Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-26 / 131. szám

1910 október 23 DEL MAGYARORSZÁG 181 selő hatvanhárom választót tiz-tiz koronával megvesztegetett, etetett ós itatott volna. Saját sógornőjénél, özvegy Horváth Józsefnénál, úgymond, nagy vacsorát rendezett saját költségén, arra a választókat meghivatta ós ott rábírta őket, hogy rászavazzanak. Pöntartotta továbbá azt is, hogy a megválasztott képviselő izgatott a katolikus választók között az ellenpárt ellenTóth Imre választási elnök és Lengyel Imre küldöttségi elnök, a kérvényezők képviselőjének előadása szérint, jogosulatlanul utasítottak el Kazy-párti választókat, ellenben a Hollópárti választók igazolásánál nem jártak el a törvény értelmében. Tetétleni fejtegetései az egész délelőttöt igénybe vették. A tárgyalást holnap folytatják. A készfizetés. A Budapesti Tudósító jelenti: Wimmér dr osztályfőnök és Tliaa lovag miniszteri tanácsos, az osztrák kormány szakelőadói, ma reggel Budapestre érkeztek. A szakelőadók délután négy órakor a pénzügyminisztériumban Pap Elek és Teleszky János államtitkárokkal a készfizetés kérdésében folytatólagos tanácskozásra ülnek össze. A horvát bán a. miniszterelnöknél. Torna8Ícs Miklós horvát bán tegnap este Budapestre érkezett. A bán ma délelőtt a miniszterelnökségi palotában fölkereste Héderváry Károly gróf miniszterelnököt, akivel hosszasabban tanácskozott. Az elhagyott asszony boszuja. — Revolverlöuések az utcán. — (Sóját tudósítónktól.) Budapesten tegnap késő éjszaka, a Wesselényi- és Kertész-utca keresztezésénél, gyilkossági merénylet történt. Egy elhagyott asszony volt kedvesén, aki teljesen kifosztotta vagyonából s azután hűtlenül elhagyta, ugy boszulta meg magát, hogy, kitéve magát a letartóztatásnak, éjnek idején megleste s revolverből többször rálőtt. Az asszony, bár megsebesítette volt szeretőjét, célját nem érhette el, mert a golyók nem ölték meg életének megrontóját. A gyilkos merénylőt, aki súlyos cselekedete után rendőrkézre került, Mészáros Máriának hívják. Amint jegyzőkönyvbe mondta, évekkel ezelőtt törvényesen elvált Wallach András vendéglőstől, akivel több éven át élt törvényes házasságban. Az elválást az ő hibájából mondotta ki a bíróság s később összeállt Örsi János pincérrel, akinek a Komócsi-ut 38. számú házban vendéglőt rendezett be. Az elvált aszszony Örsivei mindössze pár hónapig ólt egyetértésben. Azontúl a veszekedések, pörlekedések napirenden voltak közöttük. A balkézről való ura állítólag egyre szipolyozta s mivel több pénzt nem adott az „üzletbe", az ember egy szép napon elhidegült tőle s kijelentette, hogy szakítani fog vele. A vendéglős a minap be is váltotta fenyegető ígéretét. Az asszony tudtán kívül eladta az üzletét s egy pár forinttal útnak akarta bocsátani. Mészáros Mária azonban a válásba nem akart belemenni, legkevésbé abba, hogy a szeretője a vendéglőjét eladja, melyet Örsi az ő pénzén rendezett be a Komócsi-ut harmincnyolcadik számú házban. A súlyosabb hátterű pörlekedések, tettleges veszekedések emiatt napirenden voltak azután a „házasfelek" között. Örsi nemrégen megunta a boldog „házaséletet", az asszony szekatúráit s egy szép napon különvált az izgága nőtől. Az elhagyott asszony sokáig kereste a hűtlen embert, amig sikerült kinyomozni hollétét. Eleinte levélben kérte, esengett neki, hogy térjen vissza hozzá s éljenek boldogul, mikor azonban esdő soraira válasz sém érkezett, fenyegető üzeneteket küldött Őrsinek. — Lelőlek, mint a kutyát — irta legutóbb neki — s feiiye getőzését — mint az eset is bizonyítja — az éjszaka tényleg beváltotta. Az elkeseredett asszony egész nap leselkedett Őrsire töltött revolverrel. Örsi azonban sehol sem jelentkezett. Amióta ugyanis Mészáros Máriától leveleket kapott, nem mert haza menni, mert attól tartott, hogy az asszony fenyegetödzését könnyen be is váltja. Emiatt csak éjszaka mert haza menni a Kertész-utcai lakására, ahol nem kis megdöbbenéssel vette észre az éjjel, hogy az elkeseredett asszony még ilyenkor sem hagyja békében. Rendőrért akart tehát menni a megszeppent ember, az asszony azonban útját állta; — Élve nem kerülsz ki a karmaim közül — rikácsolta a boszuálló asszony s a következő pillanatban revolvert rántott elő. Őrsit az asszony tervbe vett merénylete, fenyegetése annyira megrémítette, hogy nem tudott szólani, védekezni. Amikor némileg magához tért ijedelméből, az asszonyra akarta vetni magát, hogy kicsavarja kezéből az öldöklő szerszámot, az asszony azonban észrevette a szándékát s kétszer egymásután rálőtt. A golyók találtak és Örsi eszméletét veszítve esett össze a merénylet szinterén. A rendőrségen, ahová a merénylő asszonyt előállították, azzal védekezett, hogy tettét boszuból követte el. Letartóztatták. A súlyosan megsebesített embert a mentők kórházba szállították. A meztelen cigány. CSaját tudósítónktól.) Valamelyik szegedi cigánybanclában játszik Tisza István, aki nem annyira a hegedűjével, mint kitűnő karrikatura-alakjával és bohémségével válik ki a többi közül. Alacsony, tömzsi ember, potrohos hasa, nagy feje és széles arca van. Az orra vörösbe játszó, a szemei tágranyiltak s mintha örökké a bor tüze égne bennük. A hangja borízű, akkor is, ha ritkább alkalmakkor nem is néz az üveg fenekére. De a legeredetibb, amikor részeg állapotban van. Ez különben kitűnik abból a panaszából is, amelyet ma 'délután tett a rendörségen. Bekopogtat Sass Lajos ügyeletes rendőrtiszt" viselőhöz és bemutatkozik : — Tisza Pista vagyok, gróf nélkül. — Mi tetszik V —kérdezte a rendőrtisztviselő. — Nagyon megtréfáltak, kérem, de nem télietek róla, olyan részeg voltam, mint a tök. Ugy volt az eset, hogy pityókosan betértünk többen a Newyork-kávéházba. Jókedvünk támadt és megint inni kezdtünk. Pénz is volt nálam még vagy negyven korona, hát költhettem. Nem tudom bizonyosan, hány pohár borókát ittam meg én, de azt mondják a többiek, lehetett vagy tizenöt borospohárral. Mert borospoharakból ittunk. Világos volt már egészen, az utcán sokan jártak és többiek hívására fölkeltem én is, hogy hazamenjek. Baj történt. Tudja a jó isten, hogyan, de ahogy az asztal mellől fölkászolódtam, — kutya jó kedvem volt — az asztal fölborult, a márványlap lezuhant a földre és összetört. Mindenki nagyot nevetett. — Ezt bizony meg kellene fizetni, — szól^ hozzám Palkovíts Ferenc, a kávéház tulajdonosa, — de mivelhogy nincs pénze, hát itthagyja a ruháját. — Arról egészen megfeledkeztem — folytatta a cigány — hogy a felsőkabátomban van még harminc korona papírban. Aztán meg nem telietek róla, de, ha leszopom magamat, ugy olvad a szívem, mint a vaj. Megsajnáltam a kávést, mert megkárosítottam és azt mondtam neki, hogy odaadok minden ruhát, ami rajtam található. Mondom, sajnáltam szegényt és vetkőzni kezdtem. Levetettem mindent, csak egy ing maradt rajtam. A kávés pedig szépen elrakta a ruhámat és kidobott. Ezt már megszoktam. Sokszor dobtak már ki engem, de egy ingben még soha. A többiek eltűntek, mint a kámfor és szerencse, hogy a közelben lakom, máskép nem tudom, hogy kerülök haza. De az utcán azt a néhány lépést is valóságos vesszőfutás volt végig megtenni. A járókelők megálltak, iszonyatosan nevettek, de én bizony nem tudom, hogy mit. Hanem otthon a feleségem, huj, a feleségem ... — Megverte, de nem ezt akarom tudni. Mi a panasza V — kérdezte a rendőrtisztviselő. — Kijózanított a feleségem, kérem. Most pedig azt szeretném, ha a ruhámat visszaszolgáltatnák. — Majd elküldök a kávéshoz egy rendőrt a holmijáért. — Pénz is volt a kabátomban, harminc korona. — Azt is elhozatom. Menjen csak el a rendőrrel. Tisza Pista azonban vonakodott. Azt mondta, fél, hogy a kávés megveri. Megnyugtatták) hogy a rendőr vigyázni fog rá. Öt perc múlva visszajöttek. — A kávés nem ad ki • semmit kérem — szólt Tisza Pista. — A harminc koronából is letagadott huszonnyolcat, azt állítja, hogy kettőt talált csak. így azután az esetnek most már a törvény, szék előtt lesz folytatása. Tisza Pista zsarolás cimén följelentette a kávést. Azért-is szeretne még kárpótlást kapni, mert hangásztársai őt most „meztelen cigány"-nak titulálják. Ezt a sérelmet azonban nem orvosolja a büntetőparagrafus. „Hat pohár sör fejenkint." —• Hogy jubiláltak a gyertyámosí konuiktusban ? — Levelet kapott ma a Délmagyarország szerkesztősége. A levél panaszos és arról szól, mint jubiláltak vasárnap a szegedi, gyertyámosi nevelőintézet növendékei. A levél szerint igy jubiláltak: A gyertyámosi konviktus vasárnap ünnepelte fönnállásának huszadik esztendejét. A lapok erről a maga rendje-módja szerint beszámoltak. Azonban az intézet igazgatósága nem bocsátott a nyilvánosság elé egy tényt, amely a legnagyobb mértékben odakivánkozik. Arról van ugyanis szó, hogy a vasárnapi ünnepen a növendékeket leitatták. Az még hagyján, hogy az ünneplő közönséget szeszes itallal megvendégelték, elvégre ez már általános szokás. Nálunk úgyis minden gyűlés, ünnep ivással fejeződik be. De alioz már szó fér, hogy a növendékeket leitatták. Nevelőintézeteinkben fordulnak elő olyan dolgok, mit szóljunk akkor, ha a tanulók maguk mennek a korcsmába ?! Azt beszélik, hogy hat pohár sört ivott a szegedi konviktus ifjúsága fejenkint. Nem kutatom, elhiszem, hogy akadt, aki kevesebbet ivott. De akadt olyan ís, aki többet ivott. Akármilyen kevés vagy akármilyen sok jutott a növendékeknek abból az italból, az mellékes. Maga az a tény, hogy akad Szegeden nevelőintézet, amely növendékeit szeszes itallal traktálja, elitélendő. Érdekes, okos levél, aminthogy erről a szokásról állandóan szoktak okosan irni. Különösen azért, mert minden a régiben marad. Korcsmázó gyerekek, kávéházakba elvitt kicsinyek mindig akadnak. A korcsmázó gyerekek a szülők nélkül, a kicsinyek a boldog szülőkkel együtt. Ez a gyertyámosi nevelőintézeti eset azonban mégis különleges és szokatlan kissé. Nem azért szokatlan, mert közép- és polgári iskolai tanulókkal történt a „hat pohár sör fejenkint" jubileutni esete, hanem azért, mert líeueZó'-intézetben ittasodtak meg szeszes italtól a növendékek. Egy szegedi nevelőintézet beittasodott, sörivásra is ránevelt növendékekkel: ujszerii, szatirikus. És félő, hogy — jellemző is. Összeesküvés a francia kormáiij ellen. — JJeibler hóhér 1'árisban. — Paris, október 25. Lépine rendőrfőnök széleskörű összeesküvést derített föl. Terroristák, elbocsátott vasúti munkások a kormány citen dinamites bombamerényleteket terveztek. Meg akarták bőszülni magukat, hogy a kormány oly erőszakosan vetett véget a sztrájknak. A minisztériumokat és a miniszterek magánlakásait katonaság őrzi. A rendőrfőnök utasítására tegnap razziát tartottak a vasutak között. Több mint husz munkás letartóztattak. Biztosra veszik, hogy ha a bombamerényletek nem sziinnek meg. statáriumot hirdetnek. Deibler hóhér Parisba érkezett, ami leírhatatlan izgalomba ejtette a munkásságot. A Saint Antón, külvárosban egy bomba ekszplodált. Egy rendőr és egy utcaseprő megsebesült. A rendőrség két vasutast és husz munkást letartóztatott.