek össze a főrendek és ezen kijelölték a delegációba kiküldendő főrendiházi tagokat. Csdky Albin gróf elnök nyitotta meg az ülést. Referált a képviselőházból átküldött iratokról. CsathÓ Ferenc az igazoló-bizottság jelentését terjesztette be a főrendek névjegyzékében legutóbb történt változásokról. A jegyzékbe egy uj főrend került: Szirmay Sándor gróf tápiószegi nagybirtokos, akit örökös jogon vettek föl a főrendek névsorába, miután a föltételeknek megfelelt. Rertelendy Ferenc a gazdasági bizottság jelentését terjesztette elő a háznagynak a mult évi országgyűlés föloszlatása óta történt utalványozásairól. A főrendiház a jelentéseket egyhangúlag tudomásul vette. Most következett az igazolóbizottság elnöki állásának, a közösügyek tárgyalásával kiküldött országos bizottság főrendi tagsági helyeinek és a főrendiház bizottságaiban és bíróságaiban megüresedett helyeknek betöltése. A delegációba a következő főrendeket választották be: Rendes tagók: Bohus Zsigmond báró, Bogdano'vics Lucián pátriárcha, Chorin Ferenc dr, Cziráky Antal gróf, Esterházy Miklós herceg, Gál József, Harkányi Frigyes báró, Hosszú Vazul püspök, István Vilmos dr püspök,. Kulmer Miroszláv gróf horvát-szlavon-dalmát országgyü-. lési képviselő, Lánczy Leó, Laszkáry Gyula, Majláth József gróf, Márffy Emil, Miklós Ödön, — Hát te csakugyan itt akarsz maradni'? — Nem tudok elmenni. Minden nap elhatároztam, hogy másnap megyek s mégis csak maradok. Kényelmes, kedves és kellemes itt lenni. — De a levegője csak nem valami ózondus ilyenkor a pesti utcáknak? Ezt már csak nem hitedheted el magaddai? . — Bánom is én a levegőjét. Az én tjidó'm ép, birja a rossz levegőt is. Különben is én egészséges emberről beszélek. Annak nem kell elmenni sehová, aki beteg, az persze, hogy menjen és gyógyítsa magát. De nem is olyan rossz ez a pesti levegő; meg aztán husz perc alatt kint lehet az ember a legszebb erdőben, a Zugligetben, vagy a Hűvösvölgyben és szabatja az ember a legtisztább erdei levegőt és járhat az ember olyan tiszta erdei utakon, aminők fürdőhelyeken sincsenek. — S ezek a csodaszép budai nyári esték! Átrándul az ember Budára valakivel, egész délután kint mászkál a hegyekben s estére pompásan megvacsorázik a Polikusnál vagy a Márványmenyasszonynál! Jó ételek; a vendégek csjipa szép asszonyok, szép leányok s micsoda libák! — Jó, jó, de ezek csak az esték! De mit csinálsz nappal ? Meggyúlsz 8 szabadban. — Olyan bűvös a szobám, mint valami klimatikus gyógyhely. Meg azután még valamit mondok én neked. Tudod, nekem jogászkoromból rengeteg pajtásom van itt, akikkel az esztendő többi részében beszélni Molnár Viktor, Pallavicini Ede őrgróf, Rudnyánszky József báró, Széchenyi Emil gróf,' Zichy Ágost gróf. Póttagok. Windischgr&tz Lajos hercesr, Förster Gyula báró, Zichy Antal gróf, Vay Ádám gróf, Chavrak Levin horvát-szlavon-dalmát országgyűlési képviselő. Ezután megválasztották a bizottságokat ós az ülés véget ért. Három törvényjavaslat — Földgáz, petróleum, káiisó. — (Saját tudósítónktól.) Lukács László pénzügyminiszter holnap három törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé. Mind a három állami bányászati monopóliumról szól. Az első a petróleum bányászásán'ak monopóliuma. Petróleumot eddig nem sikerült hazánk földjéből fölszinre hozni, noha bizonyos, hogy van kőolaj földünk méhében. Most az állam fogja a kutatást a kezébe venni és ahol petróleum-kútra bukkan, azt állami tulajdonná teszi, mert bebizonyult, hogy a, magánkézre bizott petróleumfoirások százezreket érő olajat pazarolnak. A második törvényjavaslat a kálisók bányászását teszi kizárólagos állami joggá. A kálisók a kősóhoz hasonló vegyületek, a vegyészeti iparban rendkívül fontosak és különösen a műtrágyagyártásnál nagy a jelentőségük. Eddig nem sikerült találni, de Lukács pénzügyminiszter biztosra reméli, hogy nagy menynyiségben fognak rábukkanni. Egyenesen korszakos jelentőségű lehet azonban az a törvényjavaslat, amely a földgáz állami bányászását tárgyazza. Erdélyben, Nagysármáson, mikor káiisó után kutattak, vólet" lénül bukkantak rá egy gázkutra, amely naponta százharmincezer lóerő előállítására elégséges gázt szolgáltat. A tudósok kutatása kiderítette, hogy még négy ugyanilyen erejű gázáramlás van Erdélyben a fö'id méhébenEgész Erdély középrésze teli van ezzel a gázzal. Ez pedig a természet legnagyobb áldása. A földgáz bő és olcSÖ erőt, fűtőanyagot szolgáltat a nagyiparnak, Amerika iparának egy tetemes részét a Pittsburg körül talált gázkutak teremtették meg. Ha ezek az erdélyi gázforrások mind föl lesznek tárva, kihasználhatók lesznek Erdély természeti kincsei. Ott a Balkán tőszomszédságában nagy ipar keletkezhet, amely a távolság kisebb volta és az olcsó mozgatóerő miatt, a közös vámterület ellenére, győzelmesen veheti föl a versenyt az osztrák iparralsem érdemes. Mind leházasodtak és igy minddel szakítani kellett. Mert először is unalmasak, utálatos nyárspolgárok lettek, másodszor pedig, aki közülök csúnya feleséget vett el, azért haragudott, hogy miért nem mulattatom. Szóval, a régi pajtások mind komiszak lettek. De csak nyárig. Mert nyárra megint átalakulnak a szalmaözvegység révén a régi, kedves fiukká, akikkel nagyokat lehet mulatni. Bolond, aki nem itt nyaral, ha csak nem beteg. — Csakhogy az itteni mulatós nyaralások után hamarosan beáll ám majd becses lábaidba a podagra és a sörtől, meg egyéb italozásoktól majd halálra romlik a veséd. — Bánom is én! Akkor majd gyógyítom magam ! De addig élek. Bolond, aki reggel arra gondol, hogy este lesz. Most még jó a tüdőm is, vesém is, hát itt nyaralok. S hol van annyi nyári szerelem, mint itt. Az ember egy kis fantáziával Shiráz rózsaberkeiben képzelheti magát. Aki asszonynépség itt marad nyáron, az mind valóságos kezes bárányka. Ezekért is érdemes itt maradni. — Sok okot fölhoztál, amiért itt maradsz. Szinte gyanúsan sokat. Ugylátszik, szükségéi zteö hogy ment j'esd magad, amiért it< • •! idt Ez gyanús. Mintha a sok okkai áz. egy igazi okot akarnád elleplezni. — Dehogy is. Azért maradok itt, mert ujjé, Budapesten de jó! — Nem egy valaki kedvéért? Ugylátszik, megcsíptem a legényt, mert zavarba jött. Ezeket a jelentős törvényjavaslatokat holnap terjesztik a képviselőház elé. A pénzügyminiszter reméli, hogy a parlament gyorsan és akadály nélkül fogadja el az ország gazdasági életére oly fontos javaslatokat. Az agráriusok már hetek óta, amióta a készülő javaslatokat rebesgetik, mozgalomra készülnek. Azt hangoztatják, hogy a petróleum» a földgáz és általában bármi ásvány azé, akinek a földjében találtatott. Énnek a fölfogásnak a hamis volta nyilvánvaló. A természet, amikor a földet az ő minden rejtett kincseivel megalkotta, nem annak a számára csinálta, akinek a tulajdona a föld majd épen 1910-ben lesz. Az ország természeti kincsei a közé: ehez kétség nem fér. Lukács pénzügyminiszter, mielőtt a javaslatokat a törvényhozás elé vitte volna, szüksé" gesnek tartotta a közvéleményt fölvilágosítani a fölötte jelentős dolgokban. Magához kérette a sajtó képviselőit. És tegnap délután öt órakor csakugyan vagy huszonöt ur ülte körül a pénzügyminisztérium első emeleti tanácstermének asztalát. Áz újságok tudó. sitói voltak. ... Ez a nagy tanácsterem meglehetősen ízléstelen. Félig olyan, mint egy bolthajtásos pince, félig, mint egy boncterem. Vagy ötven villanylámpa van benne elhelyezve, olyan ötletesen, hogy mégis sötét van. Körül a falakon a volt pénzügyminiszterek olajban és diszmagyarban néznek le komoran. Egy kis fiu is van közöttük, egy szép, szőke, szelíd fiu; ez a király ismeretes arcképe tizenhat éves korából. ... Az asztalon cigaretta és szivar; de senki sem nyul hozzá. A pénzügyminisztérium csak trafik-szivart adhat a vendégeinek. A körülálló székek közt van egy, amely meg van toldva egy szószékszerü nyulványnyal. Ezen is terpeszkedik egy újságíró és csak akkor ül át a szomszéd székbe, amikor megjelenik a miniszter és szerényen helyet kér, hogy megkezdhesse az előadását. És ez az előadás, amely száraz, szakszerű magyarázatnak indult, lassankint egy izgató> szinte romantikus, vetített képsorozattá lesz, a jövő Magyarország nagyságáról. Az ember szinte nem akar hinni a füleinek . . . Magyar" országból, Erdélyből iparország lett ; a köves Erdély egy miniatűr Belgium; az osztrák iparral győzelmesen fölvettük a versenyt: a Balkánon számító ekszportőrök lettünk . . Ezt hozza a földgáz. És mindezt a pénzügyminiszter mondja, nem — Dehogy; hiszen ismersz és nem kötöm magam egyhez, ügy-e, ostobaság is lenne ? — Miért lenne? Sőt ez az egy mentené ki azt az ostobaságból, hogy nem mégy el valahová jó levegőre, pihenni. Mert ez ráfér mindenkire. Még a legegészségesebbre is. Nohát mentsd meg előttem a reputációdat, hogy nem a sörök, meg a nyári szerelmek kedvéért, de valaki kedvéért maradtál itt. — Jói van hát, vallok, — nyögte ki végre — van itt valaki, aki miatt nem tudok innen elmenni. Mindennap elbúcsúzom tőle s minden másnap újra csak nála vagyok, Szégyenlem magam előtt is, ő előtte is, de hiába minden szégyen és restelkedés. — És igy azután, hogy némileg mentegesd magad önmagad előtt is, igyekszel elhitetni magaddal, hogy ujjé, Budapesten nyáron de jó ! Hát hiszen igy jó is. Csakhogy akkor tedd hozzá mindig : ujjé, Budapesten de jó, ba az embernek van itt olyan valakije, akit csak nyáron láthat. Mert csakugyan többet ér a rossz levegő szép szeretővel, mint egyedül szivni a legózondusabb levegőt. Hát te csak maradj itt, de én megyek. — Hová ? — Oda, ahol legalább levegő van. Mert az is alapigazság ám, hogy ha pedig senkije sincs már az embernek még nyárra se, hát legalább jó levegőjű helyre menjen el haldokolni . . .