Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1910 október 27 egyet Polónyi Gézának minap hirdetett álláspontjával. A küldöttség, mielőtt a kormány tagjaihoz járult volna, először Berzeviczy Albertnél, a Ház elnökénél tisztelgett. Fűlepp Kálmán főpolgármester nyújtotta át az elnöknek a főváros föllratát: — A mai drágaságon csak a kinálat gyors és sikeres emelkedésével lehet segíteni, mivel pedig az állatállományok szaporítása hosszabb időt venne igénybe, a főváros a szerb határ megnyitását kéri a kormánytól. Berzeviczy Albert válaszában kiemelte, hogy huszonkilenc óv óta lakik a fővárosban, tizenhat éve képviseli azt a parlamentben, tagja is volt a főváros törvényhatósági bizottságának és érti és méltányolja az elébe terjesztett jogos kérelmet. A küldöttség ezután Khuen-Héclérváry Károly gróf miniszterelnöknél tisztelgett, aki Serényi és Hieronymi miniszterek társaságában fogadta a küldöttséget. A miniszterelnök, miután a föliratot átadta a íöldmivelésügyi miniszternek, a következőkép válaszolt: — A fővárosi drágaság egyrészt a világdrágaságra, másrészt arra vezethető vissza, hogy nálunk az élelmiszerfogyasztás nagyon egyoldalú. — Migavidékenfőa kenyérfogyasztás, nálunk a húsfogyasztás az, még pedig egyoldalulag, mert főkép a drága marha- ós borjúhúst fogyasztják, pedig a birka- és vadhús ára ma is alig emelkedett. — A közönségnek le kell mondani a borjúhús állandó élvezéséről. Az állatkivitelt nem lehet megszorítani, számos szerződés akadályoz meg ebben, de különben is főldmivelő,-ország vagyunk, mely nem mondhat le a kivitel nagy jövedelméről. A szerb kereskedelmi szerződéstől nem várhatjuk a drágaság megszűnését, korlátlanul pedig nem lehet megnyitni a szerb határt, mert meggátolják ezt a külföldi szerződéseink, főkép pedig Ausztria ós igy nem is lehet remélni azt, hogy 1915-ig az önök kérését teljes mértékben teljesíthessük. * A Délmagyarország részletesen beszámolt azzal a szegedi mozgalommal, amelyet a szegedikereske. delmi és iparkamara kezdeményezésére a szegedi ipartestület, a Lloyd-társulat, a kereskedelmi testület, a kis- és középkereskedők társulata, az 0. M. K. E. szegedi fiókja, a felsővárosij alsóvárosi és rókusi iparoskörök, a magántisztviselők ós a többi kereskedelmi és ipari érdekeket szolgáló egyesület részvételével rendeztek. Vasárnap délelölt fél tizenegy órakor lesz az értekezlet a szegedi kereskedelmi és ipar" kamara közgyűlési termében. Ezen az értekezleten határozatilag kimondják, hogy a husdrágaság megszüntetésére a román szen elveszti a bizalmát. Pedig most nagyon is nagy szükség volt a bátorságra, mikor küszöbön volt a háború XII. Lajos és Miksa seregeivel. Itt tehát csinján kell a dolgot elintézni. Odalépett a halászlegény elé és igy szólt hozzá: — Tud-e valaki arról, hogy te ezt a gyűrűt megtaláltad'? — Senki! — Jól van. Tedd a balkezedet a szivedre, a jobbot pedig erre a feszületre, amely itt áll előtted az asztalomon. A legény ugy cselekedett. — És most mondd utánam: „Esküszöm az egy élő istenre, a szentháromságra és San-Marcora, hogy senkinek, senkinek el nem árulom, hogy a dogé gyűrűjét megtaláltam. Isten engem ugy segélyjen!" Pietro szórul-szóra utána mondta az eskü szavait. A dogé most megint barátságos képet mutatott. — Jól van, fiam. Megbizom az esküdben. De figyelmeztetlek, ha megszeged, az ólomkamrákba kerülsz és aztán zsákba varrva dobatlak a canaléba. Most pedig fogd ezt a zacskót. Ebben száz darab arany Zecchinót találsz. Vidd el és vedd feleségül a te kis Ninettádat! IV. Ez az áldozócsütörtököt követő napon történt. Űrnapján pedig Pietro és Ninetta már a chioggiai székesegyházban esküdött örök hűséget egymásnak. és szerb marha-behozatal megengedését tartják célravezetőnek. A szegedi nagygyűlésen Szende Pál dr, az 0. M. K. E. főtitkára is megjelen Budapestről, aki a kérdést Perjéssy László kamarai titkárral együtt adja elő. Kapcsolatosan, esetleg az érdekeltség más aktuális ügyei is szóba kerülhetnek. A gyűlésen azt hangoztatják, hogy a közönségnek a husdrágaság folytán leginkább érintett érdekeltsége erélyesen követelje a romániai és szerbiai hus behozatalának megengedését és mindazoknak a gazdasági és politikai intézkedéseknek a megvalósítását) melyek a drágaság fokozódását megakadályozhatják. Az újságírók mozgalma. A szegedi hivatásos •újságírók az alábbi fölhívást intézték a vidéken dolgozó hivatásos ujságir ókhoz. * A vidéki újságírók között két szervezkedési mozgalom volt eddigelé. Az első nagy lelkesedések közt létrehozta a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségét és több, mint százezer koronát szerzett a szövetség céljai számára. Kulinyi Zsigmond nagy energiája megteremtette a szövetséget és értékes, kiváló újságírók álltak melléje az újságíró-szervezet megteremtése érdekében. Tíz esztendővel később azonban már egy uj alakulás keltett még nagyobb érdeklődést ós tömöritette az ország minden hivatásos újságíróját: az Újságírók Országos Szervezete. Ezt is kiváló újságírók csinálták. M inden remény meg volt ahoz, hogy a szervezet nagy sikereket érjen el, úgyde az épen akkor kitört politikai válság,, sajnos, kettéválasztotta az egyesület tagjait s derékban törte ketté a szervezetet. Elpusztult s föltámasztása nagy munka volna. AVídéki HirlapirókOrszágos Szövetsége"amaga száznegyvenezer korona vagyonával — amelyet hivatásos újságírók gyűjtöttek össze — volna hivatott arra, hogy a vidéki újságírókat egyesítse. Alapszabályai világosan megmondják, hogy célja a hivatásos újságírók anyagi ós erkölcsi érdekeinek előmozdítása. A valóságban azonban ugy az egyesületre, mint a vidéki újságírókra szomorú képet látunk: a vidéki hivatásos újságírók tízszeres többsége hiányzik az egyesület tagjai közül. A vidéki újságírásnak egyetlenegy kérdéssel kell végre leszámolnia: azzal, hogy mit lehet újság- és ujságirás-számba venni, Amikor a V. H. 0. Sz.-t megalapították, akkor Magyarországon még a vidéki újságírás néhány nagyváros kevés napilapjából és a fontosabb vidéki városok hetilapjaiból állott. Az újságírás akkor még nem volt pálya; a lapok felelős szerkesztői a helyi társadalom vezetőfórfiai voltak, a munkatársak fizetése csöppet sem volt komolyan számbavehető. Ma Aradon, Nagyváradon, Szegeden, Temesvárott, Pozsonyban, Debrecenben egyes lapszerkesztőknek fizetése és jövedelme jóval nagyobb, mint a város tanácsosáé ós egyes nagy vidéki lapok belső munkatársai épen nem panaszkodhatnak nyomasztóbb anyagi helyzetről, mint a velük egykorú törvényszéki jegyzők, vagy más köztisztviselők. A vidéki újságok között már van egy-két kitűnő vállalkozás; néhány vidéki napilap a beléje fektetett tőke nagy százalékát jövedelmezi, és hogy a vidéki lapok nem tudnak mind kedvező anyagi helyzetre fölvergődni, ami az újságírók anyagi helyzetét jelentékeny mértékben növelné, annak legfontosabb okát eddig nem vették számba és csak Sas Ede mutatott rá a V. H. 0. Sz. legutolsó közgyűlésén. A vidéki komoly újságok versenytársai és anyagi boldogulásuk megakadályozol nem a fővárosi lapok, hanem a kis vidéki hetilapok• ők szivják el a vidéki újságok életerőit, ezek apró bornirtságai. kisded játékai és nasv ostoba" ságai teszik tönkre az újságírás erkölcsi értékét és fosztják meg a hivatásos vidéki sajtót közönsége jórészétől. A vidéki kisváros nyomdásza és valamely embere összeáll és a helység minden betűvető embere újságíró lesz. Megírják a helyi érdekeltség dolgait, kiollózzák a hivatásosak mun> kaját és kész a vidéki lap. Leközli az árverési hirdetményeket és a közigazgatási hirdetéseket s ezen a módon sok száz hetilap boldogul Magyarországon, szégyenére a sajtónak és az újságírásnak. Alibunár 4628 lakosa, Alsólendva 2631, Alsókubin 1674, Bácsfalu 1973, Barát 2309, Borsodapátfalu 1466, Dabas 2130, Gyúró 1145, Hátszeg 2367, Kisjenő 2307, Muraszombat 2304, Zirc 2490 lakosa egy-egy hetilapnak örvendhet« Celldömölk 1052 lakosának érdekeit két hetilap mozdítja elő. Déva 7089 lakosának öt, Karánsebes 6497 lakosának hat, Körmend 6741 lakosának négy, Kőszeg 7930 lakosának négy, Kunmajsa 3930 lakosának két, Nagybánya 11180 lakosának öt, Nyitra 15169 lakosának nyolc, Oravica 4314 lakosának öt, Ózd 3640 lakosának két, Palánka 5586 lakosának öt, Szekszárd 13895 lakosának öt, Ungvár 14723 lakosának öt heti" lap elégíti ki igényeit. A vidéknek napilapjai csak nehéz munkával tudnak a vidéken terjeszkedni, mert a közvetlen közelében levő vidéki megyékben 100—140 hetilap közli a nagylapokból kivágott híreket és egyenként legalább öt szerkesztő, főmunkatárs és lapvezér neveit. Hány újság van most már Magyarországon és hány ujságbairó'? Ki tudná azt? Hiszen Bilkén — (kisközség Beregmegye felvidéki járásában 3710 lakossal, Pallas Lexikon III., 290) — is van a V. H. 0. Sz. tag-lajstroma szerint újságíró, a szövetség alapító tagja, holott ott semmiféle lap meg nem jelenik s van újságíró Gyergyóditró büszke havasai között is. Eger tizennégy újságíróval büszkélkedik a V. H. 0. Sz. lajstromában, de az egyetlen napilap felelős szerkesztője nincs ebben a névsorban. Ezzel a kérdéssel kell már egyszer leszámolnia a vidéki újságírásnak, újságíróknak és lapkiadóknak együtt. A vidéki lapoknak hitvány versenytársai a kis vidéki hetilapok, mert, minden szellemi érték és munka nélkül elvonják az újságok anyagi eszközeit anélkül, hogy ezzel szemben bármiféle kulturális szolgálatot tennének. Mily erős volna a magyar vidéki sajtó, ha az ötven-hatvan napilap, amelyet komoly újságírói munkával, kiadói kockázattal és az újságírás minclen szellemi és technikai eszközével jelentetnek meg, a maga anyagi erősségébe vonhatná a hiúságok legyezgetésére szolgáló és minden újságírói képesség nélkül előállított kis hetilapok anyagi erőit és ha szellemi erejével összeköttetésbe léphetne a vidék intelligenciájával .' Amikor a V. H. 0. Sz. megalakult, akkor még a vidéki napisajtó gyönge és erőtlen volt. Lehet, hogy akkor a vidéki újságírás érdekéből a hetilap-emberek kedvéért félremagyarázhatták az alapszabályok rendelkezéseit, de továbbra ezt tűrni nem lehet. A V, H. O. Szrendes tagja csak „hivatásszerű magyarországi vidéki hírlapíró" lehet, aki kimutatja, hogy „a fölvétel előtt három évig hivatásszerű hírlapíró volt", már pedig „hivatásszerű hírlapírónak tekintetik az, akinek a hírlapírói működés állandó főfoglalkozása." Nem kutatjuk, hogy miként történt mégis, hogy a V. H. 0. Sz. kétszázötvennégy rendes tagja közül ötven sincs, aki hivatásszerű hírlapíró lenne, vagy valaha is az lett volna. Büszkék vagyunk a magyar vidéki napilapok író-munkatársaira, akik az újságírás asztala mellől jutottak más megérdemelt állapotba. Mert az igazi újságíró egy pillanatra sem veszíti el az újságíráshoz való hűségét s büszkék vagyunk arra, hogy Tömörkény István, Szávay Gyula, Móra Ferenc, Milkó Izidor dr, Kaszab Géza, Sz. Szigethy Vilmos, Zinaa Tibor az újságírás mesterségéhez mindvégig hivők maradtak. Büszkék vagyunk mindazokra, akik