Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-23 / 129. szám

<1910 október 23 DÉLMAGYARORSZAG II rek tárgyalásánál leginkább csak lengési gyakorlatokról szóltam, erő-gyakorlatokról pedig nem. Szándékosan tettem, hogy igy is látható legyen, hogy nemcsak valóságban, hanem a tárgyalás sorrendjében is az utolsó helyre kerülnek. Nem azért, mintha semmi értékük se volna, sőt azt mondhatom, hogy nagyon is szükségesek. Az erőgyakorlatok tényleg nagyon erősitik izmainkat, ezért minden tornaóra végén erögyakorlatozzunk. Tornaóra elején azért nem tartom célszerűnek, mert utána nagyon nehezen mozgunk és a lengési gyakorlatokat vagy sehogyse, vagy pediglanyhán, erőtlenül csináljuk. Már pedig a tornázásnál a legfőbb kellék az észrevétlen könnyű mozdulat. Ezt nagyban befolyásolja ruházatunk is. Ennek sohasem szabad feszesnek lenni, ugy, hogy tapadjon a testünkhöz. A testnek, illetve a bőrnek, a ruhán át is szüksége van a levegőre. Minden tornázást kövessen alapos mosakodás, ha lehetséges, a fürdés, egybekötve a masszírozással. Utána legalább is egy negyedóra séta, a legtisztább levegőn, aki teheti, sétáljon többet is, mert a vacsora annál jobban esik. Ilyenkor nagyon kellemetlen és káros a tüdőre a dohányfüst, ezért közvetlenül a tornázás után sohase dohányozzunk és még jobban teszszük, ha alkoholt nem iszunk. Aki komolyan tornázik, mindezek rossz hatását érzi és hamarosan belátja, ezért maga agyekSzik mielőbb leszokni a dohányzásról és az ivásról. Sajnos, épen az a bökkenő, hogy kevesen tornáznak komolyan, pedig az nemcsak szórakozás, hanem életszükség is. A komoly tornázás — kivált a. versenyre készülő tornásznál — megköveteli a rendszeres életmódot. Bátran kimondhatjuk, hogy ezt kevesen ismerik. Hogy mi okból, azt ne keressük, elég azt tudnunk, hogy nincs rendjén a dolog. Azoktól, akik szívesek voltak cikkemet elolvasni, nem kérek mást, mint hogy szeretettel viselkedjenek a torna iránt és ha ők nem is óhajtják a torna testet és lelket nemesítő hatását élvezni, legalább ne gáncsoljanak ebben a törekvésben másokat. Inkább segédkezet nyújtsanak és mutassák meg bármilyen erkölcsi, vagy anyagi támogatás utján, hogy szeretik embertársaikat. (Vége.) x Kórházi ügyek. Szeged város kórházi bizottsága vasárnap délelőtt a vái-osházán Gaál Endre dr tanácsos elnöklésével ülést tart és kórházi ügyeket intéz el. VASÁRNAP ESTE \ a ROYÁLBAN Mindennemű legolcsóbb beszerzési forrása Jutkovics Géza "-és s;é°'e"P5 III. • Ifi EH: №. KÖZIGAZGATÁS x A nyugdíjasok. Szeged város októberi közgyűlésének tárgysorozatán megint több nyugdij-kérvény szerepel. Ezeknek elintézése, illetve előkészítése végett a nyugdíj-bizottság hétfőn délelőtt tizenegy órakor ülést tart. x Az államsegély. Szeged városa a tisztviselők javadalmazásának, illetve lakbérének kiegészítésére az állami segélyből hetvenötezer koronát kapott. Ebből az összegből azonban egy fillér sem jutott a nem szorosan vett közigazgatási tisztviselőknek s a rendőr- és szolgaszemélyzetnek. A közgyűlés ezek részére is engedélyezett negyvenötezer koronát s miután a határozatot a belügyminiszter jóváhagyta, az összeget a tanács folyósította. Az érdekeltek nagyrésze már föl is vette a pénzt, a rendőrök és szolgák járandóságát pedig a jövő hét során fizeti ki a városi főpénztár. x Az egyliázfiak esküje. Csernoch János csanádí püspök értesítette Szeged város hatóságát, hogy a kegyurasága alá tartozó plébániák egyházi alkalmazottai, mint városi alkalmazottak, hivatali esküt tehessenek. EGYESÜLETI ÉLET A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesületének szegedi kerülete holnap, folyó hó huszonharmadikán, vasárnap délután öt órakor a Tisza-szálló emeleti kistermében fölolvasást rendez, amely alkalommal Bittó Márk a szegedi paprika védelméről fog értekezni, mig Komis Béla dr az északi tengerpart kereskedelméről és kultúrájáról tart szabadelőadást. A fölolvasásra minden érdeklődőt szívesen lát az egyesület. A nőijjaregyesiilet közgyűlése. A szegedi nöiparegyesület, évi rencles közgyűlését, miután az elsöizben összehívott közgyűlés nem volt határozatképes, november hetedikén, hétfő délután félőt órakor tartja meg az egyesületi helyiségben. A tárgysorozaton az évi jelentés, mult évi zárószámadás, jövő évi költségvetés és netaláni indítványok szerepelnek. APROSÜÖOK. Uj farizeusok. Az ügy hisztórikuma a következő: Olaszország legnépszerűbb izraelita polgára, Róma szindakója, bizonyos Nathan Ernesto nevezetű ember, az elmúlt szeptember huszadikán beszédet mondott, amelyben érző oldalán kissé megsebezte Olaszország leghíresebb katolikus polgárát, a római pápát, Sarto Giuseppét. A pápa nyilt levélben tiltakozott a polgármester csipős szavai ellen s ezzel az affér a lovagiasság szabályai szerint véget is ért. Itália és egyéb országok ultramontánjai megkíséreltek ugyan egy kis izgulást, egy kis miisírást, de nem ment: most nem divat a reverenda-csókolás. Meg azután egy hónapon belül Chavez átrepült az Alpokon, a portugál királyi család a luzitáníai határon, Wellmann is majdnem az Óceánon . . . ugyan kinek jutna még eszébe, hogy mit mondott Nathan és mit felelt Sarto ? A berlini zsidóknak eszökbe jutott. Kissé messze van ugyan a római Campidoglio a berlini Rathaustóí és Nathan szavainak a jelentősége is messze van attól, hogy a Spree mentén támadó visszhangot megérdemelje, de hát az emberi naivitás határai beláthatatlanok és utóvégre meg lehet érteni, ha a német főváros zsidó polgárai megtapsolják római testvérüknek a bátor, bár fölösleges lándzsatörését. Mert sokan vannak még, akik azt hiszik, hogy nemcsak a történelmi dátumoknak, de az ilyen történelmi dátumok alkalmával elhangzott ünnepi beszédeknek is van fontosságuk. Azonban — tévedés. A berlini zsidók nem olyan együgyűek, hogy—magyar hasonlattal élve— összetévesszék Damjanich Jánost Barabás Bélával. Ők már tudják, hogy más dolog október hatodikán meghalni és ismét más dolog október hatodikán beszélni. Tőlük Nathan Ernesto bokrétába kötözheti az utolsó évszázadok valamennyi liberális szóvirágát, reáprüszkölheti az ezüstös hajú Pontifexre az összes csuhával ós tömjénnel kapcsolatos szólamokat — ők nem verdesik össze a tenyereiket a tetszésük bizonyságául. A római szindakó szétdurranhat a pápaellenes szenvedelmek feszitő erejétől, berlini hítrokonai azonban még érre a szivettépő látnivalóra sem fognak engedni fagyos nyugalmukból. Sőt. A berlini zsidók most olyasmit cselekedtek a Nathan beszédével kapcsolatosan, ami ugyan ép oly fölösleges, mint maga a beszéd, de százszor, sőt százmílliószor érdekesebb, izgatóbb és szenzációsabb annál. Gyűlést tartottak Berlin egyik legnagyobb Bierhalléjában, a Könígsstadtban egy gyűlést a kétségtelenül héberek számára és arra, hogy ott alázatosan megvédelmezzék X. Pius pápát és viszont pocsékká verjék — Nathant. Ez volt a terv, amelyet a gyűlés folyamán gyönyörű következetességgel végre is hajtottak az uj farizeusok. Volt határozati javaslat is, amelyet a gyülekezés tagjai egyhangúan elfogadtak s amely többek között ezeket mondotta: „Az összejövetel méltatlankodva hallgatta azokat a támadásokat és igazságtalanságokat, amiket Róma polgármestere — Nathan nevezetű ós a mi szerencsétlenségünkre zsidó sziiletésü ember — intézett a katolikus egyház és a papság ellen. A gyűlés egyhangúan visszautasít minden közösséget amaz elemekkel, akik hóberszármazásuak és a tudósok, a politikusok és az újságírók álarcában megdönteni iparkodnak valamelyik vallást." Hát ilyen még nem volt. A zsidóság mint a pápaság istápolója — ez kétségtelenül és mindenesetre uj dolog. Es kiszámíthatatlan és be nem látható, hogy mennyi és miféle átalakulás származhatik abból, ha a berlini példa utánzókra akad. A legérdekesebb kérdés természetesen az, hogy miképen viselkednek ezzel a váratlan és meglepő jelenséggel szemközt a — katolikusok? Már erre nézve is van dokumenturrt, amely tagadhatatlanul — kápráztató. A berlini zsidók gyűléséről csak egyetlenegy német lap számolt be az olvasóinak és ez a lap a — Germánia volt. Az a Germánia, amelynél véresebben antiszemita újságot aligha csináltak még, amióta — Gutenbergnek hála — a gondolat nyomtatás utján beszáguldhatja a világot. A zsidóság, mint a pápa világi testőrsége és az antiszemita újságok, mint a zsidóság hivatalos lapjai ... Az öreg Akiba fia, a rabbi, mégis csak becsapta a világot. tv A restaurant szó eredete. Kevés szó van, amely annyira elterjedt volna a világon, mint a „restaurant" szó. Az összes kulturnyelveken minden jobbfajta vendéglőt „restaurant"-nak hivnak. A szó eredetét kutatva, az embernek elsősorban a francia „restaurer" ige jut eszébe, amely annyit jelent, mint fölujitani, fölfrissíteni, valamely korábbi állapotba visszahelyezni. Mivel a restaurantokban az ember tényleg fölfrissíti magát és pótolja a testében támadt erőhiányokat, vagyis mintegy visszahelyezi magát korábbi állapotába, a szónak a „restaurer" igéből való származása nyilvánvalónak látszik. A dolog valóban ugy is van, csak azzal a különbséggel, hogy amikor a szót megalkották, a maitól egészen eltérő értelme volt. A szó a tizenhetedik században keletkezett és akkor nem azt a helyiséget jelentette, ahol pénzért friss ételeket lehetett kapni, hanem több ételfogást, amely bizonyos megállapított rend szerint volt összeállítva és főleg húslevesből, tojásból és baromfiból állt. Az orvosok gyermekágyas asszonyoknak, betegeknek és gyöngélkedő embereknek rendeltek leginkább „restaurant"-t. így Richelieu hercegről, XlII-ik Lajos mindenható miniszteréről, föl van jegyezve, hogy egy napon látogatást tett a szép madame de Flammarensnál, de nem akart sokáig ott maradni, mert otthon „restaurantot készítettek a számára, amit az orvos megtámadott egészsége helyreállítása céljából rendelt neki. Madame de Flammarens anyja akkor azt mondta, hogyha csak az a baj, ugy maradjon csak náluk, mivel ők is „restaurant"-t készítettek ebédre. A herceg erre ott maradt és Madame de Flammarens „restaurant"-ja annyira Ízlett neki, hogy kijelentette, hogy olyan jó „restaurant"-t még soha sem evett. Parisban a tizennyolcadik században több vendéglő keletkezett, amelyekben kizárólag „restaurant"-t készítettek és erről azután a „restaurant" név az illető vendéglőkre is átment, később pedig már az összes vendéglőket igy nevezték el. no Templomjáró kutyák. „Voltak kutyák, amelyek minden vasárnap elmentek a templomba" irja, Camille Flammarion a „Contemplations scientiquens" eimü cikksorozatában. Szenzációt keltő állítását azonban rögtön megszorítja, amennyiben hozzáteszi: „De föltehető, hogy jámbor ténykedésüknek nem voltak teljes tudatában", amit bátran el is hihetünk a népszerű francia asztronomusnak. íme néhány példa, amelyet Flammarion idézett cikkében fölhoz: Egy protestáns pap nagy vadászkutyája egy vasárnap megjelent a templomban és amikor ott a szószéken nem a gazdáját, hanem egy másik lelkészt pillantott meg, hangosan ugatni kezdett, ugy, hogy a templomból kiverték. Hogy a kutyának a prédikáció nem tetszett-e, avagy valami más kifogása volt gazdája helyettese ellen, azt nem lehetett megállapítani. Még csak azt kell följegyezni, hogy azontúl sohase ment abba a templomba, hanem másikba járt. Egy másik kutya, amelyik nyilván methodistának vallotta magát, a methodisták templomába járt rendesen, bár ott többször elverték. Gazdája sohase járt templomba. A pap azt állította, hogy a kutya alkalmasint jó példát akar nyújtani a gazdájának, azért nem hiányzik egyetlen istentiszteletről sem. Ezt a föltevést csak megerősítette az a körülmény, hogy amikor a gazdája hirtelen elhunyt, a kutya többé nem ment el a templomba, mert belátta, hogy most már ugy sem használna a példanyujtása. Flammarion azután egy igazi jámbor kutyáról is tesz említést. Ez egy chichesteri orvosnak volt a kutyája, amelyik valahányszor gazdájával együtt megjelent a templomban, már az ajtóban igen komoly arcot öltött, szemeit jámboran lesütötte és helyet foglalt a padban gazdája mellett. „A templomlátogatók között — irja Flammarion — nem volt egyetlenegy se, aki olyan ájtatosan viselkedett volna, mint ez az intelligens állat."