Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-28 / 133. szám

2 DÉL MAGYARORSZÁG 1910 október 28 y ügyi helyzetet kíméletlenül föltárta, nem aknázta ki a maga helyzete javára. Előtte nem a politikai haszon lebegett, hanem az ország érdeke. Az államháztartást akarta rendbehozni és a deficitet végleg • eltüntetni. Ezért olyan erővel és olyan pénzügyi tudással, melynek értékét csak később fogják meghecsülni, a költségvetésnek, tehát saját kormányzási eszközeinek alkotmányos kereteit szorította meg, ugy, hogy az állam képes legyen kiadásait saját bevételeiből fedezni. A Wekerle-kormánvnak érdekében állhatott a költségvetési fölösleggel leplezni a valót, hogy elhárítsa a figyelmet az államháztartás zavarairól. De a Héderváry-kormánynak, mely célul ttizte ki magának az államháztartás rendbehozását, a büdzsé-jog alkotmányos kereteinek tiszteletben tartását, mely erkölcsi létét kötötte ehez a föladathoz, az ilyen költségvetési müvészkedés már nem érdeke. Most más a helyzet. És ebben a megváltozott helyzetben van a lélektani garanciája a költségvetés szigorú realitásának. A költségvetés százharmincnyolc millió koronát irányoz elő olyan gyümölcsöző beruházásokra, melyet a legrendezettebb államháztartás is kölcsönökből fedez. Evvel szemben azonban a hitelmüveletekből beszerzendő összeget százhuszonnyolc millióval irányozza elő. De kifejezte azt a reményt — Lukács Lászlónál a remény meggyőződést, de legalább nagy eltökélést jelent, — hogy ezt az összeget is képes lesz az állami bevételekből fedezni. Hát beszélhet így egy pénzügyminiszter, aki nem bízik költségvetésének realitásában ? A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a jövőben lemond a külön beruházási törvényekről, hanem a beruházásokat mindig a költségvetésbe fogja fölvenni. Ezek a beruházási törvények egyben — Ugy van! Az idén mindketten megváltoztunk. — Lám, már megint epések vagyunk? — Csak őszinték. — Azaz, gorombák. — Mondjuk, hogy egy kicsit gorombák is. Ez azonban nem lényeges. Fó'dolog az, hogy a gyöngyök tetszenek és boldogsága, legalább ebben a dologban, teljesen zavartalan. — Igen, ez igaz. Nagyon örülök ennek a pompás ékszernek és nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért vette meg most igy, egyszerre, minden különösebb apropus nélkül, holott, amíg kínoztam érte és koldultam, mindig azzal hárította el makacs támadásaimat, hogy az ékszer túlságosan drága. — Tavaly még nem szerette a gyöngyöket, én tehát azt hittem, hogy az idén is antipátikusak. Azelőtt mindig ellenszenvvel beszélt róluk, — összes ékszerei között nem volt egyetlen egy gyöngyféle sem. — Ez igaz, de . . . — De azóta egyben és másban megváltozott a hangulat . . . ízlés és szimpátia dolgában is. Van igy néha az ember. Semmi sem állandó ezon a világon s a kedély hullámzásainak a leggyöngédebben érző női lélek és a legtartalmasabb asszonyi agy is ki van téve, főleg, ha az egyformaságot egy nyirkos őszi napon egy kissé unalmasnak, egy másik nyirkos őszi napon pedig már tűrhetetlenül ostobának kezdi találni. — Egy szót sem értek az egészből. Azt azonban érzem, hogy guny lappang a frázisai mögött, vagy legalább is — szándék a gúnyra. arra is alkalmasak, hogy a kormánynak a költségvetésen és a rendes állami bevételeken kivül uj hiteleket bocsássanak rendelkezésére. Az a pénzügyminiszter, aki erről a jogról önként lemond, valóságos védőgátat emelt minden hiteltullépés ellen. Ha van valami, ami a költségvetés szigorú realitáséit minden számszerű vizsgálat nélkül is kétségtelenné teszi, hát ez az. Ebben a kormány legmegátalkodottabb ellenfeleinek is meg kell nyugodni. A deficit viharfelhője háromnegyed év, egyébként is nagyon küzdelmes, nagyon viharos megfeszített munkája után eltűnt a magyar politika látóhatáráról. Állami pénzügyeink rendben vannak. Állami hitelünk szilárdabb, mint valaha. Ezt a munkát Lukács László pénzügyminiszter elvégezte. Most uj munka, uj harcok következnek. A karaván halad. fl szocialisták tüntetései. (Saját tudósítónktól.) Szombaton este és vasárnap egész nap mozgalmas lesz az élet Szegeden. Az alföldi szociáldemokrata párt nagy választójogi gyűlést és tüntetéseket rendezBékéscsabáról Jócsák Kálmán alföldi párttitkár és Varga Ferenc aradi párttitkár érkeztek Szegedre, a nagy tüntetések előkészítéséreMár hétfő estétől kezdve a különböző szakmabeli munkásokkal állandóan értekezleteket tar" tottak, a városnak pedig nem egy helyén voltak gyűlések. Különösen érdekes lesz a szom. bat esti lámpionos tüntetés, amely abból az alkalomból történik, hogy Budapestről több neves szocialista érkezik szombat este a Szegedállomásra. Két röpiratot is adtak ki a szocialisták, egyiket a munkásokhoz és polgársághoz, a másikat pedig a szegedi asszonyokhoz. A munkásokhoz kiadott röplap a következő: Fölhívás Szeged város munkásságához és polgárságához ! Szombaton este Szeged utcáin végig fog vonulni az elnyomott, jogtalan néptömeg. Ven— Nem egészen frázis, amit mondok. Mert nem én találom tűrhetetlennek az egyformaságot. — Miféle egyformaságot'? — Az úgynevezett szent házasságot. — Lám, lám . . . hát rólam van szó? — Ugy van. — Más szóval, meg akar sérteni? — Dehogy akarom! Csak föl szeretném kissé világosítani, nehogy ebben a szép, barna fejecskében esetleg az a téves meggyőződés támadhasson, hogy az esti alkonyatot én is csak akkor veszem észre, ha meggyújtják a gázlámpákat . . . Nem, kedves Sárika, én önmagamtól is észrevettem, hogy az esti alkonyat beállt. — Miben állt be? — A maga szivében. — Borzasztó! Uracskára, maga csaló. El tudta velem hitetni, hogy csak annyit iszik, amennyit megbir. — Nem vagyok részeg. — Ugylátszik, hogy az. — Talán azért, mert ki merem mondani az igazat? — Azért, mert bolondokat beszél. — Éreznie kell és bizonyára érzi is, hogy ez nem bolondság. Az emberi ész végre is arra való, hogy hasznát vegyék. Én igyekszem hasznát venni a magaménak és igyekszem észrevenni, ami körülöttem történik — idejében, amig nem késő. Most ?még nem késő, tehát kirukkolok a megfigyeléseimmel nyugodtan, egyszerűen, minden fölösleges emóció és ártalmas izgalom nélkül. Itt vannak például ezek a gyöngyök. Annakelőtte, ismétlem, ki nem állhatta őket, most azonban rajongani látszik értük. Miért? Mert dégei érkeznek a fővárosból és a vidék más helyeiről. Kötelességünk, hogy méltóképen fogadjuk őket. Evégből nagy lámpionos tüntetőfölvonulást fogunk tartani. Gyülekezés este hót óra után a Valéria-téren, ahonnan a menet elindul tüntető útjára. Ne hiányozzon Szeged város népének egyetlen tagja sem ezen fölvonulásról. Legyen mindenki .talpon. Nincs mit tétovázni. Ilyenkor csak a gyávák húzódnak el homályos, szegény odúikba, az önérzetes munkás azonban kijön az utcára. Reszkessen meg a föld talpunk alatt, ajkunk-« ról pedig hangozzék a lelkesítő forradalmi dal: Éhség s nyomor velünk, De mi mind fölkelünk; Ki harcba száll, hadd veszszen S, Szabad lesz a jövő! Legyetek valamennyien a jelzett helyen 1 Testvéri üdvözlettel C szegedi szociáldemokrata párt végrehajtó-bizottsága. . „, A Szeged asszonyaihoz kiadott röplapok szövege ez: Fölhivás Szeged város asszonyaihoz! Egynéhány év óta elviselhetetlen gond nehezedik az ország asszonyaira. Naponta keserves kínlódással kell azon tünődniök, hogy férjeik hitvány kis keresetéből hogyan állítsák ki a szegényes, mindennapi táplálékot. Nincsen ország, az egész világon, ahol olyan rövid idő alatt olyan hihetetlen magasra emelkedett volna az élelmiszerek ára, mint minálunk. Ezt a mérhetetlen drágaságot, — amely leszedi arcotok rózsáit, megfosztja férjeiteket munkaerejétől, gyermekeiteket egészségétől, — azok idézték elő önző vámpolitikájukkal, akik az ország politikáját irányították és irányítják. Ezt tovább tűrni nem lehet. Föl kell, hogy lázadjon bennetek a feleség, akinek férjét teszi tönkre a drágaság; az anya, kinek gyermekeit egészségétől fosztja meg az élelmiszeruzsora és a nő, akit kora ifjúságában tesznek tönkre a kinzó gondok. Csatlakozzatok ezért hozzánk! Jöjjetek velünk együtt tüntetni e gyilkos állapotok ellen és azért, hogy az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójog törvénybeiktatásával jobb korszak következzék be ránk. Folyó hó huszonkilencedikén, szombaton este negyednyolc órakor, a Valéria-téren gyülekezünk, ahonnan tüntető-menetté alakulva, kivonulunk a nagyállomásra, harcos testvéreiuk fogadására s onnan ismét tüntetve vonulunk keresztül a város főbb utcáin. Asszonyok, ki az utcára! De ne ¡hagyjátok otthon kuksolni férjeiteket sem! Testvéri szeretettel a nagy tüntetés női rendezőimindig és mindenben a világon ez a jéghideg „miért" a fő. — Mondjuk, hogy szeszély az egész. Beéri ennyivel ? — Be, mert a valóságon ez nem változtat. A valóság pedig az, hogy mióta a „fess" Kálmán is hü lovagjai közé tartozik, — helyesebben: mióta összeférhetőnek találja az önmaga iránt való jóizléssel, hogy visszautasított kérőjét — egykori vetélytársamat — szalonja vendégei között elfogadja, azóta én, amint mondani szokás, elhomályosodtam, az ön szivében pedig beállt számomra az — alkony. Ön, kedves Sárika, nem szeszélyből rajong mostanában a gyöngyökért, hanem azért, n^ert Nosztitz Kálmán is szereti őket. Hallottam tegnap, itt, ebben a szobában, abol most vagyunk ... hogy az összes drágakövek királynéjának a gyöngyöt jelölte meg, mint amelynek szelíden csillogó fénye, saját kifejezése szerint, „az állhatatos szerelemre emlékezteti." Észrevettem azt is, hogy az ön szemei kitüzesedtek erre a szerelmi levelezőből kicsent sületlen megjegyzésre ... s áhítattal hallgatta a bőst, aki ugy akar a mithos Szép Helénája közeiéhen megmaradni, hosy sohase adjon okot egy második trójai háborúra. Mert a fess Kálmán okos fiu, — tudja, hogy modern világban él, ahol a szép Helénák irtóznak a nyilvános botránytól — az azelőtt gyűlölt gyöngyöket azonban, egy ügyes és diszkrét Páris kedvéért — könynyen megszeretik. — Megtiltom, hogy sértegessen! — Nem kell megtiltania, amitol nem kell félnie. Az én sértéseimtől legalább nem kell. Egészen nyugodt lehet; fölösleges ennyire fölindulnia. Boldognak érzem magam, hogy