Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-04 / 112. szám

QELMAGYARORSÉA« 1910 október 4 — A főváros közönsége mindenkor kegyelettel őrei a nemzet nagyjainak emlékét. De Falk Miksa nekünk közelebb áll szivünkhöz, nemcsak azért, mert itt született, itt élt és itt halt meg e városban, hanem mert értünk élt, mert szeretett bennünket, mert munkájának eredményeit e város közönsége is élvezi, mert nemcsak maga szerette ezt a várost, mely szülte, de megszerettette másokkal, ezrekkel ós megszerettette különösen a mi boldogemlékü bálványozott királynénkkal, Erzsébettel. — Ezek az érzések kelnek az én lelkemben és mindnyájunk lelkében akkor, midőn nem mint gyászoló gyülekezet vagyunk itt együtt, hanem a visszaemlékezés oltárán áldozunk. Épen a nagy embereket jellemzi, hogy rövid idő alatt elszáll szivükből a gyász és e helyett a kegyeletes visszaemlékezés érzése üt tanyát. Amidőn tehát a kegyeletes visszaemlékezés érzésének kifejezéseképen elhoztam ide a főváros közönségének koszorúját, erős bennem a tudat, hogy amily élénken él a mi szivünkben az ő emléke, oly élénken fog az megmaradni utódaink szivében mindörökké. (A munkapárt kegyelete.) Peresei Dezső belső titkos tanácsos, az országos nemzeti munkapárt elnöke, a következő beszéd kíséretében helyezte el a párt koszorúját a síremléken: — A nemzeti munkapárt nevében teszem le e koszorút annak a férfiúnak síremlékére, aki hosszú életén át ugyanazoknak az eszméknek és elveknek volt lángszavu és fényestollu bátor hirdetője, törhetetlen bajnoka és előmozdítója, amely eszmék és elvek ezen országos nemzeti munkapárt működésének alapjai és amelyeket e párt szolgálni és megvalósítani törekszik. Annak a pártnak koszorúját hoztam el, amely magában egyesíti azokat a férfiakat, akik hosszú évtizedeken át Falk Miksával lelki rokonságban küzdöttek és munkálkodtak, amely párt magában egyesíti igen nagy számát azoknak, akiknek itéletformáció" jára, véleménykialakulására az ő tollának és az 6 publicisztikai működésének olyan nagy befolyása volt. — A nemzeti munkapárt örök kegyelete jeléül és zálogául helyezem el e koszorút Falk Miksa síremlékére. (Koszorúk.) Heinrich Gusztáv, a Magyar Tudományos I. kadémia főtitkára tette le ezután az Akadémia koszorúját a következő szavak kíséretében: — A Magyar Tudományos Akadémia nevében és megbízásából hoztam koszorút, melyet kegyelettel teszek le a nagy publicista sírjára, aki nemcsak a sajtónak, de az Akadémiának is büszkesége volt. Kegyelettel fogjuk mindig megőrizni emlékezetét. Székely Ferenc udvari tanácsos a következő kegyeletes szavakkal helyezett koszorút a síremlékre: — A Pesti Lloyd-Társulat nevében helyezem el e koszorút Falk Miksa síremlékére, annak jeléül, hogy ő nemcsak publicista és politikus volt, hanem a magyar közgazdasági életnek egyik legkiválóbb tényezője, számos, ma is virágzó nagy közgazdasági intézetnek alapitója és főtámasza, a Pesti Lloyd-Társulatnak megalapítója, mindenkor disze és büszkesége volt. Ezután Heltai Ferenc a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének, Rákosi Jenő főrendiházi tag az Otthon irók és hirlapirók körének s Hercseg Ferenc a Budapesti Újságírók Egyesületének koszorúját helyezte a síremlékre. („Áldott legyen emléke") A koszorúk letétele után Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök lépett az emlékmű elé s e szavakat mondotta: — „Áldott legyen emlékei" Befejezőül az operaházi férfikar énekelte el Noséda karigazgató vezetésével Erkel Ferenc „Halál éjszakája" cimü gyászdalát, amivel a kegyeletes ünnep véget ért. (Levelek, táviratok.) Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter a következő levelet intézte Singer Zsigmondhoz, az emlékmű-bizottság elnökéhez : Nagyságos főszerkesztő ur, őszinte köszönett«l vettem Nagyságodnak megtisztelő fölhívását néhai nagyérdemil Falk Miksa síremlékének folyó évi október hó másodikán megtartandó leleplezési ünnepélyére. Élénk sajnálatomra, akadályoztatásom folytán, a megemlékezés ezen szép ünnepén személyesen nem vehetek részt, kegyeletes érzelmeimmel azonban az ünneplők között én is jelen leszek. Kiváló tisztelettel Serényi gróf. Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, a következő táviratot küldötte Berzevicéről : Nagyságos Singer Zsigmond főszerkesztő urnák, Budapest, őszintén sajnálva, hogy holnap a fővárosban nem lehetek s igy az ünnepélyen részt nem vehetek, a Falk Miksa érdemeit ünneplők kegyeletes érzelmeiben őszintén osztozom. Berzeviczy. A Concordia bécsi iró- és ujságiró-egyesület elnöksége a következő levelet küldötte Singer Zsigmondnak: Igen tisztelt barátom! Legnagyobb sajnálatomra akadályozva vagyok az emlékmű leleplezésén való részvételben, amelyet hü szivek a nagy publicista emlékének emeltek. Ezért arra kérlek, hogy a Concordia irók és hirlapirók egyesülete nevében is tégy koszorút az emlékre. Falk Miksa dr magyar és német nyelven egyforma befejezettséggel irt. A Deák Ferenc gondolkodásának leghivatottabb interpretátorai közül való volt. Az emlék, amelyet ép e jelentős napokban lepleznek le, legyen az utókor számára iránymutató. Kartársi üdvözlettel Ehrlich dr. A bécsi Concordia-Klubtól a következő táv. irat érkezett: Singer Zsigmond főszerkesztő, Budapest. Tisztelettel veszünk részt Falk Miksa emlékének mégülésében s a legtiszteletteljesobben köszöntjük mindazokat, akik egykor a nagy publicistával ós kiváló állam férfiúval gyümölcsöző munkájában egyek voltak. A Concordia-Klub nevében Münz Bernát elnök, Epstein Mór jegyző. Fejérváry Géza testőrkapitány a következő levelet irta Singer Zsigmondnak, az emlékműbizottság elnökének: Tisztelt barátom! Vettem kegyes meghívását szegény Falk Miksa síremlékének leleplezéséhez. Ismerte azt a barátságos viszonyt, mely Falk között és köztem évtizedekig fönnállott és át fogja érezni őszinte sajnálatomat, hogy e viszonynak ez alkalommal megjelenésemmel nem adhatok kifejezést, de ágybanfekvő beteg vagyok s azért e kegyeletes ünnepen nem vehetek részt. A legszívesebb üdvözlettel Fejérváry Géza báró. Kimentették továbbá távolmaradásukat: Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke, Návay Lajos, a képviselőház alelnöke, Kálmán Gusztáv államtitkár, Lánczy Leó és Ormódy Vilmos főrendiházi tagok, Fülepp Kálmán főpolgármester, Sághy Gyula tudományegyetemi prorektor, Hegyeshalmy Lajos államvasuti elnökhelyettes, Guttmann Vilmos báró, Szalay Imre, a Nemzeti Muzeum igazgatója, Terey Gábor udvari tanácsos, Wertheimer Ede iró (Bécs), Deutsch Ignác (Bécs), Herz Ármin, Dalnoky Béla, Engyeli Jenő (Pozsony). A Dugonics-Társaság, — Fölolvasó-ülés a uárosházán. — A szegedi irók társasága: a Dugonics-Társam sdg,' ezidei első őszi fölolvasó-iilését október másodikán, vasárnap délután tartott a mega városi széképület oszlpos termében. Az ülésen Lázár György dr társasági elnök elnökölt. Jelen voltak az osztályelnökök és ugy a szépirodalmi, mint a tudományos osztály tagjai nagy számban. A Dugonics-Társaság fölolvasó-üléseinek rég{ sajátsága, hogy akkor népesek, hogyha vendég is szerepel a fölolvasó-asztalnál. A tegnapi ülés elején észlelhető volt, hogy ezúttal nincsen ven. dége a társaságnak, később azonban megtelt a nagyterem s a Társaság rendes hallgatóközönsége helyezkedett el a padsorokban s a karzatokon. Meg kell állapitanunk, hogy az érdeklődést ezúttal Somlyódy István szegedi királyi járásbirónak, a tudományos osztály tagjának székfoglaló-értekezése keltette. Nem erre a helyre való a jogtudományi értekezés ismertetése, a részletek méltatása s általában az értékes munka analizálása, mert hiszen Somlyódy biró munkája a szakirodalomnak lesz a foglalkoztatója. Följegyzendőnek tartjuk azonban, hogy a gyökeres igazságügyi reformokat tárgyaló munka lekötötte nemcsak a jelenvolt jogászközönség figyelmét, de kidolgozásának világosságánál fogva élénk figyelmet váltott ki a hölgyközönségből is, amely épugy tapsolt a fölolvasónak, mint a jogászközönség. Tömörkény István, Sz. Seigethy Vilmos és Salamon Gyula dr jelentek meg még a fölolvasóasztalnál, amazok novellákkal, emez versekkel gyönyörködtetve a hálás közönséget. Az irodalmi délutánról az alábbiakban számolunk be az olvasóközönségnek: Gyökeres igazságügyi reformok címen elsőnek Somlyódy István szegedi járásbiró tartotta meg székfoglalóját, amely elé a szegedi birák és ügyvédek előre méltó várakozással tekintettek mert, szerzőnek a birói függetlenség kiépítéséről irt röpirata után ítélve, mely annak idején 1906-ban, általában kedvező fogadtatásra talált' ez a várakozás indokolt is volt. Az értekezés elsősorban azt a kérdést veti föl, hogy a törvényhozás előtt fekvő általános polgári pörrendtartási javaslattal egyidejűleg van-e szükség a mai birói szervezet megváltoztatására és arra az eredményre jut, hogy birósági szervezeti reformok nélkül polgári pörrendtartás sikeresen életbe uem léptethető, sőt enélkül esetleg a pörrendtartás sikerét is veszélyeztetjük. Ezután találó vonásokkal megrajzolja a régi magyar bírót és ennek birói működését, a mai magyar bíróval ós ennek működésével szemben és kimutatja, hogy a mai birói nevelés és biróképzés alapjában hibás, mert a birót nem a szobában kell nevelni, hanem kint a gyakorlati életben, mert a birót csak a gyakorlati élet neveli biróvá. Kemény érvekkel és gyakorlati példákkal ostorozza a mai szoba-bírói rendszert s javasolja, hogy ezzel teljesen szakítani kell és a kész birót, a kellő gyakorlati képességgel rendelkező gyakorló-jogászok közül, és pedig elsősorban az ügyvédek közül kell kiválasztani s e célból az ügyvédi foglalkozást a bíráskodás gyakorlati előiskolájává kell tenni. Továbbá meggyőző érvekkel kimutatja, hogy itt az ideje, hogy nyíltan és őszintén áttérjünk az egyes bíráskodás rendszerére, hogy minden pör — az esküdtszéki pörök kivételével — a királyi járásbíróságoknál kezdődjék, a királyi ítélőtáblák pedig, mint teljesen fölöslegessé vált birósági szervek, föloszlattassanak és létszámukból a királyi járásbíróságok ós királyi törvényszékek megerősíttessenek. Kimutatja a szerző, illetőleg értekező, hogy a birói eljárás egyszerűsítése végett az úgynevezett pörönkivüli ügyeket: telekkönyv, hagyaték ós végrehajtási ügyeket a királyi bíróságoktól el kell vonni s ezek intézését a bíróságok szervezetén kívül álló közhitelű személyekre: királyi telekkönyvvezetőkre, a királyi közjegyzőkre, stb.-re kell bizní, a bíróilag megítélt követeléseket pedig a közadók módjára kell behajtani. Végül sürgeti az ügyvédi ós közjegyzői hatáskör kibővítését és az ügyvédi költségek szedésének megállapítását ós ellenőrzését, valamint az ügyvédi foglalkozáson élősködő parazitáknak törvénynyel való kiirtását stb. Végül értekező utalt arra, hogy munkája önálló füzetben is meg fog jelenni, azért annak többi részét és részleteit az érdeklődők ezúton is megszerezhetik. A székfoglaló-értekezést a közönség nagy tetszéssel fogadta és rokonszenves tapsban részesítette. Tömörkény István két humoros tanyai rajzát olvasta föl. Az egyikben tartalékos katonák óvődését rajzolta meg. Huszárok, bakák kerülnek össze a cirkusz mellett levő korcsmában s arról tárgyalnak, hogy melyik különb katona. A másik rajz a dohánycsempészt mutatja be; aki eleven paraszti furfanggal fog ki a fináncon. E pár sor elárulja, hogy Tömörkény az ő erős, mégis szelid humorával miként mutatja be az ő alakjait. Előadása csak fokozta a sikert s irói művészete nemcsak a derű könyeit csalta a szemekbe, de hangos kacajra is fakasztotta a hallgatóságot. Salamon Gyula dr mint vendég jelent meg a fölolvasó-asztalnál. Az ismert poéta legújabb verseiből mutatott be néhányat, gyönyörűségére a hallgatóságnak. Egyik legszebb versét itt adjuk: Antitézis. Beszélgetünk, beszélgetünk szerelmetes barátommal. Nincsen a világon még két olyan ember, akik egymást mindig igy eltartják szóval. Örökösen járja az az örök téma, amelyről, ha nálad épen aktuális, bizalmasod előtt sohse maradsz néma. Régi részlet-kérdés, sokat kell tárgyalni, hogy az a két kis lány valódi két gyémánt, mégis a szemük is, a szivük is talmi.