Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

DELMAGYARORSZAG 1Ö10 október 30 (A nbegesa.lt férjíj Szegeden lakik egy gaz. dog vállalkozó, akinek a felesége nagyon ideges és azt leginkább háziorvosával érezteti. Akárhányszor éjjel is fölveri az orvost, hogy magához kérje, — természetesen semmiségekért. És minthogy ez már sokszor megtörtént, az orvos föltette magában, hogy többé föl nem ül és éjjel nem engedi magát háborgatni. Egy est6 —- már éjfél felé járt az idő — berregni kezdett a telefon. Az orvos felesége vette föl a kagylót. — Ki az? — kérdezte halkan az orvos» — A vállalkozó felesége, — hivat. — Mondd, hogy elutaztam. Vagy két nap múlva találkozik az orvos az illető hölgygyei, aki élénk szemrehányást tett neki. — Lássa, orvos ur, ez nem szép . . . maga eltagadja magát, csakhogy ne kelljen jönnie .. • — Bocsánatot kérek, nagyságos asszonyom, de nem voltam itthon. — Csakugyan elutazott? — kérdi különös arccal. — Igen. De'miért kérdi ezt oly hangsulylyal '• — Kedves barátom ... kötelességemnek tartom megmondani . . . bár sajnálom ... De a felesége megcsalja önt. Mikor tegnapelőtt telefonon beszéltem vele, egész tisztán, világosan hallottam, hogy egy férfi is dörmögött mellette ... * (Incidens a Tisza Lajos-köruton.) A Tisza Lajos-köruton tegnap nagy csoportosulás állította meg a járó-kelőket. Az egyik kávéház előtt egy úriember, aki feltűnő szépségű felesé" gével sétált, rátámadt egy idősebb ügynökre* — Hallja-e, micsoda szemtelenség . . é Már napok óta figyelem . . . Ha mégegyszer merészeli, letöröm a derekát, kipofozom a fejét a helyéből, csirkefogó, vén aszfaltbetyár . . . — De kérem . . . uram ... bocsánatot kérek, — hebegte mentegetőzve a megtámadott em_ ber — én nem csináltam áemmit, én nem tudom, mit akar tőlem . . . — Ne hazudjon. Napok óta figyelem ... Valahányszor erre jövök a feleségemmel, maga mindig itt áll, ránéz a feleségemre ós köp. Meri ezt még tagadni? — Ez igaz, ezt nem tagadom ... — Hát aztán hogy merészel ilyet tenni ? Miért teszi ezt? — Ez nem őnhgyságának szól. — Hát kinek? — Valahányszor őnagyságát látom, az ön gyönyörű feleségét, eszembe jut az én feleségem és akkor kénytelen vagyok . . , # (Wekerle ígérete.) Wekerle Sándorról megállapították az ellenségei — vagy talán inkább a jóbarátai, — hogy ő a legnagyobb magyar igérő. Már a kalabriászban is szerepel egy játék, forma, a „wekerle", ami azt jelenti, hogy „mindent bemondani és semmit meg nem csinálni". A dologban az a kedves, hogy erről a jó tulajdonságáról magának Wekerle ekszminiszterelnöknek is tudomása van. Erre vall egy válasza, melylyel egyszer a parlament folyosóján elutasította Héclervári Lehelt, aki valami teljesíthetetlen kéréssel állott elébe. Wekerle végighallgatta, azután mosolyogva felelte : — Kedves barátom, ez olyan dolog, hogy a kérésed teljesítését még meg se ígérhetem.., * (Hétezer év és tíz perc.) A szegedi repülőnapon történt, a fölszállás előtt. A tribünökön rendkívül izgatott volt a közönség. Félháromra volt hirdetve a fölszállás, de negyednégykor még a zászlót sem húzták föl. Az egyik páholyban egy fiatal asszony ült az urával, őnagysága türelmetlenkedett. — Hallatlan, — szólt —- hogy ennyi ideig megváratják a közönséget. A férj csillapítani próbálja az asszonyt, akin azonban nem fogott a csititgatás. Félnégy órakor őnagysága dühösen fölugrott székéről és igy szólti — Menjünk! •— De fiam! . . *— Semmi fiam! Nem várok tovább! ; l Ebben a pillanatban feltűzték a fehér-piros zászlót. — Na, nemsokára indul] — szólt a férj. — Legföljebb tiz perc múlva. Az asszonyka csak félig nyugodott meg és panaszos hangon mondta: — Hát még tiz percig kell várnunk arra a repülésre! — De kedvesem, majdnem hétezer évig tudtunk rá várni, most még ezt a tiz percet is soknak tartja? Biztos liatásu szer a Franki-féle HAJSZESZ KitünS szeplő stb ellen a ja Franki-féle SERAIL-CRÉME § HAJHULLAS ARCZSZEPITO | ellen. A hajkorpát eltávolítja. Kis üveg 1 kor., nagy üveg 2 kor. Ártalmatlan ! 1 tégely h ára 1 N. Hozzávaló szap- §3 pan 70 fill. Pouder 1 kor. 9 KaphHatr I FRANKL ANTAL g Bfi-yniiiil: 1 tnrahnn gg Felső vár os, SZEGEDEN, Szt. György-tér. H KÖZIGAZGATÁS x Szeged államsegélye. A kormány a jövő esztendőre a tavalyi két millió helyett már három millió koronát irányzott elő, hogy ezzel a városok nehéz terhein könnyítsen. Három millió lesz már jövőre az állami hozzájárulás, amely évről-évre növekedni fog, hogy azután végül igazán megfelelő kárpótlásban részesítse az állam a városokat azokért a föladatokért, amelyeket helyette végeznek. A költségvetésnek ez a tétele élénk és osztatlan örömet kelt a magyar városokban, ahol már a kétmilliós állami hozzájárulásnak is jelentékeny hasznát látták. Szeged város elsősorban osztozik a magyar városok örömében, mert az állami hozzájárulásnak ez az emelése azt jelenti, hogy Szeged városa az első fölosztási terv alapján kapott hetvenötezer korona helyett jövőre már százezer koronát kap. x A szegedi népszámlálás. A jövő év első tiz napján ejtik meg Szeged városában és a nagykiterjedésű külterületen az országszerte esedékes népszámlálást. Zombory Antal nyugalmazott városi szenátor, akinek ebben a múltból nagy prakszisa van, fogja vezetni az eljárást. Az ő előterjesztése alapján Lázár György dr polgármester a mai napon kinevezte a külterületi népszámlálási biztosokat és felügyelőket s ugyancsak Zombory Antal előterjesztésére holnap neveztetnek ki a belterületi biztosok és felügyelők. November másodikán és negyedikén a külterületen, november hatodikán pedig a belterületen tart Zombory Antal oktató-előadást a népszámlálási biztosok és felügyelők részére. x A tűzrendészet országos szervezése dolgában Abaujtorna vármegye csatlakozott a szegedi mozgalomhoz és föliratot intéz az országgyűléshez. Az alispán erről ma értesítette Szeged város polgármesterét. x A szegedi államkölcsön leszállítása. Az ¿llamkölcsönös háztulajdonosok november harmincadikán délelőtt kilenc órakor, Sáry János elnöklésével, az ipartestület közgyűlési termében gyűlést tartanak. Uj agitációt akarnak indítani az államkölcsön leszállítása érdekében. Az eddigiek ugyanis nem értek el eredményt. x Az alsótanyai telefon. A szeged-külterii. leti telefonhálózatot az állam a maga kezelésébe vette át. Az alsótanyai uj telefonhálózat már kész, miért is Lázár György dr polgármester átírt a szegedi postafőnökséghez. hoa:v. a hivatali és közforgalmi nézőpontokra való tekintettel, az alsótanyai telefonhálózatot hozza működésbe. A felsőtanyai uj hálózat még nem kész, ez azonban nem hátráltatja az alsótanyai telefonhálózat működésbe való hozatalát. APRÓSÁGOK. Egy kis tévedés. Az Esti Újság-bán olvassuk : A minap beállított szerkesztőségünkbe lapunk egy barátja. Nagyon izgatott volt, — Szenzációs fölfedezést tettem, olyanfélét, mint amikor valaki a lomtárban egy Tizianképre akad. — Mi az? — Hát majd az elején kezdem. Egy közúti kocsin a Városligetbe igyekeztem. Nem is gondoltam volna, hogy valódi műélvezetben fogok részesülni a zsúfolt kocsiban. — Talán ráléptek a tyúkszemére? — Nem tréfa, komoly valóság. Bejön utánam a kocsiba a kalauz s megszólal: Jegyet parancsol? Hát kérem. Én operabérlő vagyok, bejártam az összes külföldi operákat, de nyugodt lélekkel mondhatom, ilyen fenséges, mólv, csengő, zengő basszust még nem hallottam. Ez a kalauz kincset hord a torkában, az Inkák kincsét. Csodahang, fenomén! Büszkesége lehetne az Operaházunknak. En fedeztem föl. — Érdekes, hogy hivják ezt a kalauzt? — A nevét nem kérdeztem, de 2057-es a száma, Ezt megjegyeztem. A perronon elénekeltettem vele egy áriát. Még most is oda vagyok a gyönyörűségtől. — Tehát 2057-es. — 2057-es. Azt gondoltuk, csakugyan érdekes fölhívni az operaigazgató figyelmét erre az uj csillagra, Oda telefonoztunk a közúti vasút forgalmi főnökének, hogy ha a kétezerötvenhetes kalauznak szabad napja lesz, küldje el hozzánk a saját érdekében. Másnap déltájban egy öreg, görnyedthátu, kiérdemesült villamoskalauz kopogott be szerényen, szinte félve a szerkesztőségünkbe. — Mit akar bácsi? Talán elvesztett valamit és közzé akarja tenni? — Nem, kérem, én vagyok a kétezerötvenhetes. — Maga az a csodaénekes? — Én? Tréfálnak az urak — válaszolta rekedtes, fátyolos, szinte suttogó hangon. Tyliü, itt baj van. Egy kÍ3 tévedés. Lapunk mélyen tisztelt barátja eltévesztette a számot. — Nem ismer bácsi egy kalauzt, akinek gyönyörű mély hangja van ? — Dehogy nem, a 2056-os. Tehát csak egy számmal tévedett lapunk barátja s ez még megbocsátható. Az öreg kalauz ment is volna már, meg nem is. Látszott, hogy valamit akar mondani. — Találkozik-e maga a 2056-ossal? — Hogyne. — Akkor mondja meg neki, hogy ha szabadnapja lesz, jöjjön ide. — De bizony nem mondom. — Miért? — Nem akarom az ő szabadnapját is elrontani. Kérem, én Rákosszentmihályról jöttem be. A fele napom elveszett. Alászolgája, Intézkedtünk, hogy lapunk barátja kárpótolja a 2057-est, mert az ő lelkén szárad, hogy féluapra elvonta családjától az öreg kalauzt. Azonkívül fölszólítottuk a forgalmi főnökséget, hogy küldje el hozzánk a 2056-ost. — De hátha a 2057-es is tévedett? — kér dezte valaki. — Akkor végigmegyünk az egész számsoron, amig csak rá nem akadunk az igazira. Reméljük, hogy nyomozásunkban támogat minket a forgalmi főnökség is, mert igaz ugyan, hogy esetlen elveszít egy jó kalauzt, de a magyar művészetet egy kitűnő erővel gazdagítja. ~ Kipling a repülő-emberekről. Londonból jelentik: Rudyard Kipling,a világhírű angol író kezdeményezésére tegnap egy bizottság állt össze a városháza egyik tanácstermében, hogy megvitassák, mint lehetne valamely ötletes találmánynyal a repülő-emberek testi épségét biztosítani. Kiplingnek van ugyanis erre vonatkozólag egy ötletes terve, tudniillik, hogy az aviatikus egy pneumatikus öltözékbe bújna a fölszálláshoz, ugy, hogy baja nem eshetnék, ha netán lezuhanna. A konferencián, amelyen az angol, belga és francia aero-klubok küldöttei vettek részt, Rudyard Kipling hosszú beszédben fejtegette a kérdést: — Ha ezelőtt öt évvel — kezdte Mr. Kipling — mi ebben a teremben összeültünk volna, hogy valami dijat tüzzünk ki annak, aki a La Manche-csatornát átrepüli, kivertek volna bennünket a teremből, mint esztelen bolondo-