Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-25 / 130. szám

1910 október 5 DÉL MAGYARORSZÁG 11 A Miska. irta Palócz Sándor, állami utazási ösztöndíjjal kitüntetett újságíró, aki saját állítása szerint most tanulja a „művészi" újságírást. A szegedi Alföldi gőzmosó-intézet kocsiján ¿gyütt hordták haza a kimosott holmikat Pataki János és „Miska", a 16 éves kocsis. A „Miska* nevét még a gazdája sem tudta, csak azt tudták róla, hogy Fehér Mihály Fertő-utcai bérkocsis nevelt fia. Együtt hordták haza a tiszta ruhát egészen szerdán estig. Szerdán este azonban a Miska öngyilkos lett. Hogy miért azt nem tudja senki sem. Fél hétkor szokás szerint vitték együtt haza szercián is a tiszta ruhát. A Kárvária utcára került a sor és vitte be ott az egyik házba Pataki István a mosásba adott ruhákat. Bent nem sokáig csak egy pár percig volt. Miskának ez is elég volt. (!) A sötét utcában senki sem vette észre, hogy mit csinál. Ő pedig szótlanul leszállott a kocsiról és elvágta a kocsi hajtóágat. Levágott róla egy méteres hosszú szíj darabot. A sötétben a szijdarabot ráakasztotta a kocsi lámpatartójára és arra pedig fölakasztotta magát. A forgalmas utcában ezt senki sem vette észre senkinek sem tűnt föl a sötétben, hogy a kocsis a lámpatartón fölakasztva lóg. Pataki János amikor dolgait elvégezve kijött a házból szintén nem vette észre, hogy Miska fölakasztotta magát. Odaszólt neki: — Miska már megint lustálkodsz! Ugy neki tanaszkodsz a kocsinak, mintha el akarnál dűlni. Szállj föl a bakra aztán gyerünk. De Miska nem mozdult, csak hörgött. Akkor jobban meg nézte hogy mit csinál a kocsis és akkor látta, hogy öngyilkosságot követett el. Gyorsan levágta és akkorára már sokan cső', dűltek össze és telefonáltak a mentőkért. A közönség pedig körülvette és a közönség között lévő "Varga romai katolikus pap hítta" nár amíg a mentők megérkeztek föladta nék1 az utolsó kenetet. A mentők beszállították a kórházba, állapota nagyon súlyos. Kihallgatták, de nem tudtak vele boldogulni. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy tizenhatéves és Miskának hivják. Nevelőapját azonnal értesítették. * így irta meg a szegény Miska tragikus halálát Palócz Sándor. Ugyanaz a Palócz Sándor, aki a „Szegedi Hiradó" rendelkezésére bocsátott hasábjain kijelenti a huszonegy hivatásos szegedi újságíróról, hogy nem ismeri el azokcJ' újságíróknak. A kis remekmüvet egyébként a Szegedi Hiradó papírkosarából halásztuk kiVolt ott már számos hasonló „riport" Palócz Sándor ujságirómüvész-növendék tollából, aminthogy kéziratainak nyolcvan százaléka mindig oda" került. így ir Palócz Sándor, ha a saját erejéből ir, zokon lehet-e venni tőle a vasárnapi kirohanást V Ugy-e:nem. Hiszen monti őt az ambiciózus fiatalsága, a naivsága, az ifjúi haragja és végül menti öt, hogy megkapta a legtalentumosabb és legérdemesebb vidéki újságírónak szánt ösztön" dijat. A Palócz Sándor eme kéziratából lehet árra következtetni, hogy újságíró sohasem lesz belőle, de bizonyosan boldogulni' fog egyéb pályán, mert vakmerő. Fölhasználja azt az alkaf ihat, hogy a „Szegedi Hiradó" cimü lap felelős szerkesztője, Palócz László, szolidaritást vállalt velo és mint édesapja, nem akadályozta meg gyermekes és könnyelmű kirohanását. Palócz László, aki a fia ügyével kapcsolatosan akolié, gíálitásra hivatkozott, módot adott a fiának arra, hogy a huszonegy hivatásos szegedi újság. Írót kvalifikálhatatlanul megmarja. Nos hát, erre csak egy felelet lehet. Az, hogy az országos mozgalom, amelyben immár a legtekintélyesebb vidéki hírlapírók kivétel nélkül résztvesznek, sikerre fog vezetni. Elegendő, hogy Rríftosí Jenő a Palócz Sándor tegnapi cikkét és az itt közölt cikkét elolvassa s máibe fogja látni, hogy rosszul informálták és hogy tévedett. Addig is, sajnálkozunk afölött, hogy Palócz László a személyeskedés terére akarja terelni az ügyet. Evvel csak árthat a dolognak, mert hiszen őt a történtek ellenére is többre becsüli minden újságíró, semhogy a személyeskedést viszonozza. Ami pedig Palócz Sándort illeti, vele szemben a szegedi újságíróknak az a véleménye, hogy a dolgait nem lehet zokon venni. Nem. * A szegedi újságírókhoz a következő táv 'rat érkezett : Az utazási ösztöndíj igaztalan odaítélése miatt való mozgalomhoz mindenben csatlakozunk. A kaposvári hivatásos tíjságirók: Miklós Gyula, Salgó Sándor, Göndör Ferenc, Sümegi Zoltán, Lanschmann Ottó, Vukov Lukács, Hajnal Jenő. * Az aradi hivatásos újságírók szintén levélben jelentették be csatlakozásukat. Azoknak a névsora, akik tiltakoznak az ösztöndíj Palócz Sándor számára való odaítélése ellen, a következő: Aradi Közlöny. Stciuber József főszerkesztő, Bolgár Lajos felelős szerkesztő, Faragó Rezső főmunkatárs; Téller Kálmán, Olasz Pál, Fórös László dr, Horovicz Gusztáv munkatársak. Arad és Vidéke. Szúdy Elemér felelős szerkesztő, Károly József segédszerkesztő; Lippai Dezső, Marót Sándor munkatársak. Függetlenség. Zima Tibor felelős szerkesztő, Mohos Ágoston segédszerkesztő; Lits Antal, Schulik Kálmán, Rinyi Jenő munkatársak. Aradi Hiradó. Cs. Encles Dániel felelős szerkesztő. Aradi Újság. Kalmár Béla felolös szerkesztő. sí A tiltakozásnak ez az egyhangú és impozáns megnyilatkozása legjobban bizonyítja, hogy itt nem személyi hajszáról van szó, hanem a zsurnalisztika magasabb érdekeiről. Végre is, Palócz Sándor holnap akár Rákosi Jenőről is kijelentheti, hogy nem ismeri el újságírónak, az igazság mégis az, hogy a hivatásos zsurnaliszták érzik, hogy megszégyenítésük volna, ha az ösztöndijat nem a legérdemesebbjük kapná meg. Tudják ezt és meg vannak győződve arról, liogy Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter uj pályázatot fog kihirdetni. Egyébként a miniszter Rákosi Jenő és Here: eg Ferenc máris megkapták a kellő információkat ós ennek eredményeképen az ösztöndijat a minisztériumban visszatartották. ' Végezetül megírjuk, hogy a másik ösztöndíj elnyerője: Rut kay György, hivatásos és talen" tumos fiatal újságíró, Az Est belső munkatársa. A róla szóló hírünk tehát tévedésen alapult és ezt ezennel helyreigazítjuk. Szalay János kollégánk, a Szegedi Hiradó segédszerkesztője, az alábbi nyilatkozat közzétételére kért föl bennünket: Palócz László, a Szegedi Hiradó felelős szerkesztője,fiizen. A lapja keddi számában fog megjelenni ez a szerkesztői üzenet: B. 1. Szeged. A Délmagyarország vasárnapi számában tévesen van felemlítve az, hogy Szalay János a „Szegedi Hiradó" segédszerkesztője. A „Szegedi Hiradó"-nál nincs segédszerkesztő, itt minden munkatársnak egyforma munkaköre van. Palócz László szerkesztői üzenetére ez a válaszom: Ö tudja legjobban, hogy a Szegedi Híradót hónapok óta én, mint ennek a lapnak a segéd" szerkesztője, vagy munkatársa, vagy ahogy néki nem tetszik: szerkesztettem. Nincs egy hónapja, hogy Palócz László öt heti szabadságáról haza. tért Szegedre. A távollétében pedig minden külön fizetés nélkül, nyilvánvalóan a saját belá" tásom és meggyőződésem szerint, én szerkesz" tettem a Szegedi Híradót. De én, mint segédszerkesztő — szerkesztettem akkor is, amikor ő: Palócz László fele" lős szerkesztő, itthon: Szegeden volt. Mert Palócz László a Szegedi Hiraclót evek óta nem szerkeszti. Palócz László a lap vezércikkéit irja csak. Sőt azt se mindig. Ellenben Palócz László vezércikkeinek is sokszor én adtam a cimet^ mert a Szegedi Hiradó kéziratai az éti kezemen át jutottak a szedők kezébe. Csak a Szegedi Hiradó legutóbbi — most vasárnap megjelent — számának egyik cikke nem került a kézenjbe. Az, amelyik fölé Palócz László fia odaírta a nevét és amelyikben az újságírókat, közöttük engem ís, támadott. Ezen a cikken kivü' Palócz László a Szegedi Hiradó vasárnap megjelent számába egyetlen egy sort sem irt* Ezenkívül Palócz László a már sokszor is megnevezett Hiradó vasárnapi számába egyetlen sort sem adott le. Ellenben a többi, megjelent sort mind én adtam le. Palócz Lászlóval szemben akár száznál több tanúval is meg tudom állapítani, hogy a Szegedi Híradónak a mult század óta mindig volt segédszerkesztője. Én előttem Kézai Simon a Délmagyarország jelenlegi munkatársa szerkesztette— mint segédszerkesztője. Kézai Simon előtt pedig Apor Dezső, ma A Kap munka" társa szerkesztette — mint segédszerkesztő. Tagadom, amit Palócz László állit, hogy a „Szegedi Hiradó"-nál minden munkatársnak egy" forma munkaköre van. Palócz Lászlónak például csak a mai hétfő óla az a munkaköre, ami hosszú hónapokig az én munkaköröm volt. Tudniillik a lap szerkesztése. Mert a mai hétfő óta igazán nem én, hanem Palócz László szerkeszti a „Szegedi Híradó"-t, még pedig a fia segítségével. Hony sóit qui mal'y pense — hiszen már — nyolchetes ujságiró-m'úvésznövendék. Szalay János. A „Parseval" Budapesten. (Saját tudósítónktól.) A közös hadsereg első számú kormányozható léghajója, a Parseval, amely péntek óta készenlétben volt, hogy fischamendi állomáshelyéről Budapestre szálljon, tegnap reggel elindult onnan, de nem jutott el, csak Győrig. Ott kénytelen volt leszállani. A tegnapi napot s a mai délelőttöt a győri gyakorlótéren töltötte. A léghajósoknak az volt a szándékuk, hogy még ma újra fölszállnak, hogy folytassák az utat a főváros felé. Déli egy órakor a szél anynyira elcsöndesedett, hogy a Parseval fölszállott s elindult Budapest felé, ahová este háromnegyed nyolc órakor érkezett meg, A Parseval fölszállásáról és útjáról a következő táviratokat kaptuk: Az indulás. Vasárnap reggel indult el a Parseval Fischamendböl. Hatórakor adta ki a parancsot Kutschera vezérkari ezredes, hogy ki kell vontatni a léghajót a csarnokból. Föltárultak a nagycsarnok kapui, a léghajós-osztály katonái oda állanak a kötelekhez és simán kihúzzák a hajót. A gondolában ülnek Mansbarth és Berlepsch. tisztek és csakhamar beszáll hozzájuk Kutschera ezredes is. A motor mellett a katonai légliajós-osztály egy káplárja ül. A szél nyugatról fuj, alig négy méter másodperccnkínt. A motor megindul, Kutschera kiadja a parancsot: — Los! A következő percben a hatalmas, sárga, hosszú szivaralaku léghajó a levegőben van. Kelet felé veszi útját és csakhamar eltűnik Fischamend fölött. Fischamendíől Győrig. A léghajó eleinte kedvező széllel szállott Bruck felé. A szél azonban lassankint irányt változtatott. Kelettől mindinkább elfordult és nyugati irányt kezdett venni. A léghajó útja egyre bizonytalanabbá vált, a tisztek próbálták a léghajót a magasba emelni, hátha ott kedvezőbb irányú a szél. A kísérlet azonban eredménytelen volt. Zsurány fölött elérte a léghajó utjának legnagyobb magasságál, hétszáz métert, de a szélirány ebben a magasságban is kedvezőtlen volt. Á tisztek ekkor már látták, hogy az utat nem lehet egyfolytában megtenni Budapestig. A léghajóba csak annyi benzint vettek föl, amennyi egy négyórai úthoz elegendő, Félegykor érkezett el a Parseval Győr ha-