Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-27 / 132. szám

KSzpontl szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, 1' i—i Korona-utca 15. szám •—• Budapesti szerkesztőség ¿3 kiadóhivatal IV., C=3 Városház-utca 3. szám 1=1 ,; ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 61— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREK: egész évre . R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 7"— egy hónapra R 2'49 Egyes szám ára 10 fillér 1' TELEFON-SZAM: Szerkesztffséj 835 a Kiadóhivatal S3ft Interurbán 835 11 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—IS I. évfolyam, 132. szám Csütörtök, október 27 nak, hogy az alkotmányos ellenőrzésre hivatott országos bizottság a közösiigyi büdzsé elintézésére összeüljön. A delegációk ülésezése ez évben történetesen az osztrák fővárosba esett s a képviselőház negyven tagjának, köztük a vezéreknek s ezenfelül a parlament vezetésére hivatott kormányelnöknek távollétében a Ház nem tanácskozhatott. így történt azután, hogy a képviselőház, a jelenlegi kormányra örökségképen átszármaztatott, fejtetőre állított szituáció folytán, csak a delegációs ülésszak után, november közepén ülhet össze. A kormány addig is mindent megtesz, hogy a parlament küszöbön álló ülésezését,kellőleg előkészítse. Ma délelőtt Lukács László pénzügyminiszter a szokásos ekszpozé kíséretében letette a Ház asztalára az 1911-ik évre szóló állami költségvetés előirányzatát, mely a képviselőház legközelebbi munkájának lesz anyaga. Az előirányzatot, mely az elmúlt kormányzat deficites esztendei után fölöslegével módfelett kellemes meglepetésben részesiti az országot, a pénzügyi bizottság mielőbb tárgyalni fogja, hogy az egybeülő képviselőház plenáris tárgyalására készen álljon. A kormány ezenközben serényen dolgozik, hogy az őszi ülésszaknak egy másik, nem kevésbé sürgős és jelentős munkaanyaga az előkészítés stádiumán átmenjen és parlamenti tárgyalásra elkészüljön. Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának megújítására vonatkozó megállapodásra célozunk, amelylyel egyidejűleg a kötelező- aranyfizetés problémája is napirendre került s a két állam kormányai között beható tanácskozásoknak tárgya. Alapos a remény, hogy ennek a kérdésnek kedvező megoldása mellett a két kormány mielőbb tisztába jön egymás között a jegybankkal és az uj szabadalom tekintetében s így a magyar kormány a bankszabadalom megújítására vonatkozó törvényjavaslatát az egybeülő parlament elébe fogja terjeszthetni. A delegációs ülésszak befejeztével a normális, törvényes állapot az államigazgatás minden terén helyre lesz állítva s a parlament egybeül, hogy alkotmányos kötelessége szerint most már őrködjék rajta, hogy az eksz-leksznek hasonló labirintusa az országot haladásában ne akadályozza. Azoknak a krokodiluskönyeí azonban, akik most a parlament hosszú szünetelésén siránkoznak s ezért a felelősséget a Hédervárykormány nyakába varrják, bennünket meg nem hatnak. Épen ők nem dolgoztak akkor sem, amikor a néhai parlamentben együtt voltak. És ez okból gyanús nekünk jelenlegi munkabuzgalmuk is. A parlament munkája. Ülést tartott ma délelőtt a képviselőház, majd elnapolta magát a delegációs ülésszak befejezéséig. Egyáltalán nem lehet megcáfolni azt az állítást, hogy meglehetősen abnormális helyzet az, mikor a parlament az őszi hónapok alatt rendszeres és hosszasabban tartó munkára össze nem ülhet. Legelsősorban azonban a kormány érzi ennek az állapotnak visszásságát. Mert a sürgős törvényjavaslatok egész sorozatát kell még tető alá hoznia a vége felé közeledő esztendő folyamán. Minden elfogulatlan bírálónak oda kell azonban konkludálnia, hogy a kormány az abnormális állapotnak nem okozója. A valóság ugyanis az, hogy még mindig nem jutottunk ki teljesen abból a fölforgatott szituációból, amelyben a Héderváry-kormány az ország ügyeinek intézését átvette s amelynek rendezése kormányvállalásának pillanatától kezdve egész munkaerejét leköti. Az országgyűlés a nyár derekáig együtt volt, hogy az állami költségvetést, az ujoncj avaslatokat és egy-két égetően sürgős más törvényjavaslatot elintézzen. A delegációk egybehivását ez őszön tul halasztani nem lehetett. Mert a közös ügyek terén a költségvetés nélkül való állapot még húzódott s legalább az esztendő lejárta előtt kötelessége volt gondoskodni a konnányA tyúkszem. Irta Vecsey Jenff. t Tormás Guidó Adolf, a tehetséges, sőt fiatal poéta, ezen a napsugaras tavaszi reggelen a gőzfürdőben volt és itt, mint egy kitűnő européer, a fürdő után tyúkszemet vágatott. Mert volt tyúkszeme Tormás urnák és pedig kettő. Az egyik a jobblábán, a másik természetesen a ballábán, az egyenlőség kedvéért mindakettő a kisujjakon. Eddig volt türelme viselni őket, különösen, hogy némi alapja legyen a verseiből kiáradó nagy fájdalmaknak. Ujabban azonban már nagyon a fejére nőttek és elhatározta, hogy tövestül kivágatja őket. Az ujjak oldalán volt mindakettő, szemtelenül és szabályosan kerek, mindegyiknek közepén egy-egy kis barna pont. — A gyökere — mondotta a gőzfürdői lábember. — Hát csak vágja — felelte rá Tormás ur. És vágta. Eleinte gyöngéden nyesegette, gyalulta, azután művészi Ízléssel átlátszó köröket, vékony félholdakat szelt le róluk, ugy, hogy utóbb nem maradt más, csak a barna pont egy kis dudor közepén. — Most jön a gyökér — mondta megint az ember és belevágott. Igazán belevágott. Annyira belevágott, hogy a búsig ment a kés és nyomban kiserkent a vér. Tormás ur fölszisszent, hirtelen maga alá kapta a lábát és fogai között diszkréten olyat káromkodott, hogy az a legjobb akarattal sem foglalhatna helyet müveit családok asztalán. Azután beragasztotta tapaszszal, bekötötte vattával, de nem használt, mert a tyúkszem épen ott volt, ahol a cipő ráncot vet járás közben és Tormás ur minden egyes lépésnél éles, nyilaló fájdalmat érzett, nem a lábában, hanem két oldalt a halántékán. Aggasztó jövő állott előtte. Neki ugyanis ma szokatlanul sokat kell lépkednie. A mai estén, egy jótékonycélu kabaréri, fogja fölolvasni a „Kövér csókok farsangja" cimü versét, azzal a különbséggel, hogy a jótékony cél érdekében jelen lesz a fölolvasáson Ella is a mamájával és a még kövérebb papájával. Az egyesült családi fölvonulást szerette volna fölhasználni, hogy Ellla mellett tüntető sétát tartson és elragadtassa ama tájak felé, ahol a belátás virul. Tormás ur, mint költő, mellékfoglalkozásképen a bankkönyvelést űzte és ilyen minőségben okkal számithatott rá, hogy a leány és kapcsolt részei rövid időn belül a tulajdonába mennek át. Ez a tyúkszem tehát vörös fonálként fog végighúzódni a mai est programján és egyenest kizárja, hogy Tormás ur Ellával, aki pedig szenvedélyes táncos, egy lépést is tehessen. Mindegy. Elszántan indult az estélyre és útközben, — egy bérkocsi belsejében, — elkészült azokra az eshetőségekre, amelyek sebzett tyúkszeme révén ma este érni fogják. 2. Mikor fölolvasta a versét, taps fogadta, ugy, hogy vissza kellett volna mennie a dobogóra. De nem ment vissza, mert ez harminc lépést jelentene, de két halántékra számítva, hatvan fájdalommal. Ehelyett titkon egy mellékszobába húzódott, ahol két teritett asztal volt, majdnem földig érő abroszokkal. Mire pedig a pincér behozta a borjuvesést (hatvanöt), burgonyasalátával (tizenöt), már lehúzta egyik cipőjét és a vacsorához látott. A következő pillanatban pedig nyitott az ajtó és azon olyan véletlenül, mintha akarattal történt volna, libasorban belépett a család. Elől jött a mama. Ünnepies és komoly tartással, ajakán alkalmi mosolylyal és kivágott derékban, melyből elszánt keblei, a fűző által kiszorítva, aggasztóan törekedtek az állával egymagasságra érni. Utána pedig, — a papa előtt — jött a leány, mint egy oázis, mint egy üde vadszőlőinda két korintüsi (esetleg jóni) oszlop között. Tormás ur hirtelen arra gondolt, hogy a szőnyegen forgó cipőjét a kalauzoló pincér fejéhez vágja és a nagy zavarban elmenekül, de a mamára nézve, barátságos arcot vágott és mosolyogva fölállott, ugy fordulva a család felé, hogy a harisnyában levő lábát (vadonatúj, félselyem harisnya, halaványlila csikókkal) az asztal alá dugta. Leültek. Hogy az időt húzza, sóhajtva rendelt egy borjugerincet (hatvanöt), párolt káposztával (tíz), és szándékosan leejtette az asztalkendőt, hogy érte hajolva, a cipőt közelebb húzza. Az asztal alatt kotorászott, veszedelmesen közel Ella lábaihoz, akinek fehér és kivágott báli cipője, továbbá a fölötte merész ivben hajló lábfeje a legszebb látvány volt, amit vendéglői asztalok alatt el lehet képzelni. Talán még most is az asztal alatt tartózkodna, ha észre nem veszi,