Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

ISIO. I. évfolyam, 135. szám Vasárnap, október 30 í5zponti szerkcsztSség és kiadóhivatal Szeged, c=3 Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztóség és kiadóhivatal IV., C2 Városház-utca 3. szám c=3 BLÖPIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. R 24 — félévre . .. R 12'— negyedévre. R 6 — egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI HR VíDEREN: egész évre . R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre .R V— egy hónapra R 2 40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZ.O: Szerkesztőség 835 cm Kiadóhivatal 8)1 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség teleion-száma 128—11 A kormány szilárdsága. Nincs okunk arra, hogy letagadjuk, vagy akár leplezgessük azt a sajnálatos körülményt, hogy akut válság tört ki a készfizetések kérdése körül. Ismeretes ebben a dologban a Khuen-Héderváry-kabinet álláspontja, amely abban konkludál, hogy a készfizetések fölvételét elodázni nem engedi. A kormány valamennyi minisztere tárcáját köti ehez a föltételhez, bizonyítékául annak, hogy az ország, a közgazdaság égető ügyét fontosabbnak és előbbrevalónak tartja a maga pozíciójánál. Bécsben nagyon jól ismerik a kormány szilárd elhatározását és jól tudják, hogy azon a nemzeti munka kormánya változtatni nem fog. Hanem azért próbálkoznak. Nemrégiben még az volt a helyzet és még maga Lukács László pénzügyminiszter is kijelentette, hogy a szakreferensek tanácskozásai eredményre fognak vezetni. Ezek a konferenciák az elmúlt két napon meg is történtek Budapesten, a pénzügyminisztériumban. Összeültek az osztrák és a magyar pénzügyminiszterek szakreferensei, hogy kormányaiktól kapott utasítások alapján megállapítsák a bankszabadalom megújításának és ezzel kapcsolatban a készfizetés megkezdésének föltételeit. Ismeretes, hogy ezek a tárgyalások a két minisztérium között többszörös megszakítással már hónapok óta folynak. A tárgyalások folyama alatt bőséges alkalom volt a kérdések minden részletének szakszerű előkészítésére, megvilágítására és megvitatására. A mostani tárgyalásoknak tehát az volt a céljuk, hogy szakszerűen előkészíttessék az a megállapodás, melyet a két kormány a törvényhozás elé terjeszthessen. A szakelőadók tárgyalásai azonban tegnap megszakadtak és az osztrák szakelőadók visszautaztak Bécsbe. A két napig tartó tanácskozások nem hozták meg a kivánt eredményt, sőt egyáltalában semmi eredménnyel sem jártak. Ez az eredménytelenség nem abban nyilatkozott meg, mintha a két kormány álláspontja és fölfogásai között az ellentétek precíz formában kiélesedtek volna. Ha ez az eset állott volna be, akkor már is teljesen tisztán és világosan állna a helyzet. l)e a tárgyalások megszakítása azért következett be és teljes eredménytelenségük abban nyilatkozott meg, hogy a magyar tárgyalók, akik, — ismételjük —• teljes instrukciókkal és a tárgyalandó kérdések anyagának szakszerű előkésztésével mentek bele a tanácskozásokba, nem jmottak abba a helyzetbe, hogy az osztrák kormány álláspontját világosan megismerhették volna. Két hónap múlva jár le az OsztrákMagyar Bank szabadalma. Ennyi idő alatt kell a két kormánynak egymással és a jegybankkal megállapodnia és a megállapodásokat a két állam törvényhozásával és a jegybank részvényeseivel elfogadtatnia. A rendelkezésre álló rövid időt tekintve, a szakreferensek tárgyalásának eredménytelensége olyan ujabb elodázást jelent, amelybe belenyugodni nem lehet. A kormány — ugy tudjuk — erre nem is hajlandó. Tegnap miniszteri tanácskozás volt, melyen a kabinet öszszes tagjai résztvettek. A minisztertanácson Lukács László pénzügyminiszter kimerítő jelentést tett a most lefolyt szakelőadói tárgyalásokról, a megszakítás okairól és körülményeiről. A minisztertanács ezt a jelentést tüzetesen megvitatta és elhatározta, hogy most már Ivhuen-Héderváry gróf miniszterelnök lépjen érintkezésbe Bienerth báró osztrák miniszterelnökkel. A két kormányelnök közvetetlen tárgyalásától reméli a magyar minisztérium az osztrák kormány álláspontjának és végső szavának világos megismerését. És ezen megismerés fogja irányítani további elhatározásaiban. Ezek az elhatározások már nem késhetnek soká. A kormány el van tökélve, hogy minden további halasztás nélkül rövid időn, legkésőbb nyolc napon belül tisztázza a kérdést, mert minden további halogatást az ország és a monarchia érdekeivel meg nem egyezőnek tart. Már pedig első köteA dogé gyűrűje. Irta Hevesi József. Pietro szegény halászlegény volt Chioggiában, abban a kis városkában, mely Velence rohamos fejlődése következtében egészen hanyatlásnak indult. Pietro naprólnapra tengette az életét ép ugy, mint ennek a szigetvárosnak többi lakosai. Mert a halászat bizony igen soványan jövedelmező mesterség. Nem olyan sokat hajtó, mint a kereskedelem, mely Velencét már abban az időben is — 150S-at irtak Kr. u. — olyan gazdaggá tette, hogy „hetvenkét aranyos tornyú templom körül palota állott palota mellett, mind kirakva fehér vagy tarka márványnyal. Közönséges emberekisdiófaágyon aludtak, zöld selyem függönyök mögött, ezüst-edényből ettek, aranylánccal és gyűrűkkel pompáztak". Chioggiában bizony szegények voltak az emberek, mert Velence mindent elhódított előlük. És Chioggiában a szegények között is a legszegényebb talán Pietro Molinó volt, aki másnak a bárkáján segédkezett szenibeszállani a viharral és kivetni meg összevonni a hálót és aztán összefogdosni a halakat, melyek a hálóban maradtak. Bizony nyomorúságos élet volt, tele sanyarúsággal, küzdelemmel, kínlódással, veszedelemmel és nélkülözéssel. Néha hetekig is künn hánykolódott a bárkája a viharos tengeren és elbarangolt, rozsdaszinü vitorláját ha kedvező szél dagasztotta, olykor egész a quarneroi öbölig is. Zsákmány ugyan mindig akadt szépen, de mikor olyan keveset adtak érte és abból a kevésből sem jutott őreá semmi. Életének sötét sanyaruságába azonban két fekete szem vetett ragyogó világosságot. A kis Ninettának villámokat szikrázó két fekete szeme. Gyermekkoruk óta ismerték egymást. Apátlan, anyátlan árva volt mindakettő. Egy vén halász, az öreg Silvio fogadta őket magához. Egymás mellett serdültek föl. Piotroból halász lett, Ninotte a ház körül — (csak aféle halászkunyhó volt biz a'!) —szorgoskodott. Es a lelkük érzése valahogyan egymás felé hajladozott és egymásba fonódott, mint egymás mellett felszökkent két fának ágas-bogas lombjai. Az öreg Silvio szívesen látta két, párt« tagoltjának szívbéli hajlandóságát, de még nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy fészket rakjanak. — Várnod kell, mig majd hálódba kerül egyszer a szerencsehal. Minden jóravaló halász elcsípi egyszer. Téged sem fog elkerülni. Ninetta kíváncsian kérdezte : — Te is fogtál egyet, Silvio apó 9 — Fogtam bizony. — És milyen volt'? — Arany a szine, minden egyes pikkelye pedig ugy csillogott, mint a drágakő. A szája karikába futott. Azt mondják: a dogé gyűrűjét viseli. — A dogé gyűrűjét? — Igen, melyet Mária menybemenetele napján a tengerbe dob, hogy az Adriát a tengerrel eljegyezze ... — És ha nem akadnék a szerencsehalra? — kérdező Pietro aggódva. — Ráakadsz arra, fiam, csak légy türelemmel. A fiatal halászlegény epedő szemekkel nézte a gyönyörű szép Ninettát, aki egész a nyaka tövéig elpirult. — Hát majd ráakadok én a dogé gyűrűjére! —- szólt Pietro dacosan. II. Áldozócsütörtök volt. A menybemenetel napja. Velencében nagy előkészületek történtek a sposalizio del maré, a tenger eljegyzésének ünnepére. Fényesen ülték meg ezt az ünnepséget, mely Velence misztikus házasságának volt szentelve a csodaszép Adriával, melynek nagyságát és hatalmát köszönhette. Egyszersmind megerősítést nyert e napon Velencének az Adriai tenger felett gyakorolt hatalma. Ez a hatalom pedig most kezdett lefelé lejteni a delelőről. Amerika felfedezése és hogy Vasc-o de Guma az Afrika körül vezető útra rábukkant, véghetetlen csapást mért Velence kereskedelmére. A világforgalom a Földközi tenger partjairól az Atlanti óceán pari,vidékei felé terelődött. Eddig Velence volt a központ kelet és nyugat között. „Keletre rezet és kénesőtvittek Magyarországból, német acélt, olasz timsót, hazai bársonyt, posztót, tükröket, üveget. Kairóban volt a főpiac. Oda hozta a mekkai karaván a Molukk-Szigotük füszoreit, Bcngália selymét, Ceylon fahéját, Malabár borsát, India fenaikjainak drágaköveit és